Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Kalifornia

Tisztelt Kollégám, azt hiszem, megengedhetem magamnak a nemes egyszerűséget azzal, hogy Kaliforniát az Egyesült Államok egészének tekintem. A diótermesztést illetően ez majdnem igaz is. És tovább, ha a kaliforniai diótermelésről úgy beszélek, mint a világ legmeghatározóbb diótermesztési tényezőjéről, mert ez is így áll.

Amerikába az angol telepesek vitték magukkal a diófát. Diót vittek, azt ültették el, Massachusets-ben, Virginia-ban. Ezek a telepítések nem sok sikerre vezettek.

Kaliforniában - még az angolok előtt - ferences rendi spanyol misszionáriusok honosították meg az európai diót, az 1700-as évek vége felé. Dióskerteket létesítettek missziós telepeik (például a San Gabriel misszió) köré, de az általuk termesztett diók kemény héjúak voltak. A szaporításra szánt diót Spanyolországból hozták. Az itt termesztett dió "missziós dió" néven lett ismert.

Más forrás szerint a kaliforniai missziós dió chilei eredetű, de a lényegen ez nem változtat, eredetileg Chilébe is spanyol diót vittek a misszionáriusok.

A missziós dió magról szaporított, tehát tulajdonságaiban nem egységes dió volt. A szelekció során a közepes méretű diót termő fajtákat részesítették előnyben, de ezek vastag, kemény héjúak voltak. Korai virágzásúak voltak, változatos virágzási idővel, tehát nem kielégítő megporzással. És késői dióéréssel.

Kalifornia diótermelése jelenleg gyakorlatilag egyenlő az Egyesült Államok termelésével, ma már a kaliforniai dió adja a világtermelés harmadát, az USA termelésének 99 %-át. A kaliforniai diótermesztés elhelyezkedése: (Minden fekete pont 400 hektár dióültetvényt jelez.)

Mint minden igazán nagy dolog, ez is egy kis lépéssel kezdődött.

A kereskedelmi célú diótermelést Joseph Sexton kezdte meg 1867-68-ban, amikor egy zsák jól törhető chilei import diót vásárolt San Francisco-ban, és nem törte meg. Ez volt a döntő momentum.

Nem törte meg, hanem elültette, és az elültetett diókból kikelt csemetékből Santa Barbara mellett Goleta helységben dióskertet létesített. Ez Kalifornia déli részén történt.

Kalifornia északi részén Felix Gillet francia bevándorló volt az úttörő, aki 1870-ben francia diófajtákat (Franquette, Mayette) telepített, oltványokat. Faiskolája Sacramento északi részén, Nevada City közelében volt.

1940-1960 között épült ki Észak-Kaliforniában a dió ipari méretű termelésének, felvásárlásának, feldolgozásának rendszere.

Jelenleg a diótermő terület Kaliforniában tartósan 80.000 ha körül van, a Sacramento-völgy, a San Joaquim-völgy és a parti síkság területén. A dióskertek jellemző mérete 8-16 ha, bár a kertek sok helyen egymást érik. Persze, egy gazdának jellemzően több ültetvénye is van. Egy tulajdonosnak ma már meghaladja átlagosan a 20 hektárt a tulajdona. Már tíz évvel ez előtt a farmok 60 %-a 40 hektárnál nagyobb volt. Az egészen nagy dióültetvények nem jellemzők, a legnagyobbak 200 ha körüliek.

Az önálló dióskertek mellett Kaliforniában a szőlők végébe ültetett diófák is általánosak. Két kép a kaliforniai Napa-völgyből.

Mekkorák is a kaliforniai dióskertek?

Többségük nem nagy. Jellemzésül egy 2001-es statisztika San Joaquim megyéről:

A megyében 740 diótermesztő tevékenykedik.

0-2 ha 187 farmer
4-10 ha 307 farmer
10-20 ha 87 farmer
20-40 ha 71 farmer
40-80 ha 55 farmer
80-400 ha 33 farmer

Diósfarm Kaliforniában:

Kaliforniában A kaliforniai diótermő körzet éghajlata ideális a dió számára. A téli hőmérséklet alatta marad a dió által felső határként elviselt téli +7-+10 C°-nak, ugyanakkor a fagyok ritkák és gyengék, és kevés a hó. A nyári hónapok 22 C° körüli hőmérséklete kellően meleg, és a hőségnapokon előforduló napégés még nem okoz nagy károkat. A tavaszi fagyok nem szokták veszélyeztetni a kaliforniai fajtákat, nagy biztonsággal a tavaszi lehűlések után virágzanak. Az őszi korai fagyok jelentkezéséig pedig a vesszőknek kellő ideje van beérni.

A csapadékviszonyok ugyan félsivatagi jellegűek, de a termelési körzet kedvező hidrológiai viszonyai következtében öntözésre állandó lehetőség van. A vízszintesre planírozott dióskerteket legtöbbször árasztásos úton öntözik. Csepegtetés, mikroszórófejes öntözés a központi völgy területén kívül, nem teljesen vízszintes terepen van inkább. Az árasztásos öntözés egyben megnöveli a fitoftóra-fertőzés esélyét.

A talaj mély rétegű, jó szerkezetű hordaléktalaj, a hiányzó tápanyagok műtrágyázással jól pótolhatók.

Kaliforniában a hektárra vetített átlagtermés 5-7 t évente, többszöröse annak, amit máshol a világon elérnek.

A Kaliforniában termesztett fajták: Franquette, Hartley (nagy területen), Payne, Vina, Chico, Howard, Sunland, Chandler (újabban ebből telepítenek a legtöbbet), Tulare (új fajta). És mindig jönnek ki újabb fajták.

Chandler fajtájú dió árukínálata a baloldali képen látható.

Az újabb fajták esetében az oldalrügyeken is termő, tehát potenciálisan nagyobb termőképességű fajták elszaporítása a cél, továbbá a késői kihajtású fajták arányának növelése, a tavaszi fagykárok kivédésére, a termésbiztonság növelésére.

Fajtaösszetétel Kaliforniában 2006-ban:

Kaliforniában jellemzően melegek a tavaszok, a dióvirágzás idején. Ez okozza, hogy a kaliforniai diófajták többségénél jellemző az időeltolódás a hím- és nővirágok virágzási ideje között, általános a nőelőző virágnyílás. Minden kaliforniai diófajtához porzófajta kell, későbbi pollenszórású. Ezért az ültetvényekben minden 10 sor árutermelő diófa után általában egy sor porzófát ültetnek. Kaliforniában a kielégítő beporzás érdekében felmerült a mesterséges beporzás kérdése is, a pekándiótermesztésben alkalmazott gyakorlattal azonosan.

(A kaliforniai diótermesztés egyéb statisztikai adatait külön melléklet tartalmazza.)

Ültetvény Chandler fajtából:

Alanyként hagyományosan a kaliforniai feketediót (Juglans hindsii) alkalmazták a legelterjedtebben, azonban csak fertőzésveszély-mentes, szinte sivatagian száraz területeken felel meg. A többi területen közönséges dió alanyt használnak, és újabban terjed a hibrid paradox dió, mint alany. (Részletesebben a csemetenevelésnél.)

A szaporítás oltással és szemzéssel történik általában. Az oltást erre szakosodott 10-15 faiskola végzi. Az oltás módszere általában angol nyelves párosítás. A helyben oltás gyakorlatilag megszűnt. Mostanában vezetik be a nemes fajták gyökérszövetéről történő vegetatív szaporítást, és van saját gyökerű állomány is.

Ültetés előtt gondos a talajelőkészítés. Dréneznek három méter mélyen, planíroznak 60-70 cm-nyit. Az árasztásos öntözéshez vízszintes felületet alakítanak ki. Ültetés után a csemeték törzsét fehérre festik, a hőség miatt. A hagyományos, nem sövény ültetvényekben a négyzetes kötést alkalmazzák, a kétirányú művelhetőség végett.

A diófák térállása Kaliforniában hagyományosan kb. 108-120 fa/ha, ami valamivel sűrűbb, mint a 10x10m-es kötés. Az újabb, intenzív ültetvények sűrűsége kb. 190 fa/ha, a sövényültetvényeké pedig 450 fa/ha. A leggyakoribb a 160-280 fa/ha. Idősebb ültetvényekben, nagy fáknál a sűrűség akár 30 fáig is csökkenhet egy hektáron, vagyis ritkítással elmennek a 18x18 m-es térállásig.

A metszés, koronaalakítás során az úgynevezett mérsékelt központi vezérág kialakítására törekszenek. A fák nyugalmi idejében szoktak metszeni, kivéve a három évnél fiatalabb fákat, amelyeknél nyáron is metszenek, a leendő törzs kialakítása céljából. (Ezt a zöldmetszést nevezik training-nek.)

Talajvizsgálatok alapján nitrogén-, kálium-, a mikroelemek közül a cink-trágyázás szokásos. Nitrogénműtrágyából például - nem hatóanyagban, hanem 34 %-os ammóniumnitrátban számolva - évente 150-450 kg-ot szórnak ki 1 ha-ra. Felhívják a figyelmet a talajban lévő nátrium, klór és bór toxicitására, bizonyos szint felett.

Kaliforniában korán, március elejétől április közepéig hajtanak ki a diófák.

Kihajtástól a szüret kezdetéig 3-6 alkalommal végeznek gyomtalanítást, ami egyaránt lehet talajmunka vagy fűkaszálás.

A diószüretet augusztus végétől november elejéig végzik, amikor a kopáncs leválása mintegy 95 %-os. A kaliforniai diófajták érésideje:

Etaphonos érésgyorsítást a szüret meggyorsítására alkalmaznak, vagy azért, hogy 7-10 nappal előbb kezdjék a szüretet, vagy szüret közben a később érő diók érésének előrehozataláért, hogy egy fán belül ne legyen nagy eltolódás az érésben. Az érésgyorsításnak a kártevők károsításának megelőzésében is van szerepe.

A szüret munkaműveletei (rázás, rendresöprés, felszedés, kopáncstalanítás, mosás, szárítás) teljesen gépesítettek. A rázógépet önjáró felszedőgép szokta követni. Kézi dióverést és felszedést csak a 8 évnél fiatalabb fákon végeznek.

A termelés munkafázisai az év során a következők:
Télen:
Metszés, koronaritkítás
Törött, elhalt ágak eltávolítása
Télvégi lemosó permetezés rovarok ellen


Tavasszal:
Minden növényi maradvány eltávolítása a fák alól a fertőzésveszély ellen

Gnomónia és xanthomonasz elleni permetezés a csúcsrügyek kipattanásakor
Nitrogénműtrágyázás
Nyáron:
Öntözés májustól októberig 3-4 hetente
Rovarkártevők elleni permetezés
Ősszel:
Diószüret

A jól művelt dióültetvények átlagtermése Kaliforniában 3,5 t/ha.

A termelés biztonságát leginkább a következő tényezők veszélyeztetik Kaliforniában: napégés, fagykár, táplálékhiány, öntözési stressz. Ezek közül a napégés ellen lehet a legkevesebbet tenni, a fagyveszély minimális, a tápanyagellátás és az öntözés elmélete és technikája pedig bőven meghaladja az európai szintet. Többségében a talajok is jók.

Hatalmas előnye a kaliforniai diótermesztésnek az éghajlat. Az, hogy tavasszal biztonságosan hajthatnak korán a diófák, és ennek következtében is a dió szeptember végére annyira beérik, hogy a diószüret is befejezhető, és indulhatnak az első árutételek Európába, amikor nálunk még csak a korai fajták érnek.

Ugyancsak az éghajlat javára írható a diócsemeték rendkívül nagy növekedése, majd az egész éves jó asszimiláció is. Mindenre aztán épülhet világszínvonalú diókutatás, gépesítés.

Egy, igen nagy hátrányuk van csak velünk szemben, (a távolság nem hátrány, a nagytömegű áru olcsón szállítható), ez pedig a dió íze. Valószínűleg a kezdetekkori, alapanyagként használt dióvariációk voltak olyanok, amiken a nemesítés se segíthetett.

Milyenek? Ízetlenek.

A kaliforniai dió íze nem hasonlítható az európaihoz.

A diótermesztés fejlesztését a sövényművelés elterjesztésében látják. Az alábbi felvételen balra hagyományos termő diós látható, jobbra pedig újtelepítésű sövénydiós.

Kaliforniában az állati kártevők közül a termést leginkább veszélyezteti az almamoly, az egyébként narancskárosító Amyelois (vagy Paramyelois) transitella, a dióburoklégy, valamint levéltetvek, pajzstetvek, atkák, nematódák. A gombás és baktériumos megbetegedések közül pedig a Xanthomonas, a Phytophtora-fajok, Armillaria mellea, a kéregrák, az agrobaktérium, valamint a levélfoltosság vírusa.

A dióval kapcsolatos kutatások és nemesítések az almamoly elleni és a Xanthomonas elleni genetikai ellenállóság terén folynak, felgyorsultak a génmanipuláción alapuló nemesítések, sejtklónozások. A műszaki fejlesztés a betakarítás gépesítésének formáira, módjaira irányul.

Amíg a farmerek egymással konkuráltak, a dió ára instabil volt. Jelenleg több mint 5000 diótermelő és 52 diófeldolgozó, csomagoló, értékesítő cég tevékenykedik a San Joaquin és Sacramento völgyben. Ezekből egy szövetkezet dolgozza fel és értékesíti a kaliforniai termés mintegy felét. Tevékenységük a legtermelékenyebb, legszervezettebb a világon. A termés mintegy 35 %-a kerül exportra, Európába és Japánba, az export 1/3-a héjas dió, 2/3-a dióbél.

Tisztelt történész Kollégám, tetszik emlékezni 1919-re? Amikor mi forradalmat és ellenforradalmat, mindenféle vörös és fehér terrorokat éltünk meg, na, pont ekkor állították munkába Kaliforniában az első nagyteljesítményű diótörő gépet. Tizenöt tonna héjas dióval bírt el naponta. Közel száz éve. Hol tartanak ők, és hol tartunk mi? Mi éri meg jobban, forrongani és ellenforrongani, vagy diótörő gépet szerkeszteni?

Már több, mint harminc évvel ezelőtt, amikor Európában még számítógép se nagyon volt, Kaliforniában már számítógépen értékelték ki a teljes folyamatot, aminek során a megermett dióból exportáru lesz, valamint a dió árutételek minőségét, és az automata gépsor végén az értékelésnek megfelelően a számítógép nyomtatta az árutételekre a minőségének megfelelő árcédulát, a következő folyamatábra alapján.

Nem tévedés, 1982 előtt.

Az Egyesült Államok - gyakorlatilag Kalifornia - évente 100.000 tonnát meghaladó mennyiségben exportál diót. Fő felvevőpiaca az Európai Unió (sorrendben Spanyolország, Németország, Olaszország), ami összesen az amerikai export 69 %-át veszi fel, ezen kívül Japán és Kanada összesen 17 %-kal. A többi kisebb.

A kaliforniai dió mint a magyar dió piaci lehetőségeit rontó dömpingáru már Európában van. A kaliforniai dióból legtöbbet a német és a spanyol piacra szállítanak, de a hagyományosan dióexportőr Olaszország hipermarketeiben is jelen van.

A világon a kaliforniai dió rendelkezik a legerősebb reklám- és marketing-támogatással. Egy szép reklámfelvétel a kaliforniai Hartley fajta kínálatáról:

Kalifornia - mint látjuk - tele van diófákkal. Az árutermő ültetvényeken kívül, elhanyagolt mezőgazdasági területeken is gyakori a diófa. A következő két kép is ezt mutatja.

Mindez, amit itt írtam, csak egy rövid kitekintés volt Kaliforniára. A kaliforniai diótermesztés - mint olyan - áttekinthetetlen, feldolgozhatatlan. Pedig sokan megpróbálkoztak vele, tisztelt, a téma iránt fogékony Kollégám elsősorban angol, francia, spanyol nyelvű internetes irodalomból szerezhet bővebb ismereteket. Elsőnek a kaliforniai diótermesztők szövetségének műlt század eleji The Californian Walnut című, már az interneten teljes terjedelmében olvasható könyvét ajánlom. Aztán a többit.

Az Egyesült Államok Kalifornián kívüli területein - ne felejtsük el, az is jelentős terület - igen kibővülnek a diótermesztés lehetőségei. A közönséges dión kívül a feketedió, a vajdió, a szívdió, a pekándió, a különböző hikori-fajok termesztése is erősen számba jön. Ezek a diófajok az amerikai kontinentális éghajlathoz jobban alkalmazkodtak, mint a mi diónk.

Amerika középső és keleti részein az a fő probléma a közönséges dióval, hogy a helyi viszonyokhoz képest korai kihajtású. Akkor hajt és virágzik, amikor még rendszeres kései fagyok várhatók. A Kalifornián kívüli területeken ezért nem beszélhetünk nagy diókultúráról, csak elszigetelt termesztőkről, és nagyon sok olyan, a diókultúrát szerető magánszemélyről, akik megpróbáltak a helyi éghajlat alá megfelelő diófajtát találni, vagy nemesíteni. Állítólag Henry Ford, az ismert milliárdos is jelentkezett néhány, általa kitenyésztett diófajtával.

De itt van Mr. E.C. Pomeroy úr, egy 1912-es felvétel tanúsága szerint, aki New York állambeli lockporti farmján saját maga szedett diót. Nem semmi. Keménykalapban, fehér kézelővel. Csinálja utána, aki tudja. Ő egyben elismert diónemesítő is volt.

E.C. Pomeroy könyvet is írt a diótermesztésről. Eredetiben mellékelem.

A Kalifornián kívüli területeken árutermelő dióültetvény kevés van. Inkább a házikertek diófa-állománya jelentős, amelyek termése nem kerül piacra. Hétvégi házak mellett, farmok, tanyák területén élnek diófák, kisebb számban. Ezekről a diófákról nem származik árudió.

Diófa egy amerikai farmon:

Az Egyesült Államok északkeleti területein a fagyveszély igen nagy korlátja a diótermesztésnek. Nemcsak a tavaszi, hanem inkább a téli fagyok lehetősége. Például Indianában 1950-51 telén a termő diófák mintegy 90 %-a fagyott ki.

Diófa egy újmexikói farmon:

Diófa télen, Texasban:

Végül két árutermelő dióskert Oregonból.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább