Vissza
Tartalomhoz

Juglans nigra - Feketedió 3. rész

A feketedió hasznosításának története az amerikai történelem előtti idők homályába vész.

De Soto spanyol felfedező 1540-ben arról írt, a mai Észak-Karolina területén tett felfedezőútja során, hogy amikor június 5-én egy indián településre, Chiahába értek, az egész csapat, lovaikat is beleértve, olyan fáradtak és lesoványodottak voltak, miután a hegyeken átkeltek, hogy az indiánoknál hosszabb időre le kellett táborozniuk. Az indiánok bőséges diókészletükből táplálták fel őket, közben megtanították a spanyolokat a feketedió feltörésére, olajának kinyerésére.

"A feketedió olaja tette rendbe emésztésünket, nagyon ízletes volt." - mint írta.

Az európai telepesek az indiánoktól vették át a feketedió hasznosításának tudásanyagát. Már a régi indián törzsek is - és a korai európai telepesek is - szinte az egész fát felhasználták.

Dióbelét megették, a zöld dióburokból festéket készítettek, a levelekből és a fakéregből (gyógy)teát, kemény, dekoratív fájából bútorokat és egyéb célú deszkákat, és ami a fából maradt, az tüzelő volt.

Az amerikai telepesek házaiban, bútoraiban, melléképületeiben, kerítéseiben a feketediónak megbecsült helye volt.

A feketedió ma is sokféle célra szolgáltat nyersanyagot.

Például egy apróság: Törzsét tavasszal megcsapolva édes nedvéből diószirup készíthető.

Kopáncsából sárga, zöld, világosbarna és fekete festék készíthető. (A festék házi készítéséről később szólok.)

A feketedió héja apróra őrölve finom polírozó anyagnak jó. Ismeretes, hogy a második világháború idején az amerikai repülőgépek dugattyúit feketedióhéj-porral csiszolták pontos méretre. Ezt az ötletet később az amerikai autóipar is hasznosította. Az ötletet továbbfejlesztve sugárhajtóművek megmunkálására, legújabban pedig az amerikai űrkutatásban a rakétatechnikában is használják a feketedió héját.

A porrá őrölt dióhéjból aktív szenet készítenek. Visszakanyarodva a világháború témájához, a második világháborús amerikai gázálarcok szűrőiben feketedió-héjból készült aktív szén kötötte meg a mérges gázokat.

A dióhéj őrleményét az amerikai olajipar fúróiszapokhoz használja, egyéb ipari felhasználási területe a festékeltávolítás, a kéménytisztítás és a növényvédőszerek hordozóanyagaként történő felhasználás.

Hiába, az Egyesült Államok nem véletlen a legfejlettebb ország, a dióhéjból is pénzt csinálnak, amit itthon csak eltüzelünk.

Dekoratív héjából természetes ékszereket készítenek:

Dióbele, kopáncsa, kérge, levele gyógynövényként is használatos.

Texasi népi gyógymód például a skorpiómarás dohányleves-feketediós kezelése.

Kérge igen erős asztringens (összehúzó) gyógyhatással rendelkezik. Csípős, maró. Festék-alapanyagnak is jó.

A fekete dió gyökere ugyanúgy herbicid hatású vegyszert bocsát a talajba, mint a mi diónké. Ezt a vegyszert korábban juglóznak nevezték, de később rájöttek, hogy ugyanarról a juglonról van szó, amit a közönséges dió - és több más diófaj is - termel.

A feketedió által kibocsátott juglon a növények egész sorára káros. A haszonnövények közül károsítja a paradicsomot, a burgonyát, a lucernát, a szedret, a szőlőt, az almát. A dísznövények közül az orgonát, a hortenziát, a krizantémot. A fák közül a nyírfát, a hársfát, a vörösfenyőt és a skót fenyőt. És még sokan másokat.

A feketedió és a közönséges dió juglonhatása más növényekre azonos. Részletesebben az ökológiai fejezetben tárgyaljuk.

Károsítja konkurrenseit, de károsítja saját, magról kelt csemetéit is.

Tisztelt horgász Kollégám, Ön hogyan szerzi be a horgászáshoz szükséges férgeket? Egy amerikai horgász szerint az a legjobb módszer, hogy egy vödörben zöld burkos feketedió szemeket áztatunk. Az ne zavarjon bennünket, hogy a víz megsötétedik, hanem öntsük ki nyugodtan az egészet a földre. A belocsolt területen hamarosan a felszínre mászik az összes féreg, ami a talajban tartózkodott.

A feketedió értékei viszont jelentősebbek, mint károkozása.

Ha szemléletünk nem annyira haszonelvű, és látókörünk szélesebb, észre kell vennünk, hogy a feketedió nemcsak az emberek, hanem a vadon élő állatok számára is értékes. Amerikában az ökoszisztéma szerves részét képezi. Termését leginkább a mókusok, a szarvasok, vadpulykák és a harkályok fogyasztják.

A feketedió szaporodásában a mókusoké a főszerep. Mivel diója közvetlenül a fa alá hull, ahol ha ki is kel, juglonhatás és árnyékhatás miatt hamarosan elpusztul. A mókusok viszont a téli szükségletük négy-ötszörösét is bekészletezik földi üregekbe, és a maradék dió tavasszal kihajthat.

Feketedió fák csoportja áprilisban:

Kihajtás után:

A levélnövekedés idején:

A nyár közepén:

Szeptemberben:

Az Egyesült Államokban a feketedió hasonló szerepet tölt be, mint nálunk a közönséges dió. Az emberek szeretik, kedves fájuknak tekintik. Jellemző, hogy a dió angol neve, a walnut Amerikában elsősorban a fekete diót jelenti, az embereknek a fekete dió jut az eszükbe róla, nem a közönséges (európai) dió. Ha a közönséges dióról akarnak beszélni, mindig hozzátesznek egy jelzőt (európai, angol, kárpáti, kaukázusi, stb.), azzal tudják egyértelműsíteni. Jellemző a feketedió népszerűségére, hogy patakok, dombok, települések, utcák, lakóházak tömegeit nevezték el róla.

Amerikai táj a feketedió fa alól nézve:

Amerikai szenátorok feketediót ültetnek:

Feketedió fa ültetés egy amerikai iskola udvarán:

Feketedió fák szeptemberben, az iskolai kirándulások idején:

A feketedió fák az amerikai történelem részét képezik. A képeskönyv művészeti részében egy olajfestményt is mutatok arról a diófáról, ami alatt George Washington a hadsereget kifizette. Itt pedig az a diófa látható, amelynél Jackson generális megpihent, mielőtt folytatta volna New Orleans ostromát.

A feketedió Amerikában kedvelt városi díszfa.

Utcafásításra alkalmazzák.

Parkokat, temetőket díszítenek feketedióval.

Feketedió fák a jamaicai Arnold Arborétumban:

Egy lengyelországi, egy olaszországi és egy németországi példánya:

Díszfaként nálunk is szépen díszlik. Egy díszparki példánya ősszel:

Hullott diója is hangulatos, dekorál. Ilyenkor illata jellemzően fanyar, kellemes.

A feketediónak ugyanúgy létezik egy - fajon belüli - szeldelt levelű változata, mint a közönséges diónak, ennek a neve Juglans nigra var. laciniata, a közönséges dióé pedig Juglans regia var. laciniata. Kéretik a kettőt nem összetéveszteni. Mindkettőre az a jellemző, hogy az összetett levél levélkéi erősen szeldeltek.

Ez a változat ritka, de ritkasága miatt értékes, ezért például Angliában szaporítják is. Levélzete tollszerűen néz ki, ami a feketedió nagyobb számú levélkéjéből adódik. Ez a szabdalt levél végtelenül könnyű, csipkés hatású. Ha lehet így fogalmazni, a természet remekműve.

Mint a feketedió általában, a laciniata is nagy növekedésű, érett korában hatalmas, impozáns fa. Törzse, kérge nem tér el az alapfajétól.

De levélzete gyönyörű, szellős hatású.

Hogy ez a gyönyörű dísznövény mégsem ért el nagy népszerűséget, annak oka lassú növekedésében keresendő. A másik hátránya a laciniata változatnak, hogy diótermő célra semmit sem ér, gyengén termő.

A feketedió másik dísznövény-változata hagyományos levelekkel bír, de a levelek színe bíborba hajlik, ami különös hatású. Deming Purple néven fut egy ilyen fajta, Deming doktorról elnevezve, aki az Északi Diótermesztők Szövetségének alapító tagja volt.

Mint minden diófaj, a feketedió is jól hibridizálódik más diófajokkal. Kivétel a részben azonos termőhelyen élő vajdió, amivel nem ismeretes hibridje. De az arizonai és a texasi dióval igen.

A feketediónak az észak-kaliforniai fekete dióval létrehozott hibridjei részben diótermesztési célra, részben faanyagnevelésre jók.

Diótermesztési célúak:

Faanyagtermelési célú hibridje a két feketedió-fajnak:

Azóta sokszor, sok más diófajjal keresztezték a feketediót.

A feketediónak a közönséges dióval létrehozott hibridje a legnagyobb jelentőségű, a kövekező fejezetben önállóan foglalkozunk vele.

Fatermelési vagy diótermelési célból Amerikában elterjedten termesztik a feketediót. A feketedió mindkét termesztéstechnológiáját később részletesen tárgyalom.

Végül pedig íme egy igazán szép feketedió fa:

Fel
Tovább