Vissza
Tartalomhoz

Pterocarya rhoifolia - Japán szárnyasdió

A szárnyasdiók japán neve sawagurumi, a japán szárnyasdió kínai neve shui hu tao.

Ez a faj Japánban él, folyók és hegyi patakok közelében. Erdei fa, jellemzően egyenes törzzsel.

Terebélyes, 25-30 m-re növő fa, sötétszürke kéreggel, ami idővel hosszában repedezik.

Japán szárnyasdió fák télen:

A téli rügypikkely érdes. Rügyfakadása és tavaszi hajtása:

Levelei páratlanul szárnyasak, 20-25 cm-esek, esetenként jóval nagyobbak. A levelek 11-21, hosszan kihegyesedő levélkéből állnak, amelyek 6–12 × 1.5–4 cm nagyok, fogazott szélűek, és nyél nélkül ülnek a levéltengelyen. Felszínük sima, fényes sötétzöld, ősszel sárgára színeződnek.

Zöld, lecsüngő barkavirágai 7-8 cm-esek. A porzósak a fiatal hajtások tövén, a termősek a hajtás végén fejlődnek. Tavasszal, májusban nyílnak. Termésfüzére júniusban:

Diótermése már június-júliusban, 20-30 cm-es termésfürtökben érik, megfigyeltek már közel félmétereset is. A dió mérete 8-9 mm, zöld szárnya van, aminek mérete 1.3–2.1 × 0.9–1.8 cm. Dióbele állítólag ehető.

Termésfüzére feltűnő, jellemző, kedvelt fototéma.

Érett, röpítőszárnyas diója, valamint a diótermés héjának összehasonlítása a japán dió termésével:

Magról szaporodik. Természetes úton kelt csemetéje:

Faanyaga jó minőségű, ezért a japánok megvizsgálták. Íme a vizsgálat eredménye:



Fája puha, könnyű fa. Például facipőt, evőpálcikát, gyufát készítenek belőle.

Japán szárnyasdió csemete Európában:

Pterocarya stenoptera - Kínai szárnyasdió

Kínai fa. Kínai neve feng yang. Koreában is él. Japánban kerti díszfa. (Még Grúziában is.) A mellékelt kép Nagaszakiban készült.

Terebélyes, 25-30 m-re növő fa, szürkésbarna, mélyen repedezett kéreggel.

Levelei többségében párosan, ritkábban páratlanul szárnyasak, 11-21 fogazott, nyél nélküli levélkéből összetettek. A levelek 8-16, ritkán akár 20 cm-t is meghaladó nagyságúak.

A levélkék 8-12 x 2-3 cm-esek, rövid hegyben végződnek. Felszínük sima, világoszöld, ősszel sárgára színeződnek. Más szárnyasdióktól eltérően a levélnyelet keskeny szárny szegélyezi, ami fogazott is lehet.

Létezik szeldeltlevelű változata is, díszfaként.

Barkavirágzatai 6-7 cm-esek, tavasszal, április-májusban nyílnak. Virágzáskor:

Fejlődő termésfürtjei:

Termése 20-45 cm-es, lecsüngő fürtökben érő, 6-7 mm-es, hosszú ellipszoid alakú diótermés, két keskeny szárnnyal, amelyek 1,2-2,5 x 3-6 mm-esek. Termése augusztusban-szeptemberben érik.

Diója ehető, kérge gyógynövény. Apró dióját nyersen is, főzve is eszik, és olajat is préselnek belőle.

Faanyaga világos színű, jó minőségű, könnyen megmunkálható. Nem vetmedik, nem görbül, jól ragasztható, festhető, színezhető. Főleg bútorkészítésre használják, de a Kínában általános füstölő-pálcikák nagy része is ebből készül.

A fa kérge többcélúan használható. Feldolgozva rostanyagot nyernek belőle, de hatóanyagait is hasznosítják. Csersavtartalmú is, baktériumölő is.

Kínából származik, Koreában és Tajvanon is él, és úgy tudom, Japánban is. A nyirkos erdőket, patakpartokat kedveli. Kedvező csapadékviszonyok között a hegyoldalakon is megél, 1500 m magasságig.

32 kromoszómája van.

Alkata:--------------Termésfüzére:

Széles koronája, dús levélzete, erős növekedése dísznövénykénti megjelenést nyújt, a tájnak zöld jelleget kölcsönöz. Folyópartokon, de más, mélyebb fekvésű helyeken egyesével vagy csoportosan ültetik, utcai sorfaként is találkozni vele. Modern kertekbe is szivesen ültetik. Dús, sárgászöld termésfüzérei több hónapon át smaragd-nyakláncként díszítik. Ezért néha "ékszer-fának" is nevezik. Lombja késő ősszel hull le, utána az erősebb fagyokig feketére érett termésfüzérei díszítik a fát.

A kínai szárnyasdió jelentőségét az is adja, hogy alkalmas - és alkalmazták is - a közönséges dió alanyának, Kaliforniában. Próbálkoznak vele alanyként Hollandiában is, ahol a jelentőségét az adja, hogy gyökere jól bírja a mocsaras körülményeket. Pangó vizű altalajban Hollandiában több van, mint amennyi kell.

Ugyancsak alanynevelési célra 1987-ben létrehozták a közönséges dióval alkotottt hibridjét, de nem terjedt el, mert felneveléséhez üvegházi környezet szükséges, és a nagy gondosság mellett is heterogén az állomány.

Sajnos, a dió gyűrűsfoltosságának nevezett vírusbetegség ugyanúgy megtámadja, mint a közönséges diót.

Pterocarya tonkinensis

Kínai bennszülött, Dél-Kínából, közelebbről Dél-Jünanból. Kínai neve yue nan feng yang. Élőhelye átterjed Laoszra és Vietnamra is.

Esővel jól ellátott hegyekben él, a patakok mentén. A hegyeken legfeljebb 1200 magasságig fordul elő.

Fája 30 m-esre nő.

Levelei párosan, ritkábban páratlanul szárnyaltak. 18 cm-esek, vagy nagyobbak. 6–14 elliptikus-ovális levélkéből állnak, amelyek 9–17 × 3–7 cm nagyok.

Korán, márciusban virágzik, és ugyancsak korán, májustól már érik, egészen őszig, októberig.

Termésfüzére 13-30 cm-es. Diója 6–7 mm nagy, gömbölyded. Röpítőszárnyai egyenesek, 1–1.7 cm × 2–6 cm-esek.

A leírt jellegzetességektől ott térhet el a faj, ahol élőhelye más szárnyasdió-fajokéval találkozik, ilyenkor fajközi hibridek is kialakulnak.

Pterocarya rehderiana

Most pontatlanságon kapott tisztelt Kollégám, mert a korábban kétszer is beígért hat szárnyasdió-fajjal szemben ez már a hetedik. De ez nem tekinthető önálló fajnak.

A kaukázusi és a kínai szárnyasdió hibridje, mesterséges nemesítés, Alfred Rehder keresztezése 1879-ből.


Leírásával kár foglalkozni. A szárnyasdiók önmaguktól is könnyen hibridizálódnak a nemzetségen belül.

Hajtása tavasszal és nyáron:

A hibridhatásból adódóan erősebb növekedésű és télállóbb mindkét szülőjénél. Levélkéinek száma és nagysága is meghaladja a szülőkét.

A hibrid erdészeti célra kevésbé jön számításba, mert faanyaga bár a dióéra hasonlít, nem olyan egyenletes, annál puhább és gyengébb.


Parkokba viszont tökéletes, tavasszal feltűnő barkavirágzatával dekorál.


A nyár második felében pedig hosszan csüngő terméseivel.

Ezek is rokonok lennének?

Tudjuk, egy sikeres és híres családnak mindig bukkannak fel elfelejtettnek mondott rokonai. Így van ez a diófélék családjában is, nemcsak a hazai történelmi családokban. Jó lenne ebbe a családba tartozni.

A dió közeli rokonainak végleges beazonosítása - talán a túljelentkezés miatt - még nem sikerült a botanikusoknak. Legújabban két teljesen meglepő névvel is találkozni (Pterilema acerifolium, Rhampocarya integrifoliata), amelyek állítólag szintén rokonai a diónak, de ezeket a botanikusok többsége még nem ismeri. Megjegyzem, én sem.

Fel
Tovább