Előző-------------------------------- Tartalomhoz----------------------------------- Következő

MI KÉSZÜL DIÓFÁBÓL?

Mottó:
"Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót,
és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is."
(Gyökössy Endre)

Vázlat:
Bölcső, asztal, koporsó
Diófabútorok a stílbútorok történelmében
--Itáliai reneszánsz
--Francia reneszánsz, angol késő reneszánsz
--Barokk
----Francia barokk
----Angol barokk
----Németalföldi barokk
----Német barokk
----Kései barokk
--Rokokó
--Chippendale
--Francia klasszicista
--Empire Kép helye
--Angol klasszicista
--Copf
--Biedermeier
--Neobarokk
--Neorokokó
--Szecesszió
--Art Deco
--Koloniál
George Nakashima diófabútorai
Diófa-ágyak, éjjeliszekrények
Diófaasztalok
Ülőbútorok
Szekrények
Íróasztalok, garnitúrák Kép helye
Kiegészítők
Lakáskultúra
Belsőépítészet diófából
Hangszerek diófából
Sport, játék, szabadidő
Fegyverek diófából
Konyhaeszközök, edények
Hölgyeknek és uraknak
Diófaanyag a járműiparban
És még mi?

Bölcső, asztal, koporsó

Mottó:
"Adjon Isten minden jót,
Diófából koporsót,"
(Magyar bordal)

Amint látjuk, minden három, diófából készült tárgyból kettő bútor, a harmadik pedig olyan, amiről jobb nem beszélni.

Talán kár volt ezt a diófakoporsót mutatnom, tisztelt diófa-szerető Kollégámat biztos elkeserítettem vele. De kétségbeesésre semmi ok, nem biztos, hogy ez a jövő.

Van alternatíva. Például egy ilyen, háromdimenziós, lézermarású diófaurna.

Kép helye

Komolyra fordítva a szót, tisztelt Kollégám, most egy nehéz, fárasztó részhez érkeztünk. Nem kötelező végignézni. Csak akkor, ha értékeli a szépet.

De még akkor is óva intem. Lehet, hogy ennyi, diófából készült tárgyat egyszerre nem lehet megemészteni. Ha mégis végignézi, magára vessen, én figyelmeztettem.

Azt a kérdéskört, hogy mi minden készül diófából, egy hosszabb idézettel szeretném bevezetni, az Útitárs folyóirat 2000. évi 3. számából.

"Néma tanú – INRI diófából

A római Santa Croce in Gerusaleme (Jeruzsálemi Szent Kereszt) elnevezésű templomban egy fatábla roncsait őrzik évszázadok óta. A fatábla azonos lenne a Jézus keresztjére szögezettel, amelyre Pilátus föliratta Jézus elítéltetésének okát: Iesus Nazarenus Rex Iudeorum = azaz: a Názáreti Jézus, a zsidók királya. A hagyomány úgy tudja, hogy a deszkadarab egyenesen Jeruzsálemből került a római templomba. Ott, ahol ma a sír-templom áll, annak helyén találta volna meg Nagy Konstantin császár édesanyja, Helena (élt Kr.u. 246-330) és gondosan megőrizte. Helena hívő keresztény asszony volt. Ő hatott a fiára, hogy szüntesse meg a keresztények üldözését és hívja össze az első nagy keresztény zsinatot Nikaiába.

Legújabb vizsgálatok alapján a következőket tudjuk meg erről a leletről: a táblatöredék diófából készült. Készítője három nyelven véste bele a szöveget, úgy, ahogy azt János evangéliumában olvashatjuk (Jn 19,20). Ám két érdekes különbség miatt a régészek igazoltnak látják, hogy a deszkadarab nem lehet hamisítvány. Jánosnál ui. ezt olvassuk: “héberül, görögül és latinul volt írva.” Ezzel szemben a töredéken más a sorrend: héber, latin, görög. A másik érdekesség az, hogy a héber szöveget jobbról balra haladva véste bele készítője. Ez nem baj, hiszen a héber írás – akár a mi rovásírásunk is – jobbról balra halad. Ám a táblavéső elfeledkezett arról, hogy a görög és a latin írás éppen ellenkező irányban – balról jobbra – halad. Ő ezeket is jobbról balra haladva véste a fába.

Amennyiben a német Paderborn-i és az izraeli Beerseva-i egyetemeken tanító C. Thiede régész-paleontológusnak igaza van, akkor a kereszténység a világvallások között az egyetlen olyan vallás, amelynek a kezdeti éveiből származó tárgyi bizonyítéka van."

Ellenkező bizonyításig fogadjuk el hitelesnek, hogy a legelső INRI tábla diófából készült.

És közel 100 évig egy magyar diófa-kereszt is állott Jeruzsálemben. Az Új Ember folyóirat számolt be róla, az ismertetés szövegét lerövidítettem.

"Az Olajfák hegyének tövében, Mária sírjának templomától jobbra találunk egy barlangot. A hagyomány szerint Jézus többször kereste fel ezt a barlangot, ez nyújtott neki éjszakai szállást, sokszor imádkozott a barlangban és itt tanította apostolait. Az utolsó vacsora után ide tértek be az apostolok Péter, János és Jakab kivételével, amíg Jézus a Getszemáni kertben - kissé távolabb a barlangtól - haláltusáját vívta. Ezen a helyen áll ma az Agónia bazilikája, vagy más néven a Nemzetek temploma."

Kép helye "A barlangban egy megható magyar emlék volt majdnem száz évig. Huber Lipót: Az Úr Jézus Szülőföldjén című könyvében, amely 1900-ban jelent meg, ezt olvassuk a barlangról: Egyik oszlopnál nehéz fakereszt vonja magára a magyar zarándok figyelmét, melyet 30 év előtt egy Bács megyei honfitársam, aki hat évi gyaloglás után ért Jeruzsálembe, vállain hozott ide. Rajta ez egyszerű fölírás olvasható: »Az Isten Dütsősigire Jézus Szeretetiért hozta ezen Körösztöt Magyarországból, bajai lakos, Mérő József 60 éves zarándok 1868«".

"Megható magának a zarándoknak és keresztjének is a története. Mérő József 1800 körül született Szekszárdon. Takácsmesterséget tanult. 1838-ban Nagybecskerekre, majd 1843-ban Bajára költözött családjával. A mélyen vallásos embert sok megpróbáltatás érte: egy éven belül három kisgyermekét veszítette el. Ehhez járultak még egyéb családi csalódások is: papnak készülő fia elhagyta a szemináriumot, leánya pedig a zárdát. Ezek az események teljesen feldúlták az egyszerű, mélyen vallásos ember lelkét. 1860-ban felesége is meghalt, s teljesen egyedül maradt. Ekkor határozta el, hogy elzarándokol a Szentföldre. 1866 tavaszán kivágta a kertjében lévő diófát, keresztet ácsolt belőle, tarisznyát akasztott nyakába, és a kereszttel a vállán gyalog indult a Szentföldre. Kép helye Községről községre vándorolt; a jó emberek megszánták, szállást és élemet adtak neki. Ijjas érsek még beszélt idős emberekkel, akik látták a keresztet vivő zarándokot. Így érkezett el Szerbián, Bulgárián, Törökországon át ezer veszély és szenvedés közepette a Szentföldre kétéves zarándoklás után (nem 6 éves, ahogy Huber Lipót írta). Nehéz keresztjével végigjárta a szent helyeket, majd keresztjét a ferenceseknek ajándékozva, a Getszemáni barlangban hagyta. A zarándokkönyvek leírása szerint az egész Szentföld lakossága, keresztények és mohamedánok épültek ennek a derék magyar embernek erős akaratán, alázatos buzgóságán és mély hitén, ahogy vállán a súlyos kereszttel az Úr Jézus szülőföldjének szent helyeit bejárta. Valószínűleg 1869-ben indulhatott el hazafelé."

"Mérő József keresztje mintegy száz évig, 1955-ig volt a Getszemáni barlangban, a középen lévő oszlopon. Ma hiába keressük a keresztet a barlangban. Az oszlop sincs meg, a barlangot teljesen átépítették. Mi történt a kereszttel? 1955-ben egy felhőszakadás következtében a Kedron patak elöntötte Mária sírját és a Getszemáni barlangot, szinte mindent tönkretett benne. A ferencesek helyreállították és átépítették a szentélyt, de Mérő József keresztjének nyoma veszett."

Ilyen előzmények után akkor leszek a legbölcsebb, ha nem szólok egy szót se, hanem átadom a szót a következő képeknek, mert önmagukért és a diófáért beszélnek.

Tehát: Mi minden készül diófából? Szinte minden, de elsősorban bútor.

Minden, ami körülveszi az embert, ami közvetlen környezetéhez tartozik, ami fontos, hogy jól használható, tartós és szép legyen. Bútorok, a lakás belső berendezése, használati és dísztárgyak, a szórakozás és a szabadidő eszközei. És egyebek.

A diófabútor a gazdagság jelképe. Igen szépen meséli el Móricz Zsigmond a családi diófabútor történetét élettörténetének Csécse című részében:

"Édesapámnak nem kellett vásári bútor. Nem kellett olyan bútor, amivel férjhez szoktak menni s házasodni a falusi gazdák gyerekei. "Van öreg diófa - mondta -, majd asztalost hozatok és csináltatok olyan bútort, hogy kétfelé áll a falu füle tőle." Ezt az anyósa, a nagyanyám, a legnagyobb örömmel hallotta, mintha csak ő mondta volna. Csakugyan el is hozatta a becsi asztalost, aki egész családjával odaköltözött a kerti házba, mint a régi mesterek, Tintoretto, aki kilenc gyerekkel érkezett a hercegékhez, felállítani a tizenkét képet. Ez is így ment mutatis mutandis, s el is készült a szép, tömör diófabútor, üveges almáriummal."

Tisztelt lakberendező Kollégám, manapság is vannak olyan ügyes aztalosok, akik - nem a móriczi kosztért-kvártélyért, hanem némi készpénzért - minőségi diófabútort tudnak készíteni. A lakás hangulatát az ilyen diófabútorok teremtik meg, mint ez a diófaszekrény és a hozzá tartozó ebédlőgarnitúra:

Kép helye Kép helye

Vagy kedvcsinálónak, rögtön itt, a bútor-fejezet elején kukkoljunk be egy brit kastélyba, és nézzük meg, milyenek az előkelők bútorai. A következő két kép ugyanazt a szobát mutatja, azonos a csillár, a falikép és a szőnyeg. De a diófából készült ebédlőgarnitúrát két látogatásunk között kicserélték. Biztos volt rá pénzük.

Kép helye Kép helye

Tisztelt diófabútort vásárló Kollégám, ez volt a minta. Ha van rá pénzünk, váltogassuk. Mert olyan sok szép diófabútor van!

Nézzük meg alaposan, milyen bútorokat lehet diófából készíteni. A diófa tisztán művészi célú használatát majd külön mutatom be.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább