Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Ültetvények közönséges dióból

Ha csak egyszerűen hazai dióból indulunk ki, és abból szeretnénk kiváló minőségű, magas árú diófaanyagot termelni, akkor is ki kell dolgoznunk egy saját használatra szánt termesztéstechnológiát.

A dióerdő telepítésekor milyen sor- és tőtávot alkalmazzunk? Gyakorlatilag ránk van bízva, hazai technológia nincs. 2x2 m-től 10x10 m-ig a legváltozatosabb térállásokkal lehet találkozni, a hazai erdészeti kutatás is ezek között a növőtér-méretek között vizsgálta a térállás hatását. Tisztelt dióerdész Kollégám, a dióerdészeknek alapjában háromféle elgondolás közül kell választani a dióerdő megtervezésekor.

A közönséges dió természetes, vad körülmények között nem erdőalkotó fa, hanem magányosan vagy kisebb csoportokban nő. Ha faanyagnak kívánjuk nevelni, akkor is meg kell adni számára a szükséges térállást, hiszen gyökérzónája a lombkoronánál szélesebb. Kezdetben viszont, amíg a fák össze nem érnek, ültethetjük sűrűbbre, és később is dönthetünk a ritkításról.

Bár nem erdőalkotó, ültethetjük kedvenc diófáinkat sűrűn is. Ha azt akarjuk, hogy egyenes törzset neveljenek, és nem akarunk diófát ritkítani, ültethetünk a fák sorába ritkításra szánt nevelő fákat, - erre a célra nyírfát is, cseresznyét is, gyorsan növő tuját is ajánlanak, - és a diófasorok közé pedig önálló bokorsort, amint a jobboldali tervrajz mutatja. (Az ábra fölső részén a zöld a diófa.) Ha a diófákat a szomszéd sorokban eltolva ültetjük, a bokrok és a nevelőfák kivágása után a kör alakú koronának megfelelő háromszög alakú kötést kapunk, 5 méteres méretben.

A más fákkal, bokrokkal vegyes ültetés azért is célszerűnek látszik, hogy a fiatal diófa növekedését függőleges irányba kényszerítsék a fényviszonyok, egyenes legyen a törzse. A diófa erősen fototropikus (bocsánat, fénykövető). Arra nő, amerről a fény éri.

A feketedió viszont erdőalkotó, szívesen nő erdei környezetben. Erdőben ágai nem tudnak elterebélyesedni, és ezért szép egyenes törzset nevel.

A közönséges diónál is követelmény a magasan egyenes, elágazásmentes törzs. Akkor lesz értékes faanyag, kitermeléskor. A diótermesztési céllal szelektált hazai és külföldi diófajták ezt a követelményt nem elégítik ki. A szelekció során a fa törzsének tiszta hossza, ágtisztulási hajlama, vékonyágúsága nem volt szempont. (Az Erdészeti Tudományos Intézet végzett ugyan ilyen jellegű vizsgálatokat a hazai természetes diófa-állományban, de annak eredményéről nincs ismeretem.)

A közönséges dió természeténél fogva szereti a bokorformát, korán és sokszor elágazik. A metszést mégis óvatosan kell végezni, nem szabad egy metszéskor túl nagy lombfelület-csökkentést végrehajtani, mert az a fa erőnlétének rovására megy. Több részletben végezzük el a törzsalakító metszést.

Feketediónál - l. később részletesebben - könnyebb a helyzet, mert szívesebben nevel hosszú egyenes törzset. Elvárás feketediónál a 4-6 m-es szabad, egyenes törzshossz.

Erdészeti kultúrában kifejezetten erre a célra nemesített diófajtákat ajánlatos nevelni. Közönséges dióból a legismertebb ilyen fajta a francia „planquette”. De nevelhető diófa-erdő helyi magoncdiókból is. Küszöbön áll hazai, erdészeti célra alkalmas diófajta elismertetése és oltványkénti szaporítása is.

Ami a termőhelyet illeti, a diófa botanikai leírásánál olvasható talaj- és éghajlati viszonyok között a legkülönbözőbb típusú termőhelyeken és a legkülönbözőbb termesztéstechnológiák mellett eredményesen nevelhető diófa-erdő.

A faanyagcélú diófa talajigénye teljesen azonos a diótermesztési célú diófa igényével. Mivel nem a dió, hanem a minél nagyobb fatömeg az elérni óhajtott cél, a javasolható műtrágyázásban van eltérés. Faanyag céljára 2-1-1 arányban szükséges a diófát nitrogénnel, foszforral, káliummal műtrágyázni.

Ha nem csemetét telepítünk, a dió magvetésére három módszer ajánlható:

A diócsemete viszonylag könnyen felnevelhető, kezelhető és kiültethető, az ültetés ugyanúgy történik, mint a magtermő célú ültetvény telepítésekor. De vehetünk ötleteket a feketedió-erdő telepítőktől is.

A csemete kiültetése előtt megvizsgáljuk gyökérzetét, és a sérült, esetleg elhalt részeket lemetsszük. A telepítés ősszel lombhullás után, vagy tavasszal történhet, ha már elmúltak a fagyok.

A későbbiekben a gyomirtásnak állandónak kell lenni. A metszés tekintetében ugyancsak a feketedió-nevelés szempontjai a mérvadók, és később, a gyérítés során is. A metszési helyeken fellépő gombafertőzés sokszor alkalmatlanná teszi diófánkat az ipari célú felhasználásra.

Valamennyi dióerdő-telepítésben az első öt évben az alábbi károk elhárítására kell felkészülni.

Ezek után az általános meggondolások után nézzük sorra a szóbajöhető technológiákat.

Talán észrevette tisztelt dióerdész Kollégám, - ismerjük már egymást annyira, - hogy a diófaerdő javasolt technológiájának leírása nem a saját stílusom szerint történt. Nem is hazai a technológia, hanem a miénkhez hasonló éghajlat alól való. Követhető is, de jobb is kidolgozható.

A probléma abban áll, hogy a közönséges dió faanyagnevelésével kapcsolatos erdészeti kutatások ugyanannyira elhanyagoltak, mint a kertészetiek. A diófa mindenki mostohagyereke, pedig már mintegy száz éve tartják az erdészek reményteli alapanyagnak. Az eddigi sikertelenségek (téli és tavaszi fagykárok, gyenge vastagodás, stb.) elriasztották még a kutatókat is.

A jobboldali kép diófaanyagért telepített dió kísérleti területét mutatja, Angliából. A képen nem sok látszik, csak annyi, hogy a diótelepítés megtörtént. A kísérlet célja a diófa és a nitrogénmegkötő pillangósvirágú növények kölcsönhatásának kutatása. Eredményekről még korai lenne beszélni.

Svájcban már 25 évesek az erdő céljára telepített kísérleti diófák, Zürich kantonban, Obfelden község területén. Indiai, Kasmírból származó alapanyagot használnak, diószemeket vetettek. Az elgondolás lényege az volt, hogy azokon a vidékeken, ahol a diófa még természetes állapotában alkot erdőket, és a diótermésre irányuló szelekció még nem rontotta le a diófa természetes faanyagtermelési potenciálját, jobb faanyag nevelhető. Ezért a szaporítóanyagot Kasmírból, valamint a közeli pakisztáni erdőkből hozták. Kontrollként kirgiz, lengyel, svájci és más európai diófák szolgáltak.

Érdemes megnézni ezeket a képeket. A tiszta, elágazásmentes törzshossz 8,5 m! A fák magassága mintegy 17 m, törzsátmérőjük 24 m.

Nem érdemes idejekorán lemondani a kísérletek sikeréről. Például amikor a fenti diófák még csak 4-5 évesek voltak, így néztek ki:

Ezzel együtt is csak 136.000 db erdészeti célú diófa van Svájcban. Semmi.

Faanyagnak nevelt diófák Olaszországban, Veneto tartományban:

Ugyancsak Olaszországban, Toscanában Arezzo felé közelítve találjuk meg a következő képen látható, faanyagcélú dióültetvényt. A diófák kötése 6x6 m, és minden 6x6 m-es kocka közepén egy bokrosan növő erdei fa található, sűrítés céljából. A diófák törzsét 3 m magasságig tisztították fel az elágazásoktól, az ültetvény talaja gondos talajmunkával gyomtalanított. A talaj ezért laza, porhanyós. Eredetileg köves, meszes a talaj. A diófák egyenes növését - más, olaszországi ültetvényekhez hasonlóan - 3 m-es erős karóhoz történt kikötözés is biztosítja.

Olaszországban egyébként gyakoriak a kisebb területű diófaerdők, tisztán közönséges dióból. Főleg lejtős területeket hasznosítanak ilymódon.

Akad közöttük elhanyagolt is, mint a következő képen látható, Ancona közelében lévő lejtő.

De többségében mintaszerűen gondozzák az olasz dióerdőket. Campaniában Benevento felé közeledve látható az alábbi telepítés.

Közelről jól látszik, hogy az erdőt gyengén termő, meszes talajra telepítették. A fák távolsága 4x4 m, minden fa törzse 3 m magasságig fel van tisztítva, és a fák vastag, hosszú karókhoz vannak kötve.

A gyomirtást gondos talajmunkával oldották meg. A fák állapota alapján joggal remélhető az értékes diófaanyag.


A bemutatott dióerdőt nem öntözik, de máshol előfordul Olaszországban, hogy a sűrűre, 2-3 m-re telepített fákat magasra akasztott csepegtetőcsővel öntözik, így a traktor nyugodtan eljárhat alatta, a csepegtetőcső nem akadályozza a gyomirtást.

Mintaként egy esettanulmány következik a tisztán, köztes fák nélkül ültetett közönséges dióerdőre.

Az alábbi képen egy erdészeti célú közönséges dió ültetvény látható Olaszországból, Firenze vidékéről, Empoliból. Az ültetvény körülményei: Tengerszint feletti magasság mintegy 30 m, a talaj jó víztartó képességű meszes (pH=8) homokos hordaléktalaj, az éves csapadék kb. 800 mm, (nyáron nincs eső), az évi átlaghőmérséklet 14,4 C°. Az ültetvény 1 ha kiterjedésű, 29 éves. A felhasznált szaporítóanyag a környéken termő diófák magoncaiból állt. Telepítés előtt a terület 40-50 cm-es forgatásban részesült. Az egy éves csemeték mellé 4-4,5 m hosszú póznákat állítottak, a vezérhajtást ahhoz kötözték. Az első öt évben pillangós virágú köztesnövényeket termeltek a területen, és évente növekvő mennyiségű, 2-8 kg komplex műtrágyát juttattak ki, fánként. Nem öntözték. Évente 2-3 alkalommal részesült talajmarós talajművelésben. A fákat évente intenzíven metszették, 4 m-es magasságig. Gomba- és baktériumos betegségek ellen évente rezes permetezést alkalmaztak, ami hatásos volt, jelentős károsodás nem érte az ültetvényt. Az ültetvény 20 éves kora körül ritkítást végeztek, minden második fát kivágták, ezáltal a hosszirányú sorok átlósra változtak. Ritkításkor a fák átmérője kb. 30 cm volt.

Vegyes dióültetvények

A diófa a természetben nem szokott tiszta állományokat alkotni, a feketedió is más fafajokkal vegyes erdőkben él:

Ha a természetet másoljuk, vegyes dióültetvényeket alakítunk ki. Például cseresznyefával vegyítünk, annak is szép faanyaga van.

Három esettanulmány következik, meglévő vegyes fajú dióültetvények leírása. Közös tanulságuk, hogy ha a diófa igényeit kielégítjük, akkor erősen eltérő módszerek is sikerre vezetnek. De ha nem tudjuk kielégíteni a diófa igényeit, akkor nem vezetnek eredményre, amint a harmadik eset mutatja.

A diónak fekete dióval alkotott hibridje már nem olyan sötét fát termel, mint a fekete dió. Ennek a hibridnek a tulajdonságai a két faj között vannak, inkább mindkettőnek az előnyeit örökölte. Például vagy tíz nappal később hajt ki, mint a dió, így virágait a fagy már nem veszélyezteti annyira. Persze ez a körülmény a faanyagtermelésben érdektelen. A faanyagtermelésben nem a nővirágot, hanem az egyenesen továbbnövő csúcsrügyet féltjük a májusi fagyoktól.

A következő két képen közönséges dió-fekete dió hibrid-ültetvény és annak részlete látható. Az ültetvény 18 éves, Franciaországban, Dordogne megyében 30 m tengerszint feletti magasságban található, ahol az éves csapadékátlag 748 mm, az átlaghőmérséklet 12 C°. A talaj mély szerkezetű, jó vízellátású, de levegőtlen. 25 cm-ig homokos hordaléktalaj, 75 cm-ig agyagos, mélyebben homokos-agyagos hordalék van. A talaj enyhén savas, 6-6,7 pH kémhatású. Az ültetés előtti talajelőkészítés csak középmély szántásból és boronálásból állt. Az ültetés kézi ásóval történt, 8x8 m-re. A 2.-5. évben kukorica köztesnövénnyel voltak a sorközök hasznosítva, ezekben az években a diós öntözést is kapott, és ezen kívül évente 400 kg/ha vegyes és 200 kg/ha nitrogénműtrágyázásban részesült. Kétévente Ca és Mg pótlás is történt. Ezekben az években erős gondot okozott a túl erős hajtásnövekedés, sok volt a kukoricaművelés miatti töréskár és a szélkár. A 6.-12. évben a területen alkalmi talajművelés történt, a diófasorok vegyszeres gyomirtásban részesültek. A 13. évben 200 kg/ha N+P műtrágyát kapott, a 14.-17. években csak talajművelés folyt a területen. Metszést az 1.-8. években végeztek telente, amit augusztusi zöldmetszés egészített ki. A fatörzseket átlagosan 3,4 m magasságig tisztították fel. 18 év alatt a fák 12,5 m átlagmagasságot értek el, az évi átlagos körméret-növekedés 3 cm volt, de a legnagyobb fák 80 cm, egyesek pedig 100 cm körméretet is elértek. Az ültetvényben az átlagos törzsátmérő 22 cm.

Az ültetvény részlete:

A következő kép is feketedió-közönséges dió hibrid ültetvényt ábrázol, kukorica köztessel. Az ültetvény Franciaországban, Cause de Clerans községben található, 11 éves, 10x10 m-es kötésű. Az éves csapadék átlagosan 748 mm, a középhőmérséklet 12 C°. Az ültetvény völgyben, egy domb lábánál található. A talaj 60 cm mély, jó szerkezetű, jó vízháztartású és kellően levegős. Főleg agyagos hordaléktalaj, meszes bemosódással, 10-20 % kővel a talajban. A kémhatás közel semleges, 6,5-7 pH. A telepítés előtti talajelőkészítés csak szokásos szántásból és boronálásból állt, az ültetés kézi erővel, ásóval történt. Az ültetvény az első télen a szarvasoktól jelentős vadkárt szenvedett, ezért a második évtől a fákat egyedileg törzsvédőzték. A sorközökben 7 éven át kukoricát termeltek köztes növényként. A 8.-9. évben fűvetés után juhokkal legeltették, a 10.-11. évben évi kétszeri talajművelésre tértek át, a két művelés között pedig valamilyen takarónövény borította a területet. Az első három évben júniusban metszettek, a 4.-9. évben pedig júliusban. A metszés célja a törzs 4 m magasságig történő feltisztítása volt. Ez a cél 11 év után 2,8-5,6 m magasságú tiszta törzs elérésével realizálódott. A fák növekedése igen jó volt. 5 év után 5,4 m, 8 év után 8,7 m, 11 év után 10,7 m átlagmagasságot ért el az ültetvény. Ugyancsak kiemelkedően jó volt a fák vastagodása is. 11 év után a fák törzskörmérete átlagosan 58 cm, az évi átlagos növekedés 5,2 cm volt. A fatörzsek átlagos átmérője 17 cm, de a fák 18 %-a nem éri el a 15 cm-t, 25 %-a pedig meghaladja a 20 cm-t.

Harmadiknak pedig egy vegyes dióültetvényt ismertetek, amelyben a fő erdőalkotó fa a (közönséges dió x fekete dió) hibriddió, de kontrollként elég sok közönséges dió is közé lett telepítve. A telepítő elgondolása az volt, hogy más erdőalkotó fákkal és bokrokkal sűríti be az ültetvényt, ezzel mintegy védelmet nyújt a diófáknak az egyébként széljárta területen, és növekedésre serkenti a diófákat a konkurens erdei fák növekedése. Az ültetvény 2,5 ha területű, jelenleg 6 éves, benne a diófa-állomány térállása 8x8 m. A vegyes erdei fák a diófáktól a sorokban is és a sorközökben is 4 m-re vannak, a bokrok közelebb. Bár az éves csapadék ez esetben is, mint az előző két tanulmánynál eléri a 800 mm-t évente, és az éves hőmérsékleti átlag 12 C°, a diófák növekedése eddig igen gyenge volt. A hiba nagyrészt a talajadottságokban kereshető. A talaj ugyan foszforban gazdag, mészmentes agyagos hordaléktalaj, 10-20 % kővel, a kémhatása se rossz, a felszínen 6, 1 m mélységben 7,5 pH-jú, de igen rossz szerkezetű, vízgazdálkodású. Az év folyamán többször vizessé, nyirkossá válik, a talajvíz szintje nehezen csökken le. A terület korábban szántóföldi művelésbe volt véve, a telepítési előkészület is mindössze egy szokásos szántásból, boronálásból állt. Az ültetést kézi erővel, ásóval végezték. Telepítés óta a művelést se vitték túlzásba, a megnőtt gyomokat évente egyszer szárzúzóval vágták le. Az ültetvény állaga a hatodik évre már beállt, eleinte nagy lopáskárral kellett számolni és rendszeresen pótolni. Metszést minden évben nyáron, június-júliusban végeztek. A növekedés eddig lassú volt, feltételezés szerint elsősorban a talajvíz miatt. És bár az erdei fák valóban mérséklik a szélveszélyt, de a diófáktól tápanyagot is vonnak el, ezért a diófák növekedése, vastagodása nem kielégítő.

Az ismertetett négy eseten túl természetesen létesíthetünk erdőt tisztán fekete dióból is, ezzel hamarosan külön foglalkozunk. Az alábbi képek feketedió-ültetvényekből valók.

Fiatal feketediós képei:

Ha értékes faanyagnak való fákat akarunk nevelni, nem kell feltétlenül erdőben vagy ültetvényben gondolkoznunk. A ház, a tanya körül kisebb területen is ültethetünk faanyagnak való diófákat. Szép diófasor alakítható ki a tanyához vezető út két oldalán vagy a telekhatáron. Más célra hasznosíthatatlan zugokat, kisebb földdarabokat is nyugodtan betelepíthetünk faanyagnak való diófákkal.

Feketedió-fák Spanyolországban, Vilar de Barrio faluban:


Az előző két képen összehasonlíthattuk, hogy öt éves korukban milyen fejlődési különbség látható a gyomos és a gyomirtott területen nőtt feketedió-fák között.

És egy feketedió fasor az Egyesült Államokban:

Egy nagyon érdekes dióültetvény látható itthon, Veszprém megyében is. Idősebb akácfa-sorok közé ültetett közönséges dió sorok, az akácfa nitrogén-megkötő képességét kihasználva. Látjuk, az akác közelsége, amit idehaza csak talajzsaroló fának tartanak, jóhatású a diófák fejlődésére.

A diófák növekedésével az akác kitermelhető.

Egy évvel későbbi képek a téli metszés idején:

Érdekes. Majd megnézzük nyáron is. Például 2011-ben:

Hajós közelében is van egy faanyagcélú diófaerdő, 2 ha területen. Képem nincs róla, csak hallomásból tudok róla.

Faanyagcélú diófa bármilyen apró, félreeső területre telepíthető, de ha nem telepítjük, az is megoldás, ha csak hagyjuk, hogy nőjön. Például egy diócsemete-nevelő terület értéktelen csemetéinek maradványaként.

Jó az elgondolás, csak egy kritikám van. Túl sűrű. Félméteres-egyméteres térállás helyett minimum 2x2 méteres, de inkább nagyobb térközt kellene hagyni.

Örömmel jelentem tisztelt leendő erdőbirtokos Kollégámnak, hogy megindultak és néhány éve erősen folynak a hazai hibriddió-kutatások is, az Erdészeti Kutatóintézetben. Általában a diófa ültetvényszerű termesztésével 1980 óta foglalkozik az intézet, hibriddióval pedig néhány éve.

Hazai hibriddió-klónnal még nem rendelkezünk, de a természetes hibridizáció eredményeként létrejött egyedek mindenben igazolják a fajközi hibridek erős növekedési erélyét.

A Kutatóintézet az ország sok pontján egyszerre létesített kísérleti parcellákat, összesen 60 ha területen 35 parcellát, ezek közül a hajdúböszörményiből mutatok három képet.

A telepítés hazai erdei fafajokkal elegyesen történt, a hazai fafajok közül a kocsányos tölgy bizonyult a legjobbnak. A hazai faanyagok közül az a legértékesebb, a hibriddió faanyagának ára pedig a kocsányos tölgyének kétszerese. De csak akkor, ha a gyökeres gyökfő is kiemelésre kerül. Ezen kívül a törzs felső része, a koronaelágazás is szép rajzú, érétékes.

Hát, szépek, ígéretesek a hazai kísérletek. Ha érdekli tisztelt erdőművelő Kollégámat, Berényi Gyulához vagy Csiha Imréhez forduljon.

Végül egy hibriddió ültetvény Franciaországból, St. Jean en Royans községből, apró, félreeső parcellán. Ilyen nálunk bárhol létesíthető lenne.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább