Tartalomhoz
Előző vers
Következő vers
|
Szent-Gály Kata: Boldog utak békessége
Szeretnék soha nem beszélni rólad,
és mint a soha-ki-nem-nyílt virágok
magamba zárni illatát nevednek,
úgy, mint aki magának énekelget,
magának alkot, magának zenél,
vagy mint a kagyló lenn a tengermélyen
a gyöngyöt védi, amely benne él,
dió a csendet, kristályát a hegy -- --
szólok felőled: még elvesztelek.
|