Tornai József: Hajamnál fogva
Az ablakon át zúzmarás hegyoldal,
október ízű dió a kalácsban:
jégezüst fűcsomókon, kerékvágásban
futok a Szentkút fölötti dombig,
a homokhullámokon tüskés tökindával
átcsavart, nyöszörgő kukoricaszár-kúpokig,
mert nem szabad visszamenekülni
a házak közé,
éhesen, ágyékig átfagyva se,
a dió íze ugyanaz,
mint a keze-gyúrta karácsonyi kalácsban,
anyám halála ugyanaz,
mint a legelső pillanatban
és a sötétség
hajamnál-fogva vonszol ki
az anyaméh-szobából.
