Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

12. GYÖNGYÖSPATAI DIÓSOK (Garai Tibor és a Maka család)

Az első dióskertet Garai Tibor létesítette Gyöngyöspatán, a szurdokpüspöki út mellett, mintegy 8 hektáron. Nem szerencsés a kert fekvése, észak felé lejt. Ami nagyobb gond, a gyümölcs- és szőlőtermesztéséről híres község legrosszabb talaja itt található. Arany-féle kötöttségi száma 60! A fák kezdeti fejlődése, növekedése igen lassú volt. Ebben annak is szerepe volt, hogy az első évben nem metszették vissza térdmagasságban a suhángokat.

És ami ennél is nagyobb gond, - ne feledjük, Gyöngyöspatán vagyunk, - a vagyonvédelem. Nemcsak bejárnak illetéktelenek a kertbe, hanem olyan helyi lakos is volt, aki autóval szakította át a kerítést. A kihívott rendőrök állapították meg, hogy a kocsit aznap lopta Salgótarjánban, így már érthető, hogy Patára hazaérkezvén rögtön szakítópróbának vetette alá az új szerzeményt.

Az ültetvény sortávolsága 10 m, tőtávolsága 8 m. Fajtáit illetően az A-117 leszármazottait találjuk a kertben, 2 % M-10-es porzófával.

A képek között látható a kert legnagyobb fája is. A többinek is úgy kellene már kinézni.

Másfél évvel később már valamit fejlődtek ezek a diófák.

A diófák nem zavartatják magukat a körülményektől. Ahogy telik az idő, egyre nagyobbak.

A tulajdonos nem helyben él, hanem Pesten, a munkálatokat egy helyi szakember - Nagy Ferenc, aki csak névleg azonos a korábbi földművelési miniszterrel, mert ő ért a mezőgazdálkodáshoz - végzi, nagy odaadással, mondhatni, mindent megtesz. Idén is megvolt július végére a hetedik gomba- és baktériumellenes permetezés is. A májusi erős ormányosbogár-fertőzést gyenge rovarirtó szerrel nem lehetett megállítani, erős szert kellett alkalmazni.

Sajátosak a talaj vízviszonyai. Bár jelentős a felszín lejtése, helyenként mégis vizenyős foltok láthatók, ahol a talajvíz - valószínűleg az alapkőzet viszonyai miatt - a felszínre jut. Ilyen helyen sárgásabb néhány fa levele. Látszik, a diófa nem szereti a túl sok vizet. A felszínközeli víz elvezetése esős évben gondot jelent, ugyanis időközben füvesítették a területet, ezzel romlott a vízgazdálkodása. Szó van a tárcsázás visszaállításáról, mert a széles sorközt még nem nőtték be a diófák gyökerei. Elképzelhető, hogy a további tárcsázásos művelés a fasorokban teraszosodást okoz majd.

További egy évvel később is szépek, egészségesek a fák, az ültetvény tizedik életévében sincs fahiány, minden elültetett fa él. A termés idén se lesz sok, mert a tavaszi fagy a gondos füstölés ellenére nagy kárt tett. A virágnyílás idején cukros permetezéssel próbálták a méheket is a beporzásra rávenni, ami dió esetén nem igazán szokásuk, esetleg virágport gyűjtenek a diófákról.

A rákövetkező évben az ország dióültetvényeinek nagy részében a fagy elvitte a kibomló rügyeket. Nem így Gyöngyöspatán, ahol bár északra lejt a felszín, fagy csak a lejtő aljában látható. Hogy hogy tudták az ültetvényt megvédeni, nem tudom. Ezen a tavaszon csak itt tudtam dióvirágzást fényképezni.

És látszik, tényleg tárcsáztak.

Nyári képek:

Maka Ferenc és családja a község nagyobb szőlő- és gyümölcstermesztői közé tartozik. A meggyel idővel, tízéves távlatban, fel fognak hagyni, és fokozatosan beültetik dióval, továbbá szántóföldön is telepítenek. Kb. 10 hektárnál tartanak, első éves a telepítés, de kb. 40 hektárra tervezik növelni, végül is életképes, jelentős diós gazdaságot hoznak létre.

A telepítés a patai határ lankás dombjain szőlők, gyümölcsöskertek között keleties fekvésben kezdődött meg, de nyugati és déli lejtőn is tervbe van véve, egymáshoz közel eső parcellákon. Előnye a fiatal telepítésnek, hogy a meggyes, amelyben létesült, körül van kerítve.

A térállás 10x8 m, ami úgy jött ki, hogy a meggyesben minden második sorban, a sorokban minden második fa helyén ültettek egy diófát. A csemeték jelenleg szépen körül vannak tányérozva, lajtkocsiból öntözhetők, bár idén nem kell, van eső bőven. Idővel, ha a tányérokra már nem lesz szükség, terv szerint sokéves, már földdé vált szervestrágyával fogják a tányérokat betölteni.

Ha tisztelt érdeklődő Kollégám a következő években is belenéz könyvembe, remélem, az ültetvény további sorsáról is tájékozódhat.

13. ZEMPLÉNI DIÓSOK

Sajnos, nagyon kevés ismeretem van róluk, messze vannak.

Zemplénből Nemcsák Lászlót kell kiemelni, szakértelme és diószeretete miatt is. Erdész, erdészeti csemetenevelő, dísznövényeket is szaporít, és ami a lényeg, saját telepítésre diótermő diófákat is.

Dióültetvénye Széphalom határában, közvetlenül a szlovák határra fut ki, diófája jelzi az országhatárt.

Az ültetvény lapos területen fekszik, vizes foltok tarkítják. A pótlás és a további telepítés folyamatos. Nem is maga az ültetvény keltheti fel a diótermesztő kollégák érdeklődését, hanem a diószárítás és manipulálás gépi megoldásai, amelyek saját tervezésűek és házilagos kivitelezésűek. A vállalkozás központja a szomszéd városban, Pálházán van.

Pálházán lakik még egy diótermesztő kolléga, az ő 5-6 éves ültetvénye a másik irányban, Füzérkomlós határában helyezkedik el, dombos vidéken, erdők közelében.

A gyümölcsös talaja füvesített, gondozott. Sajnos, idén virágzáskori fagyot kapott, pedig már teremhetne.

Legkevesebb ismerettel a Tolcsva és Erdőhorváti közti diósról rendelkezem, azt csak az útról láttam. Még fiatal az ültetvény.

Végül, bárhogy is kerestem, nem találtam meg dr. Pisák György kiváló tanár-kollégám (nem mint tanárok, hanem mint diósgazdák vagyunk kollégák!) szerencsi dióültetvényét. De ne adjuk föl, kutassuk tovább a hazai diótermesztést, különös tekintettel Szerencs határára.

14. TRANZIT-DIÓ

Hazai viszonylatban nagynak számít 100 ha dióskert. Körülbelül ekkora - más tájékoztatás szerint 70 ha - dióskertje van a Jánkmajtisban tevékenykedő Tranzit-Dió Kft-nek. Mind Milotai 10-es fajtájú dió. 20 ha a valamikori tsz-diósból - ez terem, a többi pedig új, még nem termő telepítés.

A régi kert művelése gondos. A fák nagyságán, egészségi állapotán is meglátni, hol kezdődik a Tranzit-Dió területe, hol végződik a szomszédé. Pedig valaha azonos művelést kapott mindkét sor, a tsz idején egyenlőség volt, a diófák méretében is. Ma már a nagyobb gazda diófája nagyobb, a kisgazdáé kisebb.


Bár, meg kell mondjam, egy évvel a fenti két kép készítése után a szomszédnál is van némi fejlődés. (Talán eladta a diósát.) Nyár végére már legalább a sorköz közepe le van kaszálva, el lehet menni a sorban.

Amikor az elhanyagolt dióst átvették, rendbehozták. Gyomirtással, metszéssel, műtrágyázással. Ma már integrált művelés folyik a diósban, a műtrágyázással leálltak.

A kert talaja füves, a kaszálás rendszeres. Természetesen, a szamosmenti agyagos öntésen előfordulnak rosszabb talajfoltok is. De a fű ott is kaszálva van.



A hiányzó diófák pótlását még ilyen idős diósban is rendszeresen elvégzik.

A nagy fák lelógó ágai miatt a fák alja géppel nem kaszálható. Ezért a fák sorából kézi kaszával húzzák ki a füvet.




És ott is kézzel kell kaszálni, ahol nem fér el a traktor. Szóval, sok a gond.

Meg kell adni, esős nyáron még nehezebb egy ekkora dióskertet jó karban tartani. Eső után, sárban hetekig nem lehet a szamosmenti agyagra rámenni. A csalán meg csak nő, ellehetetlenítve a kézi diószüretet.

Az integrált növényvédelem fogalmába belefér a réztartalmú szerekkel végzett permetezés. Látszik, védekeztek.

Dióik nagyrészt egészségesek is.

Egy ekkora diós nagyüzem nem létezhet saját diószárító nélkül. Megépült, a 2006-os szezonra. Az üzem távlati képe:

A szárító méretezése jóval meghaladja a saját üzemi szükségletet, elsősorban felvásárlásra, nedves dió átvételére rendezkedtek be.

Ide érkezik a felvásárolt dió, a mosósor előtti betonplaccra. A mosósor is az épületen kívül, de tető alatt helyezkedik el. A necczsákokból a mosógép felhordó szalagjára ürítik a diót.



A képen két mosógép látható. A túlsó, első gépben víz van, abban áztatás is történik, az innenső, második gépben csak a vízsugárral végzett finommosás.

A mosógépek belseje: Laposvas borda hajtja előre a diót.



A második mosóból már tiszta dió kerül ki.



Külön felhívom tisztelt érdeklődő Kollégám figyelmét a második mosógép után beállított csepegtetőkosárra. A kosáron történő áthaladás közben a dió a saját súlyánál fogva is rázza a kosarat, de a rázásról két, excenteres villanymotor is gondoskodik. Az eredmény a kisebb szárítási igény. Ami nagy szó.



Az épületbe beérkezett nedves diót felhordó szalag emeli egy magasan elhelyezett szállítópályára.

Mielőtt a szárító helyiségébe érne, a dió a puffertárolók helyiségén halad keresztül. A puffertárolók rendszere egyedülálló újdonság, ilyen csak itt látható az országban.

Ha az üzem vezetői úgy ítélik meg, hogy szűk a szárítókapacitás, és a beérkezett dió várhat 1-2 napot, akkor a szállítópályáról a padozatra terelik.

A terem mobil válaszfalakkal szükség szerinti méretben rekeszelhető, és a padozaton látható sötét színű vaslemezek felemelésével rácsos szellőzőcsatorna nyitható. A padozat alá külső, természetes hőmérsékletű levegő áramlik, ami a diórakatokat ideiglenesen átszellőzteti.

Nincs viszont megoldva az átmenetileg tárolt dió felhordása a felső szállítópályára. Ez a munka csak úgy végezhető el, hogy kézi erővel felhordó szalagra (csigára) lapátolják.

Mielőtt azonban a szárítóba kerülne, gépi és kézi tisztításon esik át a nedves dió. A képen hátul látható két fehér nejlonzsákba fújja a gép az esetlegesen bennmaradt levél- és gallytörmeléket, kopncsot. Kézzel pedig a törött, a fekete és az üres szemeket szedik ki. Igen, az üres szemeket sem a gép, hanem az asszonyok tudják kiválogatni, színről.





A szárítók hatalmasak, meleglevegősek, nyolc külön kamrára osztottak, így egy időben nyolc, különböző víztartalmú diótétel szárítható.



A szárított diót a leeresztő nyílásokon keresztül ürítik konténerekbe.

A száraz dió tárolásra kerül, és jelenleg a feldolgozás a héjas dió forgó hengeres kalibrálásával, valamint szállítószalag melletti kézi válogatással fejeződik be. De az épületben lehetőség van diótörés és további feldolgozás végzésére is. Ez a jövő feladata.



A cég árukínálata egy bemutatón:

15. GÁL SÁNDOR, FÜZESABONY

Gál Sándorból tíz is van Füzesabonyban. De olyan, aki diót termeszt, csak egy. Egy hektáron, Milotai 10-es diót. Mintaszerűen. Egy szép fa az ültetvényből:

Bár lenne rá lehetőség, az ültetvény bővítése mindössze egy újabb sor diócsemete elültetésére korlátozódik.

Az ültetvény ápolása gondos, ugyanúgy a diószüret is. A gazda gumival bevont kampóval rázza az ágakat, a dióverés ürügyén nem tesz kárt a fákban, mint sokan.

A diószárító állvány és a tálcák saját elgondolás alapján saját kivitelezésűek. Szellemes megoldás, hogy a tálcák oldalról billenthetők, a dió ha egy rétegben már száradt, egy mozdulattal másik tálcára helyezhető át, két vagy több rétegesre.

És ha már teljesen száraz, egy ideig a szárítóállvány alatti betonon is tárolható, ahol tovább is száradhat, ha kell. Nem csoda, hogy úgy héjasan, mint dióbélként a legjobbak között van Gál Sándor diója.

16. Tenki diótermesztők

A tenki 3 hektáros ültetvény három tulajdonosé, az integrátor Sáfrán Lajos. Bár már régebben eltelepítették, eddig nem nagyon hallottunk róla, mert nem a dió volt a főnövény, vegyes gyümölcsös volt. De a diófák túlnőtték és túlélték a többi gyümölcsfát, ma már egyöntetű, magasra nőtt T-83-as állomány látható.

A magas növekedés annak a következménye, hogy a diófák metszésével el akarták kerülni a többi gyümölcsfát. Így a diófák csak felfelé terjeszkedhettek. Idén, fagykáros évben augusztusban is metszettek. Tavaly igen jó termésük volt. Egyedül a buroktalanításhoz 16 ember kellett.

A fagykáros év utáni évben is szépen néz ki az állomány.

17. Dióskertek Győr és Sopron között

Kisalföld adottságai jók a diótermesztők számára. Sajnos, csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Pereszteg után, Hegykő közelében látni ezt a fehértörzsű dióst. Talán ez lenne Horváth Gábor diósa? Ahhoz kicsi.

Látszik, két tulajdonosa van, eltér a gondozás.

Felülnézetben:

Persze, Magyarországon vagyunk, ahol - a valamikori belügyminiszter által is elismerten - ami itt van, az nem közbiztonság. A kerítést az szedi szét, aki akarja, és magam láttam, a helyszínen a rendőrök nem ezt vizsgálták, hanem egy autóst büntettek.

Kicsit odébb, Szárföldnél egy aranyos kis A-117-es ültetvényt látni. Tulajdonosát nem ismerem.

18. A Balatonnál

A Balatontól karnyújtásnyira több, eddig nem említett diótermesztő is gazdálkodik. Közülük egyedül Schneider Balázs küldött fényképet a diósáról. Ültetvénye 17 hektáros, nagyobb termesztő, mint én vagyok. Biztosan több, jobb képet is kapok majd tőle.

18. A Homokhátságon

Ugye, mondtam, tisztelt diótelepítő Kollégám, hogy a diófa nem igényes a talaj kötöttségére. Szép példát látunk a homoki körülmények között jól fejlődő diófákra a Duna-Tisza közi homokhátságon, Csemő területén. Igaz, öntözött az ültetvény, ami alapkövetelmény ilyen helyen. A képek esőre hajló időben készültek, szép időban szebben mutatnak a fák.


Ezúton arra kérem tisztelt diótermesztő Kollégámat, szíveskedjen saját - mintaszerű - dióskertjéről szöveges, fényképes ismertetést adni, hogy a Képeskönyv következő kiadásában már jelen lehessen.

Mert vannak hazánkban kevésbé mintaszerű dióskertek is. Még egy mezőgazdasági szakiskola tanüzemében is lehet pusztulásra ítélt diófákat látni:

És létezik az ellenkező véglet is, ahol árutermelő dióültetvényben kísérletek folynak, az ültetvény gazdája fajtakipróbálást, előállítást is végez.

Addig is, amíg az Ön fényképes beszámolója meg nem érkezik, hézagpótlóként én is mutatok néhány fényképet. Most ezek következnek.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább