Vázlat:
A Juglans-diók a mi diónk testvérei. Ázsiában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élnek.
Nem könnyű köztük az eligazodás, mert sokféle (tudományos és köznapi) néven ismertek. Többségüket még néhány évtizede, sőt, néhány éve is egészen máshogy hívták, és sokan még most is régi neveiken nevezik. A növényrendszertanosok világszerte intenzíven dolgoznak.
A Juglans nemzetség diófái lombhullató fák, szárnyasan összetett levelekkel, a levélkék széle sima vagy fogazott. A Juglans-diókra jellemző, hogy fabelük rekeszes.
Külön hím- és nőivarú virágaik ugyanazon a fán nőnek (egylakiak), a hímvirágú barkák lecsüngők, a nővirágok a hajtás végén végállók. Barkarügyenként jellemzően 1-2 barka fejlődik. Csonthéjas termésüket kívülről kopáncs borítja, a csonthéjon belül az endocarpium ráncos, redőzött.
Három, hidegtűrő Juglans-diófaj termése a Moszkvai Központi Arborétumból burkos és héjas formában: szürke dió, mandzsúriai dió, feketedió.
A Juglans nemzetség a földtörténeti harmadidőszakban különült el a család többi nemzetségétől.
Keresztezik is őket, és maguktól is kereszteződnek. Magam jelenleg a következő Juglans fajokat ismerem: