Előző-------------------------------- Tartalomhoz----------------------------------- Következő

A TERMESZTETT DIÓFAJTÁK ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN

Vázlat:
Magoncok és fajtadiók
Mit jelent az, hogy diófajta?
A főbb fajtacsoportok tulajdonságai
A diófajták honosításáról
A hazai fajtaösszetétel
Diófajták A
Diófajták B
Diófajták C
Diófajták D-E D E
Diófajták F
Diófajták G-H G H
Diófajták I-J I J
Diófajták K
Diófajták L
Diófajták M
Diófajták N-O N O
Diófajták P-R P Q R
Diófajták S
Diófajták T-V T U V
Diófajták W-Z W X Y Z
Archív diófajták, leendő diófajták
Milyen diófajtát ültessünk?

Kezdő diótermesztő kollégáim egyik legelső kérdése rendszerint az, hogy milyen diófát ültessenek.

A kérdésre pontos választ nem tudok adni, mert az a kolléga elképzelésétől és körülményeitől függ. Megpróbálom a kérdéskört egy kicsit körülírni, és a fejezet végén visszatérhetünk a kérdésre.

A magról kelt (magonc) diók és a hivatalosan elismert diófajták összehasonlítása
Mottó:
"diót csak az egyik termett"
(Létay Lajos verse: Két diófa)

A diófák a laikus szem számára semmi érdekességet nem mutatnak, annyira hasonlók egymáshoz. Legyenek akár a saját kertünkben, akár egy francia ültetvényben, vagy akár Indiában.

Viszont diójukat ha kezünkbe vesszük, a laikus is rögtön látja a különbséget, egyből szét tudja válogatni két szomszédos diófa dióit.

A diótermés alakja, nagysága csak két jellemzője a diófának mint egyednek abból a milliónyi jellemzőből, amelyekben az egyes diófák határozottan különböznek egymástól.

A diómagoncok változatosak, mindegyikük külön egyéniség. A dió természeténél fogva igen változatos növény, bár jellemzőinek többsége belső, élettani jellegű. A dió önmagában hordozza saját biodiverzitását.

Egy adott diófa hím-és nővirágai a dió természetéből adódóan a legtöbbször eltérő időben nyílnak. Általában a nővirágok nyílnak előbb, ezt nevezik szaknyelven hímelőző virágzásnak, vagy fajtának. A fajták jóval kisebb részénél nőelőző virágzás tapasztalható. Ritka az együttvirágzás, ez legtöbbször úgy történik, hogy adott fán belül a nő- és a hímvirágok virágzási ideje részben összeér. (Erről a dió botanikájánál beszéltem részletesen.) És tényleg ritka az olyan dió, ahol a két virág teljes nyílási ideje egybeesik.

A dió a különböző idejű virágzással kényszeríti magát az idegenbeporzásra, miáltal az utódok génkészlete variálódik. Egy adott diófa az akár több száz éves élete folyamán nem képes genetikailag megváltozni, adott génkészlete az adott természeti feltételeknek jobban-rosszabbul felel meg, és a természeti feltételek ilyen hosszú idő alatt meg is változhatnak. A természeti feltételek változásához egy adott diófa nem tud alkalmazkodni. Szaknyelven ezt úgy mondják, hogy a diófa fenotipikus plaszticitása limitált. Magyarul: A diófa mint egyed nem képes a változásra.

A diófa alkalmazkodóképességét nem saját egyedében, hanem utódaiban biztosítja. Olyan utódokat bocsát útjukra, amelyek igen változatosak. Lesz közöttük olyan, amelyik az adott, meglévő, vagy éppen változó környezeti feltételeknek jobban megfelel. Valószínű, az ilyen egyedek lesznek életképesebbek, és ezek nőnek, tenyésznek tovább - nagy átlagban, - és így marad fenn a diófaj életképessége.

Aki tehát magról ültet diót, arra számíthat, hogy a csemetékből fejlődő fák tulajdonságai igen sok tekintetben nagyon eltérőek lesznek. Az utódok sorában előfordul olyan is, amely az ember szempontjából az anyafánál értékesebbnek bizonyul, azonban ez mindig a kisebbség lesz, és csak mintegy évtized elteltével válnak a tulajdonságok (termés mennyisége, minősége, stb.) értékelhetővé.

Ezért házikerti ültetés céljára ugyanúgy, mint árutermelő üzemi gyümölcsös telepítésére egyedül az adott termőhelyen már bevált, az illetékes hatóság által elismert fajták vegetatív továbbszaporításából származó csemeték ajánlhatók.

Például a képen német diók láthatók. Ömlesztve egy német fajta diói, a kézben pedig helyi magoncdiók.

Természetesen, aki kísérletező hajlamú, és van rá ideje, helye (és pénze), az próbálkozhat magoncokkal, de ez esetben is ajánlatosabb a véletlenszerű magoncok helyett célzott, irányított beporzást végezni, és az abból származó utódokat szelektálni. A munka eredménye lehet egy jobb diófajta előállítása, ami akár hivatalos elismerést is kaphat. De arra már az idő végessége miatt senki ne számítson, hogy az általa előállításra kerülő új fajtát elszaporítva annak gyümölcsét is maga fogja élvezni.

Nemcsak mostanában, régebben is sok, kísérletező kedvű diószerető ember élt hazánkban. Körösszakálban például, Hajdú-Bihar megye határmenti apró településén 60 évvel ez előtt az akkori román pap létesített egy kb. egyhektáros kísérleti kertet, különböző származású diófák összehasonlítására. A kert ma is megvan, mai gazdája, Monok Sándor fajtagyűjteménynek nevezi, és érdeklődéssel figyeli az egyes, igen eltérő diófa-egyedek tulajdonságait. Kár, hogy a korábbi feljegyzések már nincsenek meg, de a kert így is érdekes, ígéretes. Egy szép fája:

Tisztelt kísérletező kedvű Kollégám, ha mindenképpen saját nemesítésű diófákat (diófajtát) akar előállítani, javaslom, a már kiválogatott, nemesnek tekinthető hazai fajták dióterméséből felnevelt magoncokból induljon ki. Valószínűbbnek tartom, hogy a nemes, a diótermesztő számára értékes diófajták utódai között is nagyobb számban lesznek termesztési szempontból értékesebb utódok. (Azt vallom, a diófák esetében jogosabban beszélhetünk a nemesi cím, rang örökölhetőségéről, mint az emberek között.)

A következő képen a Milotai 10-es fajta dióterméséből származó egyik magoncfa diói láthatók. Termésük nagyobb méretű, mint az eredeti fajtáé, és tetszetősebb is. Állítólag bőven is terem. Érdemes lenne összehasonlító kísérletekbe vonni.

Az ne tartsa vissza tisztelt Kollégámat, hogy ugyanannak a diófajtának a magoncaival más is kísérletezik. Millió variáció van, lehet, hogy az Ön diója lesz a jobbik.

De az se baj, ha a az elvetett diók nem egy hivatalosan elismert diófajta diói, hanem egy olyan fáé, amelynek kiválóságáról meg vagyunk győződve, és szeretnénk ugyanolyan, vagy még jobb diófát nevelni, esetleg hivatalosan is elismertetni. Például ez a magoncvetés egy, a Szőlőskert-árokban nőtt diófa dióiból létesült, legyen az a szőlőskert-árok bármelyik faluban is. Az elvetett diószemeket látjuk, a nemesítés eredményére még várnunk kell.

Mivel a magoncdiók természetüktől fogva egyedi változatosságot képviselnek, ami a gének véletlenszerű kombinálódásának nagyszámú variációjából adódik, minden magonc diófát potenciális nemesítési alapanyagnak tekinthetünk. Mivel Magyarországon még nincs génmódosított diófa, az ország egész diófa-állománya gyakorlatilag génbanknak tekinthető. Vannak egyes diófa-állományok az országban, amelyeket külön is génbanknak neveznek, ilyen például a kisari Tisza-ártérben elhelyezkedő 50 ha területű magonc-állomány, azonban ugyanilyen joggal nevezhetjük génbanknak az ország összes magonc-állományát.

Visszatérve a változatossághoz: Melyek azok a tulajdonságok, amelyekben egy magonc-állomány a változatosságot mutatja?

Legalább ennyi szempont szerint kell a magoncokat értékelni, sok éven át. Ezekre egy magánszemélynek általában nincs ideje. Ezeket az értékeléseket a nemesítők - külföldi fajták esetében a honosítók - már elvégezték, amit az állam arra hivatott intézménye az elismert fajták esetén el is ismert.

Dr. Szentiványi Péter hozta fel a következő példát a magoncdiók változatosságára. Hét fajtajelölt fáról származó diókat, mint magoncnemzedéket felneveltek és kiültettek üzemi ültetvénybe. A termések megjelenésekor megvizsgálták a kapott populáció változékonyságát. Összesen 449 fa termését vizsgálták, amelyek közül egy se volt azonos az eredeti anyafa tulajdonságaival.

Például a fajtajelöltek termésének átmérője 34 mm volt. Ezzel szemben a magonc utódok 29 %-a 21-29 mm, 47,5 %-a 30-33 mm, 23,5 %-a 34-41 mm átmérőjű termést hozott.

Hasonló változatosság mutatkozott a termesztés szempontjából fontos többi tulajdonságban (a fakadás és a virágzás ideje, termőképesség, stb.) is.

Konténerben árult diócsemete magoncok:

Spanyol kutatók is vizsgálták - saját körülményeik között - a magonc-diófák változatosságát, és a termesztés szempontjából fontos értékmérők közül a következőkben találtak igen nagy változatosságot: Az első évek túlélésében, a nyári hőség elviselésében, a növekedési erélyben, az őszi lombhullás idejében, a baktériumos betegségre való fogékonyságban.

Az ilyen heterogén tulajdonságú állományok a gazdaságos termelés igényeit nem elégíthetik ki, mert hogy csak egy példát mondjak, a tavaszi fakadás fenofázisaihoz kötötten megszabható gomba- és baktérium-ellenes permetezés idejét lehetetlen helyesen megállapítani, az állomány nagyobb részénél biztos, hogy korán vagy későn történik a permetezés, így hatástalan lesz.

És még egy, még fontosabb termesztői szempont: A diófa bármennyire is későn kezd teremni, a dióskert gazdájának előbb-utóbb nagy mennyiségű árukínálata keletkezik dióból. A kereskedelem egyik alap-követelménye minden termelővel szemben a megbízhatóan azonos áruminőség. Magonc-dióból nem lesz azonos minőségű áru, még dióbél se, mert a feles dióbél színén, nagyságán meglátszik az eltérő eredet. Hadd idézzem, - nagyon idevág - Baltet Károly 1885-ös cikkét a francia, Grenoble-i dióról: "Mert míg az ótatlan dió decaliterjét két frankkal fizetik, addig az ótottért éppen tízannyit fizetnek." Hát, ez a különbség.

A diófajták heterogenitását jól mutatja a következő felvétel, ami a tavaszi kilombosodás idején készült. Erre a diófára több diófajtát oltottak. Egyedül csak a tavaszi lombfejlődés idejében milyen különbség van az egyes ágak között!

A jó áruérték és a termőképesség ritkán egyesül egy egyedben.

Nem tudok mást mondani, kicsiben és nagyban is csak hivatalosan elismert fajtájú diót telepítsünk!

A "fajtadió vagy magoncdió" polémiában egyéb szempontokat is felvetnek. Nagyon sok szerző írja azt, hogy a fajtadiók előbb fordulnak termőre, mint a magoncok. És nem csak azt a kb. négy évet számítják, amennyi időelőnnyel az oltvány rendelkezik az ültetésével egy időben földbe dugott diószemmel szemben, hanem akár 10 éves különbséget is emlegetnek. Én ezt a nagy időkülönbséget nem látom megalapozottnak, de a korábbi termőrefordulás tény.

Egy másik, hasonló szempont az ár. A magonccsemete ingyen is beszerezhető, akkor is, ha nem magunk vetettük. Tisztelt kezdő Kollégám, minden valamirevaló dióültetvényben kelnek a hullott diókból magoncok. Ha kérünk a gazdától, valószínűleg ingyen is ad, de az a veszély fennáll, hogy magában mosolyogni fog.

Tisztelt gyakorló Kollégám, adjunk a kertünkben nőtt csemetékből kezdő kollégánknak. Pénzünkbe nem kerül, és még mosolyoghatunk is.

Ez az igazi biznisz, amiben mindkét fél megtalálja a megelégedését.

Angliában például úgy írja az ottani irodalom, hogy a fajtadiók 5 éven belül teremnek, a magoncok pedig 6-15 év alatt fordulnak termőre. Egyébként az oltvány használata mellett még azt is felhozzák, hogy a magoncok gyakran nem teremnek kellően. Ez igaz itthon is, a fajtadiók termőképesség szempontjából - ami önmagában is sok-sok tényező eredője - jól be vannak vizsgálva.

Ugyancsak angoloktól olvastam azt az érvet is, hogy mivel a diócsemete erős főgyökeret szeret fejleszteni, aminek elvágását rosszul tűri, ezért a faiskolában nevelt csemete, amelynek főgyökér-elvágása és azutáni átültetése már a csemetenevelés ideje alatt, kedvező, faiskolai körülmények és gondozás mellett megtörtént, a végleges helyre ültetést jobban viseli, mint a magonc, ezért a végleges helyen az első éves indulás és fejlődés jobb lesz, mint a magoncé. Azt magam is tanusíthatom hazai oltványokkal végzett munkám során, hogy az oltványok közel 100 %-ban megerednek, és jól fejlődnek. A magoncokról ezért azt írják az angolok, hogy végleges helyükre ültetésükkor fokozott gondozásban részesítsük őket.

A hazai diófa-állomány fajta szerinti megoszlásáról csak az 1500 m2-nél nagyobb ültetvények vonatkozásában van adat. A hazai dióültetvényekben is bőven van magoncfa, nem beszélve ezen túl a házikerti, a szórvány diófákról.

Jellemző például, hogy a legnagyobb termőtájnak mondott tiszaháti tájegység falvaiban ma is túlnyomó részben magoncfákról származik a termés. Azok a szép diófasorok, amelyek ott a Tisza vagy a Túr mellett láthatók, mind magoncdiók.

Ha tisztelt diófaültető Kollégám diócsemetét keres, kérem, ne üljön fel a dió-faiskolások kínálatának. Mostanában az a divat, hogy bárki bármit el akar adni, hazai áruként hirdeti, mert úgy jobban veszik. Más országokban is, nemcsak nálunk. Gyönyörűek a következő képen látható újvidéki diócsemeték, de nem szabad megvenni őket, mert fajtamegjelölés nélküliek, tehát bizonytalan tulajdonságokat hordozó magoncok.

Ebben az esetben a "hazai" jelző a rossz minőséget jelzi. Mert a fajtadiókat a nevük alapján értékelni lehet, - ezt teszem én is hamarosan, - és a megismert tulajdonságaik alapján dönthetjük el, hogy kell-e nekünk, vagy nem.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább