A német Érchegységben a népművészet egyik ága a dióhéjba szorított miniatűr szobrok készítése. Szinte mindent megfaragtak már így, ha a variációkat meg akarnánk nézni, olyan sok van belőlük, hogy tán még rá is únnánk. Ezért, meg azért, mert témánkkal, a dió és a szobrászat kapcsolatával csak lazán érintkezik, itt csak egy-két példát mutatok ezekre a művekre. Előbb egy betlehem és egy utolsó vacsora keretez egy bemutató-összeállítást, alatta pedig egy bányászt, horgászt, irodistát és sakkozókat láthatunk. Mindenesetre a keretet a dióhéj adja, az érchegységi népművészek szemlélete tehát azonos az enyémmel: az egész világ elfér a dióhéjban, vagy másként, ha belenézünk a dióba, az egész világot láthatjuk benne.

Az igazi szobrok, kisplasztikák pedig itt következnek.

Először is a jereváni 2010-es reklámfesztivál fődíja, az Arany Dió.

Persze, csak névleg arany, az értékét a témája adja. De Yi mester (az idősebb) kisplasztikája már valódi elefántcsont.

Pillanatnyi értéke 6800 yüan, kb. 250.000 Ft. De még nőhet, a licit még tart, szakértők 8000 yüanos árat is reálisnak tartanak.

És a többi szobrász egyéni alkotásai:

Elizabeth Bradwin: Majom dióval

Virgil Cantini: Szent Sebestyén diófája

Laurent le Deunff alkotása:

Aida Souza Dias: Dió (bronz)

Fazzini: Boszorkányok a diófa körül

Robert Fox: Absztrakt diófa

Luis Gueilburt: Dió (bronz)

Luis Gueilburt: Dió (ezüst)

Gyuris Róbert: Dióbél

Adam Hill: Kibomló diórügy (alabástrom)

Walter Hochhauser: Dióhéj

Dalia al Housseini: Dió (bronz)

Bethan Huws: Három dió (2006)

Ebba Kaynak: Dió

Richard King: Dióforma (márvány)

Serena Kovalosky feketedió-szobrai égetett agyagból készültek.

Mohana van den Kroonenberg: Csírázó dió

Vlagyimir Kus: A diófa

Vlagyimir Kus: Éden diója. A plasztikának van festmény-változata is, sőt, annyira sikeres, hogy megjelent a tetoválás-változata is.

Clovis Masson: Egér és dió (aranyozott bronz)

Lotti Meschter: Cseresznyefa és diófa

George Nakashima: Kétfelé ágazó diófa (a Természet, Forma és Lélek sorozatból)

Gustavo Reátegui Oliva: Dió és pénzérme

Raffay Béla: Háromfelű dió

Jamie Russel: Csavarodott diólevél

Carol Shumate: Hernyó diólevélen

Carol Shumate: Dióarcok

Jevgenyij Uszerdnov: Dió 1-2

Melissa York: Fészkelés a dióhéjban (égetett agyag)

A dióhéjra faragott diófa ismeretlen kínai művész alkotása.

Fémből is készült már diófa-szobor.

És természetesen mi is állna a Grenoble-i Dió Társulás Chatte-i székháza előtt, mint egy diót jelképező szobor, ha éppen nem is szép:

A périgordi diósgazdák nyílt napokat tartanak, amikor ültetvényeikbe betekintést engednek. Ezt jelképezi szobruk, a dióhéj zártsága helyett a nyitottságot.

Törökország, Adilcevaz falu a Van-tó partján. A község főterén kettős diószobor áll, állandóan a török állami zászlóval díszítve.

A koreai, gwangdeoksai királyi lakhely és templom előtt nem a királyoknak, nem az isteneknek, hanem egy 400 éves diófának emeltek szobrot. Az oszlopon kínaiul is olvashatók a tudnivalók.

Magyarországról csak egy dió-szobrot ismerek, Milotán, a falu jelképeként.

Azért arra kérem tisztelt Kollégámat, hogy nagyon vigyázzunk, nehogy megtévesszenek minket, és dió témájú szobrászatként adják el nekünk az alábbi kerti giccseket! Ezek a "művek" kőből készültek ugyan, de nagyon nem ütik meg a szinvonalat.

Bár ahogy már elég régóta nézegetem, egyre jobban tetszenek ezek a mű-alkotások. Mindenesetre kerti törpe helyett inkább ajánlhatók.

Nemcsak a diót, a pekándiót is megörökítik. Itt látható a világ legnagyobb pekándiója.

És a legnagyobb dió? Azt is megpróbálták megépíteni, de az már nem szobrászat, hanem installáció. Egy diófesztiválra készítették.

Rendben van, ezek mesterséges próbálkozások voltak, arra irányultak, hogy valamit kifejezzenek a dió lényegéből. De a legnagyobb művész mégis a természet.

Dorte Hausberg felvétele

Mottó:
"... a szelíd és kövérkés diófát, mely lüktet a kéz alatt, mint egy tündéri hát,"
(Romain Rolland: Colas Breugnon)

Ha a diófa anyagát mint szobrászati alapanyagot értékeljük, ki kell emelnünk, hogy mindhárom szobrászati, fafaragási célra, úgymint szoborkészítésre, domborművek készítésére és intarziának egyaránt igen alkalmas.

A faanyag mélységében a színe változhat, ez a tulajdonsága domborművek esetében érdekes hatásokat kelthet.

A diófaanyagnak önmagában is szép fénye van, ezen kívül jól viaszozható és jól pácolható.

Színe alapjában sárgásbarna, vöröses árnyalatokkal, barna erezettel. A fa fehére, vagy más szóval hársa megkülönböztethetően világosabb. Évgyűrűi jellegzetesek, nagyméretű edény-nyalábok sorával ellátottak. A szálak hosszanti lefutása gyakran szabálytalan. Anyaga finomszemcsés. Mechanikai tulajdonságai elég jók, mindenféle eszközzel jól megmunkálható. A faanyag ütésálló és rugalmas. Megmunkálása során a szálak lefutása nem akadályozza a munkát.

A faanyagban a gyökéranyag és a görcsök előfordulása gyakori.

Fajsúlya 600-750 kg/m³.

Kültérben a diófaanyag nem elég tartós.

A diófa fájából az ógörögök készítettek először szobrokat. Carya legendájának illusztrálására, kultuszának fenntartására több, ma már nem létező görög templom oszlopait, később pedig leányalakra faragott oszlopait, az úgynevezett kariatídákat diófa törzséből faragták ki.

A diófa alakja, a faanyag erezete önmagában kész műalkotás. Alig kell igazítani rajta valamit.

Csak meg kell látni, mi van a diófában. Például egy karácsonyi gyertya:

Tisztelt autodidakta Kollégám már bizonyára alig várja, hogy megfelelő diófaanyaghoz jusson, és elkészítse élete főművét, diófába faragva. Sok sikert kívánok hozzá, de azt javaslom, előbb nézze meg, egy diófarönkből hogyan kell szobrot készíteni. Mint Franz Musiol csinálta, Függetlenség című szobra készítése során.

Kezdjünk a diófából készült szobrászai, kisplasztikai remekművek megtekintéséhez. A következő fejezetekben az életre kelt diófát látjuk. Bevezetőként egy 1890-ben készült dombormű, Maastricht angyala.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább