Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A feketedió termesztéstechnológiája

Az Egyesült Államok Ohio államában, a csiroki indiánok földjén a feketedió az erdők természetes fája. Ha tüzelőre van szükség, ma is az erdőből gyűjtik össze a viharkárt szenvedett vagy villámcsapott feketedió-fákat. Legalábbis azt állítják, hogy csak azokat.

A magyarországi tüzifa-gyűjtögető lakosság nem ilyen szerencsés. Ezért beszélnünk kell a feketedió hazai termeszthetőségéről.

Hogy miért termesszünk feketediót? Mert igen ritka és igencsak keresett faanyag. Nálunk gyakorlatilag ismeretlen, de hazájára, Északamerikára is vonatkozik a ritkaság és a keresettség.

Tisztelt Kollégám, a feketedió Magyarországon is eredményesen termeszthető faanyagtermelési célra is. Hazai alkalmazásáról azonban mégsincsenek hírek. Ezért megérdemli fokozott figyelmünket.

A német rajna- és dunamenti erdőkben 1900 körül kezdtek a feketedió erdészeti hasznosításával foglalkozni. Ott ma már kiváló, százéves példányokkal találkozhatni. Mint ez itt:

Kép helye

Franciaországi kísérlet feketedióval:

Kép helye

És még egy kísérleti feketedió-ültetvény. Azt nem tudom, hogy hol van, csak az biztos, hogy nem Magyarországon. Valahol a világban. Ahol komolyan veszik a jó minőségű, jól jövedelmező dióerdő-telepítést. Nem, biztosan nem nálunk.

Kép helye

Az a jó, hogy faanyagnak ültetett feketedióval félreeső terület is hasznosítható, amint a baloldali olaszországi felvételen is látható. És egyetlen fasorban is nevelhetünk csomómentes rönkű feketedió-fákat (jobbra).

Kép helye Kép helye

Az ültetvény megtervezése

Mottó:
"A legjobb időpont a faültetésre 20 évvel ez előtt volt.
A második legjobb időpont ma van."
(Kínai közmondás)

Kép helye Ebben a fejezetben a faanyagáért termesztett feketedió erdészeti technológiájáról kell, hogy szót váltsunk. A diótermelési célú feketedió egészen más kérdés, mert annak más a szaporítóanyag-kiválasztása, térállása, gyomirtása. De ha erdészeti célú feketedió-állományunk diót is terem, nyugodtan szedjük össze, használjuk fel, vagy értékesítsük. Mint mellékterméket.

A hazai éghajlati és talajadottságok kiválóan megfelelnek a legértékesebb mérsékelt égövi faanyag termelésének, ezért nem intézhetjük el a feketedió termesztéstechnológiájának kérdését egy kézlegyintéssel, hogy az az amerikaiak belügye.

Kép helye Legelőször arra a kérdésre kellene választ találnunk, hogy miért fogjon, vagy egyáltalán miért fog valaki a feketedió-faanyag termesztésébe.

A kérdésre racionális válasz nem adható, ez már kívül esik a gazdasági számítások és az emberi előrelátás körén, és csak megérzés alapján válaszolható meg.

30 évet számolhatunk az elvetett, elültetett feketedió vágásérett koráig. Gyengébb termőhelyen pedig akár 50 évet is. Aki feketedió termesztésbe fog, nincs rá semmi garancia, hogy az értékes fatermés hasznát élvezni fogja. De aki 20-30 évesen vág bele, és megadja, amit a feketedió igényel, nagy valószínűséggel gondtalan nyugdíjas kort biztosíthat magának.

30 évre előre nem lehet megjósolni a feketedió-faanyag árát. Nemcsak a várható kínálat-keresleti viszonyok ismeretlenek, hanem a technikai fejlődés és a divat is. Szükség lesz-e diófurnérra a bútorok, falburkolatok készítéséhez? Vagy ellenkezőleg, addig még tovább nő a természetes anyagok iránti fogyasztói igény? Milyenek lesznek az akkori adózási viszonyok? Milyen lesz a mezőgazdasági termelés általános jövedelmezősége és annak következtében a termőföld ára, a pénzben elvárható hozama?

Csak egy a biztos. Ha betartjuk az alábbi technológiát, nagy mennyiségű és jó minőségű faanyagot tudunk eladásra kínálni a legértékesebb mérsékelt égövi faanyagból, amit nem véletlen neveznek fekete aranynak is. A magas jövedelmezőség tehát biztosra vehető.

Persze, a jövedelmet nem adják ingyen. A gondos munka hozza a pénzt, a hanyag pedig viszi.

Hogy mégis valami irányszámot mondjak, azt mondják, megfelelő termőhelyen 30-35 év alatt érhető el 40 cm-es törzsátmérő, 40-50 év alatt pedig 50 cm.

Úgy írom le a technológiát, ahogy a minnesotai egyetemen Mel Baugham és Carl Vogt oktatják. Csak egy kicsit bővítettem.

Kép helye

Az első feladat annak elképzelése, hogy milyen diófaanyagot szeretnénk. A legértékesebb a hosszan egyenes törzsű, hibamentes diófa. Mint ezek:

Kép helye Kép helye Kép helye

Ilyenek nálunk is nevelhetők.

Nézzük meg, az Egyesült Államok milyen hatalmas területén termeszthető sikeresen a feketedió! A mi éghajlatunk ennek a nagy térségnek körülbelül a középső részének felel meg, azzal az eltéréssel, hogy a szélsőségesen nagy melegek és hidegek ott jellemzőbbek, mint nálunk.

Kép helye

A feketedió legalább 600 mm, de inkább 900 mm éves csapadékmennyiséget igényel. Ez nálunk sokszor csak öntözéssel biztosítható. Nem kell drága megoldásra gondolni, egyszerű árasztás vagy más primitív megoldás is megfelel.

A feketedió eredményes termesztéséhez legalább 140, de inkább 170 fagymentes nap kell az éven belül. Ez nálunk bőven megvan.

A hazai talajok kémhatása tökéletesen megfelel a feketediónak, ami amúgy is igen széles határok között tolerálja a savasságot és a lúgosságot (5,0-8,4 pH között). Ideális számára a 6,5-7,2 pH, tehát az enyhén savanyú talajt jól bírja.

A talaj legalább 75 cm, de inkább 1 m mélységig kavicstól, kőtől, sziklától mentes legyen, és a mélyben se forduljon elő vízzáró agyagréteg. A sekély termőrétegű talajokon nem lehet eredményes a termesztésünk. A talajban a 2 mm-nél nagyobb durva szemcsék (kavicsok) aránya ne legyen több, mint a talaj tömegének 1/3-a.

Azokon a területeken, ahol a feltalaj jó, de a mélyben az említett hibák előfordulnak, a kezdeti években nem lesz problémánk a feketedió-erdő fejlődésével, csak később. A csökkenő növekedés, a csúcsszáradás, végül az állomány egy részének vagy egészének pusztulása jelzi az altalaj hibáját.

A feltalaj jó táperőben legyen, a gyenge homoktalajok nem jók. A feketedió a szervesanyaggal jól, 2-3,5 %-ban ellátott talajt igényli.

Ami a talaj tápanyagokkal, makroelemekkel való ellátottságát illeti, nitrogénből 0,25-0,3 % a jó. Ami a telepítéskor ajánlott feltöltő műtrágyázást illeti, foszforból 60-80 kg/ha igényt adnak meg, mészből 3-4 t, káliumból 225-275 kg, magnéziumból 375-600 kg az igény, egy hektárra.

A talaj legyen átszellőző, ugyanakkor jó nedvességtartó, és ne álljon meg benne a pangó víz. A talaj szerkezete ne legyen laza homok, de homokos vályogtalaj már megfelel, ugyanígy a középkötött vályogtalaj, valamint az agyagtalaj is. Jók a hordaléktalajok is, ha nincs bennük túl sok kő. A jellemzően száraz talajokat kerüljük.

Gyengébb termőhelyen a feketedió fejlődése lassabb, később érjük el a vágásérettséget. Ezen a hátrányon valamelyest enyhít, hogy az évgyűrűk szűkebbek, a faanyag színe sötétebb, tetszetősebb, ezért a faanyag értékesebbnek tekinthető.

Ha válogathatunk, hova telepítsük, és kedvezni akarunk a feketediónak, válasszunk lösztalajt. Az a legjobb számára.

Gyakran telepítik a feketediót vízfolyások mellé. Szereti is azokat a termőhelyeket, ahol vizet kap. De ha a feketedió-ültetvény a téli nyugalmi időben átmenetileg elárasztásra is kerül, annyira vizes termőhelyre ne ültessük, ahol a vegetációs időben is előfordul vízborítás. Vizes mélyedésekben lassabban növekszik, gyengébben fejlődik, törzsvastagodása elmarad a jó termőhelyen mérttől.

Ha vegetációs időben belvíz, árvíz boríthatja a területet, fontos, hogy a víz ne álljon meg rajta. A fiatal feketedió-csemete, ha lombját is elönti a víz, két napon belül megfullad.

És ügyeljünk a jégkár veszélyére is. Ahol jégeső gyakran előfordul, az a terület nem való feketediónak.

Kép helye

A feketedió jól nő dombos vidéken is, a völgyekben ugyanúgy, mint a domboldalakon, ha azok nem túl meredekek. 15 %-osnál ne legyen meredekebb a lejtő. Egyedül a dél felé néző domboldalakat nem szereti, azok túl szárazak, melegek számára. Északi, keleti oldalak jobbak.

Kép helye

Fiatal feketedió ültetvény Spanyolországban, Vivero Biena-ban a dombok között:

Kép helye

Ügyeljünk a szélre is! Dombtetőkön általában erősebb a szél, 30 év alatt elkerülhetetlenek a szélkárok. Ezért dombtetőre csak más fákkal elegyesen telepítsünk feketediót. De kerüljük a széltől teljesen védett mélyedéseket is, a nagyobb fagyveszély miatt.

A fiatal feketedió-fa jobban nő, ha lombkoronája nincs árnyékban. Ugyanakkor igényli, hogy a közelben lévő nagyobb fák elfogják előle az erős, viharos szelet és a túlzottan szélsőséges meleget, hideget. Nagyobb fák alá csak akkor szabad telepíteni, ha azok két éven belül biztosan kivágásra kerülnek.

Kép helye

Miről szaporítsuk a feketediót? A legtöbbször magról szaporítják.

Amerikában az erdészeti célú feketedió-magvakat szép, egészséges fák terméséből szedik össze. A minőségi faanyagot adó fák egy részét külön kezelik, a területet gyommentesen tartják. Remélhető, hogy az egészséges fák utódai között is nagyobb számban lesznek az egészséges, szép egyedek.

Kép helye Kép helye

Akkor vagyunk sokkal szerencsésebb helyzetben, ha a területen korábban is feketedió állomány nőtt, és nemrég került kivágásra. Ez esetben tősarjról is szaporíthatjuk, mivel jól sarjad, és a sarjaknak igen jó a növekedési erélye. Csak az idősebb fák tősarjainak gyengül a növekedési erélye.

Kép helye

Egyébként hiába volt a területen feketedió-erdőnk, más erdőkkel ellentétben kivágás után a feketedió magról nem újul meg. Elsősorban azért nem, mert a dió kiváló csemege, és az erdei állatok, rovarok szívesen fogyasztják.

Kép helye

Ha nincs tősarj-állományunk, amiről a feketedióst újratelepíthetnénk, - ez a leggyakoribb, - és a feketedió-ültetvényünk magról sem újul meg, akkor egyértelmű, hogy magról vagy csemetéről kell a telepítést elvégeznünk.

Olyan feketedió-szemeket használjunk fel szaporítóanyagnak, amelyek a mi éghajlatunkhoz hasonló területen teremtek, vagy legfeljebb a miénkhez hasonló éghajlatú területtől 400 km-rel délebbre, vagy legfeljebb 100 km-rel északabbra. Hangsúlyozom, ez a követelmény a faanyagnak telepítendő dióra vonatkozik. A diójáért termesztendő feketedió esetében nem lehetünk ennyire megengedők déli irányban.

Kép helye

A feketediótermesztők szívesen szaporítják a jó minőségű faanyagot növesztő fák magvait. Egyes fákat "anyafának" neveznek ki, és azok dióit rendszeresen összegyűjtik, szaporítási célra. Egy anyafa Virginia-ban, mellette vadon kelt magoncok:

Kép helye

Az a leginkább célravezető, legeredményesebb módszer, ha a diókat nem a végleges helyükre, hanem faiskolába vetjük, és egy éves csemetéket ültetünk ki.

Vagy használjunk vadon kelt feketedió csemetéket. Ilyenek itthon is találhatók, feketedió-fák alatt:

Kép helye

De van még egy megoldás. Vásároljunk feketedió-csemetéket. Franciaországban is kaphatók, de Amerikában hirdetnek "genetikailag szuper" csemetéket is. Ezek oltványok, az alanyuk közönséges feketedió, a "nemes" részük pedig bizonyítottan szuper faanyagminőséget produkáló feketedió-fák magvaiból szaporított, másod- vagy harmadgenerációs "nemes" feketediók.

Arra kérem tisztelt Kollégámat, kapásból ne nézzük le ezeket a "genetikailag szuper" oltványokat. Mert ugyan magam is azt vallom, hogy a szuperjó diófák magonc-utódai a tulajdonságaikat tekintve nagyonis szóródnak, tehát vegyes állományt kapunk, amiben jók és rosszak is szép számmal vannak, de itt kissé más a helyzet, mint a közönséges, diótermő diónál, ahol - mint láttuk - az értékmérő tulajdonságok nagy száma szerint értékelik és szelektálják a leendő diófajtákat.

Kép helye A faanyag minősége - a termőhely mellett - elsősorban a feketedió-fák életképességétől, növekedés erélyétől függ. Ez csak egy értékmérő tulajdonság, a többi értékmérő tulajdonságot figyelmen kívül hagyhatjuk. Ha csak ebben az egy tulajdonságban kívánjuk diófa-állományunkat nemesebbé tenni, nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a nemesebb szülő nagy átlagban nemesebb utódokat származtat. (Bár az embereknél is így lenne!) Tehát van valami ebben a módszerben.

Ez a módszer a réges-régi, még a keresztezéses növénynemesítés előtti növényfajták, az úgynevezett tájfajták létrejöttére emlékeztet. Azok se, de ez se azonos genetikai állományú, hanem valamilyen értékmérő szerint a faj átlagából kiemelkedő egyedek sokaságát jelentik.

A francia "genetikailag szuper" csemeték tehát ugyanazzal a módszerrel kerülnek megnevelésre, mint az Amerikában hivatalosan is faanyagnevelésre elismert feketedió-fajták, a Purdue és a Tippecanoe, amelyek a nemesítőik szerint annyira jó növekedést és minőségi faanyagot tudnak produkálni, mint amire a nemesítés nélküli, "vad" feketedió-állomány legjobb 1 %-a képes.

Kép helye A különbség az, hogy a francia "genetikailag szuper" csemeték nem részesültek állami fajtaelismerésben. Persze, ettől függetlenül lehetnek jobbak vagy rosszabbak, mint az említett két fajta. Ha átmentek volna a hivatalos fajtaelismerési procedúrán, akkor összehasonlíthatók lennének az elismert fajtákkal. Dehát a "szuper" csemeték előállítói nem is jelenthetik be fajtaként terméküket, mert nem egyöntetű, nem azonosítható. De attól még lehet jó.

A genetikailag szuper feketedióra irányuló kísérletek nem is olyan régiek. Amerikában a Purdue Egyetem vágott bele 1968-ban, 400 db ígéretes kísérleti anyaggal. 1979-80-ra ezekből 8 db maradt, amely nyolc a legnagyobb növekedést produkálta. Az egyetem a nyolcból a két legjobbat Purdue-1 és Tippecanoe-1 néven szabadalmaztatta és eladta, és a továbbiakban a megmaradt hat fajtajelölttel foglalkozott tovább. Ezek is elérték éves átlagban a 2,5 cm-es törzsvastagság-növekedést, és habitusuk egyenes törzsű volt. 25-30 éves korukra váltak értékesíthető, kivágható fákká.

Maga az egyetem abban látta a kísérlet létjogosultságát, hogy Amerikában a természetes feketedió-állományokból az elmúlt 300 évben módszeresen mindig a legszebb feketedió fák kerültek kivágásra, és a kevésbé értékesek maradtak meg, tehát a gyengébb faanyagot termő feketedió-állomány továbbélési, szaporodási lehetőségei nőttek meg. Vagyis az észszerűtlen erdőhasználat a feketedió-faj genetikai értékét rontotta le, éppen faanyagtermelési szempontból. Ideje volt hát megkísérelni az egyensúly helyreállítását.

A feketedió csíráztatásáról, első éves neveléséről a diótermesztési célú feketediónál már ejtettem néhány szót.

Ha nem magunk akarjuk magról szaporítani feketedió-állományunkat, elvileg vásárolhatunk egy éves csemetét is. Állítólag itthon is végeznek erdészeti csemetekertek feketediócsemete-nevelést, az interneten is hirdetik magukat. De még nem ellenőriztem, hogy tényleg csinálják-e, vagy csak hirdetnek. A következő két kép ilyen csemetenevelést mutat, igaz, nem itthon.

Kép helye Kép helye

Kezdjük hát a feketedió-fa nevelését az egy éves csemetével.

A kiültetendő csemete gyökérnyaki átmérője legalább 1 cm legyen. A szabad gyökerű csemetéket tavasszal, rügypattanásig kell kiültetni.

Kép helye

A konténeres csemetéket később is ültethetjük, ha valamilyen ok miatt, például a talaj tavaszi szárazsága miatt nem tudtunk a nyugalmi időben ültetni.

Kép helye

A következő kérdés pedig az, hogy hova telepítsünk, milyen növénytársítást válasszunk.

A feketedió árnyékban rosszul fejlődik. Ezért kiritkított, részlegesen kivágott erdőbe, ahol néhány nagyobb fa megmaradt, ne telepítsük. Vagy olyan erdőirtás felel meg neki, ahol a fák kivágásra kerültek, vagy üres, korábban mezőgazdaságilag hasznosított terület.

Kép helye A telepítés megtervezésekor, rendjének meghatározásakor még egy kérdést kell legalább önmagának feltennie és megválaszolnia a leendő feketedió-gazdának. Ez a kérdés pedig az, hogy mi legyen a végtermék. Lehet diófurnérnak való faanyag, ami a legértékesebb, vagy megelégedhetünk a deszkának valóval. Ha a diófurnér mellett döntünk, 4-5 m magasságig teljesen egyenes és hibamentes törzset kell kialakítanunk, míg a deszka esetében kisebb hibák elnézhetők.

Arról azért már tervezéskor tudnunk kell, hogy kitermeléskor a legértékesebb, furnérnak való rönkök aránya az állományban 10 és 60 % között szokott lenni.

Ha nem diónak, hanem faanyagnak termeljük, a fák távolságát - sor- és tőtávolságot egyaránt - 2-3 m körül határozzuk meg. A legsűrűbb, alkalmazott térállás 2x2 m, a legritkább pedig 3,5x3,5 m. A leggyakoribb a 3x3 m. Ez a zárt térállás arra kényszeríti a fiatal feketedió-fákat, hogy egyenesen nőjenek, - mint a jobboldali képen, - és mintegy önmetszés-szerűen a beárnyékolódott alsóbb ágaik elhaljanak, azokat a fa ledobja. A sűrűbb térállás egyben lehetőséget ad a gazdának is, hogy később a fák közül válogasson, a további ritkítást, ha szükséges, maga végezze.

Kép helye

Ha intenzívebb műveléssel, több kézi metszési beavatkozással és egyéb munkával eleve tökéletes, furnérnak való faanyagot kívánunk nevelni, a térállás lehet nagyobb is.

A leendő diófaanyag értékét ugyancsak befolyásolja a tiszta vagy a más fafajokkal vegyesen végzett telepítés is. Ha a területen csak feketediót engedünk nőni, akkor nagyobb a lehetőségünk a jobb minőségű faanyag kinevelésére, de zárt állományban a betegségek és kártevők jobban terjednek, okozott káruk nagyobb lehet. Nemcsak oda kell figyelni rendszeresen a diófa-állományunkra, - ami a lakóhelytől távolabb levő ültetvény esetében, valamint ha más foglalkozást is űzünk közben, nem is olyan könnyű, - hanem a növényvédelemre is fel kell készülnünk.

A más fafajokkal vegyes állományban a környezeti károk is mérsékeltebbek. Viharkár, jégverés, stb. Esztétikailag is szebb az erdőnk, és a biodiverzitás manapság oly előtérbe került követelményének is jobban eleget teszünk. Nem beszélve arról, hogy így a diófák távolabb vannak egymástól, a telepítési költség kisebb.

Az eltérő fafajok telepíthetők a diótól különböző sorokba, de a dió sorába is.

Kép helye

Milyen egyéb fafajokkal elegyíthető a feketediós? Hazai keményfákkal is, fenyőfélékkel is. A fenyő különösen jó társa a feketediónak, mert a fenyőfák beárnyékolják a talajt, ezzel elnyomják a gyomokat, és a diófát egyenes növekedésre késztetik. Fenyővel azért is érdemes próbálkoznunk, mert egyes fenyőfajok nehezen tolerálják a feketedió juglonját, idővel sorvadnak, nem növik túl, nem árnyékolják be a feketediót. De jó a tölgy, a kőris, stb. is.

Kép helye

A feketedió eredeti élőhelyén, Északamerikában is más fafajokkal elegyesen alkot erdőt.

Kép helye

Ezért Amerikában kutatják is, milyen más fafajokkal lehet elegyíteni a feketediót. A legjobbnak a nitrogénmegkötő fákat találták.

Köztudott nálunk is, hogy a pillangós virágú növények gyökere nitrogénmegkötő baktériumokkal él szimbiózisban. Az akácfa (Robinia pseudoacacia) is pillangós virágú. Itthon szinte gyomfának számít, hazai vélemények szerint kizsarolja a talajt. Amerikában pedig azt ajánlják, hogy a feketedió elegyeként telepítsék.

Kép helye

És a gyantás égert (Alnus glutinosa) és a nálunk közönségesen csak olajfának nevezett ezüstfa ázsiai változatát, a pirostermésű ezüstfát (Elaeagnus umbellata) is. Ezekről is azt állítják, hogy nitrogénmegkötők.

Kép helye
Kép helye

Ezeknek a fáknak a szomszédságának hatására a feketedió növekedése az idevágó kísérletek szerint hihetetlen mértékben meggyorsult. Le sem merem írni, tisztelt Kollégám úgyse hinné el.

Mégis leírom. Három és félszeres a vegyes állomány növekedése a tiszta feketedióhoz képest.

És van még egy előny. A feketedió növekedésével az éger fokozatosan kipusztul, mert nem bírja a juglont. Nem lesz vele több bajunk. Az ezüstfát viszont nekünk kell majd kiszednünk.

A termesztéstechnológia leírásából látjuk, nagyon sok a dióerdő-nevelők gondja. Nem is győzik magukban. Ezért egyesületbe tömörültek, a Diótanácsba.

Kép helye

Csak az a baj, hogy az egyesület nagyon messze van. Valahol Iowában, vagy hol.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább