Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Egy év a diófák között 6.

Ez már az utolsó év, amivel tisztelt képnézegető Kollégámat úntatom.

Január 17.

Január 23.

Január 28.

Február 1.

Február 5.

Február 28.

Március 6.

Március 9.

Március 20.

Március 24.

Április 2.

Április 9.

Április 15.

Április 20.

Április 30.

Május 14.

Május 22.

Május 24.

Június 16.

Június 25.

Június 30.

Augusztus 22.

Augusztus 29.

Itt hagytam fel a képsorozattal. Mert ez volt az az év, amikor teljes februári fagykárom volt a diósban, és nem akartam tisztelt képnézegető Kollégám idegrendszerét azzal terhelni, hogy az őszi képeken egy szem diót se lát. Talán feltűnt a képeken, hogy nem volt dióvirágzás, csak májusban, az alvórügyekből hajtottak ki a fák, és zölddiót se tudtam fényképezni. A fagykár 100 %-os volt.

Ez volt az a pont, amikor elmentem a boltba egy kiló kenyérért.

Mert ismerik az örmény viccet?

Rohan az örmény át a városon, a hóna alatt egy kenyérrel. Megállítja a barátja: "Hova rohansz?" "Már elegem van az egészből, rohanok a vasútállomásra, hogy a vonat alá vessem magam, mert ezt már mégsem lehet bírni." "És minek viszel kenyeret?" "Hátha késik a vonat. Addig tán éhezzek?"

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább