Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Milyen diófát ültessünk?

Mottó:
"Young men plant radishes, old men plant trees."
(A fiatalok retket ültetnek, az öregek fákat.)
(Gary Goby)

Azt már többször érintettük, hogy diótermelési célra milyen diófát érdemes ültetni. Most csak a kimondottan fatermelési célú ültetvények szempontjából vizsgáljuk a kérdést, alapul véve és hazai viszonyokra adaptálva a híres szakíró, J. Becquey A faanyagnak való diófa című könyve okfejtésének egy részét, kiegészítve Andreas Ehring német kutató megállapításaival.

De előbb szögezzük le, hogy egyetértünk Szentiványi Péterrel: "Üzemi árugyümölcsösökben ipari rönkfa létrehozására nincs lehetőség, mert az állomány fáinak nagy része ötvenéves életkoron túl teljesítőképességében olymértékben visszaesik, hogy az ültetvény további fenntartása és üzemeltetése nem gazdaságos."

Professzor úr még azzal a gondolattal is kiegészítette fenti szakvéleményét, hogy a diófaanyag gesztesedése, vagyis értékes színeződése főleg 50 éven túl történik, az árutermő dióültetvény kivágott fáinak faanyaga ezért is kevésbé értékes.

És szerintem azért sincs lehetőség, mert a gyümölcstermő diófa törzsalakítása, fiatalkori metszése nem teszi lehetővé 2,30 m-nél hosszabb, egyenes, hibamentes rönk kinevelését. Válasszunk hát az egyéb lehetőségekből.

Mert milyen választási lehetőségünk van egyáltalán? Vagy hazai közönséges diót ültetünk, - magoncot, mert a fajtadiók diótermesztésre valók, - vagy feketediót, mert hazai klímánk nagyonis megfelel neki, vagy a kettő hibridjét (amit egyszerűen csak hibriddiónak neveznek).

Azt már magam teszem hozzá, hogy ha öntözési lehetőségünk van, létesíthetünk diófaerdőt az Oregoni feketedióból is, ami a feketedió és az észak-kaliforniai feketedió hibridje, és a mi éghajlatunktól hűvösebb vidéken, - igaz, gyakori esők mellett - az egyik legszebb diófaanyagot képes produkálni.

(Becquey úr tanításán túlmenően vannak, akik máshogy nevelik a diófaanyagot. Feketedió alanyt vetnek végleges helyére, és 2 m magasság fölött szemzik be diótermő közönséges dióval. Így valóban biztosított a kettős hasznosítás.)

Ha közönséges dió mellett tesszük le voksunkat, akkor azért csak a hazai jöhet számításba, mert a külföldiek más klímához szoktak, nálunk nem érnének el olyan növekedést, mint a hazaiak. A hazai dióból pedig - mint említettem - csak a magoncok jöhetnek számításba, mert az oltványdiók nemcsak drágák, hanem a hazai fajtadiók kiválogatása során az értékmérő szempontok között nem szerepelt a faanyagtermelés, és diótermesztési célra a központi tengelyes, fának való típussal szemben a laza, szétágazó koronájú fajták bizonyultak jó diótermőknek.

Léteznek faanyagcélú diófajták is, a Juglans regia fajon belül. Angliában például azért ültetik előszeretettel a francia Lozeronne diófajtát erdészeti célra, mert növekedése gyors, ugyanakkor ez a fajta jobban bírja a téli fagyokat, télen kevésbé károsodik, mint a többi francia diófajta. A tavaszi fagyokat is jól elkerüli, mert későn, május közepén kezdi rügyeit bontani. Franciaországban létezik a Charentes fajta is.

A francia INRA kutatóintézet foglalkozik Európában legszínvonalasabban a faanyagcélú diófák nemesítésével, szaporításával. Erdészeti célú diócsemeték az INRA-telepen:

Kép helye

Kép helye A feketedió erdészeti hasznosítása Európában több mint százéves. 1900-ban a Rajna és a német Duna vidékén már foglalkoztak vele. Ha a feketedió mellett döntünk, feketedió magvakat kell beszereznünk, hasonló vagy zordabb éghajlat alól származókat, és azokból kell magoncot nevelni, mert a kimondottan faanyagtermelésre szolgáló feketedió-fajták még most állnak kipróbálás alatt. Ilyen fajta például a Purdue Selection, amely jó növekedésével tűnik ki, évente mintegy 2,5 cm-t is vastagodhat törzse.

A két faj hibridje viszont nem akármilyen hibrid lehet, mert hibriddióként a közönséges dió apától és feketedió anyától származó hibridek a jók.

Kép helye Ha házilagosan kívánunk hibriddiót nevelni, megtehetjük, hogy olyan feketedió-magvakat csíráztatunk, amelyek anyafája közelében közönséges diófák is voltak. De ez a körülmény nem jelent garanciát arra, hogy az utódok hibridek lesznek. Vagy a csemetéket kell küllemük alapján szelektálnunk, vagy olyan gyakorlattal, szakismerettel kell rendelkeznünk, hogy a feketedió szemekről, esetleg csírájukról felismerhessük a hibriddió utódokat. Túl azon, hogy ilyen ember Magyarországon - tudomásom szerint - csak kettő van, az is kérdéses, hogy a saját nevelésű hibriddió-csemeték a legnagyobb növekedési erélyűek lesznek-e, amire nincs garancia. Erre szakosodott kutatók a szelekciós a munkát már elvégezték helyettünk, célszerűbb az ő klón-szaporított csemetéiket megvennünk.

A faanyagtermelésre számításba jöhető dióhibridek vagy a Juglans x intermedia, vagy a Juglans x Vilmoriana. Ez a kettő bizonyítottan jó faanyagtermelő a miénkhez hasonló éghajlat alatt, és beszerzésükért nem kell Amerikába menni, Európában is folyik csemetenevelésük. Franciaországban is, Toulouse vidékén, ahol a legígéretesebb hibrideket NG23, NG28 és MJ209 név alatt tesztelik. Tapasztalatuk szerint ezek a klónok jó hidegtűrők Észak-Franciaországban, Elzászban is. Angliában is az NG-23 és az MJ-209 hibrideket propagálják. Kiemelik ezen hibridek jó téli hidegtűrését, ami viszont arra utal, hogy más hibridekkel hideg éghajlatú vidékeken gond lehet.

Kép helye Kép helye

(Most látom, szövegembe becsúszott egy kis pontatlanság. Az előző bekezdésben említett erdősítési célú dióhibridek közül az MJ-209-es nem a feketedióval, hanem az arizonai dióval, a Juglans majorral létrehozott hibridje a mi közönséges diónknak, erre utal az MJ betűjel, az NG betűjel pedig a Juglans nigrára. A többi stimmel.)

Kép helye Az arizonai diónak a közönséges dióval létrehozott hibridje, a J. major x J. regia szeintem nálunk nem jön számításba, mert az arizonai dió melegebb éghajlatról származó diófaj. Ezért újdonság számomra, hogy Elzászban és Angliában viszont jól megfelel, sőt, Baden-Württembergben is. Ezek szerint nem nekem van igazam. (Most az egyszer.)

De mégis igazam volt. (Mint rendszerint.) Most olvasom, hogy a hibriddiók közül az MJ-209 a leghosszabb tenyészidejű. Ősszel előfordul, hogy kambiumszövete és a hajtások állománya nem fásodik időben, ezért a korai fagyok a leginkább károsítják, a többi hibridhez viszonyítva. Szóval, mégis melegebb éghajlatra lehet küldeni.

Jobboldalt kiültetésre előkészített hibriddió-csemetéket láttunk. A képen baloldalt az NG-38, középen az NG-23, jobbszélen pedig a mikroszaporított MJ-209.

Csak kiegészítésként jegyzem meg, Európa mediterrán régiójában is hoztak már létre faanyagtermelésre alkalmas dióhibrideket, azonban ezek melegebb éghajlat alatt születtek, ezért nálunk nem vehetők figyelembe. De azért tudjunk róluk. Olaszországban ilyenek: Orvieto, Chiusi, Tapogliano, Görögországban a West Crete, Spanyolországban az MBT122. De a spanyol hibriddió-csemeték zömét a francia MJ209 és NG23 hibridek teszik ki. Ezek képei:

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

7 és 24 éves hibriddió-ültetvény Franciaországban:

Kép helye Kép helye

Egy mintaszerű hibriddió-ültetvény képei Franciaországból, Périgord megyéből, Trémolat községből. Az ültetvényt úgy találjuk meg, hogy a falunál letérünk az országútról, és a Dordogne folyó felé indulunk. Ott van, 300 m-re. A képeket szándékosan nem kicsinyítettem le, klikkeléssel eredeti nagyságra nagyíthatók.

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Kép helye A hibriddió erős növekedése jól megmutatkozik a jobboldali képen is. Németország délnyugati csücske, Kaiserstuhl község határa. Ötven éves hibriddió fa, 35 m magas, 70 cm törzsátmérővel.

A hibriddió is terem diót, ami hasznosítható is. Nehézséget jelent, hogy nagyon keveset terem, és termése a feketedióra hasonlít.

Spanyolországban, Barcelonában nagy méretekben szaporítják a Juglans x intermedia helyben előállított IRTA X-80 fajtanevű klónját. Egyetlen hátrányuk a hibriddióknak, hogy drágák. Egy spanyol faiskolás 1-2,5 euró/db közti áron adja a gyengéjét, 5-7 euróért a javát. Előnyük viszont a szép színű, rajzolatú faanyag.

Mivel később nem lesz rá módom, hadd szóljak itt néhány szót az IRTA X-80 fajtájú hibriddióról, amit Mas Bové-ban, Barcelona mellett nemesítettek ki. Nemrég olvastam róla egy cikket.

Nemesítői elérték kitűzött céljukat, vagyis ez a fajta kiemelkedően a fatermelésre való. Hajtásnövekedése igen nagy, jellemző csúcsrügyi dominanciával, ennek következtében gyakorlatilag egyenes törzset nevel. Vegetatív típus, virágzása, terméshozama minimális.

A mikroszaporítás következtében saját gyökerű fa, és állománya igen egyöntetű.

Tavasszal április 15-e után hajt ki, így - spanyol viszonyok között - tavaszi hajtását a kései fagyok nem veszélyeztetik. Törzskörméreti növekedése évente 7 cm-t ér el.

Az alábbi képek közül a két kisebb képen látható fa ilyen fajta, 1,30 m magasságban 44,5 cm átmérőjű, 2,50 m magasságban pedig 40,8 cm. Hasznosítható törzshossza 4,90 m!

Hibriddiók:

Kép helye Kép helye Kép helye

Ha már elgondolkoztunk a számításba vehető diófajokon, utána először a rendelkezésünkre álló földterület talajviszonyait vizsgáljuk meg. Kémhatását és vízellátását. Az 5-6 pH-jú savanyú talajok a hibriddiónak tökéletesen megfelelnek, a feketediónak közepesen, a közönséges diónak gyengén. A talaj savassága kisebb problémát jelent, ha rendszeresen műtrágyázunk, meszezünk. Ha a talajunk csak gyengén savanyú, 6-7 pH-jú, az mindhárom diónak kiváló. Ha viszont lúgos kémhatású, 7-8 pH-jú talajunk van, az a közönséges diónak, valamint a hibriddiónak közepesen megfelel, de a feketediónak csak gyengén. Tehát a kémhatás szélső értékei 5 és 8 között lehetnek, ezeken kívül dióerdő nem él meg. A talaj szabad mésztartalma önmagában nem kizáró ok.

Ha a vízellátás a tenyészidőszak folyamán jó, az mindhárom diónak kiváló. Ha a vízellátás gyenge, változó, akkor fekete diót egyáltalán ne ültessünk. A közönséges dió fejlődése is gyenge lesz, viszont a hibriddió kielégítően fogja magát érezni. Külön kérdés az időnkénti vízborítás kockázata. Ha fennáll olyan kockázat, hogy a dióerdő talaja több napon át is el lesz öntve vízzel, közönséges diót nem szabad telepítenünk, mert gyökere megfullad. Hibriddiót se, mert annak meg a fejlődése lesz gyenge. Feketediót telepíthetünk vízveszélyes területre, mert az eltűri, ha nem is szereti.

Kevésbé jók dióerdő számára azok a kötött talajok, amelyek az év egy részében szárazak, más részében nedvesek. Az állandó nyirkos termőhely a kedvező. Még azok a mélyedések, medrek, amelyekben az év folyamán jellemzően nincs víz, se igazán jók. A feketedió - ha válogathat - a völgyeket, mezőket, réteket kedveli legjobban, de ha a talaj mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, más fekvésben is jó növekedést produkál.

A talaj után értékeljük éghajlatunkat. Dióerdő számára az éves 8 C°-ot legalább elérő átlagos hőmérséklet szükséges. Ez Magyarországon megvan.

Ha az éves csapadékátlag 800 mm fölött van, az optimális az összes diónak. Ha 650 mm alatt, akkor nem szabad feketediót ültetnünk, a közönséges dió fejlődésével is gondjaink lesznek, de a hibriddiónak megfelel, ha nem is tökéletesen.

Ha földünk jellemzően napos fekvésű, akkor ez a körülmény a közönséges diónak optimálisan megfelel. A hibriddiónak is átlagosan, de a feketedió nem szereti a túl sok napot. Ha éghajlatunk jellemzően felhős, - ez Magyarországon nemigen mondható el, - akkor nem ajánlott a közönséges dió ültetése - a gomba- és bakteriális betegségek iránti nagyobb fogékonysága miatt, - de kiváló a másik kettőnek.

A diófák érzékenyek a szélre, a nagyobb hajtásnövekedés szeles időben nagy töréskárokkal járhat. Ha földterületünk szélvédett, az mindhárom diónak optimális. De ha lombos állapotuk idején gyakoriak az erős szelek, akkor feketediót egyáltalán ne ültessünk, és a másik kettőt is erősen gondoljuk meg, mert sok bajunk lesz.

A téli hidegről hazai viszonyaink között nem sokat kell gondolkozni, azt a diófák jól elviselik. -30 C° alatt lép csak fel olyan károsodás, ami a faanyagnak nevelt fát tönkreteszi. Más a helyzet a szomszédos, hegyesebb országokban. 600 m-nél magasabban erősen gondoljuk meg a dióerdő telepítését, mert magas hegyekben a téli hideg is keményebb, kivéve talán a déli oldalakat. De azért vigyázzunk, én nem ajánlom magas hegyekre a diófaerdőt.

A fák fiatalabb korában a téli fagyveszély nagyobb. Havas téli időben a szikrázó téli napsütés is felmelegítheti annyira a fiatal fák kérgét, hogy azokon repedés vagy fagykáros folt keletkezhet. De olyan fagykár is van, ami kívülről nem látszik, de a faanyag akkor is károsul a kéreg alatt. Szakértők még gyökérelfagyásról is írnak, annak következtében pedig armilláriás gombafertőzésről. És fagykár miatti kipusztulásról is. Az Armillária egyébként gyengeségi parazita. Nemcsak a fagyott, hanem a szárazság következtében meggyengült diógyökeret is megtámadja, súlyos esetben már fapusztulásról is írtak. És a mechanikailag (talajművelő eszközzel) okozott sebeken is fertőz.

A gyümölcstermő diófákhoz hasonlóan károsítja a csúcsrügyeket a kései fagy. Nem az a baj, mint a diótermő fáknál, hogy nem lesz termés, hanem az, hogy a legerősebb rügy, a csúcsrügy nem tud tovább növekedni, a fejlődő fatörzs nem lesz egyenes, a csúcsalatti rügyből vagy a vessző többi hajtásrügyéből kitörő hajtások rövidebbek és elágazók lesznek. Tehát amiért az erdőt telepítjük, az egyenes, magas fatörzs károsul. A kései fagyok szempontjából a jellemzően fagymentes területek mindhárom diófélének optimálisak. Ahol viszont gyakoriak a kései fagyok, fekete diót nem szabad telepíteni, a közönséges dióval is sok bajunk lesz, egyedül a hibriddiónak felel meg, mert talán a legkésőbbi kihajtású a három közül.

A későtavaszi fagy kérdésében a német szakértő véleménye eltér a franciától. Ehring úr szerint a kései fagyok csak ott károsítják a dióerdőt, ahol gyakoriak. Egy-egy fagykárt a diófa könnyen kinő, nincs hatása. A lefagyott hajtást a diófa bőven pótolni tudja, annál is inkább, mert a lefagyott szaporító szervek helyett minden energiáját a növekedésre tudja fordítani. Tehát a dióerdő esetében egy-egy tavszi fagy még hasznos is lehet, nagyobb növekedést eredményezhet. Kivéve a feketediót, ahol a csúcsrügy hiánya a törzs görbülését eredményezheti.

És még egy német szempont: a korai fagyok, ősszel. Ezek egyértelműen veszélyesek, mert ha a hajtások és a szaporítószövet még nem fásodtak meg, károsodnak.

Vegyük azt is szemügyre, - tegyük vizsgálat tárgyává, - hogy mi volt eddig a területen. Ha szántóföld, rét vagy legelő, ez a körülmény a közönséges diónak és a hibriddiónak tökéletes. A feketediónak is megfelel nagyjából. De a feketediónak az az optimális, ha erdő, gyümölcsös vagy elhagyott parlagterületek helyébe kerül. Én nem tudom, miért ilyen az ízlése, de azt még nagyjából meg tudom érteni, hogy ezek az utóbb felsorolt területek miért csak módjával felelnek meg a hibriddiónak. Valószínűleg azért, mert fogékonyabb lehet az olyan farontó gombák fertőzésére, - lásd pisztricgomba és Armillária, - amelyek korábban a területet uralták. A közönséges dió esetében viszont olyan terület szóba se jöhet, ahol korábban fák nőttek.

Külön kérdés az árnyékhatás. Sajnos, nagy, összefüggő dióerdők telepítésére nem sok földtulajdonos gondolhat, jellemzőek a kisebb földparcellák. Ezeken is lehet eredményesen dióerdőt nevelni, de kisebb területnek aránytalanul nagy a relatív külső határa - a nagyobbhoz viszonyítva, - ezért komolyabban kérdéses a szomszéd területek fáinak árnyékhatása. Már ha nem magunk idézünk elő a telepítéskor mesterséges árnyékot a diófáink számára egyidejű más fafajok telepítésével, ahogy egyes leendő erdőtulajdonosok csinálják. Szóval, ha nincs árnyékhatás, az mindhárom diófélének tökéletes, bár a feketedió egy csöpp árnyékot talán jobban szeret. De ha árnyékhatással kell számolnunk, közönséges diót egyáltalán ne telepítsünk árnyékos helyre, és az erős árnyékhatás a másik két diófélének se jó, növekedésük gyenge lesz. A fiatalkori fejlődésre mindhárom faj fokozottan igényli a fényt, és később is megvan mindegyiknek a szabad fényen lévő korona iránti igénye. Ne tévesszük össze tehát az árnyéktűrést a fényigénnyel. Az árnyékot esetleg tűri a feketedió, de a fényt az is igényli. Az árnyékhatás még egy kárral jár: nem is olyan ritka az olyan, görbetörzsű diófa, amely a fototropizmust követve görbe törzset nevel. A cél az értékes, egyenes diófatörzs.

És ha az egyenes diófatörzs szóbajött, még egy különbség észlelhető a szóbajöhető diófélék között. A közönséges diótól általában nem várható el olyan hosszú szabad, egyenes törzs, mint a másik két diófajtól. Német tapasztalat szerint a közönséges dió 20-30 m-es értékes egyenes törzset nevel, a feketedió és a hibriddió pedig 30-40 m-eset.

Az erdőtelepítéskor az is szempont lehet, hogy magvakból - magoncokból - telepíthetünk, vagy csemetét kell vennünk. Erre már bevezetésben utaltam, a közönséges és a feketedió csak magról - magoncból - telepítendő, a hibriddiót viszont csemeteként kell megvennünk, mert azt nem tudjuk magunk előállítani, az meghatározott fajta hibrid. És arról is tudjunk, hogy Európában nincs elég belőle, nem biztos, hogy kapunk, ha drágán is.

Persze, erdőtelepítés nem közvetlenül a dióból ajánlott, a sokféle lehetséges kár miatt, amik következtében az eredmény sokszor gyenge, hanem csemetekertben előnevelt egyéves suhángokról.

Ha magvakból telepítünk, a szaporítóanyag hasonló éghajlatú vidékről származzon, mint ahova telepíteni kívánjuk. A melegebb éghajlathoz akklimatizálódott dió (a közönséges dió és a feketedió egyaránt) nem tud egyik generációról a másikra hidegebb éghajlathoz szokni.

Kép helye Ha diócsemeték telepítése mellett döntünk, a csemeték szabad gyökerűek lehetnek, a konténeresek túl drágák lennének. Fontos, hogy terjedelmes gyökérzettel rendelkezzenek, magának a csemetének a mérete kevésbé fontos. 15 cm-től 120 cm-ig szokott lenni. Jó, ha 50 cm mélyen meglazíthatjuk a talajt, de még jobb, ha ilyen mély gödrökbe telepíthetünk. Az egyéves diócsemete gyökérhossza gyakran eléri az 50 cm-t. Ültetéskor a csemete ne kerüljön túl mélyre, az eredeti mélységéhez képest legfeljebb 10 cm-rel. A főgyökeret ne rövidítsük meg az ültetési költség csökkentése céljából. Esetleg a túl nagy oldalgyökerekből metszhetünk le, a sérült gyökereken kívül.

Ugyanezt a kérdést, a szaporítóanyag kérdését a telepítési költségek szempontjából is feltehetjük: Melyik az olcsóbb? Toronymagasan olcsóbb a közönséges dió, de a feketedió se drága. Az olcsóságot tekintve messze a harmadik a hibriddió, 2-4x drágább, mint a másik kettő. Dehát annak más előnyei vannak.

Például nézzük meg a faanyag európai árát. Európában más az értékítélet, mint Amerikában, ahol egyértelműen a feketediót értékelik a legmagasabbra. Nálunk a közönséges dió a legértékesebb, szinte ugyanolyan értékes a hibriddió, és csak harmadik a feketedió. Ízlés kérdése különben.

Tehát a hibriddió telepítése a legdrágább. Amikor ezt írom, az egyéves hibriddió-suhángok ára 3-6 euró/db, ami igen drága. Hektáranként ezért csak 100-250 db-ot ajánlanak Németországban is, (amely állam polgárai nem a szegénységükről híresek), vagyis 40-100 négyzetméterenként egyet. Ezzel szemben feketedióból és közönséges dióból 250-1000 darabot javasolnak egy hektárra, vagyis 10x4-es kötéstől 5x2-es kötésig. De ezekből a fajoktól nem várható olyan szép, egyenletes, erős növekedés, mint hibridjüktől.

Kézenfekvő a gondolat, tisztelt dióerdész Kollégám is gondolt már rá, ha ilyen drága a hibriddió-csemete, akkor hibriddió-magokból nevelünk értékes dióerdőt.

Nos, nem egyszerű a dolog. Először is kell egy termő feketedió fa, aminek elérhető közelségében pollenadó közönséges dió van. Eddig rendben van, de olyan, kimagaslóan jó növekedésű fákra van szükség, amelyek az erős növekedési hajlamot fokozottan örökítik tovább. Ilyen, termő fákat nem tudunk prezentálni. Továbbmegyek, Magyarországon a legfelkészültebb erdészeti csemetenevelők sem, így reménytelen a hibriddió-mag megvásárlása.

És még tovább megyek. A feketedió fa diói, függetlenül attól, hogy a beporzást feketedió vagy közönséges dió végezte, küllemre egyformák. Más szóval: nincs az a szakértő, aki megállapítaná egy feketedió-szemről, hogy csírája a feketedió-fajhoz tartozó géneket hordoz, vagy pedig génkészlete a két faj kombinációja.

És ha már elérkeztem a szakértelemhez: A Képeskönyvben legalább kétszer megemlítettem, hogy van az országban mégis két szakember, aki a kétféle mag között különbséget tud tenni, egyikük nekem is elárulta a titkot. Most, hogy már öt év eltelt, lejárt a titkosítás határideje, magam is elég idős vagyok, nem akarom a titkot a sírba vinni, megosztom.

Amikor a feketedió-szemek csíráznak, akkor kell megnézni a gyököcskéjüket. Ha rózsaszín árnyalatú, hibriddiót látunk, ha fehéres, feketediót. Szortírozzuk szét a csírázó diókat, és lehet hibriddió állományunk. De arra készüljünk fel, hogy növekedésük nem fogja elérni a francia hibridekét.

Úgyhogy hibriddió szaporítóanyagért legjobb, ha Franciaországba megyünk. Jó pénzért - euróért - adnak. Egy kisterületű francia hibriddiós:

Kép helye Kép helye Kép helye

A dióerdő telepítési költségei éppen a szaporítóanyag ára miatt magasabbak sokkal, más erdőkhöz viszonyítva.

A kitermelt dióerdő újratelepítése már lényegesen könnyebb. Nemcsak azért, mert a dió tősarjról jól sarjad, (a feketedió gyökéranyaga nem értékesebb, ezért talajszinten szokták kivágni), de amíg a dióerdő él, a természetes újulás magról is bekövetkezik. A magról, helyszínen kelt diófák, ha az erdőművelésbe beilleszkednek, sokkal jobban növekszenek, mint a telepített csemeték.

Még a hibriddió természetes újra erdősülésében is joggal bízhatunk, annak ellenére, hogy diója sokkal kevesebb, mint szüleié volt. Hátránya csak annyi, hogy a második (F2) nemzedék hibridhatása odavan, és a hibriddió magvaiból kelt diófák egyik vagy másik nagyszülőjükre fognak inkább hasonlítani. Dehát azok is értékesek.

De a leírtakat elolvasva ne bizonytalanodjunk el. Van olyan termesztői elgondolás is, hogy a különböző dióféléket vegyesen telepítik. Sűrűbben. És majd meglátják menet közben, melyik típus marad meg. Van, aki így csinálja.

Például az alábbi, franciaországi ültetvényben vegyesen található mindhárom dióféle.

Kép helye

Sőt, vannak, akik tovább mennek. Ugyancsak Franciaországban egy gazdának az az elgondolása támadt, hogy a dióféléket más értékes fafajokkal, például cseresznyefával is elegyíteni lehet. Elgondolását meg is valósította, mintaszerűen:

Kép helye

A harmadik franciaországi kép pedig azt tanúsítja, hogy a diófélék gyorsan növő fafajokkal, nyárfával, fenyőfával is elegyíthetők. (Lehet, hogy a kép ezt nem nagyon tanúsítja, de akkor ez az én hibám. A valóságban szépen néz ki az ültetvény.)

Kép helye

Egy idős amerikai farmer, Andy Dixon is a puhafákkal elegyes telepítés híve. A fákat tág térállásban neveli, a köztük levő területet évente 2-3-szor kaszálja. Mint mondja, a betegségek és kártevők elhatalmasodása ellen jó az elegyes telepítés.

A telepítés vázát a 12x12 m-re ültetett nyárfák adják meg, és közéjük ültethetők a nemes keményfák, konkrétan a dió.

Bár az is igaz, így igazi kihívás egyenes törzsű feketediót nevelni, mert a bőséges napfény hatására a diófa korán és gyakran elágazik. A törzs alsó részének feltisztítása ezért fontos és nehéz feladat.

Kép helye

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább