Vissza
Tartalomhoz

Juglans olanchana - Középamerikai dió

J. guatemalensisnek is hívták. Egyéb nevei: fekete cédrus (cedro negro), diófa (nogal).

Salvadortól észak felé, egészen San Francisco-ig él, hegyvidékeken. De leginkább Guatemalában. Az USA területén már nem hoz gyümölcsöt. Trópusi (nedves és igen nedves) erdőségek lakója. Szép példányai vannak Hondurasban a Lancetilla botanikus kertben, ahol kutatásával, nemesítésével is foglalkoznak.

Nagy növésű fa, eléri a 40 m magasságot, 50 m magas fáról is írnak. Rendszeres a 80-100 cm átmérőjű törzs, de van 150 cm-es is. Törzse egyenes, hengeres. Koronája szűk ernyős, lombja sötétzöld, sűrű.

Kérge feketés szürke vagy szürkésbarna. Érdes, hosszanti irányban mélyen repedezett. Kérge jellemzően csersavtartalmú, hasznosítják is.

Levele egy régi növénygyűjteményből:

Levelei páratlanul szárnyaltak, mintegy 17 levélkéből állnak, a vesszők végén csoportosulnak. Levele 50 cm hosszú. A levelek fényesek, sötétzöldek, fonákjuk kopasz.

És egy újabb gyűjtés:

És még két herbáriumi példány. A másodikon tanulmányozható legjobban levele, virága, ezért lejjebb részleteit kinagyítva mutatom.

A virágok kicsik, sárgák. A nővirágok füzérben, a porzós virágok fürtben nőnek. Márciustól júliusig virágzik, októbertől decemberig érik.

Gömbölyű termése kopánccsal 5-7 cm-es, héjasan 4-6 cm-es, kb. 20 g súlyú. Csonthéja sötétszürke. Bele ehető. Szelíd, enyhe illata van, íze összehúzó hatású. A dió természetes hőmérsékleten 30 napig minden károsodás nélkül eltartható, trópusi körülmények között is.

Diói:

Fő értéke faanyaga. Hengeres, egyenes törzse sokszor 15 m magasságig sima, ághelymentes. Gesztje sötét kávébarna, szíjácsa arany-gesztenye, vagy szürkés kávészínű. Erezete mérsékelt. Súlya átlagosan 0,49 g/cm3. Könnyen fűrészelhető, asztalos és ácsmunkára jól megmunkálható, könnyen esztergályozható. Tartós, de a szíjácsa fogékony a rovarkártételre.

Faanyaga:

Gyakran rajzolatos:

Természetes úton vagy szárítóban jól szárad. Általában díszítő ácsolatok készítésére használják, továbbá a bútorasztalosok, feldolgozzák furnérnak is, és előszeretettel készítenek belőle különböző hangszereket. Értékes faanyag.

Szaporítása magról történik, magvetés előtt semmilyen kezelést nem igényel. Általában hálós konténerben nevelik. Fényigénye még nem teljesen ismert, a teljes napfényen jól fejlődik.

Homokos, köves talajon jól fejlődik. Folyók, patakok szegélyén jól érzi magát. 3x3 m-es tenyészterületet igényel, de telepítik 2,5x5 m-es kötésben is. Ez utóbbinak előnye, hogy ritkítással 10x10 m-es állomány alakítható ki, ami kávécserjék és paprikaföld árnyékolását végezheti el, a tűző mexikói nap alatt. 2 év alatt 0,5-2 m-t nő, termőhelytől függően.

Kb. 30 éves korában érdemes kitermelni.

Mexikó Veracruz államában, Los San Andres Tuxtlas helységben támogatott telepítési programot indítottak elsősorban faanyagtermesztési céllal, mellesleg pedig a helyi kávéültetvények fölé árnyékadó fák telepítése céljából, J. olanchana telepítésére. Faanyag céljára sűrűn telepítik, árnyékadó céllal pedig 10x10 m-re vagy 12x 12 m-re. A diótermés hasznos melléktermékként jön számításba.

A nyolcéves állomány átlagmagassága 14 m, a kitermelést 30 éves korban tervezik. A faállomány kivágásakor kérgét lehántják, és tuberkulózis-ellenes gyógyszer készítésére használják.

A faiskolában gyakorlatilag nem támadják meg kórokozók, kártevők. A kiültetett állományt farontó rovarok veszélyeztethetik.

Egy Salvadorban begyűjtött mintája és kinagyított részlete:

Hát, ez a leírás elég gyengére sikerült. Csupa száraz levél. Egyszer utána kell nézni, van-e olyan példánya ennek a diónak, ami nem száradt ki. Egy pollenszemnyit már találtam.

Juglans regia - Közönséges dió

Erről majd később, a megfelelő helyen, részletesen.

Juglans sigillata - Jünnani dió, Pikkelyes dió

Kína Jünnan tartományának helyi diója. Kínai neve pao he tao, amit egybe is írnak, paohetao. Vagy másik neve ye sheng hetao. Vad diónak is nevezik, amit a kínaiak angolra wild walnut-ként fordítanak, de ez a név megtévesztő, az Északkelet-Kínában előforduló japán diót is ugyanígy hívják, a két "vad" diófaj között a diókereskedők nem tesznek különbséget.

Nemcsak Jünnanban, hanem a szomszédos tartományokban és Myanmarban is él a hegyek oldalain, 1300-3300 m magasságban. Élőhelyének éghajlatát a nyári bengáli monszunesők jellemzik, egész nyáron párás, felhős meleg van, az őszi-téli-tavaszi időszak levegője tiszta, magashegyi, sok napsütéssel. A tél rövid.

Régi, 1906-os leírása ismert. Talán már nem is érvényes.

25 méteresre megnövő fa. Jünnani diófa kérge:

Tudományos mellékneve (sigillata) a diótermés pikkelyességére utal, a római cserépedény-töredékek nevét kölcsönözve. A pikkelyességet úgy kell érteni, hogy a diótermés felszíne tapintásra sima, két jellemző, erős varrata van, és a varratok mellett és azon kívül is a felszínén mély, pikkelyszerű benyomódások vannak.

A dióhéj egyébként vastag, kemény, ezért Kínában "vasdió" néven is említik. Diója burokkal és anélkül:

Leírása ezektől eltekintve szinte azonos a közönséges dió leírásával, talán csak a levélkék száma lehet több, ritkán 15-ig is elmehet. Levelei 15-50 cm hosszúak, a levélkék 7-13 cm-esek. Íme egy öreg jünnani diófa, jellemzően 11 levélkés levelekkel:

Diói általában egyesével vagy csoportosan (párosan, hármasával) teremnek, de ilyen, fürtös termés is előfordul.

A dióburok ugyanúgy szabálytalan foltokban válik le a dióról, mint a közönséges dió esetében.

Alakváltozatok:

A dió 3,4-6 cm hosszú, 3-5 cm széles.

Diójának törhetősége ugyanolyan, mint a mi diónké. A változatok nagy részénél a dióbél csak apró törmelékekben nyerhető ki belőle, és csak 1-2 nemes fajtája vékonyhéjú, jól törhető.

Kereskedelmi forgalomban:

Dióbele világos, tetszetős, ízletes.

Ehető dióbeléért és kiváló minőségű keményfájáért termesztik Kínában. Bár helyesebb úgy mondani, hogy nem termesztik, csak eltűrik, hogy nőjön a hegyoldalakon, olyan helyeken, ahol már teraszos rizsföldek sincsenek.

Dióbeléből sok dióolajat készítenek, aminek aromásságát, ízletességét az eladásával foglalkozó kínai kereskedők jobbnak mondják a közönséges dió olajánál. (Biztosan így van, nekik érdekük, hogy eladják, csak nem hazudnak.)

Termeszthetőségét jelenleg is kutatják Kínában. Egy elismert fajtájáról van hallomásom, a Jangbi-ról, aminek képét itt mutatom. (A képen összehasonlításként a kínai hikoridió nemesített fajtája, a Jin Hua is rajta van.)

Jangbi egyébként Jünnan "dió-fővárosa", a termesztés és a diókereskedelem központja.

A Jangbi diófajtát vegetatív úton, oltással szaporítják. A nemes vessző megszedésére telepített anyatelep látható a képen, az első vesszőszedés előtti állapotban, télen. A fehér festés jelzi, hogy meddig kell a fát meghagyni, fölötte a vessző levágandó.

A következő képen is Jünnanban nemesített, elismert pikkelyes dió fajta látható, de a nevét sajnos, nem ismerem.

Mindenesetre az kétségtelen, hogy Jünnan tartomány Shiyueliang városa mellett Lamadi faluban nemes oltványokat ültetnek faiskolába. Azért biztos, mert a hírt maga a kínai állami hírgyár hozta le, talán nem nagy vétség, hogy ide átemeltem. Talán már el is évült, mert az esemény napra pontosan két éve, 2011. február 20-án esett meg.

Szépségénél fogva díszfaként is számításba jön, néhol városi parkokban is találkozhatunk a pikkelyes dióval.

Vastag héja dióhéj-faragásra predesztinálja a pikkelyes diót, erre a célra a legalkalmasabb a diófajok közül. Élnek is vele a kínai művészek.

Amennyire tudtam, kerestem a jünnani pikkelyes dióról szóló információkat. Még kínai anyagokba is belenéztem. A fő kérdés az volt, miben és mitől más ez a dió a mi diónktól. Végül is a kételkedés kerekedett felül bennem. Szerintem nem is más, nem beszélhetünk külön diófajról, hanem a hatalmas jünnani hegyek között a világ más részeitől jól elzárt vidéken a közönséges diónak egy erősen tájjellegű vonásokat hordozó változata alakult ki. Jelenleg ez az álláspontom, amíg valaki be nem bizonyítja, hogy nincs igazam.

Juglans venezuelensis - Venezuelai dió

Állítólag mégis különbözik fajilag a J. neotropica-tól.

Venezuela parti hegyeiben él, igen ritka. Junquito és Colonia Tomar között, a sűrű erdőkben találhatók példányai.

Diója étkezési célra nem jön számításba, bár ehető, nagyon ritka.


Ezzel a Juglans-diók felsorolásának a végére értünk. De nehogy azt higgyük, már mindet ismerjük. Van ugyanis még két le nem írt faj, amelyeket egyaránt Juglans sp. névvel illetnek.

A felsorolt Juglans fajok közeli rokonok, egymással jól hibridizálódnak, hibridjeik nagyszámúak.

A közönséges dió és a feketedió keresztezéséből létrejött hibridek kiváló faanyagtermelők. Az észak-kaliforniai feketedióval alkotott hibridje, a paradox-dió (bastogne walnut) faanyagának különlegességével tűnik ki. A közönséges dió és az arizonai dió hibridje potenciálisan jó faanyagtermelő, de még nem bizonyított.

A közönséges dió és a mandzsúriai dió hibridjét a közönséges dió nemesítésére, terméshozamának növelésére használták, az Andok diójával létrehozott hibridjét pedig annak feljavítására.

A feketedió az észak-kaliforniai feketedióval egy sor diótermelési célú hibridet is alkotott, faanyag-célra pedig az oregoni feketediót hozták létre.

A feketediónak a kicsi dióval is van hibridje, annak pedig az arizonai dióval.

A szívdió és a vajdió hibridjét diójáért termesztik, a vajdiónak továbbá a mandzsúriai dióval is van hibridje.

Tehát összesen 20 leírt, +2 leíratlan faj, továbbá 5 változat és 10-20 hibrid, de ez még biztosan nem végleges.

A Juglans-diók további tanulmányozásának tehát tág tere van. Biztatnám is erre tisztelt botanikát szerető Kollégámat.

Mi pedig a többi diótermő fa tanulmányozásába kezdünk, a következő fejezetben.

Fel
Tovább