Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Termesztett diófajták S

Safe Kaukázusi, azerbajdzsáni, azon belül ordubadi tájfajta.

Saint-Jean Kisebb jelentőségű francia fajta a grenoble-i termőtájról, nevét rendkívül kései kihajtásáról kapta, csak júniusban virágzik. Inkább faanyagtermelésre jó.

Saint Martinal Francia fajta, Mignonaude néven szólok róla.

Samarkand Kazahsztánból származó dió. A név ne tévesszen meg bennünket, nem diófajtáról, hanem helyi dióváltozatokról van szó. Termésük kicsi, csúcsos, vastaghéjú.

Šampion ld. Champion.

San Juan Spanyol diófajtának mondják. San Julian néven Horvátországban ajánlják telepítését.

Sanguine A pirosbelű diót hívják így a franciák.

Santa Barbara Régi kaliforniai diófajta, még a missziós dió idejéből, annak egy változata. Későbbi virágzásával, egyenletes termésével tűnt ki. És azzal a tulajdonságával, hogy fája kisebb méretű volt, tehát területegységre több fát lehetett ültetni. Héja vékony, könnyen törhető, bele fehér, jó minőségű volt.

Santa Rosa Soft Shell (Santa Rosa papírhéjú) Régi kaliforniai diófajta, Luther Burbank nemesítése. A nemesítő képe a fajtaelőállíás fázisairól, 1914-ből:

Sarmis (vagy Geoagiu 4-21) Romániai, algyógyi diófajta. Fája mérsékelt növekedésű, széles koronájú, ágai sűrűk. Korán, 6-7 évre termőre fordul. Kismértékben (7-10 %) oldalrügyön is terem, egyes években 7-9-es diófürtök is előfordulnak. Szeptember közepén érik.

Saturn Cseh, holovousy-i fajta. Fája erős növekedésű, gömbkoronájú. Késői termőre fordulású. Korai-középkorai fakadású. Korai virágzású, a hím- és nővirágzás nagyrészt egybeesik. Fagymentes évben rendszeresen, biztonságosan terem. Szeptember utolsó hetében érik. Diója közepesen nagyméretű, fordított tojásdad alakú. Héja majdnem sima, más leírásban durva, világosbarna. A varrat zártsága nem kielégítő. A dió kemény, mégis jól törhető, mert a héj vékony. Jól törhető. A dióbél aránya 45-47 %, töppedésre, beszáradásra hajlamos. Íze kissé csípős. A téli fagyokra is és a baktérium-fertőzésre is érzékeny. Részben öntermékeny, de az Apollo és a Jupiter jól porozza.

Sauber 1 Xanthomonas-nak ellenálló amerikai fajta, Ohioból. 1978-ban került fajtaelismerésre. Télálló. Korán termőre fordul. Korai tavaszi kihajtású. Bőven, megbízhatóan terem, de jó porzófát igényel. Diója nagyméretű, de a bél aránya csak 35 %. Jól törhető.

Sax Holland óriásdió. Frans Geraets nevezte el és szaporítja.

Scarlat Jelentéktelen francia fajta az ország közepéről. Diója meglehetősen barna, héja vékony. Nagyon könnyen törhető. Dióbele fehér, hártyája világos, barna erezettel.

Schafer A kárpáti fajtakörből származó korábbi fajta. Az Egyesült Államok északkeleti vidékein található. (Állítólag nem azonos a Shaefer-rel, ami ugyanazon a termőhelyen található. Oldalrügyön is terem, diója közepesen nagy, dióbele jó minőségű.)

Scharsch Franquette Kaliforniai fajta. Fája nagyméretű, koronája oszlopos, terebélyes. A korona átmérője 15 m is lehet. Növekedési erélye közepes, vagy jó. Késői érésű. Diója kisméretű, alapi részén jól zárt. Igen jó minőségű, világos bele van. A Hartley és a Chandler fajtákat jól termékenyíti.

Schinoasa Régen Szkinovszkij (28)-nak is mondták. Szovjet-moldáv diófajta, nevét Kisinyov elővárosáról kapta, ahol magonc diófák közül szelektálták ki. Állami fajtaelismerést 1980-ban kapott. A fajta téli fagy- és szárazságtűrő, és állítólag kártevőknek is ellenáll. Betegségellenállósága átlagos. Korán virágzik, tavasszal fagyveszélyes. Növekedése feltörekvő, erőteljes. Koronája megnyúlt, viszonylag ritka. Vázágai fejlettek, a központi tengellyel egyenértékűek. Levelei nagyok, sötétzöldek, fényesek. Virágzása hímelőző, a nővirágok 5-6 nappal nyílnak előbb. Bőven és rendszeresen terem. Diója átlagosan 41 mm hosszú, 38 mm széles, 38 mm mély. Az átlagos diósúly 12 g. A dió alakja hosszúkás-elliptikus. Alapja kerek, csúcsa is. Keresztmetszete sokszor szabálytalan. Alapi nyílása átlagos. A dió héja átlagos vastagságú. Színe sárgásszürke. Varrata nem erős, a dió felülete nem durva. Dióbele nagy, a héjat jól kitölti. Színe világossárga. A dióbél nagyrészt felesen nyerhető ki.

A fajta hivatalos leírása és képe:



Scsucsinszkij Orosz diófajta, Moszkvától délre, Tulából.

Sebeshelyi diók Erdély déli részéről, az algyógyi (románul Geoagiu) kutatóállomásról kikerült diófajták. Román nevük Sibisel, a szakirodalom ilyen néven tárgyalja.

Sebeshelyi gömbölyű Erdély déli részéről származik, természetes kiválasztódással keletkezett tájfajta. Fája erős növekedési erélyű, széles koronát nevel. Rügyei középidőben fakadnak. Gyümölcse nagy, szabályos, gömbölyded alakú, Csúcsa alig feltűnő, kis hegybe csúcsosodó. Héja sima, könnyen törhető. Magbele szép, barnássárga színű, nagy, kellemesen zamatos, édeskés ízű, nagy olajtartalmú.

Sebeshelyi hosszú Szintén Erdélyből származó tájfajta. Fája erős növekedési erélyű, nagy, szabályos koronát alkot. Rügyeinek fakadása ugyancsak középidejű. Diója nagy, szabályos, hengeres tojásdad alakú. Héja vékony, sima felületű, könnyen törhető. Magbele nagy, barnássárga színű, kellemes, zamatos édeskés ízű.

Sebeshelyi 2 Romániai, algyógyi fajta. A dió átmérője 33 mm, a bél aránya 43-44 %.

Sebeshelyi 8 A sorozat kisebb jelentőségű tagja. A kép Németországban készült.

Sebeshelyi 39 (Sibisel 39) Romániai, erdélyi fajta. Érési ideje szeptember második és harmadik dekádja. Diója nagy. Héja vékony, könnyen törhető. Dióbele édes, kellemes ízű. Házikertbe ajánlják.

Sebeshelyi 44 (Sibisel 44) Szintén romániai, erdélyi fajta. A törökök is kísérleteznek vele. A téli fagyot jól tűri. Fája kisnövésű, széles koronával, oldalágai hosszúak. Mivel porzói a nővirágokhoz képest sokkal később nyílnak, beporzásához porzófajta kell. Korán termőre fordul. Szeptember végén és október első dekádjában érik. Diója nagy vagy igen nagy, ovális alakú, 14,5 g átlagsúlyú. Alapja lekerekített, csúcsi része kissé hegyes. A dió héja vékony, de varrata jól zárt, az alapi nyílása is. Kézzel is jól törhető. A dióbél aránya 48 %. A dióbél hártyája sárgásbarna színű, a dióbél sárgásfehér, édes, jóízű. Házikerti termesztésre propagálják. Betegség-ellenállónak is mondják.

Sebeshelyi 45 Szintén algyógyi. Diója 32 mm-es, bélaránya 46-47 %.

Sebeshelyi 252 Kisnövésű, betegségellenálló fája van. Szeptember második felében érik. Diója közepes méretű, ovális alakú, viszonylag könnyű metörni.

Şebin Török diófajta, Şebinkarahisar vidékéről származik. Koronája gyakran elágazó, sűrű, széles, lapos. Gyors növekedésű. A mediterrán partvidéki klímát kedveli. Virágzása nagyjából egyidejű, enyhén hímelőző, a késői fagyok veszélyeztetik. Részben oldalrügyön is terem. Gyakori, hogy 2-4-es fürtökben terem. Szeptember közepén-végén érik. Diója ovális, 3,6 cm hosszú, 3,2 cm átmérőjű. A héjas dió átlagsúlya 10 g (9,4-12,0 g). A dió héja enyhén rovátkás, vékony, a szállításra, manipulálásra károsodhat. A dióbél könnyen kinyerhető. A dióbél telt, világos színű. A bél aránya 63-66 %, kiemelkedő. Olajtratalma 67 %. Öntermékeny, porzófajtát nem igényel, esetleg a Yavuz 1-et. Nagyon vízigényes, víz hiányában sok az üres dió, aszott dióbél. Napégésre is érzékeny.

Seifersdorfer Runde NDK-ban előállított német fajta. A vezető német fajtának gondolom. Csehországban is telepítik, Seifersdorfsky Kulaty néven. Lengyel faiskolások pedig Seifendorski-nak nevezik. Az anyafát 1949-ben találták meg Drezda mellett. 1954-ben már állami elismerést kapott, ami szerintem túl rövid idő. 1980-ban jegyezték be véglegesen. A fajtát Csehországban további nemesítési munkákba vonták be. Növekedése erősen feltörekvő, koronája szabályos kúpos. Közepes kihajtási idejű, május közepén hajt ki, a kihajtást gyorsan befejezi. A kihajtás ideje a termőhelytől is függ. Anyafája 400 m tengerszint feletti magasságban élt, de alföldi viszonyok között kihajtása koraivá, fagyveszélyessé vált. A fagykárok miatt termőképessége bizonytalan. A hím- és a nővirágok azonos időben nyílnak, a fajta öntermékeny. Késői érésű, szeptember végén kezd érni. Sokszor csak a levelekkel egyidőben hull a diója. Diója nagyméretű, kerek, sima felületű, világos-középbarna színű, a dióhéj vékony, közepesen kemény. A dióbél jól telt, szalmasárga, aránya 48 %, viszonylag könnyen kinyerhető, kellemes, édes, jó ízű. Jól termő fajta. Csak azért kell a német dióskertekbe más fajta is, hogy a terméshozam kiegyenlítettebb, a termésbiztonság nagyobb legyen. Korán termőre fordul, 6 éves korában teremni kezd. Egyedülálló, vagy ültetvényszerű telepítése ajánlott. Ültetvényben a viszonylag sűrű telepítést, a 8x8 m-t is elviseli. Viszonylag jó betegségellenálló. Téli fagytűrése kiemelkedő, az anyafa 60 éven át nem fagyott meg.


Sejnovo Bolgár fajta, szülővárosáról elnevezve, ahol Zahov fellelte. Szerbiában Sejnovnak írják. Termesztik Kanadában, Szlovéniában is, indiai kísérletekben is résztvesz. Viszonylag kései tenyészidejű. Bőtermő. Diója 31 mm-es, 11-12 g-os, kimagasló, 56 %-os bélaránnyal. Hátránya, hogy dióbele sötét színű. Gnomónia-ellenálló.

Sele Frans Geraets holland faiskolás óriásdiója.

Şen-1 Török diófajta, Erzurum vidékéről. Hím- és nővirágai azonos időben nyílnak. Átlagos diósúlya 17 g. A dióbél aránya 48 %, a dióbél átlagos súlya 8 g körül van.

Şen-2 (24-KE-24). Szintén erzurumi török diófajta. Koronája feltörekvő, de széles. Kontinentális éghajlatú régiókba ajánlják, bár a késői fagyok károsíthatják. Öntermékeny. Diója kettes-hármas csoportokban terem. Szeptember végén érik. Diója kerek alakú, 17 g súlyú, kiváló minőségű, a bél a héjat jól kitölti, jól törhető. A bél aránya 54 %. Olajtartalma magas, 74 %. Porzói: Sebin, Yalova 1, Yavuz 1.

Serotina Ismeretlen eredetű, az Egyesült Államokban kipróbált fajta.

Serr Serr (UC59-129) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem fajtája, nevét az egyetem híres diónemesítőjéről, Eugene F. Serr-ről kapta, aki 1947-1968 között a kaliforniai fajták új sorozatát állította elő. A Payne és egy afgán fajta, (PI-159568) 1958-as keresztezése, az 1960-as évek végén ismerték el. Új-Zélandon, Spanyolországban és Franciaországban is termesztik, olasz kísérletekben is szerepel. Közönséges dió alanyt ajánlanak hozzá. Fája igen erős növekedésű, igen magasra nő, és legalább 12 m térállást igényel, akkor is, ha koronája csak mérsékelten terebélyesnek mondható, inkább sudaras típusú. Mérsékelt és hidegebb klímához is jól adaptálódik, ugyanakkor a legjobban bírja a meleget is a kaliforniai diók közül, nem érzékeny a napperzselésre. Igen korán termőre fordul, csemetekortól folyamatosan terem. Rosszabb talajokon is jól terem, de igazán jól a tápanyagdús, jó vízgazdálkodású talajokon érzi magát, ahol növekedését nehéz kordában tartani. Azt mondják, ezért évenkénti könnyebb metszést igényel. A diófajták között az egyik legrövidebb téli mélynyugalmi időt igényli, 400 órát. (Bár van olyan leírása is, ahol 600 órát adnak meg.) Nagyon korai kihajtású, ezért fagyveszélyes területre nem való. A csúcsrügyön kívül 55-65 %-ban az oldalrügyön is virágzik, hazai vizsgálat szerint 15-50 %-ban. Virágzása nőelőző. Érzékeny az erősebb pollenterhelésre, ilyen években a nővirágok lerúgása miatt termése kisebb lehet. Korai-középérésű, szeptember végén érik. Termékenysége a környezeti tényezőktől függően változik. Diója közepes-nagy méretű, 30-34-36 mm-es, leírástól függően. Alakja hosszúkás ovális. Statisztikai adatok szerint mérete 32,1-34,2 mm. A dió az alapjánál jól zárt, átlagsúlya 20 g. Héja hálózatos, sárgás, puha. A bél jól telt, aránya kimagasló, 55-61 %. Diónként 11 g dióbélre lehet számítani. A bél 60-80 %-a világos minőségű, a többi sötétebb. Ízletes. Meleg klímára való. Porzónak a Chandler, Chico, Pedro, Vina és a Tehama fajtákat használják hozzá, de porzófa nélkül is jól terem. Spanyolországban kifejezetten hátrányosnak tartják a Serr mellé porzófajta telepítését. Bakteriózis-ellenálló. Héjas dióként és dióbélként egyaránt nagyon jó. A termesztők körében népszerű kaliforniai fajta. Tulare vidékén nagyon gyakori, ahol már nem kell tavaszi faggyal számolni.

Sexton A legújabb kaliforniai diófajták egyike, 1990-es keresztezésből származik, leírása 2004-es. Nevét Joseph Sextonról, a kaliforniai diótermesztés megalapítójáról (1869) kapta. Ez a diófajta a Chandler és egy 85-008 kódszámú kísérleti példány keresztezéséből származik. A fa kisebb méretű. Korán termőre forduló, jól termő fajta. A diófajták között a leginkább csüngő, "szomorú" jellegű. A koronaszerkezet hátránya, hogy rügyei között feltűnően sok a nyakas rügy, ágai, vesszői sűrűk, sok közöttük a villás elágazás. Ezért metszése külön figyelmet, szakértelmet igényel, évenkénti erős metszéssel tartható termőegyensúlyban. A fajta legnagyobb hátránya a kedvezőtlen koronaszerkezet. A Payne után hajt ki tavasszal, egy héttel a Chandler előtt. Virágzása együttvirágzó, porzófajtát nem igényel. Bőségesen hoz hím- és nővirágokat egyaránt, és virágzása részben átfedi egymást. Ha mégis porzófát telepítenek mellé, az a Howard, Tulare vagy Chandler. Van másodvirágzása is, de a másodvirágokból kisméretű, értéktelen diók fejlődnek. Oldalrügyön is jól, 100 százalékosan terem. Jól termő fajta. Korai érésű, a Chandler előtt egy héttel érik. A diótermés mérete, színe jó. Diója viszonylag sima, kerek, jól záródó, szilárd héjú. Tetszetős diója miatt héjas diókénti értékesítésre alkalmasnak tartják. A dióbél aránya 51-53 %, diónkénti súlya 8-9 g. Jól válogatható. A bél színe igen kedvező, válogatott dióbelének 16 %-a extra világos minősítésű. Xanthomonaszra kevéssé fogékony, de levelein, termésburkán baktériumos foltok rendszeresen előfordulnak. A dió héja egyes években túl vékony, gyenge lehet. Lehet, hogy sövénydiónak alkalmas lenne.

A Sexton leszármazása:

Sha 6 és Sha Feng Kínai diók.

Shalimar Jelenleg még nem elismert fajta, indiai kísérletekben szerepel.

Shanhe 1 Újabb kínai diófajta, a Shaanxi kutatóállomás fajtája. Magyarul hegyi diót jelent, de a neve megtévesztő, mert a kínaiak ezen a néven más diófajt is hívnak. Ez a fajta mindenesetre újabb nemesítés eredménye, 47 %-ban oldalrügyön is terem. Diójának átlagsúlya 12 g, a dióbélé 7,2 g, a bélarány tehát 60 %-os. A dióbél színe extra világos.

Shang Song, Shanxi és Shan X-4 Kínai diók. A Shang Shong 6 feltűnően hajlamos a héj rossz kifejlesztésére.

Sharkey Kaliforniai fajta, ma már génbankban őrzik.

Shexian Kínai dió. Inkább tájfajtának gondolom, mint oltványdiónak. Héja erősen rajzolatos, vésett kinézetű. Könnyen, kézben törhető. Állítólag jóízű, telt dióbele van, 60 % olajtartalommal.

Shiawassee Amerikai fajta, valószínűleg a kárpáti fajtakörből. A téli fagyokat jól tűri. Oldalrügyön is terem. Szeptember második hetében érik. Diója nagyméretű, alapjánál jól zárt. A dióbél aránya igen magas, 58 %, a bél világos színű. Betegség-ellenálló.

Shreve S3 Az Egyesült Államok északkeleti részén Roy Shreve nemesítő által előállított diófajta. A téli hideget jól tűri. Diója vastaghéjú. Betegségellenálló fajta.

Sibisel lásd Sebeshelyi.

Sigler Újabb fajta, az Egyesült Államok keleti feléről.

Silesia Lengyel fajta, régebbi neve Targoszyn 8/1. Erős növekedésű. Koronája fiatalon felálló, laza, hatalmas, idősen szétomló. Egyéves vesszői hosszúak, vastagak. Hímelőző virágzású, a nővirágok nyílnak előbb. Diója közepes méretű (2,8–3,6 cm x 2,6–3,2 cm x 2,5–2,8 cm), kerekded-ovális. Alakjuk eltérő, szabálytalan. A dió szalmaszínű, rózsaszín árnyalattal. Felszíne enyhén barázdált, varrata kifejezetten durva. A dióhéj vékony. A belső közfal vékony. Dióbele telt, a héjat jól kitölti, világosbarna, hártyája is világosbarna. A bél aránya 50 %. A bél íze édes-fanyar. Korán termőre fordul, betegségellenállósága jó. Jó téli fagytűrő, és jól terem, de ehhez a jó terméshez kiegészítő megporzás kell. Szeptember második felében érik. Csemegediónak és édesipari alapanyagnak egyaránt megfelel.

Silistrenski Bolgár dió. Bár, ha én bolgár lennék, - nem vagyok, - nem dicsekednék vele.

Simon Petljura Más néven Bicsnogronovüj. Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Fája kistermetű, 20 éves korában 5 m magas. Oldalrügyes, egyben fürtös termést produkáló fajta. Csúcsrügyeiből 10 diós fürt is fejlődik, az oldalrügyekből legfeljebb 8. Korán teremni kezd. Termőképessége rendkívüli, előfordult fánként 50 kg-os termés is. A fa levélzetéhez viszonyított termés aránya ennél a fajtánál rendkívüli, nagy termés esetén több diószem van egy fán, mint ahány levél. Dióinak átlagmérete 10,3 cm3, átlagsúlya 5,8 g. Dióhéja 1,4 mm vastag, a dióbél aránya 49,0 %. A dióbél könnyen kiszedhető.

Sinensis Kaliforniai fajta, ma már génbankban őrzik.

Sinnou Koreai diófajta.

SK-01 Újabb, nagydiójú lengyel fajta. Anyafája Skierniewic községben nőtt. Bőtermő. A nagy diónak vékony héja van. Dióbele is nagyméretű, íze édes.

Skolnüj Oroszországi fajta, a kubáni alföldről. Ukrajnában is előfordul. Diója 28-29 mm-es, a bél aránya magas, 54 %.

Slivenski Bolgár diófajta.

Sljahetnaja kulka Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Fája kisnövésű, 20 éves korában 5 m magas. A fa bár kistermetű, évente 15-20 kg száraz, héjas diót megad. A diók átlagmérete 15,4 cm3, átlagsúlya 7,6 g. Dióhéja 1,1 mm vékony, helyenként hiányos, nem kifejlett. A dióbél aránya kiemelkedő, 60,0 %. A dióbél íze kiemelkedő.

Soleze Régebbi francia fajta a délnyugati termőtájról. Magasra törő koronája van. Gyorsan termőre fordul. Nyolc nappal a Franquette előtt virágzik. Diója megfelelő méretű, de a dióbél minősége nem éri el a Franquette-ét.

Somers Kanadai, Ontario-i fajta, az USA-ban Michigan-ben is magukénak vallják, 1954-ben ismerték el. A kárpáti fajtakörből származik, az anyafa a lengyel Kárpátokban nőtt, szaporulata az 1930-as évek végén került Amerikába. Illinoisban is ajánlják házikerti telepítését. A téli fagyot jól tűri. Rendszeresen terem. Korai érésű, Michigan-ben már augusztus végén érik. Diója átlagos-nagy, kb. 75 db van 1 kg-ban. A dió világos színű, tetszetős alakú, közepesen törhető. A dióbél aránya 55-56 %, átlagos ízű. A Hansen fajtát jól porozza.

Sorrento Olasz fajta, a legelterjedtebb olasz dió. Erős növekedésű, feltörekvő koronája van. Megbízhatóan, rendszeresen terem. Kihajtása közép-korai, érése - olasz viszonyok között - kései, szeptember végére esik. Diója közepes méretű, a bél aránya 48 %. Magoncai közül válogatták ki a Malizia fajtát.

A Sorrento nem klónfajta, hanem campaniai tájfajta. Két fő típusa létezik, az egyik ovális, alapja felé kerekded, az alapja lapított, a másik megnyúltabb, kiemelkedő varrattal. Mindkét változatra jellemző a vékony héj, a kiváló, kissé olajos íz. A hosszabb változatot ízletesebbnek mondják, de a vevők a kerekdedet keresik inkább.

A fajta neve egyébként megtévesztő, és csak hangulatkeltésre, vevőfogásra jó. Sorrentóban nincs diófa, de még a környékén is ritka. Nem is alkalmas diótermesztésre az egész Sorrentói-félsziget.

A Sorrento mint áru:

A Sorrento-diót az olaszok megőrzendő értéknek tekintik, további nemesítés alapját is látják benne. Nincs róla bővebb ismeretem, de a következő két dió is valószínűleg a Sorrento továbbszaporítása.

Sorrentona Olasz dió Campaniából, valószínűleg a Sorrento leszármazottja.

Souvenir du Congres Kisebb jelentőségű francia fajta a Grenoble-i termőtájról. A Chaberte leszármazottja. M. Guillot nemesítése Saint-Marcellin-ből, 1920-ból. Diója fehéres, nehezen törhető. Dióbele fehér, nagyon jóízű. Héjasan értékesítve, valamint dióbélként és dióolajként is jó. Már nem szaporítják.

Souzani Iráni árutermelő diófajta.

Spacecom Szovjet-moldáv diófajta, 1955-ben P. Dorofejev professzor szelektálta. Manapság nem említik.

Spanka Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Sparrow Amerikai fajta. Részben öntermékenyülő. Bőven terem. Diója közepes méretű, szép, béllel jól telt.

Spreewalder Nr. 286 név alatt tárgyalva.

Spurgeon Az Egyesült Államok északnyugati államában, Oregonban ismert, elterjedt helyi diófajta. Talán a Franquette leszármazottja. Mérsékelt növekedésű, viszonylag jól termő. Elviseli a helyi téli hideget. Diója középnagy, elliptikus, közepes bélarányú. Fő hátránya, hogy bele sötét.

Srem Jugoszláviai, szerbiai diófajta. A név valószínűleg a Szerémséget jelenti. Nagy, 15 g-os, simahéjú diójú fajta. A dióbél aránya magas, 57 %-os. A dióbél jóízű. Szőlős vidékekre ajánlják.

Stan (BLE 300, vagy B1300) 1982-ben bemutatott, 1997-ben elismert újzélandi fajta. A magoncokból telepített Marlborough-i Stan dióskert egyik, véletlenszerű fájának vegetatív továbbszaporítása. Az anyafa száraz körülmények között nőtt, satnya diófa volt. Késői kihajtású és virágzású, fagyveszélyes területre való fajta. Gyenge növekedésű. Fája nagy méretű, de végső méretét későn éri el. Későn fordul termőre, változékonyan terem, de ez a tulajdonsága termőhelytől függően javulhat. Diója hosszúkás, héja sima, tetszetős színű. Jól törhető, gépi törésre alkalmas diója van. A dióbél aránya közel átlagos, 46 %. A dióbél változékony. Részben jó minőségű, részben kevésbé. Többségében világos színű, jóízű. Müzli-csomagok készítéséhez ajánlják.

Sugrai Kaukázusi, azerbajdzsáni, azon belül ordubadi tájfajta.

Sulfred Ismeretlen fajta, Horvátországban telepítésre ajánlják.

Summa Az indiai hegyekből származó dió.

Sunland (UC66-4) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem állította elő, 1979 óta termesztik. Ugyanúgy, mint a Serr, a Lompoc és a PI-159568 utóda. Közönséges dió alanyt ajánlanak hozzá. Fiatalon erőteljes növekedésű, termőkorban mérsékelt nagyságú fa. Kihajtása termőhelytől függően változó, Kaliforniában középkorai, Spanyolországban is telepítik, ott középkései. Potenciálisan nagy termőképességű, 80-90 %-ban oldalrügyön is terem. Középkései érésű. Diója nagyon nagy, ovális-széles, sima felszínű, jól zárt, dióbéllel jól telt, jól törhető. Diónként 10 g dióbelet produkál. A dióbél aránya kiemelkedő, 57 %. A dióbél színe 85 %-ban világos. A dióbél jó minőségű. Porzófái: Chandler, Vina, Chico, Tehama. Más fajtáknak nagyon jó porzófája. A nyári hőséget jól elviseli. Más leírás szerint pedig napégésre érzékeny.

Sunland fajtájú diófa egy argentin ültetvényben:

Susita Román dió, a Targu Jiu-i (Hegyi Zsil) kutatóállomáson szelektált fajta, a Déli Kárpátokból. Fája mérsékelt növésű, fagytűrő. Termőre fordulása korai. Virágzási ideje középkései, hímelőzőként írják le. Október elején érik. Diója nagy, tojásdad alakú, átlagosan 12 g súlyú. A dióbél aránya 50,6 %. Színe "szalma-fehér", jóízű. Betegség-ellenállónak mondják.

Sütyemez-1 (Su-1) Újabb nemesítésű török diófajta, dr. Mehmet Sütyemez szelekciója. Hímelőző virágzású. Diója nagy, átlagosan 25,8 g. A dióbél aránya 50 %, az átlagos dióbél-súly 13 g.

Sütyemez-2 (Su-2) Szintén újabb török diófajta, fürtös dió. Hímelőző virágzású. Diója 16 g-os. A dióbél aránya 55 %. A dióbél átlagos súlya 8,5-9 g.

Swar Kaliforniai fajta.

Swat 1 és 3 Rövidítve: SW 1, SW 3. Pakisztáni diófajták, Swat körzetéből. Helyben Kaghazi 1 és 2 néven ismerik. Jellemzőik:

Fajta neve Dió átlagos méretei Hossz-Szél-Vast. mm Alak Méret Dió átlagsúlya g Bélarány % Héj vastagság mm Héjfelület
Swat 1 35,1 x 32,7 x 33,0 gömbölyded nagy 10,3 65,1 0,81 porózus
Swat 3 41,3 x 31,7 x 32,2 ovális nagy 16,1 50,3 0,92 sima

Sychrov Csehszlovák pirosbelű dió. Erős növésű, magas koronájú fája van. Jól, rendszeresen terem. Diója közepes méretű, ovális alakú. Héja vékony, tapintásra szinte sima. Dióbele közepes méretű, jól telt, karmazsinvörös, jóízű, édes. Elsősorban cukrászati célra ajánlják.

Sylvania Állítólag román eredetű amerikai fajta. Loy Shreve gyűjtötte be. Baktérium-ellenállónak mondják.

Szadko Az Ideal egyik leszármazottja. Harkovban szelektálták, példányai a Krim félszigettől Moszkváig megtalálhatók. Törpenövésű, a kifejlett fa sincs 3 m magas. Fürtös termése szeptemberben érik. Fürtjei évről évre több dióból állnak, húszéves fának huszas fürtje is lehet - mondják.

Szamohvalovicsszkij-1 Fehérorosz diófajta, vagy orosz. Tulában, Moszkvától délre vizsgálták. A Pinszki szabad beporzású utóda. 2000-ben nyert elismerést. Gyors növésű, hatalmas méretű fája van. Koronája gömbalakú, közepesen sűrű. Kiültetés után 5-6 évvel kezd teremni. Virágzása nőelőző jellegű. Középérésű, szeptember végén érik. Bőtermő, a termés mennyisége évente kielégítően kiegyenlített. A dió mérete közepes, a diók nagysága közepesen kiegyenlített. Alakjuk ovális, gyenge karimával. Vékonyhéjú, 1,0 mm a héj vastagsága. A diók átlagsúlya 7,2 g. A dióbél átlagos aránya 39,6 %, színe sárgásbarna. Asztali diónak ajánlják. Betegségekre mérsékelten fogékony.

Szamohvalovicsszkij-2 Fehérorosz diófajta, vagy orosz, magonc diók közül szelektálva. 2002-ben kapott állami elismerést. A fajta téli fagytűrésével tűnik ki. Fája erős, nagy növésű. Kiültetés után 3-4 évvel már teremni kezd. Virágzása hímelőző. Későn virágzik, május közepén, és külön kitűnik bőséges pollenszórásával is. Bőtermő, jellemzően 2-5 db-ból álló, gyakran nagyobb fürtökben terem. Évenkénti terméshozama kielégítően kiegyenlített. Szeptember végén érik. Diói közepes méretűek, közepesen kiegyenlítettek, oválisak, gyenge karimával. A dió alapja megnyúlt, hegye csúcsos. A diók átlagsúlya 8,3 g. A dió héja vékony, mindössze 0,8 mm. A dióbél átlagos aránya 52,9 %. A bél sárga színű. Asztali diónak minősül. Betegségek iránt mérsékelten ellenálló.

Szamosháti (Rotunda de Satu Mare) Romániai fajta. Diója 34-35 mm-es, a bél aránya 43-44 %.

SZEN-10 (Szentkatolnai 10) Erdélyi fajtajelölt, az algyógyi kutatóállomásról. Alacsony termetű, 9 m-es fa. A koronaátmérő 8 m, törzskörmérete 1,86 m. Közepes fakadási idejű, hímelőző virágzású. A bél aránya 53,4 %.

Szent János-dió (Noyer de Saint Jean) Franciaországban ezen a néven nevezik a rendkívül későn, júniusban kihajtó diófákat. Annyira nagyra értékelik, hogy egyesek vegetatív úton is szaporítják, ezért elképzelhető, hogy véletlenül tisztelt hazai Kollégám is találkozik majd ilyennel. Egy június 6-i felvétel egy Szent János-dió oltvány indulásáról:

Szlavjanszkij Oroszországi fajta, a kubáni alföldről. Diója 31 mm-es, a bél aránya 43 %.

Szovhoznüj Oroszországi fajta, a Kaukázustól északra. Diója 29-30 mm-es, a bél aránya igen magas, 54-55 %.

Szpejszkij Dorofejev professzor moldáv fajtája, 1955-ből. Ma már nem hallani róla.

Sztanyiszlavszkij Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Sztarobaszovszkij Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Sztavropolszkij osztronoszüj Oroszországi fajta, Sztavropol vidékéről. Bélaránya 49-50 %.

Sztyepan Bandera Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Fája törpenövésű, 20 éves korában 3 m magas. Oldalrügyes, egyben fürtös dió. Az egyik legkorábban termőre forduló fajta. A fa bár kistermetű, évente 15-20 kg száraz, héjas diót megad. A diók átlagmérete 10,8 cm3, átlagsúlya 7,8 g. Dióhéja 1,1 mm vékony. A dióbél aránya kiemelkedő, 60,9 %. Jól kifejthető.

S-1 Amerikai fajta, valószínűleg a kárpáti fajtakörből. A téli hideget jól tűri. Gyors növekedésű, jó formájú fa. Szeptember végén érik. Diója közepes-nagy, a héj vékony, jól zárt, dióbele világos, édes.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább