A rázott dió 60-90 %-ban is tartalmazhat zöld burkot, így a kopáncstalanítás kérdésköre nem kerülhető meg.

A buroktól a diót gyorsan meg kell szabadítani, gyakorlatilag azonnal, a felszedést követően. A burok a dió héját is elsötétítheti, akár meg is feketítheti, vagyis értékesíthetetlenné teheti. További gond, hogy a burokban a dió nem szárad, penészedhet. Ha magas a hőmérséklet, a kopáncsos dió bele sötétebbre színeződik, mert kísérletek szerint a napra kitett burkos dió bele kb. 5 C°-kal melegebb, mint a mellette levő héjas dióé.

Buroktalanítás szempontjából a dióhéj felszíne befolyásolja a kopáncs leválaszthatóságát.

Először a kézi módszerekről. Egy kisebb, egydiófás diósgazda kollégám a világ túlsó felén egészen egyszerűen oldotta meg a buroktalanítást. Munkára nevelte a gyerekeit.

Persze, ezt Magyarországon nem lehet megtenni, ez koreai gyakorlat. Ott dolgoznak, Samsungot, Hyundait, stb.-t gyártanak.

A kisebb diósgazdáknak, - akik azért mégis többen vannak, - unalmas és idegen lenne a gépi buroktalanítás teljes fejezetét végigolvasniuk. Ugorják át. Nekik elmondom, hogy három hektáros szomszéd diótermesztő kollégám nem gépesített, hanem leöntötte a burkos diót egy halomba, és köréültette a napszámosokat. Megszámoltam, 16-ot. És egy hétig kopácsoltak.

Kézi módszerrel a kopáncstalanítás valóban szűnni nem akaró kopácsolást igényel. Ezt el kell kerülni, mert estefelé a szomszédok átszólnak, hogy szűnjünk meg. Ezért a munkát gépesíteni kell, csendesebbé és termelékenyebbé tenni.

Gépi buroktalanítás esetén a varrat nem kellő zártsága hátrányos. A varrat szilárdsága a két féldió héjkarimáinak illeszkedő felületénél kialakult kötőanyag (fajtára jellemző) minőségétől függ. Kívánatos a minél zártabb kötöttség, ebből a szempontból a hazai fajták jók. Ha a varrat nem jól zárt, a kopáncs-eltávolító gép a diót szétrepesztheti.

Rázott dió gépi buroktalanításakor olyan problémával is találkozni, hogy a burok oly erősen ül a héjon, hogy leszedése jelentős diótöréssel jár. Az ilyen diókat kell fülleszteni, vagyis egy napra halomban, rakásban, fóliával letakarva melegen, párásan tartani, utána újból felönteni a gépre. Vannak szerzők, akik 2-6 napi, 45-60 cm-es rétegben történő füllesztést ajánlanak a nehezen leváló kopáncsú diók kezelésére. A füllesztés mindenképpen a bél sötétedésével, minőségromlással jár.

A gépi buroktalanítás hazai etalonja a Juglans Hungária Kft gépsora lehet, amit a szeptemberenként megrendezett diófesztivál alkalmával működés közben is tanulmányozhatunk.

A konténerben beszállított rázott dió:

A dió fogadása a gépsoron:

A dió felhordása a buroktalanítóhoz:

A buroktalanítás gépesítésére különböző elven működő, de általában stabil, beépített gépeket fejlesztettek ki. E gépek változatos áteresztőképességűek, általában folyamatos üzeműek. Például ilyen a Lengyeltótiban működő gép is: Egyik végén állandóan érkezik a burkos dió, a másik végén megy ki a procedúrán átment dió, ami közben egy dörzsölést kapott. Ezt követi a leválasztás munkáját befejező és mosó gép. Egy fekvő hengerből áll ez a gép, aminek a palástja hézagos, gömbvasakból áll. A gömbvasak között potyog ki a levált burokmaradvány. A leválasztást nemcsak az segíti, hogy a diók a forgó hengerben forognak, dörzsölik, ütik egymást, hanem a henger állandó vízsugárral való mosása és a henger belsejében enyhe spirálban végigfutó néhány laposvas-borda is, amely tereli, emeli a diótömeget.

Ha a mosó-buroktalanító hengerben nincs laposvas-borda, az se baj. Kielégítő munkát lehet nélküle is végezni. Ebben az esetben a henger egyik végét kissé megemelik, és a dió a saját súlyánál fogva halad előre.

A lengyeltóti gép felső felöntőgarata a következő képen látszik.

A francia diótermesztők üzemmérete, gyakorlata áll a legközelebb mihozzánk. Egy alsó-középkategóriás diómosó, buroktalanító berendezés rajza Franciaországból:

A mosó-buroktalanító henger fogadógaratja a ráöntött diót fokozatosan engedi a hengerbe, ahol vízsugár mossa, közben a henger forgása miatt a burkos dió a henger pálcáira hull, és a burok nagyja leválik. A hengerből folyamatosan ürül a dió egy válogatószalagra, ahol a burkosan maradt dió kézzel kiszedhető, és vagy az écaleuse nevű buroktalanító gépbe kerül, vagy később újra felönthető lesz. A buroktalan dió kerül a szárítóba. A képen a ferde aljzatú szárítókamra is, és a konténeres szárítási rendszer konténere (pallox) is feltüntetésre került. Két külön rendszer.

A gépsor úgy van megszerkesztve, hogy a folyamat során a dió a saját súlyánál fogva, gravitációs úton kerül a következő gépre. Már az első beöntésnél, de később, a gépek kapcsolódásánál erre figyelemmel kell lennünk. Ha sík terepen dolgozunk, felhordó szalagok közbeiktatása lehet szükséges, de sokkal jobb lenne, ha a meglévő terepviszonyokat kihasználva, vagy mesterséges terepet építve felhordószalagok nélkül tudnánk a folyamatot végigvinni.

A mosóhenger 70 cm átmérőjű, 2-3 m hosszú. 500-1000 kg diót is képes óránként átereszteni. A henger pálcái különböző típusú vasakból készíthetők. A gömbvas lágyabb munkát végez, a szögvas és a bordás betonvas keményebbet.

Ez a gépsor négy ember munkáját igényli. Egy kell a dió felöntéséhez, a konténer elszállításához, a szárító kezeléséhez, ketten a kézi válogatást végzik, és egy személy az écaleuse-t kezeli.

Hasonló elven működik, de ennél a gépnél kisebb a francia AMB-buroktalanító, ami egyébként a hazai forgótárcsás buroktalanítók mintapéldája. Állítólag létezik ebből a gépből szakaszos üzemelésű is, de én még csak folyamatos üzeműt láttam, alul, oldalt van egy kiömlőnyílás. A teljesítménye ettől nagy.

Önálló buroktalanító gépsor képe:

A felhordó azért kell, mert kézi erővel nem lehet magasra emelni a burkos dióval teli gyümölcsösládákat, vödröket. A buroktalanítón két nyílás van, alul főleg a mosóvíz távozik, ami a burok leválasztásához kellett, oldalt pedig az elvileg buroktalan dió megy át a pálcás leválasztó hengerbe. A képen látható henger ugyan laposvas bordával ellátott, de a gyakorlatban nem bizonyult elég hosszúnak, nem minden burokmaradványt választ külön.

A buroktalanítóban egy álló drótkefés tárcsa alatt bordázott vaskorong forog. A kefék vágják le a burkot, a korong bordái kifelé sodorják a diót. A gép kiszerelt - szezon végére alaposan elkopott - drótkefés tárcsája:

Ahogy a rendszerváltást követően telepített kis-középüzemi diósok egyre többet teremnek, tulajdonosaiknak előbb-utóbb gondolniuk kell a diószüret gépesítésére (rázás, felszedés, buroktalanítás, szárítás, stb.). Nemcsak importból lehet ezeket a gépeket beszerezni, már hazai gépgyártó is sorozatban gyárt ilyeneket, az első gépek már üzemekben is láthatók. Egy kis-középüzemi diómosó-buroktalanító, még a teljes felszereltség előtt, de a működés elve, a csigavonalas továbbító és a szögvas-palást jól látható.

Buroktalanító-mosó pálcás henger gyártás alatt:

De sok más megoldás is létezik, a technikai próbálkozások kora még nem zárult le. Például egy törökországi elgondolás:

Két tárcsa van a medencében, amelynek rácsos az alja. Az első ledörzsöli a burkot, a második előtt mosóvizet kap a dió, és a második tárcsa tovább tisztítja.

Törökországban olyan buroktalanító gépet is lehet kapni, amit benzinmotor hajt, így a buroktalanítás a dióültetvényben elvégezhető. Természetesen, kisebb üzemeknek való, ahol nem konténerbe gyűjtik a diót, mert kézzel kell a gépre felönteni.

Ilyen gép házilag is barkácsolható, a kép szerint:

A még kisebb diótermesztőknek nem szükséges speciális dióburoktalanító gépet vásárolni vagy készíttetni. Egyszerű betonkeverővel is megoldható a munka, ahogy azt Tony Wilson újzélandi diótermesztő is hirdeti.

Buroktalanító gép Chilében:

Lássuk a legnagyobbat: Buroktalanító gépsor Kaliforniában:

Kaliforniában se mindenki a csúcstechnikát alkalmazza. Az átlagos birtokméret 20 ha körül van, ekkora diós üzemnek elég a következő képek szerinti buroktalanító.

A dió felöntési helye nem látszik. A gép lelke a széles lánc-asztal, ami előre hozza a diót, és közben a fölötte elhelyezkedő sűrű kefe-erdő rázkódása dörzsöli le a dióburkot. A buroktalan dió elől hull ki.

A diót azonban még egyszer meg kell mosni, mert felülete festékanyagot kapott a zöld buroktól. Ez rövid idő alatt megvan, mert a dió csak 1-3 percig tartható vízben anélkül, hogy héja vizet szívna fel. Ez a második mosás már igen alacsony vízigényű, 100 kg dióra csak 2-4 l mosóvíz kell.

A kétszeri mosás azért is gyakorlat, mert a dióültetvények nem füvesek, a dió igen koszosan érkezik be. Az első mosás csak a piszok nagyját viszi le.

Ha csak kicsit is esős a szüret ideje, fűvel nem takart talajfelszínű dióskertekben mindenképpen szükség van a dió mosására, mert a beszállított dió így néz ki:

A mosógép is lehet szakaszos vagy folyamatos üzemű. Itt egy folyamatos üzemű diómosó képe Lengyeltótiból.

Ezek pedig az AMB gyár folyamatos üzemű mosói.

Hasonló, folyamatos mosót a Guillot-Blanc cég is gyárt, egy hazai üzemben is látható, és állítólag igen jó munkát végez.

Sommier típusú mosó fix és mobil kivitelben:

Sokan vegyszerrel mosnak, 0,25 %-os szódás oldattal, utána öblítenek. A mosóvíz-igény magas, mosásonként legalább 2,5 l/kg, és ivóvíz minőségű vízzel szabad csak mosni, tehát a víz csak egyszer használható fel.

A buroktalanítást, mosást követő szárítás megkönnyítésére is vannak ma már kezdeményezések. Lengyeltótiban szivacsbetéttel itatják le a dióról a fölösleges vizet, Pálházán pedig kefesort állítottak be. Tapasztalat szerint a szivacs a hatékony, akkor is, ha évente cserélni kell. A szárítási költség csökkenésében bőven megtérül.

A kefe- és szivacssor vége:

Kefés és szivacsos hengerek ugyanabban a gépben egymás után helyezkednek el Lovasberényben. Azt nem láttam, de ilyen gép lehet.

A hengerekről egy nagy ventillátor fújja le a vizet.

Olyan, hazai megoldás is van a diómosásra, hogy a forgó hengeren belül egy dobot helyeznek el, aminek a felülete érdes, reszelős, ezen hatékonyabb a burokleválasztás és a mosás.

A dió mosásához nem használható másmilyen, csak ivóvíz minőségű víz. Nem olcsó, sőt, a megyei vízmű vállalat monopolhelyzete és indokolatlanul költséges működése miatt kifejezetten drága. És van még egy gond a dió mosásával. A zöld burok fenolos is, savas is (5,5 pH-ról számoltak be), szennyvíz-szempontból. Ez közegészségügyi, környezetvédelmi kérdés is.

A száraz dió súlyának háromszorosát-ötszörösét számolhatjuk a procedúra során felhasznált víz és az elvezetendő szennyvíz mennyiségét tekintve. Nálunk 2-3 l/kg vízzel kalkulálnak, Franciaországban 5-8 literrel. Jobbra diós kisgazdaságok részére gyártott szakaszos üzemű francia diómosó látható.

A diótermést nemcsak a rázásos betakarításra ráállt diótermelő üzemek, hanem sokszor házikerti diósgazdák is mossák. Azok, akik igényesek a dió tisztaságára. Például így szokták Svájcban is. Nem kell attól félni, hogy a dió alapi nyílásán a belseje tovább nedvesedik. Rövid idejű mosás során nem jut be víz a dióhéjon belülre. Például ha egy, a mellékelt kép szerinti egyszerű rácsos kereten locsolócsővel vágatják.

Ha a legegyszerűbb diómosást láttuk, nézzük meg a legnagyobb beruházásigényűt is, hasonlítsuk össze a kettőt, és lehetőségeinknek megfelelően válasszuk ki az üzemméretünknek és a pénztárcánknak leginkább megfelelőt. Diómosó és -szárító gépsor Kaliforniában:

A buroktalanítás piszkos munka. A maradványokkal teli mosóvíz csak néhány pillanatig zöld, utána megfeketedik. A vizet a talaj nem nyeli el, az ülepítőmedencék sorra telnek, lassan szikkadnak. Kiöntéssel fenyegetnek, mint a vörösiszap. Csak ez fekete.

A buroktalanítás utáni hulladék:

Különleges, friss dió előállítására az úgynevezett Barton típusú berendezéseket, azok utángyártott változatait használják. Tudjuk, a friss dió olyan dió, aminek magától még nem jön le a burka. Erre a problémára találták ki az olyan álló hengert, aminek az alja forog, a fölötte levő tárcsán pedig drót-tüskék vannak. Ezek valósággal lehántják a még szilárd zöld burkot.

Nagyon hasonló gépet Franciaországban is gyártanak ilyen célra. Mint egy nagyméretű hagyományos forgótárcsás mosógép, úgy működik. A burokmaradványokat a hengerpalást rücskei dörzsölik le.

A másik francia gépgyár, a Sommier hasonló berendezését munka közben fényképezték.

Természetesen ezután a gép után is gyors mosásnak kell következnie, és a friss diót azonnal hűtőbe kell betárolni, és a vevőhöz is hűtőkocsival szállítani.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább