Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Archív diófajták, leendő diófajták

Tisztelt Kollégám, most ismerjünk meg 18 olyan diófajtát, amelyek ma már nincsenek köztermesztésben, sőt, tudomásom szerint génbankban sem őrzik őket. Ezeket a fajtákat H.R. Schweizer írta le Bécsben, 1940-ben megjelent könyvében. Nem tekinthetők teljesen idegennek, hiszen hajdanán mi is az osztrákokhoz tartoztunk. Monarchiailag. De mióta az osztrákok oldalán megtámadtuk Szerbiát, a nagyobb hatalmak azt írták elő Trianonban, legyünk inkább függetlenek. Azóta egyáltalán nem a mieink ezek a diók.

Nem baj, a mieink jobbak.

Perzsa cinegés dió
Perzsiából származik, ahol kereskedelmi méretekben termesztették. Diója kicsi, 9-12 g-os. A dióbél aránya 46 %. Átlagosan 35 mm magas, 29 mm széles, 33 mm vastag. Héja szilárd, fényes, csak a varrat mentén barázdált. Bele a héjat jól kitölti, de rosszul törhető. Jóízű, kellemesen fűszeres.

Kerek papírhéjú
Osztrák származású fajta, az anyafa Würflach községből való. Kicsi, 7-9 g-os diója van, a bél aránya 40-44 %. A dió alakja hosszúkás-kerekded, átlagosan 36 mm hosszú, 28 mm széles, 30 mm vastag. Héja sötétbarna, csúnya. A héj gyengén erezett, a varratnál bemélyedt. Könnyen törhető, bele durván tagolt, barnássárga színű, jóízű, zamata nem feltűnő.

Bolgár papírhéjú
Bolgár eredetű, hazájában kereskedelmi méretekben termesztették. Diója nagy, 12-15 g-os. A bél aránya 45-48 %. A dió hosszúkás, alapján és csúcsán egyaránt hegyes. Átlagosan 50 mm magas, 30 mm széles, 28 mm vastag. Héja vékony, világosbarna, felülete gyengén vájatos, barázdált. Varrata jellemző. Bele szemcsés, igen jó ízű, édes, jellemző dióaromájú.

Kaukázusi csúcsos dió
Kaukázusi eredetű, a diók közül jó tárolhatóságával tűnik ki. Diója kicsi, 7-9 g-os, a bél aránya 46-48 %. A dió átlagos méretei: 38 mm hosszú, 27 mm széles, 28 mm vastag. Alakja jellemzően csúcsos. Héja kemény, sötétbarna, varrata mentén barázdával, egyébként sima, vagy csak enyhén barázdált. A dióbél színe sötétsárga, alakja mélyen tagolt, a héjat jól kitölti. A bél töréskor nehezen tisztítható. Igen jó, édes-olajos ízű.

Dunai vérdió
Osztrák eredetű, az itt felsorolt 18 dióból egyedül ezt szaporítják jelenleg is. Az anyafa Ybbs helységből, a Trunner-faiskolából származik. Diója kicsi, 7-8 g-os, a bél aránya 50 %. A dió alakja némileg hosszúkás, mindkét vége némileg hegyes. Átlagosan 38 mm hosszú, 26 mm széles, 27 mm vastag. A dióhéj színe világossárga. Varrata mentén mélyedés húzódik, de nem kifejezett barázda. Héja szinte sima. Vékonyhéjú, könnyen törhető. Belének színe rózsaszíntől a vérszínig változik, néha foltos. A bél a héjat jól kitölti, a dió jól törhető. Íze jó, meglehetősen fűszeres.

Stenzels papírhéjú
A fajta valószínűleg francia eredetű, nevét az osztrák Johann Stenzel diósgazdáról kapta, Maierhöfenből, akinek volt egy ilyen diófája. Diója közepes, 8-10 g-os, a bél aránya 45 %. A dió alakja hosszúkás-ovális, átlagos méretei: 47 mm hosszú, 27 mm széles, 27 mm vastag. Héja világosbarna, lapos barázdácskákkal. Felszíne fényes. Bele igen hosszú, gyengén tagolt, a dió jól törhető. Íze jó, enyhén fűszeres.

Közönséges csúcsos dió
Ausztriában elterjedt diófajta. Kicsi, 7-10 g-os diója van, 39-42 % béllel. A dió alakja ovális, csúcsos. Hossza átlagosan 40 mm, szélessége 27 mm, vastagsága 28 mm. Héja vastag, kemény. A varrat menti barázda a dió csúcsi részén erősen kifejlett. A dió hasi részén a dió felülete hálós erezetű. a héj színe világosbarna. A bél a héjat jól kitölti, a héjból nehezen tisztítható ki. Íze jó, olajos, aromás.

Würflachi csúcsos dió
Ausztriai, alpokaljai dió. Kicsi, 7-9 g-os, 50-52 % bélaránnyal. Jellemző csúcsos formája van. Jellemző méretei: 42 mm hosszú, 28 mm széles, 30 mm vastag. Héja meglehetősen vastag, kemény, nehezen törhető. A héj felszíne hálós erezetű. Bele viszonylag nagy, a héjat jól kitölti. Héjából nehezen tisztítható ki. Íze jó, jellemző dióaromájú.

Közönséges csőrös dió
Osztrák fajta, az anyafa Theras községben Johann Bühler tulajdona volt. Diója kicsi, 7-9 g-os, 42-44 % bélaránnyal. Formája csőrös. Átlagos méretei: 35 mm hosszú, 27 mm széles, 27 mm vastag. Héja vastag, kemény, nehezen törhető, rosszul tisztítható. bele rendkívül tagolt, belső válaszfala kemény. Íze jó, aromás.

Közönséges lódió
A fajta anyafája francia eredetű dióból származó magonc, Ausztriában, Kilb községben a Sirninger faiskola nevelése. Diója igen nagy, 16-19 g-os, 30 % bélarány mellett. A dió alakja hosszúkás, jellemzően 52 mm hosszú, 38 mm széles, 41 mm vastag. Héja vastag, kemény, de a varratnál könnyen hasítható. A dió felszínén a varrat mellett is és máshol is találhatók barázdák, egyébként hálós, fényes felszínű. Bele tagolt, könnyen tisztítható. Íze bár fűszeres, erős.

Lapos dió
1 éves francia magoncból Ausztriában felnevelt fa. Igen nagy méretű, 18-20 g-os diója van, bélaránya viszont csak 35 %. 32 mm-es átlagos hosszúságát 36 mm-es szélessége és 39 mm-es vastagsága jellemzően meghaladja. Héja durva, kemény, sötét sárgásbarna. A varrat csak a felső részén kifejezett, az alsó részén bemélyedt. A varrat mentén a csúcsi részen gödrös, az alapi részen hálós a dió felülete. A bél tagolt, sárgás, könnyen tisztítható. A dió jól hasítható. Íze kielégítő.

Hosszú dió
Keleti származású. Diója a francia Mayette-re hasonlít. Nagy, 12-14 g-os, a bél aránya magas, 55 %. Alakja hosszúkás, csúcsos. Átlagosan 50 mm hosszú, 31 mm széles, 32 mm vastag. Színe megmosva világosbarna. Felszíne finoman hálós, gyenge barázdácskákkkal. Varrata csak a csúcsi részen látszik. Bele nagy, a héjat jól kitölti. Színe igen sötét. Íze meglehetősen erős dióíz.

Szerb papírhéjú
Kicsi, 10-12 g-os dió, 46 % béltartalommal. Alakja hosszúkás-ovális, mindkét vége felé elkeskenyedő, csúcsa felé szélesebb, mint az alapja felé. Jellemző méretei: 40 mm hosszú, 28 mm széles és ugyanilyen vastag. Héja világosbarna, gödrös-barázdás. A héj jól nyitható. Bele gazdagon tagolt, barnássárga. Jól tisztítható. Ízében van egy kis egzotikum.

Ustbratchi dió
Valószínűleg osztrák származású. Közepes, 10-12 g-os diója van, a bél aránya 44 %. Alakja hosszúkás, némileg csúcsos. Méretei: 40 mm hosszú, 32 mm széles, 31 mm vastag. Héja kemény, erősen barázdás. Varrata végig erősen kiugrik. Belső válaszfala is kemény, a bél nehezen tisztítható. A bél jól tagolt, jó, fűszeres ízű.

Parasztdió
Tipikus, elterjedt osztrák dió, tájfajta. Hívják közönséges diónak, kődiónak is. Kicsi, 7-9 g-os. A bél aránya 42-45 %. Kerek-ovális, némileg csőrös alakú. Átlagosan 36 mm hosszú, 29 mm széles, 27 mm vastag. Héja vastag, de viszonylag törékeny. Sima felszínű. Bele tagolt, feltűnően fehér. Általában rosszul törhető. Íze igen jó, kellemes, dióaromájú.

Dunai skatulyadió (Donauschachtelnuss)
Osztrák dió, amelynek az őse valószínűleg olasz dió volt. Igen nagy, 23-25 g-os, az egyik legnagyobb a diófajták közül! A bél aránya 40-42 %. Kinézete jellemzően szögletes. Méretei: 56 mm hosszú, 42 mm széles, 51 mm vastag. Héja vastag, kemény, a héj színe világosbarna. Varrata végig erős, mellette mély barázda található. Bele is igen nagy, szépen tagolt. A dió jól törhető, jól válogatható. Íze jó, kellemesen lágy, enyhén fűszeres.

Kilbi gödrös dió
Osztrák tájfajta, több változata ismert. Diója nagy, 20-22 g-os, a bél aránya 52-55 %. Alakja az oldala felől nézve jellemzően ovális, a varrat felől nézve kerekded-négyszögletes. Méretei: 46 mm hosszú, 33 mm széles, ugyanilyen vastag. Héja világosbarna színű, igen kemény, mégis könnyen törhető, nyitható. A héj felülete gödrös. A héj felületének mélyedései jellemzően sötét színűek. Bele viszonylag nagy, világossárga, szemcsés. Igen jó ízű, édes, dióaromájú, erősen fűszeres.

Szerb lódió
Szerb tájfajta. Diója igen nagy, 20-22 g-os, a bél aránya 38-40 %. Alakja hosszúkás-kerekded, 50 mm hosszú, 38 mm széles, 42 mm vastag átlagosan. Jellemzően mélyen barázdált, dudoros felszínű. Igen kemény héjú. Varrata bemélyed. Alapja is. Apró csúcsa van. Bele jellemzően világos színű, erősen tagolt alakú. Könnyen törhető. Íze nem kifejezett, olajos.

A hazai tájfajtáknak is vannak régebbi leírásai. Bár nekem vannak fenntartásaim, mert az alábbiak szerintem nem tekinthetők tájfajtáknak, de a leírásokat mégis megmutatom. Véleményem szerint a következő két képen olvasható leírások nem tájfajtákat, hanem spontán előfordulásokat tartalmaznak. Ilyen és hasonló diófák nemcsak nálunk, hanem a világon mindenhol felbukkannak a magról szaporodó dióállományokban. Vagyis nem fajtákról, hanem a dió érdekes megjelenési formáiról van szó.


A leírások homályossága jelzésértékű.

Arra kérem tisztelt Kollégámat, amerre járunk, figyeljük mindketten a diókat, hátha ismerősként üdvözölhetjük valamelyiket a felsorolt régi fajták közül. Most már ismerjük jellemzőiket, igazán könnyű lesz rájuk ismerni.

Régi diók emléke a világon máshol is nosztalgiát vált ki a kertészekből.

A Brüsszel környéki Szent Mihály-dió 1852-es rajza:

Idegen nyelvű leírásokkal általában nem kívánom terhelni tisztelt Kollégámat. De a Szent Mihály-dióé annyira bájosan ósdi, hogy muszáj vagyok idetenni. Nem kell lefordítani. Röviden arról van szó benne, hogy a francia vidékeken ismert Bjoux és Jauge nevű óriásdió-fajtákat is felülmúlja a Szent Mihály-dió. Hosszúságra. Mert keskeny. Dióhéja oly vékony, hogy még ujjal is szétnyomható. Dióbele lágy, olajos, olyan jó ízű, ami szokatlan a nagy diók között.


És a jövő?

Arról még nem sokat tudunk. Itthon is, más vidékeken is folyamatosan hoznak létre újabb diófajtákat.

Amikor Szentiványi professzor 80 évesen nyugdíjba vonult, még egy sor ígéretes fajtajelöltet hagyott a kutató kht-nál, ezekről még csak előzetes tájékoztatást tudott adni, vizsgálatuk elhúzódik.

Franciaországban a Creysse-i kutatók tették közzé hat fajtajelöltjük leírását, egyelőre név nélkül. Persze, franciául.

Creysse-i fajtajelöltek

Kaliforniában a Davis Egyetem kutatók tucatjainak munkájával nagyüzemi méretekben termeli az újabb diófajtajelölteket. Még nem biztos, hogy ezekből lesz valami, sőt, igen valószínű, hogy nálunk egészen máshogy viselkednének, ha mégis szereznénk belőlük. De aki kíváncsi rá, angol nyelven itt olvashat előzetes értékelést róluk.

Igen, Kalifornia nemcsak az iparszerű diótermesztés hazája, hanem az iparszerű fajtaelőállításé is. Nem biztos, hogy ha követnénk, utolérnénk. De létezik egy másik út is, a meglévő érétékek felkutatása. Svájcban ezen az úton indultak el, a természetes úton létrejött diófaállományból bármilyen szempont szerint értékesnek tartott egyedeket jelölték meg, nevezték el, és - kisebb tételben - továbbszaporítással őrzik meg, az egész országra kiterjedő projektben.

Megpróbálok ezekről az egyedi diófákról - akár mint leendő svájci diófajtákról - mellékletben némi információt adni. Összeállításom azért se teljes, mert maguk a svájciak is még csak a munka kezdetén tartanak.

Valami ilyesmit mi is csinálhatnánk.

Milyen diófajtát ültessünk?

A diófajták ismeretében már nagyon egyszerű a válasz. A hazai, hivatalosan elismert diófajták közül bármelyiket!

Ezek bírják a magyar klímát, jól teremnek, diójuk héjasan és bélként igen jó minőségű, a világon nemcsak versenyképesek, hanem egyenesen a legjobbak közé tartoznak.

Tekintsük át őket még egyszer, a kecskeméti főiskola gyümölcstermesztési tanszékének (2. emelet, balra) gyűjteményét felhasználva.

A legutolsó kép nem éles, ez az én hibám. De a homály jelzi: a T-2 fajta elmarad a többitől.

Ezek tehát a legjobb szelektált hazai fajták. Az újabb hazai hibridekkel kiegészített diófajta-gyűjteményért pedig Debrecenbe kell menni, az agrártudományi egyetemre. Ott két honosított kaliforniai fajta is látható.

Végül a budapesti Corvinus Egyetemen, a volt kertészetin is felleltem a három magyar alapfajtát, a második emeleten, a sarokban. Az újabb, jobb fajtákat nem propagálják. Kár.

Csak arra kérem tisztelt diófaültető Kollégámat, hogy óvakodjunk a hamis prófétáktól (Petőfi után szabadon). Mert a hazai diófajták jó és rossz tulajdonságait sok mindenki magyarázza. Például még én is. Hogy tévútra ne vezettessünk, az a leghelyesebb, ha a hazai fajták és hibridek - az én terminológiámban azok is fajták - eredeti, autentikus leírását olvassuk át újból, az alábbi képekről.

Alsószentiváni 117 (A-117):

Milotai 10 (M-10):

Tiszacsécsi 83 (T-83):

Alsószentiváni kései (A-117-31):

Bonifác (A-117-15):

Milotai kései (M-10-14):

Milotai intenzív (M-10-37):

M-10-25:

Külföldi fajtával termesztő ne próbálkozzon, mert tetemes anyagi kár érheti. A külföldi fajták bevizsgálása kutatóintézeti feladat.

Magonc-dióval szintén nem szabad a termesztőnek kísérletezni, mert az eredmény többször rossz, mint jó. Esetleg kicsiben, saját célra olthatunk le egy kiváló magonc-fáról oltványokat.

A fentiekben a hazai telepítésre ajánlható diófajtákat vettem számba. Ha ültetvényszerűen, nagyobb területen kívánunk diófákat ültetni, más szempontok is számításba jönnek, ezért az ajánlható diófajtákra a diótelepítés taglalásakor visszatérek majd.

Persze a faanyag-célú diótelepítés egész más kérdés. Arról később részletesen lesz szó.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább