Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A termesztett diófajták P-R

(A P-jelű görög diófajtákat Kriara néven említem.)

Pacana Spanyol diófajtának mondják - ha igaz.

Pacenzia és Panuzzara lásd Motta

Pamjatyi Szadka (Kiskert emlékei) Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Fája kisnövésű, 20 éves korában 5,5 m magas. Oldalrügyes, egyben fürtös dió. A csúcsrügyéből fejlődő virágtengelyen akár 20 dió is nőhet, az oldalrügyekből csoportos termés fejlődik, 2-4 db dióval. A fa bár kistermetű, évente 20-25 kg száraz, héjas diót megad. A diók átlagmérete 14,9 cm3, átlagsúlya 8,4 g. Dióhéja 1,3 mm vékony. A dióbél aránya 54,5 %.

Papple Kanadai diófajta Ontarióból. Diója nagyméretű. Baktérium-ellenállónak mondott fajta.

Parisienne Francia fajta. Egy faiskolás, Croizet-Paris állította elő a Grenoble-i termőtájon, Vinay-ben. A Grenoble-i termőtájon jellemzően a Vercors-hegység lábánál termesztik. Gyengébb talajon is megfelelően díszlik. Olasz és szlovén kísérletekben is résztvesz, száz évvel ezelőtt az Egyesült Államokban is kipróbálták. Baltet Károly 1885-ös jellemzése a Parisienne fajtáról: "Gyümölcse elég nagy, hosszúdad, majdnem oly magas a csúcsánál, mint a fenekén; magja telt, fája erőteljes, későn virágzik és termékeny. Csemegének jó."

Fája erőteljes. Későn fordul termőre, és alternatívan terem. Későn hajt ki tavasszal, április végén-május elején. Virágzása erősen nőelőző, barkái május első felében, nővirágai május második felében nyílnak. Érési ideje középkései-kései. Gyümölcse francia viszonylatban nagy, 31-32 mm-es, kerekded-elliptikus. Diója nehezen szárad, ezt a hátrányos tulajdonságát több leírás is megerősíti. A bél a héjat jól kitölti, aránya 49 %. A dióbél könnyen kinyerhető. Dióbele illatos, fehér, a dióbél héja igen szépen erezett. Bakteriózisra és gnomóniára meglehetősen kevéssé fogékony. Porzónak a Meylannaise-t és a Ronde de Montignac-ot ajánlják mellé. A termesztésből a Franquette szorítja ki fokozatosan, jelenleg a grenoble-i dió 12 %-át adja.

Partap Indiai dió.

Patti és Patti 3 Jelentéktelen olasz diók.

Payne Mandzsúriai dió francia fajtával való keresztezésével Kaliforniában előállított, meglehetősen régi fajta, Franciaországban és Új-Zélandon is termesztik. Olaszországi kísérleteknek is alanya. Közepes méretű fája, gömbkoronája van. A csúcsrügyeken kívül 80-90 %-ban oldalrügyeken is terem, géppel metszett sövényültetvényekbe ajánlják. Korán termőre fordul, igen jó termőképességű. Téli hidegigénye 500 óra. Tavasszal nagyon korán hajt, ezért a tavaszi fagyok veszélyeztetik. Virágzása enyhén nőelőző, de hím- és nővirágai virágzási ideje jól egybeesik, nem kell hozzá porzófa. Ha mégis, a Chico-t, Tehama-t vagy a Hartley-t ajánlják. Korai érésű. Diója kicsi-közepes, ovális, 31,4-33,3 mm-es, átlagosan 19,5 g-os. A héj vékony, az alapi részen jól zárt. A bél aránya különböző leírások alapján 48-51-53 %, a bél átlagsúlya 5,7 g. 50 %-a világos minőségű, vagyis a bélszín jellemzően sötét. Nedves, csapadékos vidékre nem ajánlott, mert a baktérium-fertőzésre igen fogékony. Ma már génbankban is őrzik, az újabb kaliforniai fajták kinemesítésének alapanyagát képezte. Egyik közvetlen leszármazottja a Pedro, amely a hazai bőtermő, oldalrügyes diófajták apai szülője. a termesztők főleg a kis dióméretet kifogásolják.

A Payne egy hazai egyedének termése:



Pedro (UC54-113) (más forrás szerint 53-113) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetemen E. Serr nemesítette ki, a Conway Mayette és a Payne keresztezésével. Ősei között a francia és a mandzsúriai rasszok szerepelnek. Franciaországban, Spanyolországban és Új-Zélandon is termesztik, olaszországi kísérletekben is résztvesz. Amerikában 1952-ben, Magyarországon 1983-ban kapott állami elismerést. Közepes növekedési erélyű, kisebb, szabálytalan koronát nevelő fája van. Termőre fordulását közepesen későiként jellemzik, más diófajtákhoz viszonyítva. A kifejlett fa mérete csak 2/3-a a többi kaliforniai fajta nagyságának. Tenyészterületét 9 m-ben adják meg. Ágrendszerének hibája, hogy még vastagabb ágai is évről évre - hol egyik, hol másik - erősen lehajlanak, a fa körüli művelést akadályozzák. Ágai gyengék, vihar hatására, vagy a termés súlya alatt gyakran törnek. Igen korán termőre fordul, bőtermő. Ha hinni lehet a fajtaleírásnak, téli mélynyugalmi idő elég számára 16 nap. Hazai viszonyok között az kétségtelen, hogy a tél második felében fagymentes napokon erőteljesen nedvedzik. Fagytűrése a magyar viszonyoknak is megfelel. Most, hogy az utóbbi 150 év ötödik leghidegebb telén túl vagyunk, megállapíthatjuk, hogy erős hideg télen fagytűrése nem éri el a hazai diókét, koronája a tartós -20 C°-nál hidegebb idő miatt részben fagykárt szenvedett. Nem ajánlják késői fagyoktól veszélyeztetett területre, de virágzás idején tapasztalataim szerint az évek túlnyomó többségében nem szenved fagykárt, még a kárpáti rasszhoz tartozó hazai fákkal is felveszi a versenyt e tekintetben. Rügyfakadási ideje közép-kései. Virágzása erősen nőelőző, a nővirágok jóval a barkák lehullása után nyílnak, általában a fagyosszentek után. Átlag 63 %-ban hoz oldalrügyön is termést. A szüret ideje alatt elnyújtottan érik, a legkorábbi fajtától a legkésőbbiig. Gyengébb termőhelyi adottságú területen vagy erősen meleg éghajlaton termését nem tudja megfelelően kinevelni, "papírhéjú", apadt belű gyümölcsöket hoz. Hőségben napégés veszélyezteti. Diója kicsit hosszúkás, az alapi részen jól zárt, hazai viszonyaink között 31, Kaliforniában 38 mm-es. Átlagos diósúlya 10-15 g. A bélarány 50-52 %, más leírás szerint 43,7 %. A dióbél átlagsúlya 6,9 g. A dióbél ízét édesnek mondják külföldön, de a magyar fajták ízét, édességét nem éri el. A magyar diófajták továbbnemesítésébe vonták be Érden, a bőtermő, oldalrügyes újabb hazai diófajták apai szülője. Magyarországon 2006 óta hivatalosan nem szaporítható.







Bár már hivatalosan nem szaporítható, a Pedro további fajtaelőállítási munkának még most is alanya. Például a P-391-es sorszámú ígéretes jelöltnek anyai szülője. Lehet, hogy a jövő egy fontos fajtáját látjuk?




Az utolsó képhez egy apró megjegyzés: Homályos. Mint a jövő. A Mediterráneumban lehet, nagyobb jövője lesz a Pedrónak. Nézzük meg, milyen jól terem Bursában (Törökország).

Pekingi dió lásd a Beijing fajtákat

Perry Amerikai fajta, valószínűleg a kárpáti rasszból származik. Jó hidegtűrő. Oldalrügyeken is terem. Középkésőn, szeptember harmadik hetében érik. Jó betegség-ellenálló.

Perthe Jelentéktelen francia fajta a Grenoble-i termőtájról.

Perustrinski Bolgár diófajta.

Pervomajszkij Oroszországi fajta, a Kaukázustól északra. Diója 31-32 mm-es, dióbél-aránya 49 %.

Pescasseroli Újabb, még elterjesztés előtt álló olsz diófajta.

Pesciansch Számomra ismeretlen diófajta. Lehet, hogy azonos a Pestisani román fajtával. Kiemelendő, hogy bár a dióbél hártyája sötétbarna, húsa fehér.

Pestisani Román dió, a Targu Jiu-i (Hegyi Zsil) kutatóállomás fajtája a Déli Kárpátokból. Erős növekedésű, jól termő fája van. A téli hideget jól tűri. Virágzási ideje középkései, a virágzás típusát hímelőzőként jellemzik. Középkései érésű, szeptember második felében érik. Diója ovális, átlagosan 10 g súlyú. A dióbél aránya 46,4 %. A dióbél színe tetszetős sárgásfehér. Betegségellenálló.

Peternuss Svájci fajta. Kihajtása korai-középkorai, fagyveszélyes. Termőképessége viszonylag gyenge. Diói nagyok, felületük barázdált. Nagyságuk eltérő, minőségük is. Betegségekre közepesen fogékony fajta. Frissdió-értékesítésre alkalmas csak. Szárazon dióhéja sokszor "cinegés", üres, a dióbél gyakran penészes. A dióbél íze a mogyoró ízére hasonlít.

Petite Impente Nogarelle néven említve.

Petite Ronde Lozeronne néven tárgyalom.

Petovio Írják Peto Vio néven is. Szlovéniai kísérletekben szereplő fajta.

Piemonteser Olasz tájfajta lehet, Svájcban említik.

Pieral-Lara Új diófajta. Franciaországban, Gironde-ban Saint-Maixant községben a Domaine de Lalanne faiskolában nevelték fel, a Payne magoncai közül. Gyenge növekedésű fajta, ezért azt ajánlják, hogy feketedióra oltva ne szaporítsák, csak közönséges dió alanyon, vagy olyan hibriden, aminek erős a növekedése. Termőre fordulása gyors. Tavasszal korán hajt, Bordeaux-ban április 10-20. között, nyolc nappal a Franquette előtt, ezért fagyveszélyesnek tartják. Virágzása is korai, erősen nőelőző jellegű. Bordeaux-ban április 25-május 8. között hozza porzós virágait, nővirágait pedig május 6-22. között. Bőven termő, jó talajon termőképessége meghaladja a Franquette-ét. Korai érésidejű, szeptember végén-október elején érik. Diója kerekded-tojásdad, nagy. Dióbele jó minőségű. Bakteriózisra érzékeny, főleg a hajtásai.

Pillnitzer Große NDK-ban, Drezda-Pillnitzben szelektált német fajta. Csehországban további nemesítési munkákba vonták be.

Pinszki Fehérorosz diófajta, magonc diókból szelektálva. 2000-ben kapott állami elismerést. Hazájában nagy reményeket fűznek hozzá. Fája gyors növekedésű, nagy méretű. A korona közepesen sűrű, gömbalakú. Kiültetés után 5-6 évvel kezd teremni. Virágzása hímelőző. Bőtermő, az évenkénti terméshozam megfelelően kiegyenlített. Középérésű, szeptember végén érik. Diója közepes méretű, a diók mérete közepesen kiegyenlített, alakja ovális, gyenge karimával. Alapjuk kerekded, csúcsuk tompa. Az átlagos diósúly 8,6 g. A héj vastagsága átlagosan 1,2 mm. A dióbél átlagos aránya 40,5 %, színe sárgásbarna. Asztali dióként ajánlják. Betegségekre mérsékelten fogékony.

Pioneer Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem fajtája, a Payne leszármazottja. E. Serr nemesítése 1950-ből. Meleg éghajlatra való. Európában korai kihajtása miatt fagyveszélyes. Igénytelennek tekintik, de Európában erősen betegség-fogékonynak találták. Diója durva, kisméretű. A dióbél kinézete tetszetős, íze átlagos.

Pjatyiletka Orosz fajta a Kubáni alföldről. Diótermő, de csak mint alanyfajtát említik.

Placelle Jelentéktelen francia fajta a délnyugati termőtájról, Dordogne-ból. Késői érésű. Diója kicsi, gömbölyű, vékony, sima héjú. A dióbél nehezen nyerhető ki. Nem szívesen foglalkoznak vele, termesztésével felhagynak.

Placentia Kaliforniai fajta, ma már génbankban őrzik. A hideg teleket nem viseli el. Virágzása nagyon korai. Korán, szeptemberben érik. Közepes méretű, tojásdad, vékony, sima héjú, jól törhető diója van. Világos, telt, kellemes ízű bele van. Porzófajtát nem igényel. A fajta fő erénye, hogy a piacon korán jelenik meg. Hátránya, hogy diója szárításkor szétnyílásra hajlamos.

Pleureur Francia fajta.

Plovdivski Bolgár eredetű fajta. Termesztik Szlovéniában, Hollandiában, Angliában, Kanadában is. Dániában is propagálják, a Westergaard faiskolában. Közepes méretű fa. Jellemzően szétterülő, terebélyes koronát nevel. Virágzását leírták hímelőzőnek, de nőelőzőnek is, valószínűleg eltérő éghajlati körülmények között változik a virágzás jellege. Egyébként kihajtása, virágzása korai, április végi. Porzófajta kell hozzá, bár részben öntermékenyülő. Termőképessége közepes. Hosszúkás, nagy diót terem, átlagosan 17,2 g-osat, diója kemény héjú. A bél aránya a különböző leírások szerint 50-60 %. Dióbele átlagosan 8,6 g-os, kiemelkedően jóízű. A betegségeknek ellenáll. Porzófajtaként jól porozza a Buccaneer, a Coenen és a Rita. Faanyagtermelésre is ajánlják.

Podarok Valentinü Magyarul: Valentina ajándéka. Ukrán fajta, a nikitini botanikai kert fajtája. Fája közepes növekedési erélyű. Szeptember első dekádjában érik. Diói nagyok, kerekdedek, átlagosan 27,3 g súlyúak. A dióhéj színe halványbarna, vastagsága közepes. Kemény. A héj belső felülete sima. A dióbél a héjat 90 %-ban tölti ki, feles dióbélként jól kinyerhető. A bélarány 60,5 %-os. A dióbél hártyája világosbarna színű, a dióbél jó minőségű, kiváló ízű.

Poe Régi kaliforniai, Lake County-i fajta, Oscar Poe szelektálta 1900-ban, Lakeport közelében. Ma már génbankban őrzik. Középkései kihajtású, csúcsrügyön termő. Hímelőző, alacsony termőképességű. Diója vastag héjú, alacsony bélarányú. Rendkívül jó ízű, alacsony csersavtartalmú. A köztermesztésben ma már csak néhány öreg fa található belőle.

Pomeroy Régi amerikai fajta New York államból, E.C. Pomeroy nemesítése. Jól, vékony héjú diót termő fajta. A bél a dióhéjat jól kitölti, jó alakú, jóízű. Késői virágzása miatt a fagyokat elkerülheti. Önbeporzó, mert kétféle virágzata egyidőben nyílik.

Poorman Régi amerikai fajta.

Praeparturiens Valamikor ilyen név alatt szerepelt egy francia fajta, amit Amerikában is kipróbáltak. Részletesebben Fertile néven.

Premice Olasz tájfajta.

Pride of Ventura Amerikai fajta. Diója félkemény, jól zárt, értékes dióbéllel.

Prikarpatszkij Ukrán diófajta, a pridnyitrovszki kutatóállomás fajtája. Koronája nagy, kerek. Csúcsrügyön terem. Szeptember végén érik. Diója 11,2-13,5 g súlyú, keresztmetszete kerekded. A dióhéj átlagos-vékony, 1,2 mm-es, ugyanakkor erős. A dióbél jól kifejthető. A dióbél aránya 50,0-51,5 %. A dióbél olajtartalma 69-72 %. Gombabetegséggel szemben rezisztensnek mondják.

Profszajuznüj Oroszországi szovjet fajta, Sztavropol vidékéről. Bélaránya 44 %.

Proslavski Bolgár fajta, Hollandiában és Angliában is termesztik. Fája erős növekedésű, szétterülő. Jellemzően nagy leveleiről és sötétzöld lombjáról ismerhető fel. Virágzása késői, júniusi, mérsékelten nőelőző, a kétféle virág nyílási ideje részben átfedi egymást. Porzófajta kell hozzá, bár részben önmagát is termékenyíti. Közepes termőképességű. Diója hosszú, keskeny, szélessége csak 32 mm-es. Kemény héjú. Bélaránya 51 %, más forrás szerint 60 %. Kiváló ízűnek mondják. Porzófajtának a Buccaneer-t ajánlják hozzá.

Protoka Oroszországi fajta, a Kaukázustól északra. Diója 31-32 mm-es, a bél aránya 52-53 %.

Pukšič Szlovén fajtajelölt, a ljubljanai egyetem fajtajelöltje. Nevét helytelenül Puksinnak is írják. Kései kihajtású. Diója tetszetős, gömb alakú, átlagban legeljebb 31 mm-es méretű, de jó gyümölcsminőségű. A baktériummal szembeni ellenállósága megfelelő.


Purpurovüj Pirosbelű dió Ukrajnából, a nikitini botanikai kertből. Fája közepes növekedési erélyű. Szeptember második dekádjában érik. Diói igen nagyok, 37,8 × 35,0 × 31,9 mm-esek, egyöntetűek. Alakjukat alapjuknál kúposnak, csúcsuknál kerekdednek írta le a fajta nemesítője. (A kép alapján fordítva gondolom.) A diók átlagsúlya 15 g. A bélarány 56,0 %. A héj belseje fényesen sima, a bél hártyája bíborvörös, erről kapta nevét. A dióbél színe a nemesítő szerint "gyöngyfehér, galambszürke árnyalattal". A dióbél íze édes.

P1 125249 és P1 159568 Kaliforniai fajták, ma már génbankban őrzik.

Quenouille (más néven Moussine). Francia fajta a Dordogne völgyéből. Fája közepes méretű. Későn fordul termőre, termékeny. Elég későn érik. Gyümölcse kicsi, szögletes. Héja vékony, jól törhető. Magas bélkihozatalú.

Rače-866 Szlovén fajtának gondolom.

Rajouri Jelenleg még nem elismert fajta, indiai kísérletekben szerepel.

Rasna Szerb diófajta, az újvidéki mezőgazdasági fakultáson M. Koracs szelektálta ki. Rövid vegetációs időt igényel. Öntermékeny, virágai egyidőben nyílnak. Diója 14 g-os, a dióbél aránya 52 %.

Recea Számomra ismeretlen, valószínűleg moldáv diófajta.

Red Danube (angolul), Rode Donaunoot (hollandul) Rote Donaunuss név alatt ismertetem.

Reda Újabb fajta, az Egyesült Államok keleti feléről. Télálló, oldalrügyön is termő fajta. Diója közepes méretű, vékony héjú. Baktérium- és gombaellenálló. Az Egyesült Államokban a melegebb vidékekre ajánlják. Ugyanezen a néven egy kisebb jelentőségű olasz dió is fut, elképzelhető, hogy Amerikában is ugyanerről a fajtáról van szó.

Redon lásd: Ronde de Montignac.

Rego Azt hiszem, kaliforniai fajta, de ilyen néven egy portugál diót is számon tartanak.

Remšak Szlovén fajtajelölt, erős növekedési eréllyel, sűrűn ágas koronaszerkezettel.

Rendede ? Létezik ilyen nevű török diófajta? Egy magyarországi tudományos kutató említette egy tanácskozáson. Rendede török szó, magyarul azt jelenti, hogy reszelt. Dehát bármelyik diófajta bele reszelhető. Nem, egyszerű elírás egy török kutató részéről, amit a tudományos világ átvett. A francia Ronde de Montignac vagy Ronde de Galaure fajtákról van szó.

Resowia Más néven Albigowa 101. Lengyel fajta. Fája középerős növekedésű, idősebb korban jellemzően lelógó ágakkal. Hím- és nővirágai megközelítően azonos időben nyílnak. Szeptember második felében érik. Diói közepes nagyságúak, kissé oválisak (2,8–3,5 cm x 2,8–3,2 cm x 2,7–3,0 cm). A dióhéj vékony. A dióbél közepes méretű, világosbarna színű, édes-fanyar ízű. A dióbél a héjat jól kitölti, a bél aránya 50 %. Korán termőre fordul, nagy betegség-ellenállóságot mutat. A téli fagyot jól bírja. Kiemelkedő termőképességű. Közvetlen étkezési célra és édesipari felhasználásra egyaránt jó.

Rex (W 152, vagy C/152) 1997-ben elismert Új-Zéland-i fajta. Nemesítője Rex Baker. Gyors növekedésű, viszonylag kistermetű, bőtermő fajta. A metszést jól tűri. Késői kihajtású, késői virágzású, ezért elkerüli a kései fagyokat. Diói kicsik, kerekek, világos színűek, gépi törésre alkalmasak. A bél aránya 45 %. A dióbél világos, sima, édes, kellemes ízű. Kiemelkedően kedvező a többszörösen telítetlen zsírsavainak aránya: 18:3. (Gondolom, az egyszeresen telítetlen és a telített a 3, a kétszeresen telítetlen a 18.) Viszont alacsonyabb az E-vitamin tartalma, mint más fajtáké. Gnomóniával szemben eddig ellenállónak bizonyult.

Rioka Kanadában előforduló jelentéktelen fajta (ld. Myoka).

Rita A lengyel Kárpátok vidékéről, kifejezetten kontinentális, kemény hideg telű vidékről származó diófajta. Az Egyesült Államokban, Hollandiában és Angliában termesztik, Dániában is szaporítják. Kisnövésű fája van, növekedése lassú. A fa kisebb mérete miatt házikerti ültetésre ajánlják, kedvenc fajtának számít. Díszítő értéke is van. Tavasszal korán, már április végén virágzik, ezért fagyveszélyes. Virágzása nő-előző. Önbeporzó. Termékeny. Diója közepes nagyságú, hosszúkás, többségében vékony héjú. (Más leírás szerint nagyon kemény a héja.) A dióbél aránya 54 %, a dióbél hártyája sötétpiros színű. Jóízű. Gnomóniára fogékony.

Roadside 6 és 12 Két újzélandi útmenti diófa.

Robert Livermore lásd Livermore

Romaine Kisebb jelentőségű francia fajta a grenoble-i termőtájról, Tullins, Goncelin és Cheylas vidékéről. Korai érésű, friss diónak alkalmas. Talán a legjobban tűri a téli hideget a francia fajták közül. Alanyként is használják.

Roman Suhevics Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Fájának habitusa nem értékelhető, mert a fajta anyafája kedvezőtlen körülmények között, egy épület árnyékában nőtt. A diók átlagmérete 12,3 cm3, átlagsúlya 6,3 g. Dióhéja 1,0 mm vékony. A dióbél aránya 53,1 %, a héjból könnyen fejthető.

Ronde de la Galaure Jelentéktelen francia fajta a Grenoble-i termőtájról. Diója túl apró, nehezen törhető. Dióbele fehér, telt, de nehezen nyerhető ki. Főleg csak dióolaj-készítésre jó.

Ronde de Montignac Francia fajta, a délnyugat-francia termőtájról, Montignac városából. Az atlanti klímát szereti. Fája erőteljes, későn fordul termőre. Angliai tapasztalat szerint gyenge növekedésű. Koronaszerkezete csak gyengén szétterülő, ágai gyengék. Tavaszi kihajtása kései, átlagosan egy héttel a Franquette utáni. Virágzása hímelőző, pollenszórása nagy, ezért sok késői virágzású diófajta porzófájaként számításba vehető. Jól termő, de termőképessége a Franquette-ét nem éri el, annak ellenére, hogy 5 %-ban oldalrügyön is hoz nővirágot. Szeptember vége felé érik. Gyümölcse kicsi-közepes méretű, alapján kissé lapított, vékony, világos héjú, az almamolynak megfelelően ellenálló. A dióhéj félkemény. Dióbele könnyen kinyerhető, jó minőségű. Héjas értékesítésre nem jön számításba, bélként szokták forgalmazni, de leginkább dióolaj-készítésre jó, magas olajszázaléka következtében. A fajta baktérium- és gombaellenálló, illetve helyesebb úgy fogalmazni, hogy mindkettőre mérsékelten fogékony. A Franquette, a Fernor és a Lara számára jó pollenadó.

Rote Donaunuss Piros dunai dió. Osztrák fajta, Ybbs községből. Hollandiában Rode Donaunoot néven, Angliában Red Danube néven ismerik. Eredeti nevén ma is szaporítják Ausztriában, továbbá Németországban, ahol Nr. 1239 kódszámmal is ellátták, mintha geisenheimi dió lenne. Angliában Red Geisenheim néven is szaporítják. Megtalálható a német Baden-Württemberg-i gyümölcs génbankban is. Szlovéniában is termesztésbe vonták, mint a volt Monarchia többi területén is. Közepesen erős vagy erős növekedésű. Nagyméretű, feltörekvő alakú fája van, legalább 100 m2 tenyészterületet igényel. Terméshozama ma már nem mondható bőnek, termése jellemzően egyes. Korai kihajtású, ezért a kései fagyok veszélyesek rá. Középkései nőelőző virágzású, porzófajtát igényel. Oldalrügyeken is hoz nővirágot. Szeptember végén érik. A dió kicsi-közepes méretű, 3,8x3,0 cm, hosszúkás-ovális, szabályos alakú, vékony héjú, jól törhető. 89 db dió tesz ki 1 kg-ot. A dióbél a héjat jól kitölti, a bél aránya alacsony, 45 %. Dióbelének hártyája változóan piros színű, a bél jóízű, bár sokan ízetlenként jellemzik. Baktériumos megbetegedésre fogékony. A fajta fő értéke élénkpiros dióbél-hártyája.

Az archív diófajták között is említem, ott a régi leírása olvasható.

Rote Gublernuss Heinrich Gubler svájci diófaiskolás pirosbélű fajtája. Nincs saját neve, a gazdája nevét viseli.

Rote Linz Másnéven Rote Linzer. Új osztrák dió, a Rote Donaunuss leszármazottja. Érdekesség. Azt mondják, fantasztikus. Hát, lehet. A héj bemélyedései mindenesetre attraktívak.

Rote Moselnuss Moseli piros dió. Német fajta, a német faiskolai kínálatban megtalálható. Heinrich Gubler svájci faiskolás is szaporítja. Fája középerős növekedésű. a téli fagyot nagyon gyengén viseli, a legvédettebb fekvésbe ajánlott telepíteni. Korai kihajtású. Gyenge-közepes termőképességű. Április végén virágzik. Csúcsrügyön terem egyesével, egyes években legfeljebb hármas csoportot. Diója kicsi, 3 cm hosszú, 2,5 cm széles. Szélesen ovális alakú, tompacsúcsú. Meglehetősen sima héjú, de barázdált. A dióhéj közepesen vastag, erős. Varrata jól zárt, mégis könnyen törhető. A dióbél a héjat teljesen kitölti, mégis jól, felesben fejthető ki. A dióbél hártyája sötétpiros, világos foltokkal. Erezet nem látható. Jóízű, a cukrászsüteményeken dekoratív. A fajta fő hátránya a fagyérzékenység és a gyenge termőképesség.

Régi képe:

Roxana Román diófajta, Pitestiből. Fája erős növekedésű. Fagytűrő. Bőtermő. Betegség-ellenálló. Virágzási ideje középkései, hímelőzőként jellemzik. Érési ideje közepesen késői, október első felére esik. Diója gömbölyded, az átlagos diósúly 12 g. A dióhéj sima felszínű, jól törhető. A dióbél aránya 49 %. A dióbél színe szép sárga.

Royal Kanadai, Ontario-i fajta.

Rubis Nagy növésű, pirosbelű diót termő diófa, Franciaországból.

Rudkovszkij Meglehetősen ismeretlen ukrán diófajta. Azonosnak tűnik az Oroszországban, Moszkvától délre, Tulában kinemesített Rudakovszkijjal. Ukrajnában jelenleg is nagyban szaporítják. A dió héja közepesen vékony, 1,1 mm-es. A dióbél aránya 50 %.

Russian #3 Hidegtűrő amerikai diófajta. Az USA Illinois államában ajánlják házikerti telepítését.

Rustique corne Régi, Périgord-i francia fajta. Diója igen kicsi, dióbele igen ízletes.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább