Virágkötészetben a zöld, vagy akár már sárguló diólevelet alapként használhatjuk. Nézzük csak!

A lakás díszítésének a japánok a nagymesterei. Japán lakásdísz dióból:

Azért ha igyekeznek, az amerikaiak is tudnak szép, diós lakásdíszt készíteni.

Ugye, milyen jól kopog egy diós kopogtató az ajtón? Szereljünk fel mi is ilyent:

Függönyajtó dióból. Itt éppen egy diófaiskola fóliaházának bejáratán látjuk, de bármilyen terasz-ajtón helye lenne.

Őszi hangulat a lakásban:

A lakásdíszítés másik módja, hogy fürdőszobánkban, konyhánkban vagy más, csempézett helyiségünkben a fehér csempéket matricázzuk. Amerikában például már kapható a diómintás fólia. Nálunk még nem. Tisztelt dekoratőr Kollégám, miért nem?

Akinek nagyon kicsi lakása van, annak se kell lemondania arról, hogy szobanövényeket tartson. Ha a következő mintát követi, lehet otthon télikertje. Dióhéjban.

De az se szomorodjon el, akinek a lakásához kert is tartozik. Nem kell állandóan gyomlálnia, ha dióhéjjal mulcsoz, mint az a japán kerttulajdonos, aki ezeket a képeket készítette. Ne kerteljünk, a japánkerteknél kertebb kerteket senki se talált még ki. Másoljuk. Ha nincs japán dióhéjunk, a közönséges dió héja is megteszi.

És még hány ötletünk lehet!

Lakásunkban egy kevés dió - tálkán vagy csak egyszerűen az asztalra helyezve - természetes hangulatot nyújt. A megtört dió héját hangulatvilágításra használhatjuk, egy gyertyát állítva a dióhéjba, vagy akár fordítva is, fél és egész diókat a gyertyába:

A dióval kapcsolatos hangulatvilágítás legjobb módját a sárvári szőlősgazdák találták ki, amint azt a sárvári tűzoltóság történetéből tudjuk.

A borospincékben némi világítást nyújtott, ha a féldió belét a gazda meggyújtotta. Valahogy így:

Mi ne így csináljuk, együk ki a dióbelet, és öntsünk a helyébe olvasztott viaszt. Amikor szilárdul, szúrjunk bele egy meleg tűt vagy szöget, és a lukba helyezzük a kanócot.

Így lesz nekünk is olyan pince-mécsesünk, amilyent Illyés Gyula örökített meg az Ozorai füzetekben.

Téli hangulat a lakásban:

Házilagos bútorkészítés, felújítás során nem kell polírozóanyagot vásárolnunk, ha van a kertben diófánk.

Mielőtt elterjedtek volna a bútorok felületére szánt fényes vagy matt lakkok, a bútorokat természetes anyagokkal, köztük például dióbéllel polírozták. Magát a dióbelet dörzsölték el a fafelületen, és a fába dörzsölt dióolaj színezte is a fát, nemcsak a mechanikai dörzsölés, polírozás tette szebbé. A munka végeztével a dióbél maradékát tiszta ronggyal kell letörölni.

Miután a dióbelet szétdörzsöltük bútorainkon, a maradék dióhéjból képkeretet barkácsolhatunk. Semmi se vesszen kárba a legértékesebb alapanyagból.

Tipikus női barkácsolás a kézimunkázás, amihez nélkülözhetetlen egy dióhéjból készült tűpárna. Üveggyönggyel, méhecskével, csokrocskával, katicával.

Ugye, mennyi bosszúságra ad okot, tisztelt kézimunkázó Kolléganőm, hogy munka közben sosincs kéznél a tűpárna? Kis kézügyességgel megoldhatjuk a problémát, dióval, dióhéjjal mindenre van megoldás. A hozzávalók:

Kilenc centiméteres kört másoljunk ceruzával egy szemrevaló, mintás szövetdarabra.

Vágjuk ki a kört, és redőzzük össze a szélét egészen körben.

Annyira húzzuk meg a cérnát, hogy helyes kis gömböt kapjunk. Párnázzuk ki tömítőanyaggal, de ne túl keményre. Ezután húzzuk szorosra a cérnát, és varrjuk szorosan, többszörösen össze, hogy többé már ne nyíljon ki.

Tűpárnánk akkor lesz egyéni, ha ízlésünk szerint díszítjük. Vastagabb gyapjúfonallal, aminek a színe megy a tűpárna szövetéhez, virágmintásra formálhatjuk.

Egy szép üveggyöngyöt szúrjunk át gombostűvel, nyomjunk egy csepp ragasztót a virágminta közepébe, és a ragasztócseppen át szúrjuk a párnába a gombostűt.

A dióhéjat súlyozzuk le, akár búzadarával, mint a képen.

Illesszük a tűpárnát a dióhéjra, és körben kenjük meg ragasztóval. Szalaggal vegyük körbe, ami szintén odaragad.

Már kész is kedvenc tűpárnánk.

A tűpárna gyártási előírását egy helyen tévesztettem el, de tisztelt diós Kollégám úgyis rájött. A lesúlyozáshoz nem búzadara használatos, hanem őrölt, méretre osztályozott dióhéjszemcse. Ennek az az előnye a búzadarához képest, hogy a gombostűt tisztítja, és a gombostű nem tompul el, mert a dióhéjszemcsék minden mozdulatnál csiszolják.

Ha pedig a diós barkácskodáshoz női társaskört szerveztünk, lepjük meg minden kolléganőnket külön tűpárnával. Nem nagy munka, a kezdőbetűk egyszerű keresztöltéssel írhatók.

Ha nem kedveljük a női társaskör tagjait, jellemző tulajdonságaik alapján úgy gondoljunk rájuk, mint vén tyúkra, gyáva nyúlra, ostoba szamárra, vagy más állatfélékre. És örökítsük meg őket tűpárna-formában. A legnagyobb elégtételt akkor érezzük, ha beléjük szúrjuk a tűt.

Dióhéjból állatfejeket készíthetünk, babákhoz. Békát, sárkányt, stb. A félbeválasztott dióhéjon kívül nem sok minden kell hozzá. Kevés filc, textilanyag, gombszem, - ami akár csicseriborsóból is lehet, - ragasztó, festék.

A következő képeken ugyan nem baba-állatfej készül, hanem sáldísz, de a technika ugyanaz.

Dióhéj állatkák: Egér, teknősbéka, katica

Még egy ötlet a dióbaba témájára: Egész dió legyen a baba feje. És a baba hosszú ruhája csengettyűt rejthet, hogy mindig halljuk, merre jár.

Csengettyű? Továbbmegyek. Csergettyű is barkácsolható dióból.

Csergettyű? Továbbmegyek. Zúgattyú.

A zúgattyú után úgy zúg a fejem, nem is tudom, hol tartottam. Persze, a dióbabánál. És mi lesz a dióbabából, ha megnő? Ugyanaz, mint bármelyik másik babából, boszorkány. Lássuk csak!

A diólevél illata - például összetört leveleket téve egy tálkába - kellemessé teszi közvetlen környezetünket. Az angolok "édes, bár gyantás" illatúnak mondják. A számunkra kellemes illat a rovarok többsége számára viszont riasztó hatású. Ennyit az ízlések különbözőségéről.

A diófalevél a házilag készített étkezési zsírnak kifejezetten jó illatot ad. Ha otthon olvasztunk zsírt, és a munkában már ott tartunk, hogy a zsír kiolvadt, vegyük elő Néma Mester 1803-ban kiadott "Olly házi könyvetské"-jét, és kövessük útmutatását:

"Meg-lévén már e' szerént olvasztva, tégy egynehány babir' vagy dió-fa levelet belé; e' szagot ád néki, és el-teheted valamely szellős helyre, hogy meg-ne penészesedjen, 's a' mikor kívántatik, szükségedre fordíthadd."

A dióolaj egyes finomabb parfümökben alapanyagként szerepel, ilyen például Giorgio Armani "Mánia" fantázianevű parfümje is.

Ez a parfüm azoknak a nőknek készült, akik tele vannak vitalitással, erővel, élettel és tettre készek. A Mania felkorbácsolja a szenvedélyt.

A híres divattervező szerint az a nő, aki szereti a Maniát, kissé erőszakos, lelkes, tele van vággyal, tisztában van a gyengeségeivel, ami személyiségének része. Az illat az ománi szultánságból érkezett, közelebb van azonban a természethez, mint a valláshoz. Friss, meleg, de mégis hűvös, és ha a bőrrel érintkezik, azonnal forróvá, tüzessé válik. A frissességet a fa és a különböző fűszerek: vanília, bergamott, narancsvirág, dióbél adják.

Armani az illat megkomponálásakor azokra a nőkre gondolt, akiket öltöztet: nagyon nőiesek, és egyben erős személyiségek.

Dióhéj-őrleményt tartalmazó kozmetikai szerekről az imént volt szó. De a diónak nemcsak a héja, hanem a dióbél, a diófa-kéreg és a dióburok is szépíti az embert. És az asszonyt is, aki még fontosabb.

Mielőtt különleges bőrápoló szerekhez nyúlnánk, próbáljuk ki az egyszerű, akár házilag is elkészíthető mézes-diós szappant. Alapanyaga négyféle növényi olaj és méhviasz, hatóanyaga dióbél és méz, ezen kívül illóolajokkal van illatosítva.

Íme a házi készítésű mézes-diós bioszappan receptje:

A fahéj éterikus olajához mézet, darált dióbelet és az állagának megfelelő mennyiségű zablisztet keverünk, amíg állaga egynemű nem lesz, majd kevés, híg nátronlúggal főzzük. Kihűlés után darabokra vágjuk.

Van egy ember Németországban, aki abból él, hogy ilyen és hasonló szappanokat állít elő otthon. Ennek a hobbinak itthon is vannak követői, de nem tudok olyanról, aki eladásra is készítene diós szappant. Talán majd tisztelt Kollégám, hogy nagyon szerény jövedelmét kiegészítse.

A diós-körömvirágos szappan olivaolajból készül, és két legfontosabb hozzávalója a dióbél és a körömvirág. Ápolja, táplálja a bőrt, segít a sebeket begyógyítani.

Dió a normál és a száraz arcbőrre: Tápláló arcpakolás készülhet tíz szem dióból. A dióbelet forrázzuk le és daráljuk le. Keverjük el kávéskanálnyi vajjal, egy tojássárgájával és kevés mézzel. A tápláló keveréket finoman simítsuk el az arc bőrén. Negyedóra vagy félóra elteltével langyos vízzel lemoshatjuk. Ezalatt a bőr megtisztul, tonizálódik, és magába szedi a vitaminokat.

Bármely bőrtípusra készíthetünk szappanból, dióból növényi tejet. Egy apró, másfél dekás szappant vékonyra gyalulunk, félpohár vízben elkeverünk, és vízfürdőben, vagyis egymásba állított két edényből az alsóban vizet melegítünk, a felsőben dolgozunk, teljesen feloldjuk. Még mielőtt feloldódna, hozzáadunk másfél deka méhviaszt, és a melegítést folytatva, időnként megkeverjük. Ez a növényi tej alapanyaga.

Az alapanyagba a legjobb dióbelet keverni, diótejet készíteni. Ekkor a dióbélnek még a vékony hártyáját is lehúzzuk, amit legkönnyebben úgy csinálhatunk, hogy a dióbelet forró vízbe tesszük, majd hagyjuk lehűlni. Nem kell sok, öt dió bele elég. A hártyától is megtisztított dióbelet apróra törjük vagy daráljuk, és negyedpohár vízvízzel keverjük. Tejszerű folyadék lesz az eredmény, amit textilanyagon kell átszűrni, kifacsarni. Ezt a "tejet" nagyon lassan, eleinte cseppenként kell a forró "alapanyagba" keverni. Kis palackba töltjük, felrázzuk, és kiegészítjük 1 dl szesszel vagy kámforos folyadékkal.

A "diótej" összehúzza a bőr pórusait, frissé varázsolja a bőrt. Hosszabb ideig is eltartható.

A diós arcfestés sem mai találmány. A középkorban sok európai előkelőség idegen tájakon utazva diósminket kent az arcára, nehogy felismerjék. Ez a smink azonban nem dióbélből, hanem a dió zöld burkából készült.

Amerikában manapság is készítenek sminket, kozmetikumot dióburokból, a feketedió burkából. Sötétíti a bőrt. (Saját hírmagyarázatom szerint ez a szokás az indiánokkal való egészségtelen rivalizálás korából származik. Nehogy a fehéreken maradjon a "sápadtarcú" gúnynév.)

Tisztelt kozmetikus Kollégám, tessék elképzelni, Amerikában abból is megél egy vállalkozás, hogy nem a feketedió, hanem a közönséges dió burkát (nem a héját, hanem a szárított zöld burkot) darabosra őrli, és jó pénzért (10 dkg = 10 $) eladja. A kozmetikus ennél a tranzakciónál felesleges, a vevő maga kozmetikázza magát. Nem kell mást tennie, mint a burok-őrleményt folyékony szappanhoz keverni, és hatásos bőrradírozást végezhet. Az arcápoló dióburok-őrlemény képe jobbra látszik.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Következő