Kuti Csongor: Agg diófa tánca
(Villoniád)
Herceg, egy különös dallam kísért,
ahogy egymásra hullanak a percek,
imát mormolok minden levelemért,
míg lényem mélyén sötét szú perceg.
Átkozott sárga tenger!
Sorstalan pusztuló lomb-magány:
napjaim, mit szenvedtem s szerettem,
pára-folt a semmi ablakán.
Álmomban táncra perdülök,
sok álnok gyökerem letépve,
mi nem táplál, de földhöz köt,
kerengve, különös birokra kelve,
Te, meg én, Sire,
mint pillangó násza a fénnyel,
csillaggal bélelt köpenyed fejemre
teríted, s vérem vennéd, szelíd kézzel.
Ajánlás:
Így hordom mindenem,
mit szépnek szenteltem,
sok évem virágát, gyümölcsit,
mint bohóc csörgős sipkáját:
fapénzben súlyukat sem érik.
