Előző-------------------------------- Tartalomhoz----------------------------------- Következő

A FEKETEDIÓ TERMESZTÉSE

Tisztelt diótermesztő - és most már reménybeli feketediótermesztő - Kollégám, a feketedió fát ugyanúgy kell nevelni, gondozni, mint a mi diónkat. Tulajdonságai nagyon hasonlók. Az időjárásra, a betegségekre, a művelésre a mi diónkhoz hasonlóan reagál.

Igaz, a közönséges dióról sincs sok diótermesztési szakkönyv, de már rendelkezünk diótermesztési tapasztalattal, és a saját kárunkon megtanultuk. Nem nagy az eltérés. A feketedió szaporításában, nevelésében, növényvédelmében, stb. amit külön nem említek, azokban a kérdésekben teljesen a közönséges diónál írottak szerint kell eljárni.

A feketedió-termesztés nem újdonság, 1750 óta telepítik Amerikában, bár ez a megfogalmazás így nem pontos. Az európai telepesek telepítik 1750 óta. A mai Ontario területén az őslakos mohawkoknak olyan nagy telepített feketedió-erdeik voltak, amekkorát azóta se telepített senki.

Ha itt, Európában, Magyarországon a feketedió termesztésébe akarunk kezdeni, érdemes legalább az alábbiakon elgondolkodni.

Jó vízellátású, jó víztartó, neutrálishoz közeli kémhatású, (bár elviseli a 4,6-8,2 közötti pH-értékeket), legalább 1,5 m mélységig jó termőréteggel ellátott talajt igényel, olyan fekvésben, ami nem teljesen sík, hogy a fagyos levegő ne álljon meg a területen. Széltől védett terület szükséges.

A feketedió éghajlat iránti igénye a feketedió típusától függ. Attól, hogy ősei milyen éghajlathoz szocializálódtak. Eredeti élőhelyén - hogy a két szélsőséget említsem - Florida határán 280 nap, a Nagy Tavak vidékén 140 nap vegetációs szezont igényel.

Északi típusai megelégszenek 7 C°-os éves átlaghőmérséklettel, a délieknek 19 C° kell. A faj átlagos, jellemző hőmérsékleti igénye 13 C°, és legalább 170 fagymentes nap.

A tenyészidőszakban jelentős, legalább 900 mm-nyi csapadékra van szüksége a feketediónak. Ha ez nincs meg, - nálunk hogy is lenne meg, - öntözni kell.

Legjobban a semleges kémhatású, mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajt szereti, az ilyenen nő és terem a legjobban. A talaj legyen nedves, nyirkos, de ne álljon meg rajta a pangó víz. A vizes talajhoz képest jelentős fejlődési előnyt, gyorsabb törzsvastagodást mértek amerikai kutatók a jó vízgazdálkodású talajokon.

Ilyen kísérlet több is ismert. Az egyik: Arkansasban kétéves feketedió oltványokat ültettek ki 9x15 m-es térállásba, füves területre. A talajvíz szintjétől függően vizsgálták a fák növekedését. Ahol a talajvíz szintje nem emelkedett 1,5-2 m-nél közelebb a felszínhez, ott a feketedió növekedése a háromszorosa volt annak, mint ahol a talajvíz kb. 1 m-re megközelítette a felszínt. A kísérleti telepítés így nézett ki június 21-én:

Száraz helyen, dombtetőn, meredek lejtőn a feketedió nem fog jól teremni. Dombos vidéken a dombok északi és keleti oldalának az alja a legmegfelelőbb.

Egy-egy termesztett fafaj számára ha ideális termőhelyet keresünk, gyakran alkalmazzuk azt a módszert, hogy a kiszemelt területen vagy annak közelében szépen díszlő fákat vagy egyéb növényeket figyeljük meg, és annak alapján bíráljuk el, hogy a termőhely mennyire felel meg a szándékunkban álló fának. Nos, a feketedió esetében ilyen fogódzónk nincs. Nemcsak azért, mert nem illeszkedik a hazai ökoszisztémába, de azért sincs, mert eredeti élőhelyén, az amerikai kontinensen sincs olyan jellemző társ-növénye, amivel az igényei megegyeznének. Jól alkalmazkodik a különböző ökoszisztema-rendszerekhez, és ez a tulajdonsága teszi alkalmassá, hogy a hazai körülmények közé is beillesszük. Nagy általánosságban mondhatjuk, hogy ahol a nyárfa, a tölgyfa, a juhar, a kőris, a szilfa megél, ott a feketedió is. Amerikában azt is megteszik, hogy faanyagnak nevelt feketediósba utólag "aljnövényként" akácot telepítenek, és ez jó hatású a feketediók további fejlődésére. Tehát ahol az akác jól érzi magát, ott a feketedió is.

Ha feketediósunkból faanyagot is szeretnénk nyerni, az ültetvényt 3-6 m törzsmagasságig fel kell kopaszítani, rendszeres metszéssel. Így érhetünk el egyenes rajzú, csomómentes, értékes faanyagot. Ez esetben a diótermés viszont csökken. A feketedió erdészeti és kertészeti hasznosítása nehezen egyeztethető össze. A jó diótermő fák deszkaanyagának értéke általában alacsony, mert törzsük rövidebb, anyagukban görcsök, csomók találhatók, évgyűrűik szélesebbek, ezáltal faanyaguk lazább, és magasabb a világos színű faanyag aránya a törzsön belül.

Előre el kell dönteni, számunkra melyik a fontosabb. Ebben a fejezetben a feketediónak csak diótermesztési célú hasznosításával foglalkozom.

Előnye a diótermelési célú feketedió-ültetvénynek az erdészeti célú ültetvénnyel szemben, hogy valamivel gyengébb talajokon is jó eredményt lehet elérni.

A feketedió tápanyagigényes fa, igényli a rendszeres makro- és mikroelem-trágyázást. A műtrágyát kora tavasszal kell kijuttatni. A műtrágya-igényt szak-laboratóriumi vizsgálattal határozhatjuk meg.

Létezik egyszerű tápanyagszámítási ajánlás is, amit az Egyesült Államok diótermesztő gazdái számára dolgoztak ki. Eszerint az ültetéskori tápanyagellátáson túl a kezdeti években úgy számítjuk ki a szükséges műtrágya-mennyiséget, hogy a talajszint fölött 10-15 cm-rel megmérjük a fák átlagvastagságát. Minden hüvelyk - 2,5 cm - törzsvastagságra félkiló 10-10-10 % hatóanyagú műtrágyát szórunk ki, február végén.

Savanyú talajon, figyelembevéve a műtrágyák talajsavanyító hatását is, a talaj kémhatását évente mérjük meg, ne csökkenjen 6,0 pH alá. Megelőzésként meszezzünk.

A nyomelemek nagyon fontosak a diótermesztésben, főleg a cink kritikus. Cink hiányában rosszul köt termést a fa, és gyengén terem. Virágzás után közvetlenül permettrágyázzunk, 1-2 evőkanál cinkszulfátot kb. 5 liter vízben oldva. Kétszer vagy háromszor permettrágyázzunk, két-három hét elteltével. Ha nem permettrágyaként, hanem a talajra juttatva adunk cinket, akkor a cink-kelát ajánlottabb, mint a cinkszulfát. Például egy rész 10 %-os cink-kelátot 10 rész nitrogénműtrágya-oldathoz. A cinktrágyázás a termőkorú fáknál is fontos.

A fekete dió származási helye az USA középső és keleti része. Kanadában a Nagy-tavak és a Szent Lőrinc-folyó vidékéig termesztik, de állítólag északabbra is termeszthető, ha megfelelően megvédik.

Mivel eredeti élőhelye az északamerikai sűrű erdőkben van, termesztése során is a sűrűbb ligetszerű állomány a célszerű. Faanyag céljára sűrűbben, diótermesztési célra ritkábban kell ültetni. Legelőre is szokták telepíteni, mert tapasztalat szerint rovarriasztó hatása is van, alatta kevesebb a rovar. Hasonlóképpen káros hatással van sok, a közelébe ültetett növényre, pl. különösen a paradicsomot irtja.

Hova ültessük a feketediót? Ültethetjük zárt állományba, de gyakori az a megoldás is, hogy a mezőgazdaságilag művelt területen ültetnek nagyobb sorközű feketedió-sorokat, és a sorok között mezőgazdasági termelést végeznek. Szerintem az ilyen gazdák magukban se döntötték el, hogy mezőgazdasági termeléssel vagy feketedió-termesztéssel kívánnak foglalkozni. Mégis sokan vannak ilyenek. Ezt a termesztésmódot itthon nem látni, Amerikában "agroforestry"-nek nevezik.

Szerintem az agroforestry-művelésnek a mezőgazdasági termelés szempontjából ugyanúgy megvannak a hátrányai, mint a diótermesztés szemszögéből. Előnyeit nem látom. Erről a művelésmódról a feketedió fatermelési technológiájánál szól majd egy fejezet.

A legnagyobb diótermést a szabadon álló feketedió-fák adják.

Diótermelési célra a feketedió-fákat legsűrűbben 1,8x2,4 m-re ültethetjük egymástól. Az ilyen sűrű - és a valamivel ritkább - állomány a diósgazdának azt az elgondolását árulja el, hogy a diótermés mellett az értékes faanyagra is számít. Legtágabban pedig 5x5 m-re szokták a diójáért termesztett feketediót ültetni.

Mihelyt a koronájuk összeér, az állományt a felére kell ritkítani, amely ritkítást később szükség szerint ugyanígy ismételjünk meg. Idővel 15x15 m-es kötés is kialakulhat, a nagy fáknál.

A diójáért termesztett feketedió fák végső térállása általában nagyobb, mint a közönséges diófáké. Befolyásolja a tervezett térállást a telepíteni szánt feketedió fajtája is, a fajták alkatukban is eltérnek. Jobbra két fajta alkatának összehasonlítása.

Az 1,8x2,4 m-re ültetett diótermő feketedió ültetvény 10 éves korában felére ritkítható, majd a fejlettségtől, a törzsátmérőtől függő időben a felére ritkítás még háromszor ismételhető, legutoljára 60 éves korban, évi 1 cm-es törzsátmérő-vastagodást feltételezve.


Fiatal feketedió ültetvények:

Ellenőrzött, faiskolából származó oltványt ültessünk! Faiskolások arra is figyelmeztetnek, ügyeljünk arra, hogy a nővirágok nyílásakor legyen pollenadó fajta is, mert egy fának a hím- és nővirágai nem egy időben nyílnak. De a pollen-ellátottság kérdése nyitott, mások szerint nem kell a feketediónak pollenadó fa.

A feketedió nemesítése jelenleg is folyik, faanyagnevelési és diótermesztési célra egyaránt. Igaz, nem nálunk, leginkább csak Amerikában. A diótermesztés érdekében a nemesítés céljai jelenleg: A termőhelyen kései rügyfakadás, betegség-ellenállóság, korai termőre fordulás, dióminőség (héj vastagság és törhetőség), valamint a dióbél színe. Újabb nemesítési cél a közönséges dióhoz hasonlóan az oldalrügyön is termő diófajták előállítása. (Ez érdekes cél, mert ilyen még nincs.)

Feketedió-nemesítők: Tony Zerr és Loy Shreve

Szaporítása hagyományosan magról, korszerűen pedig vegetatív úton történik. Egyaránt állítanak elő oltással, szemzéssel és gyökerezetéssel csemetéket. Így a fajta minőségében biztosak lehetünk, de nem várhatjuk, hogy a diótermés szempontjából értékesebb egyedek bukkannak fel ültetvényünkben.

A feketedió oltványokhoz alanyként a saját fajt, a feketediót használják Amerikában is. Általában ismeretlen származású magvakból nevelik meg, de a Missouri Egyetemen már folynak a megfelelő alanyfajta kiválasztására irányuló kísérletek. 31 fajtajelölttel kísérleteznek, több mint öt különböző helyszínen. Azt remélik, a feketedió-oltványok nagyobb százaléka fogja túlélni az első néhány évet, és fejlődésük jobb lesz. De eredményről még nem tudok. Ritkábban a szürke dió is előfordul a feketedió alanyaként.

Ha magról szaporítjuk, feketedió-állományunk vegyes, többségében gyengébben termő, kevésbé értékes lesz. De magunk is nevelhetünk feketedió-oltványokat.

Magvetésre szedett feketedió:

Magvetéshez az érett feketedió szemek felszedése után buroktalanítás és mosás szükséges, és még ősszel el kell vermelni a diót. A mosás során a víz felszínére került diókat ki kell dobni, azok értéktelenek. Rosszul teltek ki béllel, és csíraképtelenek lesznek.

A jobboldali rajz John Gordon munkája, ő burkos feketedió csírázását rajzolta le. A burok elbomlása megkezdődik a tél folyamán, amikor nyirkos talajrétegben telelnek a vetésre szánt diók. Mivel nem mossa a diót, nem a fajsúlyuk alapján szelektál. Feltör néhányat, és a nagyobb, teltebb béllel rendelkezőket részesíti előnyben. Nem magról nevel fákat, hanem alanynak csíráztat. Tapasztalata szerint a nagyobb, teltebb belű diókból már az első év végén oltható vastagságú csemete fejlődik, a gyengébbekből pedig csak két év múlva.

A feketediónak a sikeres csírázáshoz típustól függően 90-120 nap a csírázás előtti hidegigénye. Sok dió a második-harmadik évben kel csak ki.

A vermelést legalább 8 cm vastagságú nyirkos homokban kell végezni, és kifejezetten hűvös helyen kell teleltetni, pl. hűtőházban.

A vermelés idején Penicillia és egyéb közönséges szaprofita gombák károsíthatják a magvakat. A vermelőhomok fertőtlenítéséhez gombaölőszeres belocsolás szükséges.

Egy másik magvetési módszer a magvak helybevetése. Ebben az esetben erős varjú- és rágcsáló-kárral is számolnunk kell, mivel a diókat már rögtön érés után a földbe helyezzük. A kár csökkentésére nagyon ajánlható a bádogdoboz-módszer, amikor (nem alumínium, hanem bádog) üdítős és konzerves dobozokba földbe ágyazott diókat "ültetünk". A doboz teteje természetesen nyitott, az aljára pedig vágjunk kereszt alakú nyílást, és a lapkákat hajtogassuk kifelé. Így a diógyökér ki tud nőni, és mégis védve van a pockoktól. Amikor a diócsemete annyira megerősödik, hogy már nem fér a dobozba, szétfeszíti azt, mivel addigra a doboz már elrozsdál. Hogy az elrozsdálásban biztosak legyünk, ajánlatos használatbavétel előtt a doboz galvanizált bevonatát tűzben leégetni. Ha csak alumínium (sörös) dobozunk van, a doboz oldalát is végig kell vágnunk, hogy a diócsemete szétfeszíthesse.

A diókat oldalukra fektessük a földben, és kb. 4 cm földdel takarjuk. Ha van fűrészporunk, 2 cm-es takarást abból is kaphatnak, de ne vastagabbat, mert az alja bepenészedhet. A fűrészport tartsuk nedvesen.

Ha tavasszal, márciusban vetjük, majd csak 18 C°-on fog csírázni. A télre elvermelt diókkal nincs különös teendőnk, de a levegőn telelt diókat egy hétig hideg vízbe kell áztatnunk. Cseréljük gyakran a vizet.

A módszer leírása során azért említek következetesen diót és nem feketediót, mert - anélkül, hogy máshol megismételném - ez a módszer változtatás nélkül alkalmazható a többi diófaj termesztése során is.

A csírázó feketedió erős karógyökeret és hajtást indít. Kezdetben az igen tápanyagdús sziklevelek tápanyagából nyeri sejtjeinek, szöveteinek építőanyagát és a csírázáshoz szükséges energiát. A dió tápanyagai egy hét után fogynak el, attól kezdve magára van utalva.


A fiatal magoncok áprilisban vagy májusban kelnek ki. Jó körülmények között 90 cm-t is nőhetnek az első évben, és ezzel együtt gyorsan nagy gyökeret fejlesztenek. A feketedió-csemeték éven belül a legnagyobb növekedést a nyár közepétől a nyár végéig produkálják.

Attól kezdve, hogy a kelő diócsírák megjelennek, a vadnyulak károsíthatják. Védekezésként raschel-zsák anyagú műanyaghálót húzhatunk a csemetesor fölé, amit ősszel felszedünk.

Első éves magoncok:

A feketedió csemetekori, kifejletlen levele a közönséges dió levelére hasonlít.

Csemetenevelés cserépben:

Feketedió-csemeték első éves hajtásnövekedése Németországban:

Az első év végén kiemelt, magról kelt csemeték már erős, jól fejlett főgyökérrel rendelkeznek. Egy éves csemetéknél mértek már 120 cm-nél hosszabb főgyökeret is, réti agyagtalajon. Általános a 65-70 cm-es főgyökér, jó vízellátottság esetén.

Első éves csemeték csúcsrügyének indulása áprilisban:

Első éves hazai feketedió-csemete:

Második éves:

Nagy gyökérzetüknek köszönhetően az átültetést jól bírják, de 2-3 évig a gyomokkal nem tudnak konkurrálni, rendszeres gyomirtást igényelnek.

A csemeték második életévében folytatódik a főgyökér növekedése, és emellett sok oldalgyökér is fejlődik.

A gyökértömeg egyébként a talajtípustól függ, homokos talajon nagyobb a gyökerek kiterjedtsége. Száraz talajon pedig a főgyökér fejlődik gyorsabban.

Mivel a feketedió gyökérzete számára előnyös az egyes gombafajokkal való szimbiózis, előfordul, hogy már a csemetekertben beoltják Glomus deserticola vagy G. etunicatum, esetleg Gigaspora margarita fajú gombafonalakkal. Ilyen esetben nagyobb növekedést tapasztaltak. Az oltás csak annyi, hogy átültetéskor vagy kiültetéskor a csemeték gyökerét a felsorolt - vagy fel nem sorolt egyéb - gombákat tartalmazó oldatba mártják, egy vödörben.

Vannak a feketedió-csemete számára ártalmas talajlakó gombák is, a Phytophthora citricola és a Cylindrocladium fajok.

Jó hír a feketedió-termesztők számára, hogy az utóbbi években előretört a feketedió-termesztésben is az oltványhasználat. Oltással, szemzéssel, üvegházi neveléssel állítják elő a kipróbált, biztos termésű feketedió-fajták csemetéit.

Rossz hír viszont, hogy az oltás, szemzés eredményessége még nem tökéletes, ezért a csemeték nem olcsók. Igaz, hogy előfordultak már 80-100 %-os eredések is, de nagy általánosságban a 30-80 % az elfogadható eredés. Az oltványok kiültetése után is előfordul 10-30 % pusztulás.

Oltványok előállításához alanynak - ugyanúgy, mint a mi közönséges diónknál - gyakorlatilag bármilyen fajtájú, vagy ellenőrizetlen magonc feketedió alkalmas. És ugyanúgy, mint a mi diónknál, az ellenőrizetlen, vegyes fajtájú alanyhoz képest előnyösebb, ha alanynevelés céljára bevált, szakmailag elismert fajtát használunk. A feketedió esetében ilyen alany-fajták például a Kwik-Krop, a Sparrow és a Thomas.

A feketedió diótermő fajtáiról valamivel később beszélek, a téma annyira nagy, hogy szétfeszítené ennek a fejezetnek a kereteit.

Itt csak egy különlegességről, az ágyúgolyóról.

Tisztelt Kollégám, van Észak-Karolinában - nem tévesztendő össze Észak-Kaliforniával - egy feketedió-fa, Wilson város közelében.A jobboldali képen látható. És csodájára is járnak. Akkora diókat terem, mint egy ágyúgolyó, 45 dekásakat. Ezért cannonball-tree-nek nevezik.

Diói állítólag jól törhetők, a bél aranysárga színű, nagy darabokban nyerhető ki, a törés során 95 %-ban negyedes bél érhető el. A kinyerhető bél aránya 35 %.

Értékei miatt gyors szaporításába is kezdtek.

A következő képeken örvendező kislány és fiatalember tulajdonképpen csak reklám-feladatot hajtanak végre, mert az ágyúgolyó-fajtájú feketedió-fa szaporítása sem diójáról történik, mint ahogy a képek sugallanák, hanem vegetatív úton, a nemes, ágyúgolyót termő fa vesszőit oltják feketedió-alanyokra.

A feketedió fajtáinak ismertetése során a megporzásról, a porzófajtákról gyakorlatilag szó sem esik, Amerikában sem. Ennek az az oka, hogy a feketedió a közönséges diónál jóval kevésbé igényes az idegenmegporzásra. Terméshozás szempontjából saját virágporral is kielégítően termékenyül. Az idegenmegporzás lehetősége a nagyobb termésben jelentkezik.

Kiültetés előtt álló, faiskolai feketedió-oltványok nyáron és lombhullás után, mélynyugalmi állapotban:

Vásárolhatunk konténeres csemetét is, a fiatalember - valószínűleg főnöke megbízásából - 6 dollárt kér érte.

Ha feketedió-telepítésünket nem vásárolt oltvány használatával, hanem saját oltvány előállításával kívánjuk megoldani, három lehetőségünk van.

1. A feketediós leendő területét gondosan munkáljuk el. Minden leendő diófa helyére helyezzünk koratavasszal 2-3 rétegezett feketedió-szemet, 5 cm mélyre. Rögtön jelöljük meg a helyét, a környékét pedig tartsuk állandóan gyommentesen. Az első év folyamán a legszebb növekedésű csemetét hagyjuk meg, a többit tőben vágjuk ki. A csemete növekedését július közepén segítsük kevés műtrágyával, és mihelyt megszárad a talaj felszíne, állandóan öntözzük meg.

2. Mélyrétegű homokos vályog talajt válasszunk a faiskola részére, hogy ki tudjuk majd emelni és át tudjuk ültetni a csemetéket. Koratavasszal készítsünk finom, aprószemcsés magágyat. A magvakat 5 cm mélyre ültessük, a sorok távolságát úgy szabjuk meg, hogy kerti géppel művelni tudjuk. A sorokban a tőtávolságot 6 cm-re javasolják amerikai szakemberek. A faiskola területét műveljük rendszeresen, tartsuk állandóan gyommentesen. A talaj felszíne legyen állandóan nyirkos. Július közepén a sorokba szórjunk kevés műtrágyát. Az első éves csemetét kiszedni a következő év márciusában lehet. Legalább 40-50 cm mélyen vágjunk a gyökerek alá, és minél több vékony gyökeret is igyekezzünk megmenteni.

3. Konténernek a legkülönbözőbb anyagú, méretű és alakú edények jók. A lényeg az, hogy a konténer alja nyitott legyen, nehogy a főgyökér az edény alján körkörösen kezdjen nőni, ami a konténeres diócsemete-nevelés szokásos problémája.

A második éves alany oltható, szemezhető. Ezek az eljárások azonosak a közönséges dió csemetenevelése során leírtakkal.

A diójáért termesztett feketedió metszése a csemete kiültetésétől a fa termőkoráig teljesen azonos a közönséges dió metszésével. Röviden összefoglalva: A nevelés idején a gyors növekedés, a szép koronaforma kialakítása a cél, termőkorban pedig a korona szükség szerinti ritkítása, a rossz helyzetű és az elhalt ágak kivágása.

A feketedió-ültetvény ápolása nem okoz különös nehézséget, a gyomok irtásába maga a fa is besegít, gátolja más növények növekedését. A területen növő egyéb fákat, cserjéket, gyomokat mindenesetre rendszeresen irtani kell. Még a fák alatti gyep is csökkenti a diótermést, bár az a haszna megvan, hogy lejtős területen gátolja az eróziót. Gyepes területen a feketedió-szüret jobban elvégezhető, mint művelőeszközzel művelt és a szüretkor esetleg sáros földön.

Fiatal feketediós Franciaországban, meglehetősen nagy gazban:

Jó körülmények között a fiatal, még nem termő feketedió-ültetvény átlagos évi növekedése 90-120 cm is lehet.

A diójáért termesztett feketedió esetében is felmerül a köztestermesztés gondolata, lehet vele foglalkozni. A képen karácsonyfának ültetett fenyő alkotja a köztest. Feketediósban kevésbé nevelnek köztesnövényeket, mint a közönséges dió ültetvényeiben. Például a mogyoróval való sűrítést kimondottan kerülendőnek tartják, mert az együttes termesztés egyik héjas gyümölcsnek se felel meg igazán.


Mekkora termésre számíthatunk a feketedióból?

Szerintem jóval kisebbre, mint a mi diónkból.

A diójáért termesztett, nem erdei sűrűségben nőtt feketedió-fa négy-hat éves korában már mutogatja termését. Tíz éves kora körül kezd teremni, talán 25 kg-ot hektáranként, de 12 éves korában már 110-120 kg/ha terméssel számolhatunk.

20-30 éves korára éri el teljes termőképességét, amit még további 10-20 évig tart meg.

De jó termést csak 2-5 évenként ad. Egy másik feketedió-kutatói megfogalmazás szerint az évek 40 %-ában várható jó termés. Nem beszélve arról, hogy dióit legtöbbször egyesével hozza, ritkán látni termésfürtöt, mint a következő hármas fürt:

De az is szép, ha csak két dió van egy fürtben.

A feketedió esetében még annyira se terjedt el a nemesített, elismert diófajták termesztése, mint a közönséges dió esetében. Igen sok feketedió-termelő Amerikában is a közelben növő ismert, jó hozamú, egyenletesen termő, nagy dióméretű fákról szerzi be a szaporítóanyagnak való vesszőt, és maga szaporít.

Így nem lehet csodálni az előbb említett alacsony terméshozamokat. Szelektált fajta (oltvány) ültetése esetén, valamint műtrágyázással a fenti mennyiségek megtöbbszörözhetők. Egy missouri kutatás eredménye szerint egyedül a műtrágyázás a kétszeresére emeli a terméshozamot.

A terméshozam, a dióméret, a törhetőség annyira egyedi tulajdonságai a - vad - feketedió fáknak, hogy csak ismert fáról vagy fajtából származó szaporítóanyaggal érdemes dolgozni.

A feketedió-csemete ültetése, évekig tartó nevelése annyira azonos a közönséges dióéval, hogy arról kár is lenne szót ejteni. Csak a kártevőkben, betegségekben van kisebb eltérés. A törzs, a levélzet betegségeiről, károsítóiról a faanyagcélú feketedió-termesztés leírásakor ejtek szót, de külön fejezet is foglalkozik azokkal. A diótermés károsítói közül itt a Conotrachelus retentus-t (walnut curculio) említem, amelynek lárvája a fejlődő diótermésbe fúrja magát, és a "júniusi hullás" néven ismert diókárt okozza. Amerikában.

Értékes tulajdonsága a feketediónak, - és ebben a közönséges dióra hasonlít, - hogy a gombabetegség vagy mechanikai sérülés miatt fiatalon kipusztult feketedió fa tősarjakról jól újul. Ha a sarj tényleg a fa tövétől indul, nagy biztonsággal nem tartalmazza belső fás részében a gombafonalakat, így az új fa erőteljes lesz. Növekedése ekkor igen gyors, mert kifejlett gyökérzet látja el tápanyagokkal.

A feketedió-termesztés leghangulatosabb része a szüret. Egészen megragadó, a hatása alól senki se tudja kivonni magát.

Szüretkor a legtöbb feketedió-gazda megvárja, amíg a dió lehull. A mókusok viszont nem várják meg a teljes érést, hanem előbb is körberágják a diókat, és kieszik belüket. Készletfelhalmozásukkal is termésveszteséget okoznak a gazda számára. Ha meg akarjuk előzni, az érett dió le is rázható, vagy le lehet verni dióverő póznával.

Kisüzemi körülmények között a feketediót ugyanúgy verni szokták, mint a közönséges diót. A földről való összeszedésére egyszerű szedőszerszámok is alkalmazhatók, amelyekkel nemcsak a felszedés gyorsabb, a szedőmunkás keze se feketedik be.

A valóságban nem ilyen idilli a feketedió szezonja. Ahogy a zöld burok színesedik, sárgára, barnára, feketére, úgy színesedik belül a dióbél is, ha feketéig nem is, de sötétbarnáig. Ha sokáig a fán vagy a fa alatt marad, romlik a bél minősége, íze. Ezért ültetvényszerű termesztésben rázni kell a fát, és a termést mielőbb buroktalanítani.

Feketedió szüret a kiskertben:

Frissen betakarított feketedió-termés:

Feketedió-szüret után - ugyanúgy, mint a közönséges dió szürete után - a diót kopáncstalanítani és szárítani kell, akár közvetlenül meg akarjuk törni, akár héjasan kívánjuk tárolni. Ha elmarad a kopáncstalanítás, az a bél sötétedéséhez és ízromláshoz vezethet. Az édeskés, jellemző dióíz "földízűvé" változhat, amit nem mindenki kedvel.

Szüretkor még nincs a burok a héjra száradva, még húsos. Egy fa termését még kézzel is buroktalaníthajtuk, néhány fára pedig akár egy kukoricamorzsoló is megfelel. Utána meg kell mosni a diót, és 2-3 hétre hűvös, száraz helyre kiteríteni száradni.

Ha nincs, nem kapható feketedió-buroktalanító gép, a feketedió-termesztők saját buroktalanító gépek konstruálására kényszerülnek, mert a burkos dió tárolása kellemetlen, és burokkal együtt a vevők se veszik meg. Ilyen házi szerkesztésű gépet konstruáltak Cobjon-ék is (következő kép), és igény esetén másnak is készítenek.

Na, ugye, hogy mégis van feketedió-buroktalanító gép, akkor is, ha nincs. Tavasszal kell megrendelni, hogy őszre meglegyen.

Ez a gép víz nélkül dolgozik, folyamatos üzemű, üzembiztos. A baloldali rekeszben gyűlő kopáncs megszárítható, és például gyógynövényként felhasználható. A jobbra gyűlő feketedió viszont valóban fekete lesz a burok leválasztása után, ezért egy gyors mosás igencsak ajánlott.

A villanymotorral hajtott gép működési elve igen egyszerű. Belsejében forgó lapok ütik le a dióról a burkot, és a burkos diókeverék balról jobbra halad. A gép alja rácsos, amelyen a burok kiesik, a dió nem. A dió jobboldalt a szabad nyíláson át hull ki.

Hasonló gépet konstruált Bill Lane, aki nemcsak konstruktőr, hanem diónemesítő is. A Football nevű fajtákat és a Grand Championt nemesítette.

Ügyes emberek maguk is tudnak feketedió-buroktalanító gépet konstruálni. Gázpalackból, a rajz szerint.

Feketedió mosó, buroktalanító, fehérítő (igen, az is!) gép egy amerikai szakmai bemutatón:

Amikor még puha a feketedió burka, áztatással segíthetjük elő a burok leválasztását.

Feketedió felvásárlás Amerikában:

A feketedió-termesztők problémája ugyanaz Amerikában is, mint a világon szinte minden parasztnak, gyümölcstermesztőnek: Ki vannak szolgáltatva a monopolhelyzetben levő felvásárlóknak. Akik nem szégyenlősek, amikor le kell nyomni a felvásárlási árat. A legnagyobb amerikai feketedió-felvásárló és feldolgozó, Hammons-ék, például magyar pénzre átszámítva 90 Ft-ért veszik a termelőktől a feketedió kilóját. De ez az ár csökkenhet a szezon folyamán, ha nő a kínálat.

Ha a feketediót a következő tavaszon csíráztatni fogjuk, a kopáncs rajta maradhat. Persze ekkor a romló kopáncs fekete, koszos nedvet ereszthet.

Ha vevőnk úgy igényli, feketedió-termésünket meg kell törnünk, ami - tudjuk - nem könnyű munka. Amerikában már fejlesztettek ki erre a célra gépeket, kisüzemek részére. Egy kézi meghajtású lendkerekes és egy elektromos törőgép:

Ha a kézi törést meg kívánjuk könnyíteni, törés előtt a diót 1-2 órára áztassuk be. Lecsöpögtetés után egy zárt tartályban, pl. műanyag hordóban) füllesszük 10-12 órán át. Igaz, hogy a bél is vesz föl valamennyi vizet, de könnyebben elválik a héjtól.

A feketedió bélkihozatala lényegesen gyengébb a mi diónkhoz viszonyítva. Fajtától függően 26-40 %-ra lehet számítani, és nem feles, hanem negyedes bélre.

Mindenesetre ha eljött a szüret, kóstoljuk meg saját termésű feketediónkat. Törjünk meg 10 db átlagos nagyságú feketediót és ugyanannyi közönséges diót, és tegyük a belét egy-egy tányérra. És állapítsuk meg tárgyilagosan, részrehajlás nélkül, hogy a mi közönségesnek mondott diónk kétszer annyi, sokkal jobb ízű dióbelet produkál, mint az amerikaiak feketediója.

És héjasan is tetszetősebb a mi diónk.

Az összehasonlító vizsgálat után már nem vágyunk arra, hogy az amerikai diót együk.

Mit tegyünk hát feketedió-termésünkkel? Dobjuk piacra. Feketedió kínálat héjasan, kb 1 $/kg áron:

Itt pedig fontjáért kérnek 5 dollárt, tehát kilóra kb. 2000 Ft. Héjas dióért. Nem semmi.

Feketedió-bél a piacon:

Ha a vevők megkérdik, hogy mennyiért adjuk a feketedió-belet, jó, ha tudunk róla, hogy a szokásos kialakult piaci ára 10,5 $/kg. Annyiért megveszik.

Máshol is kísérleteznek a feketedió-termesztés honosításával. Kína délebbi területein nagy területeken jártak sikerrel az ezirányú próbálkozások.

Tisztelt dióültető Kollégám, biztosan felmerült Önben a gondolat, hogy nem fog feketediót ültetni.

Rendben van, ez is egy tiszteletre méltó álláspont. De kérem, fontolja meg a gondolatot, hogy ha nem is akar feketediót termeszteni, földbirtokának határát akkor is egy elegáns feketedió-fasorral jelölje ki, mint az alábbi fasor tulajdonosa is tette. Ugye, milyen jól néz ki?

Ha nem is ültetünk, a feketedió magától is nő, nálunk, Magyarországon is. A réges-régen feketedió alanyra oltott diófák amikor elpusztulnak, a feketedió alany sokszor kitör, és önálló fává nő, akár egy árutermelő dióültetvényben is.

Körülötte pedig csoportosan kelnek magoncai.

A feketedió tehát jól érzi magát nálunk. Mégis meg kellene próbálkoznunk a termesztésével.

Rendben van, de milyen fajtát válasszunk? Erről szól a következő fejezet.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább