Bár ilyen könnyen menne minden! Három nappal az után, hogy költői kérdésemet feltettem, miszerint idehaza mikor látunk egy igazi dióünnepet, hírét vettem, hogy Milotán napokon belül kezdődik az immár hagyományos, harmadik éve megrendezésre kerülő Diófesztivál. Ott a helyünk!

A minden augusztus utolsó szombatján megrendezésre kerülő fesztivál képei:

A fesztivál ünnepi beszéde, ahol különböző, hivatalban lévő emberek mondanak nagyon okos, de egyébként teljesen semmitmondó szövegeket.

Nekem viszont dagadt a keblem. Az imént mutatott 50. amerikai feketedió-fesztivál anyagát két héttel korábban találtam meg, és tettem föl linkjét a dió-lapra, hogy itthon is tudjanak róla. És íme az információ gyors áramlása, a díszbeszédet mondó hivatalnok - a következő képen a nyakkendős úr - már hivatkozott is rá. Azt mondta, reméli, a milotai diófesztivál is hamarosan utoléri az amerikai feketedió-fesztivált. (Ami nehéz lesz, mert az ötven év előny mindig megmarad, az csak a szocializmusban fordult elő, hogy "utolérjük Amerikát".)

A hagyományos milotai diós termékek bemutatója, dióbefőttel, diólikőrrel:

Itt sülnek a tájjellegű, helyben megkóstolható ételek:

Diós sütemények kínálata:

A milotai fesztivál záróképe:

Hát, igen. Lengyeltóti sem másról, hanem a diójáról híres.

El is várható, hogy ahol az ország legnagyobb dióskertje terem, - illetve nem is ott, hanem Pusztaszentgyörgyön, de mindegy - a helyiek a diónak szenteljék falufesztiváljukat. Hogyne, hiszen a legnagyobb hazai diótermesztő vállalkozás vezetője egyben a város alpolgármestere!

Diókínálat a diófesztiválon:

Sajnos, a 2005-ös fesztivál rendezvényeit a váratlan rossz, esős idő nagyon megzavarta, ezért a szabad ég alól fedél alá kellett menekülni, így sok jó embernek kis helyre kellett összezsúfolódni. A hangulatot azonban az idő és a körülmények nem rontották el. A változatos, ízesen falusias műsor nagy sikert aratott.

És a meghirdetett dióssütemény-versenyen a résztvevők magas mércét állítottak fel. Változatosak, meglepő ízűek, de nagyon jók voltak a sütemények.

És egy kép a 2006-os diós süteményekről:

A hazai diófesztiválokhoz kapcsolhatjuk az elcsatolt területek magyar településeinek diófesztiváljait is.

Tisztelt Kollégám, most tessék megkapaszkodni! Ausztria nem a diótermesztéséről, hanem diófogyasztásáról, a kiváló bécsi diós süteményekről vált híressé.

Gyakori bécsi bevásárló-túráink során ezért nem is gondoltuk volna, amikor átutaztunk Oberpullendorfon, hogy a dió régiójában járnánk. Jól gondoltuk, illetve nem gondoltuk, mert akkor még nem volt az.

Most lett az, az ezután megrendezendő diófesztiválok révén. Mert mint azt a hivatalos osztrák híradás is írja:

"Felsőpulya mától a dió régiója."

Nem, nem kommentálom, csak idézem.

"Az úgynevezett "Genuss Region Oberpullendorf" megnyitójára péntek este a felsőpulyai/ oberpullendorfi Városháza dísztermében kerül sor. Felsőpulya és környéke a dió és a gesztenye régiójává lép elő.

Együttműködések erősítése a cél. Az új kezdeményezés célja, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a vendéglátás és a turizmus együttműködésének erősítése.

A projekt az "Ausztria kulináris élvezeteinek régiója" című program része, mely a gazdasági minisztérium kezdeményezése alapján jött létre.

Dió és gesztenye sütemények kóstolója. A pénteki ünnepség során, a finom közép-burgenlandi borok mellett gesztenyés és diós süteményeket, réteseket, valamint a különleges Liszt - tortát is kóstolhatnak a látogatók.

Nyolc községet fog össze a pannonia vitalis. A "pannonia vitalis" egyesület támogatja az ötlet megvalósulását, mely szerint Közép-Burgenland, mint a dió és a gesztenye hazája képviseltetné magát.

Ezek a fák régóta uralják a környék arculatát, a dióból és gesztenyéból készült termékek a vidék tipikus jellemzőivé váltak. Felsőpulya körzetében nyolc község szövetkezett a kulináris régió megalapítására, mondta Elfriede Fischer, a "pannonia vitalis" egyesület vezetője."

No, ennyi a hír. De dícséretükre legyen mondva, hogy szeretik a diót és a Liszt-tortát. Lám, milyen kevés kell egy diórégióhoz!

Nagyon le vagyunk maradva. Vihetünk akármennyi diót a bécsi nagybani piacra, mégis ők a diórégiósok.

Hogy ne keseredjünk el annyira, tekintsük Felsőpulyát is a mi hazánknak. Ide tartozott ezer évig, és Schengen óta úgy járhatunk oda, mintha csak hazamennénk.

Hát, erről lemaradtunk. 2003-ban volt, de - valljuk be, - egyikünk se tudott róla. Utólag kaptam meg a plakátját, már nem tudtam szólni tisztelt rendezvényjáró Kollégámnak, hogy vegyünk részt rajta.

De nem baj, hogy lemaradtunk, már itt is a következő. Majdnem minden év a diófa éve, csak nem tudunk róla. 2012-t Ukrajnában nyilvánították a diófa évének, a 2011 szeptemberi, Csernivciben tartott dió-konferencia résztvevői. Hát, igen, a hazai hírek nem arról szólnak, milyen fontos események történnek a nagyvilágban.

Tisztelt fesztiválszervező Kollégám, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy diófesztivál szervezésével nem fogunk felsülni, azok biztos sikert aratnak külföldön is, itthon is. Ez a tanulság. Amit már a zenészek, a gitárosok is felismertek. Mert mégis olyan snassz gitárfesztivált hirdetni. Nem is teszik. Dióvölgyi fesztivál néven hirdetik, hátha úgy sikere lesz:

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább