Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A termesztett diófajták D-E

Daifeng és Daihui 2011-ben elismert kínai fajták, a shandongi kutatóállomás fajtái. A Daifeng korai érésű.

Daixiang A shandongi kutatóállomás törpenövésű fajtajelöltje, még nem elismert fajta.

Daniels Egyesült Államok-beli fajta. Jelentős termést ad. Diója közepes méretű, vékony héjú. A dióbél aránya 40 %.

Del Carril Gyenge termőképességű spanyol diófajta.

Demi-Careme Francia fajta volt, mára már teljesen eltűnt.

McDermid A kárpáti régióból származó diók csemetéi közül Kanadában, Ontarióban, St. Catharines-ben kiválogatott fajta. Jó hidegtűrő. Nagy, vékonyhéjú diója van.

Dervis papak Kaukázusi, azerbajdzsáni, azon belül nahicseváni tájfajta.

Deszertnüj Oroszországi fajta a Kaukázustól északra. Ukrajnában is termesztik. Bélaránya 48 %. Bár állítólag szovjet-moldáv eredetű, 1955-ben P. Dorofejev professzor szelektálta. Manapság ritkán említik.

Dionym Észak-Hollandiában a helyi magonc-állományból szelektált új fajta, első említése 2005-ös. A szelekció az északi, hűvösebb viszonyok elviselésére irányult, valamint a betegség-ellenállóságra. Állítólag mindkét célnak jól megfelel. Kiskerti ültetését ajánlják, árutermelő bio-ültetvényben közel 1 hektáros állománya van. Erős növekedésű, sűrű koronájú. Jó téltűrő, közepes kihajtási idejű. Virágzása is középidejű. Sok nővirágot és sok barkát is hoz. Öntermékeny. Apomixisre hajlamos. Jól termő, gyakran 2-5-ös csoportokban terem. Október első felében érik. Diója hosszúkás, keményhéjú. A dióbél többé-kevésbé jól kinyerhető. A dióbél aránya 47 %. Jóízű.




Dir 2 Pakisztáni diófajta, Swat és Dir körzet déli részéről. Diójának átlagos mérete nagy, 36,5 x 33,7 x 34,1 mm. Alakja gömbölyded. A dió durva felületű, a héj vastagsága 1,27 mm. A dió átlagsúlya 13,4 g, a bélarány 43,2 %.

Disar Kaukázusi, azerbajdzsáni, azon belül ordubadi tájfajta.

Dodo ld. Godyn néven.

Drew Régi amerikai fajta.

Drjanovski Bolgár fajta, Szlovéniában és Hollandiában is termesztik, Indiában is kísérleteznek honosításával. Azt mondják, kisméretű diója van, de a leírás szerint 36 mm-es, ami nagy. Dióbél-aránya 52 %, a bél igen jó ízű.

Dublin’s Glory 1997-ben elismert Új-Zéland-i fajta. Nemesítője Roland Clark. A nemesítés abban állott, hogy európai, a kárpáti rasszhoz tartozó magvakból kelt diófákat szelektálta. Ennek eredménye a fajta jó téli fagy tűrése. Késői fagyokkal megvert területekre szelektált fajta, mert kései kihajtású és virágzású. (Más leírás szerint viszont korai virágzású, ezért fagyveszélyes.) Árutermelő diósokban jól szerepelt a fajta. Érési ideje korai, és nagy előnye a fajtának, hogy diói igen rövid időn belül hullanak le. Mire a diószüret félideje elérkezik, a Dublin’s Glory már betakarításra került. Jellemzően igen tisztán, kopáncsmentesen takarítható be. A kinyerhető bél aránya 42 %, géppel jól törhető, de héjas dióként is jól értékesíthető, mert tetszetős.

Dudecq Kisebb jelentőségű francia fajta a grenoble-i termőtájról. A Billarde-ra hasonlít, értékei hasonlók. Fája életerős, nagy növekedésű. Jobban terem, mint a Billarde, de diójának törhetősége rosszabb, emiatt nem kultiválják.

Duduy vagy Duduj Régi besszarábiai diófajta, az 1930-as években M. Koszteckij szelektálta. Manapság nem említik.

Duet Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Dusoljerij Szovjet fajtának gondolom, jelenleg indiai kísérletekben szerepel.

Džinovski Úgy gondolom, leginkább jugoszláv diófajta lehet, mindenesetre Nyugat-Európában is ismerik.

Early Ehrhardt Kaliforniai fajta, ma már génbankban őrzik.

Echevins (vagy Noix des Echevins) Jelentéktelen francia fajta a Grenoble-i termőtájról. A Mayette és a Lozeronne leszármazottja, M. Brunet nemesítése, Charillan-ból. Diója kerek, eléggé vékony héjú. Dióbele viszonylag sötét, jóindulattal is csak közepes minőségű.

Elano, Eldora, Eliana Spanyol diónak gondolom mindhármat.

Elit Jugoszláv származású dió. Szlovéniai kísérletekben szerepel jelenleg is, de ma már termesztik is.



Eoli Ismeretlen. Egy spanyol kísérletben említik.

Erjavec Szlovéniai fajtajelölt, tájszelekciós munka eredménye. Kései, április végi kihajtású. Rendszeresen, bőven, oldalrügyön termő. Diója rendkívül kicsi, a dió héja túl vastag. A bél nehezen nyerhető ki, és mérete is kicsi, de szép, világos. Baktériumellenálló.


Escriva Magoncból szelektált spanyol fajta.

Eszterházi 1 Idősebb Porpáczy Aladár szelektálta egy francia fajta magyarországi utódaiból. Fajtakiválasztása az 1930-as évek végén kezdődött, 1963-ig nevezték Eszterházy 1-nek, utána - politikai okokból - Fertődi E-1 nevet kapott. Fája erős növekedésű, gömbkoronájú. Korai fakadású, fagyra és betegségekre érzékeny. Rendszeresen és bőven terem. Középkésői érésű, szeptember végén-október elején érik. Gyümölcse igen nagy, megnyúlt, csúcsánál és alapjánál is csúcsosodó, 33-35 mm átmérőjű, lapított tojásdad alakú. Héja világos fahéj színű, sima felületű. Törhetősége igen jó, kiváló asztali gyümölcs. Hátránya a bél sötétebb színe. Magbele igen nagy, világos barnássárga színű, kiváló ízű. Magbelének aránya 52-56 %. Védett helyekre, jó víz- és tápanyag-ellátottságú talajokra alkalmas.

Eszterházi 2 (a német leírás szerint: Esterhazy II) Francia fajta magoncainak populációjából Fertődön, az 1930-as évek végén kiválasztott fajta. Németországban is engedélyezték termesztését, jelenleg is szaporítják. Ugyanezen név alatt egy magoncát is szaporítják, amit Geisenhemben vizsgáltak be. Fája középerős növekedésű, ritka gömbkoronát nevel. Hazai viszonyaink között a téli fagyra kissé érzékeny, védett fekvésbe való. Termőképessége potenciálisan alacsonyabb, ezért hazai termesztése visszaszorult. Fakadási ideje korai-közepes, hazai és németországi körülmények között egyaránt fagyveszélyes. Virágzása középkorai, hímelőző. Termékenyülés nélküli terméshozásra hajlamos. Érési ideje középkésői, szeptember végére-október elejére esik. Diója közepes-nagy, 32-34 mm, tetszetős hengeres, széles, tojásdad alakú, csúcsos, világos színű, kissé bordázott és dudoros. 1 kg-ot 84 db dió ad ki. A dió héja vékony, de alapjánál mégis jól zárt. Jól lehet törni. A dióbél majdnem teljesen kitölti a héjat. A bél aránya 45-49 %, a bél halvány szalmasárga színű, íze kellemes, mert hiányzik a bélről a csersavtartalmú héjréteg. Bélminősége kiemelkedő. Német tapasztalat szerint a betegségeknek jól ellenáll. Szárazabb termőhelyet is elvisel.

Ugyanezen a néven Németországban egy fürtös diófajta is létezik.

Eszterházi 3 Itthon már elfeledett, Svájcban még Esterhazy III néven nyilvántartott tagja a sorozatnak. Középkorai kihajtású, termőképessége a tavaszi fagyoktól függ. Ha nincs fagy, viszonylag jól terem, és a dió súlya is megfelelő. A dió viszonylag nehezen törhető. Dióbele csak mérsékelt minőségű, van olyan év, hogy sok a rossz dióbél. Egyébként a bél kellemesen aromás. Betegségekre csak mérsékelten fogékony a fa.

Eureka Korábbi kaliforniai fajta, a Kaghazi magonca. Új-Zélandon is termesztik, olasz és argentin kísérletekben is szerepel. Ausztráliában már jó öt éve nem telepítik. Igen nagy, szétterülő koronájú fája van. Téli hidegigényét 600 órában adták meg. Öntermékeny, de ha mégsem, akkor a Hartley ajánlható porzójaként. Korai-középérésű. Diója közepes méretű, a fajtaleírás szerint átlag 33 mm, 30,6-31,2 mm átmérőjű, hosszúkás, az alapi részén jól zárt, a dióhéj színe sötétebb. Átlagos diósúlya 21 g. Bélaránya 49 %. A dióbél jól kinyerhető. Ma már Kaliforniában is felhagytak termesztésével, csak génbankban őrzik, mert csak csúcsrügyről terem, terméshozama elmarad az oldalrügyes diók hozamától. Házikerti termesztését a fa igen nagy mérete miatt nem ajánlják.

Europa Azt mondják, van egy ilyen nevű holland fajta.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább