Mottó:
"A diófa kétségkívül a legszebb faanyag a Földön, színe a mézszíntől a gazdag, mély csokoládé-barnáig, gyakran füstös örvényekkel, sötétbarna-fekete vonalakkal díszítve. Erezete lehet teljesen egyenes, elegánsan ívelt, vagy a hullámok, fodrok, csavarodások, pettyek, foltok tűzijátékát, valóságos fesztiválját adhatja, mint egy kusza, ópiumos álom."
(McIntosh, 1995)

"Ökológiai szempontból a diófa világ legértékesebb fái közé tartozik, mivel faanyaga és termése egyaránt pótolhatatlan értékűek."

Mielőtt tisztelt Kollégám elfogultsággal vádolhatna, jelzem, hogy az idézet nem tőlem származik, hanem egy olyan fakereskedőtől, aki a világ legértékesebb faanyagaival foglalkozik.

Ha faipari, fafeldolgozási szempontból értékeljük a dió fáját, körültekintőnek kell lennünk.

A diófa fás részeinek szaporítószövetétől, a kambiumtól beljebb lévő farészt két részre oszthatjuk. A fabél körüli legbelső, sötétebb, tömör, kemény része a geszt, az ezt követő világosabb évgyűrűk sávja a szijács. A gesztes anyagrész szárazabb és tartósabb, minden tekintetben jobb műszaki tulajdonságú. A szijács az idősödő fa életműködésében még résztvevő szövetek évgyűrűinek halmaza. Világosabb színe a még élő sejtek fehér színű cellulózától van. A szijács területe még a keményebb fák esetén is lazább szerkezetű, puhább és nagyobb nedvességtartalmú.

A faanyag gesztre és szijácsra oszthatósága nem minden faanyag jellemzője. A dión kívül az akácnak, a tölgynek, a cseresznyének, a vörösfenyőnek, stb. De mindezeknél jóval nagyobb mértékben a feketediónak. Feketedió és közönséges dió keresztmetszete:

Először színét és mintázatát vegyük szemügyre. A diófa fabele - gesztje - színben eltér a faanyag külső, élő részétől, a szijácstól.

A közönséges diónak vékony, világos szijácsa van, a szijács szélessége 5-10 cm. Színe változó, a szürkésfehértől a sárgásszürkén a pirosas árnyalatig terjed.

Gesztje általában barna, a barna szín különböző árnyalatait adja, sokszor sárgás árnyalattal. Színe ritkábban sötétszürke, a minőségi faanyag sűrűn, sötéten erezett. A geszt színe változó. Megfigyelték, hogy nemcsak a termőhelytől függően mutat eltérő színárnyalatokat, hanem a szín a fa magasságától is függ. A szín erősen variálódik világostól sötétbarnáig. Lehet akár egérszürke árnyalatú is, sőt egy német leírás szerint "felhős hatású" is.

Előnyt, értéket jelent, ha a szín nem egyenletes barna, hanem szürkés, vöröses, ibolyás beütése van, de ez inkább a feketedióra jellemző. Tónusai élők és sötétek, főleg az erezete.

A gesztben szabálytalanul futó sötétebb vonalak láthatók.

A dió fájában az évgyűrűk felismerhetően, szabályosan különülnek el, ebből adódik szép erezete. Bélsugarai finomak, szabad szemmel alig észlelhetők.

Faipari szaknyelven húrmetszetnek, tangenciális metszetnek nevezik az olyan deszkát, amelyik a széldeszka alatti első-második deszka, amelyiknek vágata nem a fabél irányába, hanem arra keresztbe mutat. Nos, az ilyen vágású diódeszkára mondják, hogy foltos rajzolatú. A diófaanyag húrmetszeten rendkívül dekoratív, rajzos.

Foltos rajzolatú diófaanyagok:

Arra pedig, amelyik a törzs közepe tájáról származik, - ezt sugármetszetnek, radiális metszetnek nevezik, - a csíkos rajzolatú jelzőt alkalmazzák. Hosszmetszeten nagyon jellegzetes a rendszertelen és szabad szemmel is jól látható árkoltság.

A diórönk sugárirányú metszete:

A faanyag szerkezete, textúrája dekoratív, felülete legyen akár matt, akár fényes. Mindkét esetben csillogó felülete van. A faanyag szaknyelven félig porózus, vagyis a pórusok elszórtak, egyszerűek. A diófaanyag szórtlikacsú, nagy pórusméretű.

Edénynyalábai kifejezettek. Az edénynyalábok alakja és elrendezése is növeli a dekoratívitást. Alakjukat félkörösnek, féliggyűrűsnek írták le. Vastagságuk átlagosan 60-240 mikron, az idősebb fákon vastagabbak az edénynyalábok. Négyzetmilliméterenként 3-14 edénynyaláb található.

A diófa anyaga mikroszkóp alatt. Keresztmetszet, radiális és tangenciális metszet:

A dió fájában nem fordulnak elő olaj- vagy nyálkatartalmú sejtek. Kristálytartalmú sejteket a közönséges dió fájában nem figyeltek meg, de a feketedióéban igen. Ezek kalcium-oxalátot raktároznak. Kovatartalmú sejtek a diófaanyagban nincsenek.

A németek szerint a legjobb minőségű faanyag Franciaországból, Törökországból, valamint a Kaukázusból származik. A francia diófaanyagnak a szépségét emelik ki, az olasznak a meleg, pirosas árnyalatát, a töröknek pedig fekete rajzolatait.

Az amerikai faiparban a legértékesebb diófaanyagot "circassian walnut"-nak nevezik, képe jobbra látható. A kifejezést a szótárban hiába keressük, cserkesz diót jelent. A cserkeszek a Kaukázus vidékén élő török eredetű nép. Circassian walnut-nak tehát a tágan értelmezett kaukázusi diófaanyagot nevezhetjük.

A törökök szerint cserkesz diónak a Törökország keleti határvidékein nőtt diófák anyaga nevezhető. De az se mind, csak az idős, vastag törzsű diófák. A török fafeldolgozók rengeteg fegyvert készítenek belőle.

A fenti képen egyébként jól látható a németek által kiemelt fekete rajzolatosság.

Hogy egyértelműsítsük, a circassian walnut nem más diófajnak, az is a közönséges diónak a faanyaga, általában világos színű anyag, és lényege a gyönyörű rajzolatosság, mintázat. Amerikában úgy tartják, a legtöbb ilyen diófa Törökországból, Iránból és a volt Szovjetunió ezekhez közeli területeiről származik.

Amerikai fakereskedőkkel is előfordul, - ugyan, kivel nem fordul elő? - hogy terminológiai hibába esnek. Képzelje el tisztelt fakereskedő Kollégám, hogy még francia diófaanyagot is "circassian walnut"-nak mondanak egyesek. Tudatlanságból? Szándékos félrevezetésből? Ugye, hogy milyen tisztességtelen azokkal szemben, akik nem tesznek ilyet? És még mellékelt képük is van hozzá!

A török fafeldolgozók véleménye szerint a cserkesz dió gyönyörű színe és egyedülálló sűrűsége a talaj magas ásványi anyag tartalmának köszönhető. És az a garancia, hogy csak 100 évesnél idősebb fák anyagát árulják ilyen néven.

Csak egy hibája van a cserkesz diónak nevezett diófaanyagnak, nevezetesen, hogy anyagában gyakoribbak az üregek, amik kritikus helyen gyengíthetik a készárut, például a vadászfegyvert. De ez nem abszolút hiba, feldolgozási kérdés, hogy kritikus helyeken erős legyen a vadászfegyver anyaga.

Nézzük meg még egyszer, olyan szép!

A diófaanyag Európa legértékesebb faanyaga. Keményfa. Keménysége mint a tölgyé, de jóval könnyebb megmunkálni. Faanyaga tartós.

A frissen kivágott diófa fajsúlya 0,9-1,0, átlagosan 0,92 g/cm³, a 12-15 %-os nedvességtartalmú rönké 0,57-0,81, átlagosan 0,68 g/cm³, a száraz diófaanyagé 0,45-0,75, átlagosan 0,64 g/cm³. Súlya alapján a keményfák közé tartozik. A hibátlan, egészségesen nőtt diófák anyagának szilárdsága a tölgyfáéval egyenlő.

A 12 % nedvességtartalmú diófaanyag mért fizikai jellemzői:

• Nyírószilárdság: 7 N/mm²
• Húzószilárdság: 100 N/mm²
• Hajlítószilárdság: 119-147 N/mm²
• Hajlítási-rezgési szilárdság: 42 N/mm²
• Nyomószilárdság: 58-72 N/mm²
• Csavarási szilárdság: 15-30 N/mm²
• Elaszticitás: 12500 N/mm²

Kiemelkedik hajlítószilárdsága. A faanyag elég kemény, de nem elég rugalmas. Hajlítási igénybevétel esetén jól bírja a terhelést, de ha nem bírja, nem hajlik, hanem törik! Ezért gerendának, hajóárbócnak nem való!

A 12 % nedvességtartalmú faanyag keménysége Brinnel szerint 52-70, Janka szerint 54-72 N/mm², a Moh-féle skála szerint kb. 2,5.

A diófaanyag hőátbocsátási együtthatója (k tényező): 0,14-0,15.

A diófaanyag görcstartalmának követelményei: szálirányban legfeljebb 0,5 %, sugárirányban legfeljebb 5 %, köbtartalomban legfeljebb 14,0 % lehet az első osztályú faanyagban.

Nem így, ha a rajzolatosságot tekintjük a fő értéknek. Ilyenkor a görcs, a dudor, a göb a kincs. Minél nagyobb, annál inkább. Nagyméretű görcs akkor keletkezik, ha a diófát fiatalon sérülés éri. Ilyenkor a szaporító szövet aktivizálódik, és a fa benövi a sebet. De vannak olyan típusai a diófának, amelyekben a szaporítószövetek aktivitása túlmegy a normalitás határán, és szinte rákosan burjánoztatja a sejteket, akár a fa öreg koráig is.

Ritka az ilyen típusú diófa, de értékes. A természetes diófaállományok közül a középázsiai dió-rasszban fordulnak leginkább elő, főleg Kirgizisztán természetes diófaerdeiben. A legnagyobb ilyen görcsök kétméteresek, egytonnásak.

A képen nem agrobaktériumos tumor látszik, nem is az alany megvastagodása, hanem a görcs.

Úgy látszik, a középázsiai, kirgiz diófák génjeikben hordozzák ezt a - mondjuk - rendellenességet. Mivel rögzült tulajdonságról van szó, tapasztalatok szerint a hatalmas görcs képzésére való hajlam vegetatív úton továbbvihető, ilyen diófa könnyen szaporítható.

Tudomásom szerint a görcsképző hajlamú diófák vegetatív úton történő szaporításával nem foglalkozik senki a világon, pedig megnövelt értékű faanyag nevelése válna általa lehetővé.

Tisztelt diófaiskolás Kollégám, csapjunk le a lehetőségre! Bishkekig repülővel, onnan Jalal-Abadba belföldi légijárattal, onnan busszal Arszlanbobba. Arszlanbobból bármerre induljunk, diófaerdőket fogunk találni, a városból a taxi szinte ingyen kivisz. A nyár első felében menjünk, amikor már nő a zölddió, és még folyékony a sziklevele. Egy zacskónyi zölddió bőven elég, azt kézipoggyászként is hazahozhatjuk. A dióbél folyékony sejtjeiből Dumanoglu professzornő módszerével sejttenyészetet nevelhetünk, és jövő tavasszal már ezrével ültethetjük ki a rendkívül értékes csemetéket.

Ha hazajöttünk, innen folytathatjuk a képeskönyv olvasását.

Szóval, ott görcsöltünk be, hogy diófagörcs, és elrohantunk Kirgizisztánba. Kár volt, hogy ha már ott voltunk, nem néztünk át Üzbegisztánba is, ott ugyanolyan görcsös tövű diófákat láthattunk volna. Nem kell annyira rohanni!

Mert ha nem rohanunk, hanem nézelődünk egy kicsit, a következő kép ötlik a szemünkbe.

Feldolgozásra váró hatalmas, görcsös diófatönköket látunk egy török fegyvergyár raktárában. És akkor gondolkozhatunk. A törökök, mint említettem, a cserkesz dióra esküsznek. A cserkeszek a Kaukázus vidékén élnek, az általunk eddig megismert görcsös diófák pedig jóval odébb, Kirgizisztánban és Üzbegisztánban. Tehát, ha a cserkesz diók is görcsösek, kár volt olyan messze utaznunk.

A másik lehetőség pedig az, hogy a törökök is hazudnak, mint mindenki a világon. És csak félrevezetésként mondják csrkesz diónak a kirgiz diót, hogy más meg ne találja a világ legremekebb faanyagát.

A harmadik lehetőség, hogy török nyelven ugyanúgy hívják mindkét rokon népüket, a cserkeszt és a kirgizt. Még ez is lehet. Van min gondolkozni.

A diófaanyagnak főleg a tőkéje szép, ahol a faanyag és a gyökéranyag találkozik. Itt fekete szeder jellegűként jellemzik.

Ahol a diófa törzse elágazik, szintén szép, jellegzetes mintázatú. A faanyagnak ez a része általában nem furnírkészítésre szolgál, hanem deszkát vágnak belőle. Érdekes hatású természetes, rusztikus bútorokat szoktak a villás diófaanyagból készíteni. Az angol nyelvű faipari irodalom crotch walnut néven említi az ilyen diófaanyagot.

Hogy milyen bútor készülhet görbe diódeszkából? Például ágyvég:

Görbetörzsű diófa anyaga:

Hullámos rajzolatú diófaanyag úgy keletkezik, hogy a fiatal, gyorsan növő diófát a szél hajlogatja, tönkje a tő közelében hajladozik, és a még meg nem fásodott szövetek mozognak, hullámossá válnak. Később a törzs megszilárdul, nem látni kívülről, milyen értékes anyagot rejt. Attól függően változik mintázata, hogy a fény hogy esik rá. Az ilyen anyagot sokféleképpen nevezik, mosódeszkának, harmónikának, tigriscsíkosnak, cellulitnak, fiedlbeck-nek. Főleg a vadászfegyver-gyártásban értékelik.

Európában a Római Birodalom korából származik az első írásos emlék a diófából készült bútorokról. Sztrabón, az ókor legnagyobb földrajztudósa szűkebb hazájának, Pontosznak leírása során így fogalmaz: "Sinópé vidékén tenyészik még a juhar és a hegyidiófa, amelyekből asztallapokat vágnak;" - ez a leírás szinte pontosan időszámításunk megkezdésének éveiből származik, vagyis már több, mint 2000 éves.

Az 1600-as években pedig már általánosan ismert és népszerű volt Európában a diófa mint bútorfa. És azóta is népszerű.

Kiemelkedő tulajdonsága, értéke a diófa faanyagának - más fákkal összehasonlítva is - a tartóssága. A tartósságnak is egzakt, a diófa biológiájából következő oka van, nevezetesen a diófaanyag juglontartalma, ami garantálja, hogy a kártevő rovarok elkerülik. Öt-nyolcszáz éves diófa-szobrokat ismerünk, többé-kevésbé jó állapotban, de közel ezer éves örmény tmplomkaput, és valamivel idősebb egyiptomi istenség-szobrot is. És ha hinni lehet a katolikus egyháznak, - minden csak hit kérdése, - Krisztus keresztfájáról az eredeti INRI tábla is diófából készült, legalábbis egy római templomban ekként őrzik.

Végül mutatok még egy példát a diófa anyagára. A többi famintát - a nagy terjedelem miatt - külön mellékletben mutatom be.

A Képeskönyv következő fejezeteiben a diófaanyag megtermelésének és feldolgozásának technológiájáról lesz szó. Mert végzett és gyakorló agrárszakemberként azt vallom, hogy csak olyan növény nevelésébe szabad belevágni, aminek a technológiáját kellően ismerjük.

Ugyanakkor végzett és gyakorló könyvelőként pedig azt vallom, hogy csak akkor szabad egy növény nevelésébe belevágni, ha termesztése előreláthatólag nyereséges lesz.

A faanyagcélú diófa esetében ez az igényünk nagy valószínűséggel teljesülni fog.

• Mert a diófaanyag - ideértve a feketediót és a hibriddiót is - a mérsékelt égövi faanyagok közül jelenleg is a legdrágább.
• Mert rendelkezésünkre állnak faanyagnevelési célra olyan szaporítóanyagok, amelyek potenciálisan a korábbinál jóval rövidebb vágásidővel nevelnek értékes faanyagot.
• Mert adottságaink alkalmasak a dióerdő létrehozására.
• Mert hozzáférhetők a korszerű termesztéstechnikai információk. (Most nem a jelen Képeskönyvre utalok.)
• Mert a magyar gazda értelmes és szorgalmas.
• Mert a trópusi erdők fogyatkozásával az európai és amerikai módos fogyasztók egyre inkább újra a diófaanyag felé fordulnak.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, irányszámként egy idevágó európai szakmai konferencia adatát írom le: Közönséges dióból, feketedióból, illetve a kettő hibridjéből európai körülmények között 50 év alatt 100 m³ kiváló minőségű diófaanyag nevelhető hektáranként, 600 eurós köbméterenkénti értékben.

Tehát, joggal remélhetünk komoly nyereséget. Ha a nevelés, kivágás gondos lesz.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább