Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A homeopátiáról

Homeopatikus gyógyszernek nevezik azokat a gyógyszereket, amelyek a betegség tünetével megegyező tüneteket okoznak, de kis adagban alkalmazzák, és a szervezetre bízzák, hogy ellenhatást fejtsen ki.

Idézet egy állatorvos cikkéből, 2000-ből, egy biokultúrával foglalkozó folyóiratból:

"Sokáig ismeretlen volt a homeopátiás készítmények működési elve. Ma már a biofizikusok jóvoltából tudjuk, hogy bizonyos, a vizes oldatokban ható quantummechanikai törvényszerűségek érvényesülnek a homeopátiás szerek és az élő szervezet kapcsolatában akkor, amikor a szerekben elektromágneses hullámok formájában mérhetően jelenlévő információk kapcsolatba lépnek a beteg szervezet sejtjei, szövetei által kibocsátott hullámokkal.
Az adott tünetek alapján - a mintegy 2500 féle lehetségesből - kiválasztott legmegfelelőbb szer információi a szervezetben természetesen meglévő öngyógyulási energiát többszörösére képesek felerősíteni, s ezzel a gyógyulási folyamatot megindítani, illetve annak idejét hihetetlen mértékben lerövidíteni.
Miután a homeopátiás gyógyszerek speciális gyógyszergyárakban, természetes (növényi, állati, ásványi eredetű) alapanyagokból készülnek, nincs mellékhatásuk s a kezelt állatok szervezetében nem képeznek káros maradványokat."

Stb. hm...)

Mindezeket csak azért röstellem, mert Magyarországon a diót hivatalosan monokomponensű homeopátiás gyógyszerként ismerik el. A dió helyett szégyellem magam, hogy ilyen összefüggésben említenek.

Kockázatok és mellékhatások

A diónak vagy bármely részének orvosilag kimutatható kockázata, mellékhatása, ellenjavallata nem sok van, magam legalábbis csak az alábbiakról olvastam, pedig tényleg kerestem.

Ezért az ebben a fejezetben említetteken kívüli, egyéb betegségekkel is sújtott betegeknek nem kell a diótól, annak gyógyhatásától tartózkodniuk.

A dió - nemcsak a dióbél, hanem a különböző diókészítmények nagy része is - általános egészségvédő és erősítő szernek is tekinthető, ezért lábadozók, betegek korlátozás nélkül alkalmazhatják.

Arra azért figyelni kell, hogy a dió különböző részeiben meglévő hámösszehúzó hatású anyagok, például esetleg túlzott dióbél-fogyasztás során a vérereket is összehúzhatják. Ennek jele, ha a homlokunkban agyi görcsöt érzünk, ami előre jelzi, hogy agyérgörcsökre vagyunk hajlamosak. Vagy ugyanez az összehúzó hatás növeli a véralvadást, ezért tromboflebitiszben szenvedőknek a dióból készült készítmények belsőleg nem ajánlhatók.

Néhány ember nem bírja a diófa illatát. Az érzékeny gyomrúak a diólevél-tea ivására émelygéssel, hányással reagálhatnak.

A cserzőanyag-tartalmú diólevelek izgathatják a gyomor és a bél nyálkahártyáját.

Ezek a tünetek viszont semmilyen kárt vagy kórt nem okoznak.

Tisztelt egészséges Kollégám, mégis, mindennek ellenére vannak, akik a diótól allergiát kapnak. Egy német hölgy arról panaszkodott, hogy ha sok diót tör és eszik, utána a bokája és a csuklója megdagad, és szörnyen viszket. De egy-két óra múlva elmúlik.

Erre azt mondta az orvosa, hogy nem a dióval van baj, hanem azokkal az esetleges vegyszerekkel, amivel kezelték, fehérítették. Azt tanácsolta, bio-diót egyen.

Lehet, hogy az orvosi tanács hatásos volt, remélem is nagyon, hogy az legyen, de mégis létezik egy ember, aki semmi másra nem allergiás, csak a dióra. Alexander Gronbachnak hívják, ő maga írta ezt az interneten.

Végül azt kérem tisztelt gyógyulni vágyó Kollégámtól, arról se feledkezzünk el, milyen egészséges dolog jó időben egy kellemes dióligetben sétálni!

És mit írtak a régiek a dióról?

Manapság - akárhogy tépem a számat - az emberek tudomást se vesznek a dióról mint az egyik leggyógyítóbb növényről.

Régen nem így volt.

Pálfalvi Pál "Növények a csíkszentdomokosi ember- és állatgyógyászatban" című művéből tudjuk, hogy a népi gyógyászat mennyire kiterjedten használta a diót:

"Leveléből főzött tea hajhullás, korpásodás, orbánc, étvágytalanság, de főleg mint hasfogó és toroköblögető szer jelentős. Ágyba téve bolhaűző hatású. Zöld termésburkát köhögés és toroköblögető tea főzésére, míg a száraz csonthéjas termés héját csonterősítőként használják fel. A mag összetörve, megrágva "kelisre", eredésre jó. Altató hatást is tulajdonítanak a magnak. A magból forró vassal kinyomott "zsírt" bőrgomba ellen kenik a bőrre. A diófaolaj (pác?) hajhullás esetén jó bedörzsölő szer."

Franz Eugen Köhler német nyelvű gyógyszerészeti alapművében (Atlas zur Pharmacopoea germanica) komoly fejezetet szentelt a diónak. Megérdemli, hogy eredetiben olvassuk.

Nos, eddig tartott a dió gyógyhatásának általános taglalása. Most a diólevél és a dióvirág gyógyító erejének ismertetése következik.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább