Mottó:
"Diófából van az édesanyám ajtója
Lassan gyere babám, lassan gyere be rajta"
(Erdélyi magyar népdal)
A népdal szerinti ajtó már elég öreg. Így néz ki:
De van még öregebb, diófából készült bejárati ajtó is. Egy középkorinak mondott bejárati ajtó egy francia faluból, és egy 1700-ból, ugyancsak Franciaországból.
A számomra bizonyítottan legidősebb diófakapu az olaszországi, campaniai Montella helység káptalani templomának 1583-ban készült kapuja. Fabio Moscariello készítette, ha igaz, feketedióból. A mérete is imponáló, 486 cm magas, 286 cm széles.
Még csak 90 éve, hogy felfedezték Amerikában a feketediót! És máris a két legfontosabb apostolt, Szent Pétert és Pált faragták bele!
Ha a bejárati diófaajtók öregek is, legfontosabb ajtónknak újnak kell lenni. Természetesen, a pinceajtó is diófából van.
A díszkapu már nem olyan fontos, mint a pinceajtó, de azért készíttessük azt is diófából.
A díszkapu mellé készíttessünk diófa-névtáblát. Hadd lássa, aki arra jár, hol laknak Pistuék!
Tisztelt Kollégám, Ön képzettebb, mint én, biztosan járt egyetemre. Nemhogy az édesanyám ajtója, de a portlandi egyetem ajtója is diófából van.
És azon kívül minden valamirevaló bejárati ajtó is. Nemcsak Amerikában:
Avignonban is:
Egy rusztikus bejárati ajtó belülről, a kazettamintákat a diófa erezete adja. Lehet ennél szebb? Talán csak a jobboldali, ahol a diógyökér-minta az egész ajtóbetétet díszíti.
Úgy látszik, mégis lehet szebb. Aki nem elégszik meg a diófa természetes mintázatával, természeti mintákkal gazdagíthatja ajtóbetétjét.
Aki pedig a diófából "az én váram az én házam"-at épít, a bejárati ajtajára diófa-kapuablakot csináltat.
Igényes mesterek ma is tudnak tömör diófaajtókat készíteni. Igényes építtető is kell hozzá, aki megfizeti. Akinek nincs annyi pénze, hogy igényes lehessen, annak a diófurnéros is megfelel. Nem, mintha olcsóbban adnák, annak is jól megkérik az árát.
Ha az ajtón beléptünk, ami legelőször a szemünkbe ötlik, a szép diófa-padló a foyer-ban.
Nézzük csak meg közelebbről! Azt mondják, kézi munka. Hát, lehet. A padlószéli faragás talán. De a fűrész nyoma is látszik. Attól olyan rusztikus. Vagy rücskös, úgy is lehet mondani. De attól még szép.
Ha a foyer-ból továbbmegyünk, egy apró, nyolcszögletes összekötő helyiségen haladunk át. A lakás diófát szerető gazdája beleillő intarzia-padlót készíttetett, diófából.
Belül a lakószobákat a diófa-parketta dobja fel.
Ami készülhet akár a világos hikoriparkettából is. Diófa az is.
Óvni kell a szép dióparkettát. Nehogy a kandallóból kihulló parázs megégesse. Ezért a kandalló elé mindenképpen szükséges egy diófából készült kandallóelőtét.
Természetesen, a kandalló borítása is diófa.
És a kandallópolc ha feketedió, stílusa a régi időket idézi.
Ha pedig igazi dió, látjuk, egy igazi vadászházban vagyunk.
Az ablakkeret tömör diófából készült. Már be van építve, de beépítésre vár a következő is, kint, a kertben.
Arab ízlés szerint pedig így néz ki egy diófaablak:
Ha már minden belsőépítészeti tárgy diófából van, akkor jogos a kérdés, hol ér véget a diófából készült belsőépítészet? Természetesen, a szoba falánál, a diófából készült reneszánszkori faliszekrénynél.
Két szoba között a diófából készült válaszfal a diófa-belsőépítészet határa. Mint a következő, középkorinak mondott hálószoba-válaszfal.
Vannak modernebb térelválasztók is diófából, például Matthew R. Joppich műve is. Térelválasztó a szobába.
A diófa minden elképzelhető helyet képes kitölteni a lakásban. Például a sarkot is.
A lakó- és hálószobák után a könyvtárszobába tekintsünk be, a teljes falburkolat diófából van.
Búcsúzáskor vesszük észre, - annyira nem hivalkodó - hogy az előszoba padlója diópadló. És ha kilépünk a lakásból, lefelé lifttel megyünk. Felfelé a diófakorlátos lépcsőn jöttünk, lefelé van módunk megcsodálni a liftbelső feketedió-borítását.
És kint az utcán már önkéntelenül is a diófából készült tárgyakat keressük. Például a közeli templomban, ahol a pad is diófa, a gyóntatófülke is diófa. Igaz, nem minden templomban, de a barcelonai katedrálisban igen.
A szentélyek szentélyét a Belleville sur Saone-i templomban figyelhetjük meg, Franciaországban.
Van olyan templom, ahol a kóruspad is diófurnér-borítású.
Az olaszországi Guardia Lombardi Miasszonyunk-templomában pedig az emeleti karzat teljes egészében diófa-anyagú. 1707-1758 között készült.
Tisztelt keresztény Kollégám, járjunk templomba! De ne mindig az otthoniba, hanem keressünk fel minél többet, itthon is és külföldön is. A más felekezetű templomokban is otthon fogjuk érezni magunkat, ha a diófaanyaggal díszített templombelsőket látjuk.
Ha nem vagyunk annyira keresztények, akkor mecsetbe járunk, és ott nézünk körül. Korán-idézeteket fogunk látni, diófába faragva.
A lelki felüdülés után igyunk egy üdítőt, - hithű muzulmán mást nem is ihat, - térjünk be a közeli bárba, ahol a bár egész berendezése tömör diófából készült.
Aki nem iszik, az biztosan beteg. Menjen patikába. Például egy olyan francia patikába, amelynek a berendezése, belső burkolata is teljes egészében diófa.
Tisztelt patikus Kollégám, a diófa iránti szenvedélyünk gyógyíthatatlan. Ezért a nápolyi gyógyíthatatlan betegek kórházának patikájában a helyünk, amit 1522 óta díszít diófa-burkolat. A falakon is, a plafonon is.
A patika - és az egész kórház - építői a legdrágább, legszebb anyagokat választották ki a betegek számára. Nem közkórházként működött ugyanis, hanem az 1500 körül gyógyíthatatlannak tartott olyan betegek számára, akiknek otthoni ellátása a fertőzésveszély miatt nem volt megoldható. Az előkelő és gazdag családok számára, amelyek érintett tagjai itt kellett éljenek-haljanak, a polcokon körben elhelyezett kb. 700, bibliai jelenetekkel festett porcelánváza segítette őket abban, hogy a remélhető mennyországi körülmények között majd felismerjék az ottlakó bibliai személyeket.
Hát, erre jó a diófaanyag. Tartós mindhalálig, és gyönyörű, luxusjellegű.
De nem kell nagyon keresgélni a diófa-belsőépítészet példáit. Elég lesz befizetni egy szentpétervári társasútra, és a Menshikov-palota Dió-termében megtaláljuk, amit kerestünk, a csúcspéldát a belsőépítészetre. Most restaurálták, minden tündököl, minden diófából van. Részlet a Dió-teremből: I. Péter cár arcképe, diófa-környezetben.
Ha már ott vagyunk Szentpétervárott, a Téli Palotában II. Miklós cár könyvtárát csodálhatjuk meg. Tiszta diófa-belsőépítészet.
Még Amerikában sincsenek ilyen szépségek. Ott csak a williamsburgi kormányzói palota egyik kisebb termének egyik falát borították be diófaanyaggal.
Tisztelt, focit szerető Kollégám most biztosan indul Lembergbe, Európa-bajnokságot nézni. Ha már ott van, menjen, legyen szíves operába is, és hozzon haza egy jobb fényképet a lvovi operaház diófa-lépcsőjéről. Megköszönném, nekem csak ilyen van:
