Én úgy gondolom, a beteg ember meg akar gyógyulni.
Vázlat:
Népi gyógyászat
Kínai gyógyászat
A Bach-féle virágterápia
Szent Hildegárd
Én úgy gondolom, a beteg ember meg akar gyógyulni.
És mindig van olyan ember, aki a beteg embert meg akarja gyógyítani.
Ha a gyógyítást nem a hivatalosan elismert, természettudományos alapokon álló - nyugati - módszerekkel az arra hivatott képzett, felesküdött, elismert orvosok végzik, a gyógyítás - vagy öngyógyítás - bizonytalan területre téved. Lehet eredményes, hiszen a természet csodákra képes, de az eredmény egyáltalán nem biztos. Valószínű, hogy a hivatalos orvostudomány módszerei célravezetőbbek, az esetek nagyobb arányában érik el a sikeres gyógyulást.
Dehát az emberek azelőtt is voltak betegek, szerettek volna meggyógyulni, és voltak, akik gyógyították is őket, mielőtt a mai orvostudomány kifejlődött volna. És ma is vannak a világnak olyan területei, ahova a korszerű gyógyászat nem jut el, természetesen ott is gyógyítanak és gyógyulnak az emberek. Gyógyszereket is használnak, amelyeknek alkalmazását nem kötik, nem köthetik a gyógyszerészeti kutatások ellenőrzött módszereihez, dehát gyógyítani muszáj, azzal, ami van. És leginkább a természet volt - van - kéznél. A természet meglepően gazdag. A növényekben előforduló hatóanyagok sokszor valóban jók, hatásosak. A természethez közel élő népeknél hosszú idők tapasztalata bizonyította be és választotta ki a megfelelő természeti anyagokat, és a tapasztalat vezetett annak megismeréséhez is, hogy ezeknek a természeti, növényi gyógyszereknek melyek a legcélravezetőbb felhasználási formái.
Véleményem szerint a természeti anyagok gyógyászati felhasználásának népi tapasztalata és gyakorlata nevezhető elsősorban természetgyógyászatnak.
Minden olyan népnél, amely a diófa elterjedési területén él, általános a diófa különböző részeinek gyógyászati felhasználása. Sőt, tovább is mehetünk. Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában, ahol a mi diónk rokonai élnek, a dió rokonait is gyógynövénynek tekintik és használják. A diófélék már csak ilyenek.
A nyugati orvostudomány mellett párhuzamosan él, létezik a keleti orvostudomány is, amelynek elméleti alapjai alapvetően mások, mint a nyugati természettudományokon alapuló orvoslásnak, - ezért én nem is tudok bízni benne, - dehát tagadhatatlan, hogy emberek tömegei gyógyulnak meg keleten is. Ez tagadhatatlan akkor is, ha az elméleti alapok nem egyeznek racionális világképünkkel.
kínai orvoslás gyógyszerként leginkább különböző gyógyszer-kombinációkat alkalmaz, amelyek alapanyaga többnyire gyógynövény, és - ugye, nem meglepő, - a dió ugyanúgy megvan benne, mint például az európai népi gyógyászat szereiben. Gondolom, a kínai gyógyászatra is alkalmazhatjuk a természetgyógyászat kifejezést.
A természetgyógyászat harmadik nagy területének pedig azokat az eljárásokat tekintem, amikor egyes emberek - akár orvosok is - hátat fordítanak a mai orvostudománynak, és - mint az egyházban az eretnekek - a saját hitük után mennek, a saját módszereiket szinte csodaként hirdetik, és sajnos, hiszékeny emberek anélkül követik őket és módszereiket, hogy módszereik tudományosan beigazolást nyertek volna. Manapság ezekre a módszerekre üzleti vállalkozások épülnek, amelyek lényege a nyereség, nem a gyógyítás. Lásd agykontroll és egyéb hülyeségek. Ezeknek most divatjuk van nemcsak nálunk, de még a legfejlettebb népeknél is.
Hát, sok még a dolgunk.
Egy szimpatikus vonása van egyes ilyen eretnekségeknek, éspedig a természethez való visszanyúlás. Ide tartozik dr. Edward Bach virágterápiája, ami - szerintem - tipikus természetgyógyászat.
Végül egyértelmű elismeréssel hajtok fejet azok előtt, akik ugyan nem orvosok, de gyógyítani akarnak, és e célból kutatják a természet, a növények titkait, és kutatásuk eredményeit mindannyiunk javára közzéteszik. Ezek közé tartozik Szent Hildegárd, aki - már nem is meglepő - szintén foglalkozott a dióval.
A diónak a természetgyógyászatban játszott fontos szerepét tehát a népi gyógyászaton túl a kínai gyógyászatban, a Bach-virágterápiában és Szent Hildegárd módszerének ismertetésében érintem.