Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A termesztett diófajták F

Fately 5 Újabb kanadai, Ontario-i fajta, az Egyesült Államokban is szaporítják.

Fejö (Dán ö-betűvel írandó). Lars Westergaard 2010-ben fellelt dán diófajtája. A fa bőtermő. Diói oly vékony héjúak, hogy kézzel törhetők. A dióbél kellemes, csemege-ízű.

Feltrina vagy Noce di Feltrino Olasz fajta, Belluno vidékének tájfajtája, Feltro városáról elnevezve. Észak-Olaszországba ajánlják telepíteni.

Feng Huei vagy inkább Fenghui Kínai diófajta, a Shandong-i gyümölcskutató intézet fajtája. Neve bőtermőt jelent. Oldalrügyes, 89 %-ban. A dió átlagsúlya 12,2 g, a bélé 7,0 g, a bélarány 57,7-62,5 %. A héj vastagsága 0,95 mm. A dióbél fehérjetartalma kiemelkedő, 25,1 %. Extra világos dióbél nyerhető ki diójából. Igényes a jó talaj iránt.

Fenzhou Kínai diófajta, helyesebben most elismerés alatt álló tájfajta, Fenyang város környékén, Sanhszi (Shanxi) tartományban.

Ferjean Francia diófajta, egy Grosvert nevű diónak és a Larának a keresztezéséből származik. 1982-ben került elismerésre. Nagy növekedésű. Jó talajt, öntözést igényel. Mivel oldalrügyön is terem, sövényművelésre alkalmas. Sövényben erős metszést igényel, mert növekedési erélye nagy. Korán termőre fordul, bőtermő. Tavaszi kihajtása késői, május közepén virágzik. Későn érik. Diója kissé megnyúlt. A dió mérete többségében nem haladja meg a 34 mm-t. Jól törhető. Átlagosan 46,5-46,8 % dióbél nyerhető ki. A dióbél jó minőségű. A Ferjean elsősorban minőségi dióbél termelésére való, a fajta még szép perspektíva előtt áll. Bakteriózisra kissé fogékony.

A Ferjean dióinak méreteloszlása: (Alul a méret látható mm-ben, oldalt pedig a százalékos eloszlás, 0-1-ig terjedően.)

Fernette Francia eredetű diófajta, egyben jó porzófajta a Chandler, a Fernor és a Lara számára. A Franquette és Lara keresztezése (H 94-11), 1978-ban került elismerésre. Törökországban is szaporítják, és kísérletek alanya. Közepes növekedésű, sövénynek metszhető fája van. Termőre fordulása gyors. Kései kihajtású, Franciaországban április végén-május elején virágzik. Hím- és nővirágai egy időben virágoznak. Oldalrügyön is terem, termőképessége jó, bár a Fernorét nem éri el. Angliai tapasztalat szerint viszont termőképessége kifejezetten alacsony.

Október második hetében érik. Diója gömbölyded, átlagosan 11,3 g-os, jó minőségű, más fajtájú diók közé keverve elmegy. Kimondottan vékony héjú, könnyen törhető, de néha nem fásodik kellően, és törékeny. A dióbél aránya 49 %, átlagos dióbél-súlya 5,5 g. A dióbél jó minőségű, világos, erezett. A fajtának kifejezett téli hidegigénye van. Porzófajtaként is számításba jön, jól porozza a Larát és a Chandlert. A fajta áruértékben felülmúlja a Franquette-et. Hátránya, hogy a gnomóniára meglehetősen fogékony, ugyanakkor baktérium-rezisztensnek mondják.

Fernor Francia fajta. Ugyanúgy, mint a Fernette, a Fernor is a Franquette és a Lara utóda (H 94-12). Bordeaux-i nemesítés, 1978-ban ismerték el. Fája középerős növekedési erélyű, közepes méretű, sudaras, felfelé törő koronaalakú. Oldalrügyön is terem. A sövényművelést tűri, jelenleg a Lara mellett Franciaországban leginkább a Fernort ajánlják sövényművelésre. Gyorsan termőre fordul, előbb, mint a Franquett. Jó termőképességű. Kései kihajtású, április utolsó harmadában fakad. A Franquette-tel egy időben hajt, a tavaszi fagyokat többségében elkerüli. A Fernette-hez hasonlóan azon ritka diófajták közé tartozik, amelyek egyidőben hozzák hím- és nővirágaikat. (Más leírás szerint nőelőző.) Termőképességét 4 t/ha-ban adják meg. Október első dekádjában érik. Gyümölcse enyhén megnyúlt, hosszúkás ovális, elliptikus, eléggé domború, közepes-nagy, átlagosan 13 g-os. Diói 70 %-ban meghaladják a 32 mm-t. Héja rücskösebb, mint szülőfajtáié. A dió alapi nyílása jellemzően jól zárt, az almamoly-fertőzésnek ellenáll. Törhetősége leírásonként eltér, könnyű, illetve nehéz. A dióbél aránya 42-49 %, a diónkénti átlagos bélsúly 6,4 g. Bele kiemelkedően jó minőségű, igen világos színű, a héjból könnyen kinyerhető. (Vigyázat, más értékelés szerint nehezen!) Jóízű. Baktérium-ellenállónak is írják, és kissé érzékenynek is. Határozott téli hideg-igénye van, ha nem kapja meg, a vegetatív növekedése és a termőképessége romlik. Értékesebb, mint a Franquette. Termésbiztonsága, áruértéke a Laráénál is jobb. Perspektívikusan a francia diótermesztés meghatározó fajtája lehet. Jelenleg Angliában is a Fernort tekintik az ideális diófajtának.

Feradam, Ferbel, Ferouette, Fertignac További, még elterjesztés előtt álló új francia diófajták a Grenoble-i termőtájról. Az INRA kutatóintézet fajtái, a Chatte-i SENURA kutatóintézet is foglalkozik velük. Az első háromtól magasabb terméshozamokat várnak, a Fertignac pedig lehetséges porzófajtájuk, a Ronde de Montignac leváltására lehet alkalmas. Közülük az első kettő baktérium-érzékenynek mondható, az utóbbiak pedig kevéssé fogékonynak.

A Feradam szülői az Adams és a Chandler. Tavasszal 2-9 nappal a Lara előtt hajt ki. Szép, szemrevaló fája van. Alkata kitárulkozó. Növekedési erélye gyenge, nem éri el a Franquette-ét. Elágazásai sajátosak, az ágak elégazási szöge jellemzően nagy, sokszor derékszögű. Ágai ritkábbak, erősek, hosszúak. A diófajták közül gyakorlatilag az egyetlen, amelyet termőre fordulásig karózni kell, hogy kedvező alakját megőrizze, mert a központi tengely sérülése után alakja elromlik. Ugyanígy veszélyezteti az ágak letörése is. Termőképessége jó közepes. Érési ideje szinte azonos a Laráéval. Diói nagyméretűek, 90 %-uk 34-38 mm közé esik. A dióhéj megfelelően fásodott. A dióbelét könnyű kinyerni. Dióbél-aránya 46 %. Dióbele szép, világos, ritkábban sötét vagy szürke. Ízre átlagos minőségű. Baktérium-fertőzésre közepesen, gnomóniára erősen fogékony, úgy a levélzet, mint a termés.


A Ferbel a Chandler és a Lara keresztezéséből származik. A fajta értéke a Laráéval azonos, azzal az eltéréssel, hogy előbb hajt ki, és diói valamivel nagyobbak. Mivel melegigénye nagyobb, mint amit Franciaországban megkaphat, olasz, spanyol, argentin és chilei terjesztését tervezik. Növekedési erélye közepes, termőre fordulása megelőzi a Larát, Feradamot, Ferouette-t. Tavasszal 5-13 nappal a Lara előtt, a Chandlerrel egyidőben hajt ki, ezért fagyveszélyes. Fája tetszetős alakú. Ugyanúgy, mint a Lara, oldalrügyön is terem. (Nem tudom, igaz-e, de azt írják, tavaszi fagykár esetén az utólag kihajtó oldalrügyekből is terem.) Termőképessége közepes, valamivel felülmúlja a Franquette-t. Néhány nappal a Lara után érik. Diói nagyméretűek, kétharmaduk-háromnegyedük 34 mm feletti. A dió alakja tetszetős, héja sima. A dióhéj kellően fásodott. A bélarány 46-47 %. Dióbele szőkésbarna, ízletes, jó minőségű. Baktérium-ellenállósága gyenge-közepes, a gnomóniának jól ellenáll. (Másik leírás szerint mindkét betegségre közepesen fogékony.)

A Ferouette a Franquette és a Howard keresztezéséből származik. Fája jó tartású, gyengén vagy közepesen elágazó, ágai meglehetősen hosszúak. Alkata nyílt, vagy félig feltörekvő. Erősebb növekedésű, mint a Franquette. Termőre fordulása korai. Tavaszi kihajtása 3-10 nappal előzi meg a Larát. Terméshozása csúcsrügyes. Termőképessége közepes-jó, felülmúlja a Franquette-ét. Valamivel a Lara után érik. Diói alakra a Fanquette-re hasonlítanak, valamivel kerekebbek. Domborúak, mint a Fernor. Méretesek, 65 %-uk 36-38 mm-es, 74 %-uk 34 mm feletti. A dió héja közepes vagy vékony, varrata határozott. Diói jól törhetők. A dióbél aránya 45-50 %. A dióbél szőke színű, közepesen vagy kifejezetten ízletes. Baktériumra, gombára gyengén-közepesen fogékony.

A Fertignac a Ronde de Montignac és a Chandler leszármazottja. Nagy termetű, szép fája van, de kevésbé termékeny. Sok oldal-elágazást hoz, fája kisebb, mint a Ronde de Montignac-é. Mivel porzófajtának szánják, megemlítendő, hogy sok virágport termel, közel a Ronde de Montignac-kal egyidőben, de azokat rövid idő alatt bocsátja ki. Hím- és nővirágzása egyaránt mintegy 10 nappal esik a Fernette virágzása után, 1-8 nappal a Franquette virágzása után. Szeptember végén érik, a Lara és a Franquette között. Többet terem, mint a Ronde de Montignac, és diói is szebbek. Diótörése, válogatása könnyű, kényelmes. A dióbél világos.

Fertile Más néven Praeparturiens. Neve bőtermőt jelent. Réges-régi francia fajta, 1830 óta termesztik. Később eltűnt, majd 1938-ban újból fellelték. Már három éves korában terem. Valóban bőtermő. Különlegessége, hogy egy burok két-három diót is tartalmazhat. A diók mérete közepes, héjuk sima, kemény. A dióhéj kívül világos, belülről sötét. A dióbél telt, hártyája világossárga, minősége kiváló.

Fertődi E-1 Eszterházy 1 néven ismertetve.

Fey Kisebb jelentőségű francia fajta a Grenoble-i termőtájról. Ugyanúgy, mint az Oswald és a Lanfrey, szintén Léon Treye nemesítése. Fő hátránya a betegség-érzékenység és az alacsony termőképesség. Nem szaporítják.

FFA-11 (Futásfalvi 11) Erdélyi fajtajelölt, az algyógyi kutatóállomásról. Alacsony termetű, 6 m-es fa. A koronaátmérő 8,5 m, törzskörmérete 1 m. Közepes fakadási idejű, hímelőző virágzású. A bél aránya 55,2 %.

Fickes Az Egyesült Államok északi részén ismert, kisebb jelentőségű diófajta. A téli hideget jól bírja, rendszeresen terem. Diója kicsi-közepes. Dióbele fehér, igen édes. Jó pollenadó.

Figeac Elfelejtett, régi francia dió, valószínűleg Grenoble-i.

Finkenwerder Északnémet tájfajta Hamburg közeléből. Más értéke nincs, csak az, hogy a diótermő terület északi határát jelzi jelenlétével.

Ford Régi amerikai fajta, az Államok északkeleti részéből. Vékonyhéjú, jól törhető.

Forde A legújabb kaliforniai diófajták egyike, 1995-ös keresztezés, 2001-ben szelektálták, 2004-ben ismertették először. Nevét Harold Forde diónemesítőről, Eugene Serr kívülálló, amatőr munkatársáról kapta, aki 1948-1978 között önzetlenül harminc éven át vett részt a diónemesítő munkában. A fajta a Chico leszármazottja. Közepesen erős növekedésű fája van, korán termőre forduló, már fiatalon jól terem. Kihajtása korai, öt nappal a Chandler előtt hajt ki. 10 nappal a Chandler előtt virágzik. Virágzása nőelőző. Jól termő, 100 %-ban oldalrügyes, vagyis az oldalrügyes termések aránya megegyezik a csúcsrügyi termésekkel. Évente rendszeresen jól terem. Középérésű. A diótermés alakja a Chandlerre emlékeztet, ovális, kerek, a varrat jól zárt. A dió héja erős, közepesen barázdált. Színe, mérete megfelelő. Béltartalma 53-54 %,a dióbél nagy, telt, világos, átlagsúlya 8,6-9 g. Bakteriózisra kevéssé fogékony. Lehetséges porzói a Serr, Vina, Payne és Sexton.

A Forde leszármazása:

Frahm Újzélandi diófajta.

Franquette Francia, Grenoble-i fajta, talán a legszélesebb körben elterjedt diófajta a világon. Nicoud-Franquet szelektálta 1784-ben, Grenoble környékén, Notre-dame de l’Osier-ban. Angliában, Törökországban, Kaliforniában és Új-Zélandon is termesztik, Olaszországban kísérleteznek vele, Argentinában honosításával próbálkoznak. Előfordul Szlovéniában is. Ausztráliában az 1980-as évek végéig a vezető diófajta volt. Kaliforniába az 1870-es években került, Felix Gillet jóvoltából. Baltet Károly, 19. századi diószakértő így írt róla 1885-ben: "Meglehetősen nagy, hosszúdad, egy kissé hegyezett, magja telt, fája igen erőteljes, későn hajt, nagyon termékeny, kiválólag asztali csemegének nagyon alkalmas."

Fája nagyra nő, erős. Téli hidegigénye 700 óra.
Koronaszerkezete kedvező, kevés beavatkozást igényel. Termőre fordulását az egyik leírás gyorsnak, a másik lassúnak adja meg. Csúcsrügyön termő fajta, a termés csoportossága nem jellemző, 1-2 diót terem. Termőképességét 10 év átlagában 1700 kg/ha-ban adták meg, de évenként a beporzástól függően keveset teremhet, mert későn hajt ki és virágzik, a legkésőbbi virágzású a Franciaországban, de a Kaliforniában termesztett diók közül is, így a beporzás nem mindig biztosítható, különösen, hogy nőelőző virágzású, tehát nővirágai olyan későn nyílnak, amikor már kevés a pollenadó barka. Viszont a kései fagyot biztonsággal elkerüli Franciaországban is, Kaliforniában is. Termőképessége közepes. Franciaországban október 10-20. között érik. Gyümölcse - úgy mondják - attraktív, bár ennek a jelzőnek az átlagos 33 mm-es átmérő ellentmond, inkább átlagosnak mondható. Sőt, Kaliforniai adatok szerint átmérője 30,5-31,3 mm. Átlagos diósúlya 10,75 g, Kaliforniában 19 g-ot mértek. Kiváló minőségű. Diója hosszúkás, hegyes, ráncos, vékony héjú, mégis szilárd, jól zárt. Dióbele telt, könnyű kinyerni. Íze kétségtelenül kiváló. A törési kihozatal egyik leírás szerint 31, másik szerint 45-48 %. 4,8 g dióbélre lehet számítani egy dióból. Friss dióként ugyanúgy fogyasztják, mint szárított dióbélként. Porzó fajtának Franciaországban a Meylannaise-t, vagy a Ronde de Montignac-ot igényli, Új-Zélandon a Mayrick-kel, vagy a Rex-szel porozzák be, Angliában pedig a Buccaneer-rel, bár Angliában öntermékenyülőnek mondják. Betegségekre érzékeny. A Kaliforniában termesztett fajták közül a leginkább baktérium-fogékony. Külön értéke, hogy faanyag-termelés szempontjából is értékes, törzse jó minőségű. A Grenoble-i termőtájon a diótermés közel 80 %-át adja, délnyugaton pedig 65 %-át.

Az eredeti Franquette-nek nem volt sikere Kaliforniában. Főleg az oldalrügyesség hiánya, és az ebből adódó alacsony terméshozam a hibája. Ezenkívül későn fordul termőre, diója kisméretű, a bélarány alacsony. Változataiban él csak tovább, vagyis ivaros úton létrejött utódaiban.

Kaliforniában három változatát termesztik (Graves, Moyer és Scharsch Franquette), az eredeti fajtával együtt ezeket génbankban is őrzik. Ez a három változat hasonlóan ahhoz a 12-höz, amelyeket az eredeti Franquette továbbszaporításából Arthur Davey és Gene Serr 1944-ben Wolfskillben nevelt fel, a Franquette ivaros utódai. De meg kell mondani, ezek egyike se érte el az eredeti Franquette értékeit. Hasonló továbbszaporítással tíz évvel később újra próbálkoztak, akkor újabb 17 változatát vizsgálták be. A Scharsch Franquette nevét tulajdonosáról kapta. Ez is kései virágzású, kései szüretű. Dióhéja közepesen vastag, de jól zárt. A bél jól telt, világos színű. A Moyer Farnquette-et William Stuke hozta Kaliforniába, Oregonból. Értéke a kései pollenszórás. A Graves Franquette egy diótermesztő véletlen magonca. Mind hasonlítanak az eredeti Franquette-re.

Fiatal Franquette fa egy hazai dióskertben:

Ma már múlt, de az 1900-as évek elején az Egyesült Államok északkeleti részén is megpróbálkoztak termesztésével.

Frederick Jelentéktelen kaliforniai diófajta.

Freng Hvei Kínai diófajta.

Freni 1 és 2 Jelentéktelen olasz diók.

Freshford Gem Ausztráliai, helyi magoncokból szelektált jelentéktelen fajta. Dr. J. E. Kenez ausztrál diótermesztő fajtája. Öntermékeny. Alternáló terméshozás jellemző rá, kétévenként terem jól. Gombabetegségekkel szemben ellenálló.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább