Tartalomhoz
Előző vers
Következő vers

Szepesi Attila: Útonálló

Kezében görbe kés,
oldalánál göcsörtös somfabotja.
Arcán kendő, vaksi szemén kötés;
bokorból leskel éji vándorokra.
Lovon járó uzsorást riogat
és hazatérő árusokra ront.
Elorozza a csengő aranyat,
mit a kalmár övébe rejtve hord.
Pandúr hiába lopakszik nyomán
hajnal felé vagy kormos éjszakán.
Barlangban hortyog szalmaágyra dőlve,
s ahol kincsét elásta a rögökbe,
egy surranó egér görgő diót rág,
pókot vadásznak rubin-szemű békák.

Előző vers
Következő vers