Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Dióbél az arab elixírekben és az ayurvédában

A kínai titkok fátylának fellebbentése után ismerjük meg a régi arab elixírek titkát! Mi volt a titkos összetételük?

A régi arab elixírek titkát al-Kindi bagdadi doktor (800-870) leírásából ismerjük. Ezekből kettőt ismertetek.

1. Édes, kívánatos, jó mézes szirup csemege.
Tiszta vizben tamarix-magot forralunk. Mézet és kristálycukrot egyenlő arányban teszünk bele, és azzal főzzük tovább. Vászonzacskóban belelógatunk kardamom-magot, kínai fahéjat, dióbelet és gyömbért. További főzés után a zacskót kiemeljük, a szirupot palackba töltjük és lezárjuk.

2. Gyúrt drog.
Összetevői: piros rózsa, ciprus, szegfűszeg, mézga, nárdus-olaj, vad nárdus, fahéj, ceyloni fahéj, tiszafa, sáfrány, kardamom-mag, kisebb fajta kardamom-mag, sebesten (ez valami indiai dióféle, nem rokona a mi diónknak) és ami a lényeg, dióbél.

Ezekből - a részleteket mellőzve - ital készül. Nagyon kellemes ital. Aki iszik belőle, annak eltünteti a szomorúságát, örömet okoz a szívnek és az észnek, mindkettőt felerősíti. Sőt, a testet is. Az arcszín megjavul, a gyomor rendbejön, a szájszag elmúlik, a lehelet illatos lesz, és még a májra is jó. Az embert kellemes melegség önti el, de semmi ártalmas mellékhatás nem tapasztalható. Étkezés előtt vagy után egyaránt fogyasztható. Nagyon hatásos - teszi hozzá al-Kindi doktor, - ha Allah is úgy akarja. Ha nem akarja, akkor nem. Úgyhogy az a fontos, hogy Allah mit akar.

A dióbél a hagyományos ayurvédikus orvoslásban is szerepet kapott, de a dió és az ayurvéda kapcsolata még feltáratlan terület, tisztelt kutató Kollégámnak itt bőven van tere önálló tudományos munkára. Most csak röviden, még a dió ayurvédikus jellemzésével is adós maradok.

Összefoglalóan az ayurvédikus gyógyításban általános erősítőszer a dió. Ezen kívül gyógyítja a reumát, a szexuális gyengeséget, a memóriavesztést és általában a mentális betegségeket, a hasmenést, a bőrbetegségeket.

Az ayurvéda szerint a vérző fogínyre finomra őrölt diófa-kérget kell tenni, és szájöblítőnek is jó.

A diólevél herpeszre, ekcémára, szifiliszre jó. A dióolaj pedig galandféreg-fertőzés, vérhas és székrekedés esetén.

No, ennyit az ayurvédáról.

Zöld dió

Kép helye A fiatal zöld diónak jelentős C-vitamin tartalma van. Jelentős? Nagyon szerény vagyok. Nem jelentős, hanem nagyon jelentős! Hatszor annyi C-vitamin van a zölddióban, mint a fekete szederben! Kilencszer annyi, mint a csipkebogyóban! Negyvenszer annyi, mint a narancsban!

Egészségi szempontból ezért az ecetben eltett zöld dió fontos téli C-vitamin forrás. Fájdalmas őszi, tavaszi torokgyulladás esetén gargalizálószerként ajánlják a diós páclét. Az ecetes zöld dió télen az asztalon nemcsak ételízesítő, hanem természetes gyógyszer is.

A zölddió különösen gazdag gyógyhatású fenolvegyületekben. Juglonban, csersavban, ellagénsavban, de azért említsük meg a kisebb arányban jelen levő fenolokat is, a mustársavat, klorogénsavat, protokatehinsavat (3,4 dihidroxibenzoesav) is, amelyek szintén gyógyhatásúak.

Hogy mennyire gazdag? Szlovén egyetemi kutatók megmérték. Juglonból 1-2 százalékot találtak, csersavból 0,2-1,0 ezreléket, a többiből kevesebbet. Ezeknek az anyagoknak a zölddión belüli mennyisége a dió fajtájától is függ:

Kép helye

Galénosz, a gyógyszerészek őse, még nem tudott a juglonról. Az első zölddiós receptet mégis neki köszönhetjük. Eszerint ha tejben főzzük a zölddiót, általános gyomorerősítő szert kapunk.

Szent Iván napja (június 24.) előtt szedett zöld dióból, aminek még nem csontos a héja, kitűnő dióesszencia készíthető, amely tisztítja a májat, a gyomrot és a vért, megszünteti a gyomorgyengeséget és a bélpangást. Ha szükségét érezzük, egy kávéskanállal vegyünk be az esszenciából.

Bulgáriában zöld diót orvosok is javasolnak, vitaminhiány esetén. A mézes zöld dió immunerősítő.

Moldovában nemcsak szesszel teszik el a zölddiót télire, hanem cukorral is tartósítják.

A szervezet általános tisztítására Ukrajna déli vidékein a következő diószörp-készítményt ismerik, amihez csak zölddió és cukor kell. A leszedett, megmosott, tiszta felületen gyorsan megszárított zölddió-szemeket lehetőleg minél gyorsabban, hogy megelőzzük feketedésüket, kimosott, főzéssel sterilizált majd megszárított lekváros üvegekbe - vagy konzerves dobozokba - szeleteljük. A szeletek vékonyak legyenek, és minden réteg diószeletre kétszer akkora súlyú cukrot kell rétegezni. Ha tele van, lekötjük, lezárjuk, és hűtőbe tesszük. A cukor magába szívja a zölddió gyógyhatású anyagait, korlátlanul, akár egy évig is eláll.

A diószörp használata: Már 1-2 nap elteltével is iható. A fanyar, kesernyés ízt kapott cukrot kellemes ízűre hígítjuk, úgy iszunk belőle rendszeresen egy pohárkával.

Sőt, Ukrajnában a népi gyógyászat erjesztett zölddió-italt is ismer, készít, használ. Nemcsak gyógyszer, üdítőital is. Életkortól függetlenül mindenkinek ajánlható. Gyógyhatása a szervezet belső tisztításában jelentkezik, de betegség-megelőzésre is jó, többféle betegségre. Elkészítése: Kell hozzá mintegy egy pohárnyi, viaszos felületű zölddió apróra vágva (van, aki diólevélből csinálja), egy pohár cukor, és ami az erjesztést végzi, három liter aludttej. Fontos, hogy a baktériumflóra éljen, ezért ha például hőkezelt az aludttej, 1-2 kávéskanálnyi tejfölt vagy kefírt keverjünk bele.

Négyrétegű gézből készült zsákocskába töltjük a cukros diót, és az aludttejbe merítjük. Lesúlyozzuk, hogy az alján maradjon. Meleg, sötét helyre tesszük, négyrétegű gézzel zárjuk el az edény (üveg) száját a levegőtől. Az erjedés 14-16 napig tart, ezalatt erős, egészséges tejflóra képződik. Amikor megisszuk, a száj, nyelőcső, gyomor, belek nyálkahártyáját tisztítja, a nyálkahártya sejtjeit gyógyítja. Az emésztőrendszerben lévő gombák és baktériumok fehérjéihez kötődik a dió juglonja, és azokat hatástalanítja. Az emésztőrendszerbe került nehézfémeket is megköti, eltávolítja.

Naponta kétszer, nagyobb étkezések előtt félórával kell inni belőle fél pohárral. Kéthetes kúra ajánlott, de szükség szerint ismételhető.

Ha télen nem jutunk zölddióhoz, használjuk ugyanerre a célra a télre eltett szárított diólevelet.

Antik zölddió-gyógyszer receptje Angliából: Zöld dió elrakása szirupban (G. Hartman - aki a híres Sir Kenelm Digby munkatársa volt - Az orvos családja című könyvéből)

Július közepe táján szedjük meg a szükséges mennyiségű zöld diót. Mindet próbáljuk meg tűvel átszúrni. Addig jó a zöld dió, amíg tűvel könnyen átszúrható. Kilenc napra helyezzük vízbe. Minden reggel és este mossuk le a diókat, és cseréljük a vizet. Főzzük meg a zöld diókat, amíg kissé meg nem puhulnak. Egy konyharuhával töröljük meg, és szárítsuk meg. Vágjunk bele akkora lukat, hogy egy fokhagymagerezd beleférjen. A fokhagymát, egy csipet fahéjat és egy kevés cukrozott citromhéjat helyezzünk a lyukakba. A dió súlyával megegyező vagy kicsivel több cukrot a dióval együtt főzzünk sziruppá, míg a diók lágyak nem lesznek. Utána üvegekben zárjuk le. Szív- és gyomor-gyógyszer.

Torokgyulladáskor mivel gargalizálnak a grúz népi gyógyászatban? Zölddió kipréselt levét keverik mézbe, és azzal. Persze, vízzel hígítva.

Féregűzőnek is mondják. Nemcsak mondják, az orosz népi gyógyászatban használják is. Négy kávéskanál darált zölddiót egy pohárnyi enyhén sós forró vízben kevernek el. Félóráig állni hagyják, utána szűrik le. Napközben ezzel az itallal űzik a galandférget, éjszaka pedig sós vízzel.

A zöld dió - benne a még kifejletlen héjjal - izzasztó hatásáról is írnak.

A zöld dióból készült Lotio Juglandis-t amerikai gyógyszerészek mandulagyulladásra ajánlják. Azt mondják, hatékony, és hatása gyorsan megmutatkozik.

Kép helye

A zölddió gyógyhatását a belőle készült italok is megadják. Hónapokig ázik a szeszben a zölddió, anyagai az italba oldódnak.

Gyomorgörcsre a grúzok olyan dióesszenciát isznak, ami 30 db apróra vágott zölddióból készül, 1 l 40 %-os alkoholba áztatva, két hétre a napra téve. Leszűrik, és naponta háromszor egy evőkanállal vesznek be belőle étkezés előtt. Ha szükséges, vízzel hígítják.

A zöld dióból készített diópálinka nemcsak étvágyjavító, hanem meghűlésre, gyomor- és bélhurutra is jó. A német népi gyógyászat nem diópálinkát, hanem diólikőrt használ. Különböző ízesítésben, mézes, fahéjas, szegfűszeges változatokban gyomorerősítő likőrként isszák, és torokgyulladás esetén is fogyasztják.

Ezért igaz az a népi mondás, hogy a dióbor, a diópálinka kis mértékben gyógyszer, mértéken felül pedig orvosság.

Varró Aladár Béla gyógyszerész diólikőr-receptje: 250 g apróra összevagdalt zöld diót, 1-1 fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, kardamomumot, 2 g szerecsendiót, 5 g medvekaprot fél liter 80 %-os szesszel 14 napig áztatunk. A leszűrés után 300 g cukorport keverünk a szüredékhez, és amikor az feloldódott, készen van a likőr, mely hasmenéskor jó szolgálatot tesz.

Ugyancsak az emésztés rendbetételére és ha kell, stimulálására ajánlják az olasz diólikőr, a nocino fogyasztását. Úgy látszik, hiába vagyunk már egy ideje az olaszokkal Közös Piacban, nálunk mégsem kapható a nocino. Nem baj, könnyen készíthetünk magunk is. A legegyszerűbb receptje a következő:

Másfél liter 95 %-os etilalkoholba helyezzünk 30 db zöld diót, amit előzőleg négy részre vágtunk. Adjunk hozzá 7 db szegfűszeget, 3 g fahéjport, valamint egy érett citrom levét. Széles szájú, lezárt üvegben tartsuk hűvös helyen 20-30 napig, közben 2-3 naponként rázzuk fel. Végül szűrjük le, a maradékot is facsarjuk hozzá. Hadd álljon újabb két napig, akkor újból szűrjük le. Készítsünk cukorszirupot fél kiló cukorból és háromnegyed liter forró vízből, majd hagyjuk kihűlni. Hidegen öntsük a dióléhez. Szűrjük le harmadszor is, és töltsük palackokba. A lezárt palackokat tartsuk sötét, hűvös helyen. Naponta ne többet, mint egy kis kupicányit vegyünk magunkhoz belőle. Rendben fogja tartani az emésztésünket.

Végül a zöld dió hajerősítőnek is jó. 20 dkg szárított zöld diót 1 liter vörösborban és 1 liter étolajban áztatunk. Ezzel az eleggyel dörzsöljük be a fejbőrt. Erősíti a hajat, csökkenti a korpásodást.

A zöld dió hatóanyagait tartalmazó olajok, krémek inkább kozmetikailag használatosak, a dió egyéb hasznánál tárgyalom. Itt csak annyit, hogy - a dió hatóanyagai miatt - általános bőrkondícionáló hatásuk is van. Németországban Horumersiel-ben a Jade-patikában kaphatók.

A fiatal zöld hajtás héja

Inkább csak a népi gyógyászat használja, mohamedán kultúrkörben.

A diófa zöld hajtásának zöld héja lehántva kevés ecettel leöntve török népi gyomorerősítő szer, mindennapos használatra.

A fiatal, zöld hajtás héjából főzött gyógytea izzasztó hatását is megfigyelték. Megindítja és növeli a verejtékezést.

Algéria elmaradottabb falvaiban szokás, hogy íny-erősítőként fiatal dióhajtás kérgét rágcsálják.

Diófa-kéreg

Kép helye A diófa kérgét gyógynövényként fogyasztva - főzetként, teaként - hatása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy segít megőrizni az egészséget.

Kép helye Egyébként ugyanolyan összehúzó, asztringens hatása van, mint a diólevélnek, amiről részletesebben a következő fejezetben írok. Ugyanúgy használják a sokféle bőr-problémára. Főzetét herpesz, ekcéma, stb. esetén a diólevél-teánál többre értékelik. Összehúzó hatása miatt friss sebeken is hatásos, csökkenti, megszünteti a vérzést, mert a vérerek falát ugyanúgy összehúzza, mint a hámszöveteket.

Herpeszt és egyéb bőrbetegségeket is kezeltek főzetével.

A diókéreg-teát a szájüreg érzékenysége, valamint mandulagyulladás esetén öblögető szerként ajálják.

Kép helye Hámösszehúzó hatása miatt eredményesen alkalmazzák a diókéreg-teát az olyan, jellegzetesen női probléma esetén, amikor spontán tejelválasztás indul meg, vagy más okból be kell szüntetni az emlő tejelválasztását.

A dió kérge hashajtó hatású. Stimulálja a bél ürítését. Erre a célra erősebb főzetet készítsünk!

Ellenkező esetben, ha erős hasmenésünk, vérhasunk van, szintén ajánlott a diófakéreg-tea fogyasztása. Az emésztőrendszeri fertőzés megszüntetésében, a belek sebeinek begyógyításában komoly szerepe lehet.

A diófa kérgéből vértisztító tea is készülhet, erre a célra nyers vagy szárított diófakérget egyaránt főzhetünk.

A szájhigiénia napjaink egyik legfontosabb kérdése. A lehelet büdösségét a szájban levő mikroorganizmusok okozzák. A diófa-kéreg felhasználásával készült fogkrémek oldják meg ezt a gondot, mert a kéreg juglontartalma elpusztítja a Streptococcus mutans, S. sobrinus, Actinomyces viscosus baktériumokat.

Egy nemrégi amerikai kutatási eredmény szerint a diófa (és a mexikói dió - Juglans mollis) kérgéből készített kivonat in vitro körülmények között hatásosan pusztította a Mycobacterium tuberculosis-t. És a diólevélből készített kivonat ugyanolyan hatásos volt.

Indiában gyakoriak a diófa-kéreg gyógyhatását hasznosító készítmények, egészségesek számára is. Fogkrémbe, fogporba, szájöblítőbe keverik, dezodorok és rágógumik alapanyagaként használják. (Ajánlom a Himalaya cég készítményeit tanulmányozni.) Ez reklám volt. De az már nem reklám, hogy ha Delhiben vagy Mumbaiban járunk, menjünk ki a helyi piacra. Ott kapható őrölt diófa-kéreg.

Dióburok

A diókopáncsban a diófa hatóanyagai koncentráltan találhatók, mégis a flavonoidokat emelem ki közülük. Ezekben különösen gazdag. Egy szlovéniai vizsgálat 12-féle flavonoid jelentős mennyiségét találta meg a zöld dióburokban. Nem sorolom fel, többnek magyar neve sincs.

Kínai tudósok a dióburok kivonatának in vitro erős baktériumölő hatását tapasztalták Bacillus subtilis, Pneumococcal, Streptococcus, Staphylococcus aureus baktériumok ellen, míg Escherichia coli és Typhoid bacillus ellen gyengén hatott. Kísérleti egereket Bacillus anthracis ellen védett meg. Viszont Mycobacterium tuberculosis ellen nem találták hatásosnak.

Az újabb vizsgálatok tehát igazolják a régi, népi tapasztalatokat, és azok magyarázatát adják. A diókopáncs külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a sebek begyógyításában.

A dió zöld burkát használhatjuk gyógyászati célra, mert a feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes beltartalmából. Már nincs C-vitamin tartalma, ami a zöld kopáncsban bőven van. Csersavtartalma is lecsökken.

A zöld dióburkot diószüretkor nyerhetjük nagy mennyiségben, amikor elsősorban a vert, rázott dió egy részén rajta van még, de már könnyen lefejthető. Ha még jobb minőségű alapanyagot szeretnénk házipatikánk számára, akkor már az érés előtti állapotú diókról is lefejthetjük késsel, körbevágva. Augusztusban, szeptemberben. A feketedő és a romló foltokat vágjuk ki, ne használjuk fel.

Vékony rétegben terítsük ki a napon, úgy szárítsuk meg. Szárító berendezést, kemencét is használhatunk, de a hőfok 40 C°-nál ne legyen magasabb, a kopáncs C-vitaminjára is tekintettel. Harminc fok viszont szükséges.

A szárított dióburkot meg is őrölhetjük. Így fog kinézni:

Kép helye

A dióburok gyógyhatását már Hippokratesz és Dioszkoridesz is ismerte és ismertette, gyomor- és bélbetegségek ellen dióburok-főzetet alkalmaztak. Tanaik elterjedtek, és később egész Európában ismert volt a dióburok-főzet, mint a gyomor- és bélhurut gyógyszere, főleg a parazita giliszták ellen.

Tisztán, keserűn ihatjuk a diókopáncs-főzetet, ha egy mai orosz ajánlást követünk. Három-négy evőkanálnyi zöld dióburkot félliter forró vízbe teszünk, egy percig főzzük, és állni hagyjuk két óráig. Lehűlés után szűrjük le. Általános erősítőszer, és gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit.

A főzet a begyulladt torok és mandula gargalizálására is jó. A svédek ugyanígy, szájvízként ajánlják, a fogíny kezelésére, összehúzó hatása miatt. Torokgyulladást a grúz népi gyógyászat mézzel kevert dióburok-főzettel kezel.

Csíkszentdomokoson zöld-diókopáncs-teát használtak toroköblögetőként és köhögés esetén.

Kép helye

A kopáncs főzetének desztillálásával készült párlattal pedig a tüszős mandulagyulladás ellen gargalizáltak, sebeket kezeltek vele.

Sőt az angolok a maláriás láz csökkentésére is itták. Nekik a trópusi gyarmataikon különösen szükségük volt rá.

A törököknél a kopáncs ecettel leöntve gyomorerősítő háziszer volt. Étvágytalanság esetén is iható.

Ha a fenti célokra a zöld diókopáncsot mézzel együtt főzzük, az így készült ital nemcsak gyógyhatású lesz, hanem finom is.

Külsőleges használatra persze nem kell méz.

A törökök a kopáncs főzetét ülőfürdőként is használták, húgyúti megbetegedésekre és női bajokra. A falusi török asszonyok a szülés utáni méh-összehúzódást úgy segítették elő, hogy a diókopáncsot megpörkölték - szárítani nem volt idő, - összetörték, szőlősziruppal keverték, és borogatásként használták. Összehúzta az ereket, megszüntette a vérzést.

A szárított, összetört kopáncsot mézzel keverve a fogínyre kenték, a fogínygyulladás megszüntetésére.

Kép helye

Szárított, pörkölt diókopáncsot a horvátok is használtak, de nem vérzés ellen, hanem a vizelés megkönnyítésére. Egy egészen kis mennyiség elég belőle.

A diókopáncs-főzetet (5-10 g szárított kopáncs 1/4 l vízben) Varró gyógyszerész úr nemcsak gyomor-és bélelnyálkásodásnál, hanem higanymérgezés okozta mirigy- és bőrbajnál is ajánlja.

Hasonló a német népi megfigyelés is, ami szerint tejallergia, élelmiszerallergia esetén előálló kiütések elmulasztása során nem mondhatunk le a (diólevél-teával kevert) diókopáncs-főzetes borogatásról.

Ekcéma vagy túlzott lábizzadás esetén a svédek diókopáncs-főzetes lábfürdőt ajánlanak. Ótvar ellen pedig kopáncsfőzetes hajmosást. A túlzott, megmagyarázhatatlan lábizzadás hátterében is gyakran gombafertőzés áll, ezért indokolt a svéd ajánlás.

Egy angol ajánlás is a gombafertőzéses bőrbetegség (ringworm) gyógyítására tartja hasznosnak a zöld dióburkot. A még nem teljesen érett dió zöld burkát ki kell préselni, és a levét kell a gyűrűalakban elpirosodott bőrfelületre kenni, éjszakára. Az így kezelt testfelületet kössük le műanyagfóliával, és a kezelést néhány éjszaka egymás után ismételjük meg. Gyógyulást ígérnek ezzel a módszerrel. És megjegyzik, hogy erre a célra a feketedió zöld burka ugyanolyan jó. (A fügefa levelének fehér tejnedve is, de ez már kívül esik tanulmányaink körén.)

Kép helye Kép helye

Csak egyre kell ügyelni a dióburok-kúra során: Nemcsak bőrünket, de ruhánkat, ágyneműnket is megfesti a dióburok leve, ha nem vigyázunk.

A diókopáncs-főzet egyébként ugyanúgy jó gyomor- és bélhurutra, és a kúra eredményeként a hurut miatt megromlott étvágy helyreállítására, mint a diólevél-tea, amit később említek.

És mit csináljon, akinek bélférge van? Természetesen, igyon diókopáncs-teát, aminek féregölő hatást is tulajdonítanak. Meglátja, rendszeres kopáncstea-fogyasztással a közérzete sokat fog javulni.

Nemcsak bélféreg, hanem májmétely ellen is ajánlják.

Dióhéj

A dióhéjteát cukorbajra fogyasztják, naponta legalább 3-4 csészével, hat héten keresztül.

A csíkszentdomokosiak a dióhéjteát csonterősítő céllal itták.

Egyébként ha eltekintünk a dióhéjtea gyógyhatásától, közönséges tea helyett is iható, íze kellemes.

Kép helye Kép helye

A dióhéjteát nem kell mindenkinek meginni. Akinek viszketegsége van, annak ezt ajánlja egy hazai orvosi portál: "7 db dióhéjat 30 percen keresztül vízben fözünk. A langyosra hült vízzel naponta 2x-3x mossuk a viszketö felöletet." (Klasszikust csak eredetiben szabad idézni! Nem felületet! Felöletet!)

Kép helye Tisztelt Kollégám, ismeri Ön a híres bolgár jövőbelátó vak asszonyt, Vangát? Receptkönyve foglalkozik az ekcéma gyógyításával. Ehhez egész diók kellenek, egy néhány. Sütőben kell barnára sütni, egészben, héjastul, belestül. Amikor kihűlt, akkor kell megdarálni, ugyancsak együtt a héját és a belét. Néhány kanál csukamájolaj hozzákeverésével már ekcémagyógyító készítményt kapunk, amit a beteg bőrfelületre kell kötni. A kezelést csak néhányszor kell megismételni.

A dióhéj hatóanyagai alkoholban sokkal jobban kioldódnak, mint vízben. Ezért ajánlják Ukrajnában az ottani, régen ismert népi gyógymódot: 14 dió héját fél liter vodkában kell áztatni egy hétig. A receptet innen már fejből tudjuk: Meg kell inni a vodkát. Persze, kérdezzük meg kezelőorvosunkat, ő is azt fogja mondani, hogy nem egyszerre, hanem féldecis adagokban. Hogy mire jó? Általános tisztítószer kívül-belül. Minden kezdődő bajt megelőz, tisztítja a vérereket és a tüdőt - mondják.

A kalmükök - ők egy ural-altáji nép - még tovább mentek, mint az ukránok. Nem vodkában oldják ki a dióhéj hatóanyagait, hanem tejben. Lótejben? Elég kumisz lehet. Fejfájás ellen, éjszakai álmatlanság ellen is használják. És a magas vérnyomást is csökkentik vele.

A dióhéjból gyógyhatású aktív szén készíthető, majd egyszer erről is írok. De ha nem szakszerűen akarunk aktív szenet készíteni, akkor oroszosan, szakszerűtlenül pirítjuk meg a porrá őrölt dióhéjat. Olyan lábasban, amit aztán már másra nem fogunk használni, mert belefeketedik, és olyan helyiségben, ahol nem okoz gondot a fekete füst. Feltesszük a lángra. Miközben füstöl, kevergetjük. Akkor vesszük le, amikor már jónak ítéljük. Megdaráljuk. És az így készített - félaktív - szenünket vízben elkeverve isszuk meg, de nem egyszerre, hanem rövid kúraszerűen. Hasmenésre, emésztési zavarokra.

Figyelem! Az így elkészített félaktív szén sugárfertőzés közömbösítésére is jó, mert van annyira aktív, hogy a szervezetbe jutott káros, ionizált anyagokat megkösse. Ha úgy véljük, hogy túlzott sugárterhelés ért bennünket, akár tüdőszűréskor is, utána helyreállíthatjuk testi és lelki egyensúlyunkat.

De mást is megtanulhattunk az oroszoktól. Ha vizeletfolyásunk van, nem is kell pirítani a dióhéjport. Vízben napi 9 grammot elkeverve megisszuk, így gyógyítjuk meg magunkat.

Belső válaszfal

Kép helye A dióbél rekeszek közötti, azokat elválasztó fásodott válaszfal gyógyszerészeti neve Juglandis dissepimentum.

A diótermés belső válaszfalának gyógynövénykénti használata méltatlanul merült feledésbe Európában. Pedig, mint róla a bölcs német népi mondás megállapítja: "Bitter im Mund, macht das Herz Gesund," vagyis: Keserű a szájban, gyógyítja a szivet. Ezt a megállapítást különösen a teljes érés állapota előtti friss dióra vonatkoztatják, amelynek belső válaszfala valóban erősen keserű. Úgy tartják, a szívritmus-zavarok ellen jó, mivel a diótermés belső válaszfala a szív pitvara és kamrája közti válaszfalra hat. Ennek alapján alkalmazták korábban a németek.

A belső válaszfalat kereszt-alakúként is jellemezni szokták, állítólag a morfológiának is van gyógyászati jelentősége. Ha hiszünk benne.

Persze, nem úgy kell hinni benne, ahogy a keresztben hiszünk. Hanem aszerint a régi megfigyelés szerint, ahogy a természeti népek hittek a természet gyógyerejében. És melyik nép nem volt korábban primitív, természeti nép! Mindegyik az volt, még a germánok is. Annak analógiájára, ahogy a legtöbb nép a dióbélben az emberi agyat ismerte fel, a korai germánok a dió belső válaszfalát látták olyannak, ami a dió belsejét kereszt alakban négy kamrára osztja. Amint az emberi szivet is négy kamrára osztják a válaszfalak.

Tehát a belső válaszfal - szívgyógyszer. És úgy is használták. És tessék elképzelni, tisztelt orvos Kollégám, hatott is. Vagy a hit hatott. Mindegy, kellett hozzá a diófa termésének gyógynövényként használt, puhára fásodott fala is.

A válaszfalból készített gyógyszert vagy hasonló hatású készítményt hiába is keresnénk a gyógyszertárakban, de még a gyógynövény-boltokban is. Ezt még a szakboltok sem ismerik.

De a németek igen alapos emberek. Nemcsak általában utalnak a válaszfal hasznosságára, hanem házi felhasználásának receptjét is közzétették. Eszerint a teljes érés állapota előtti friss dióból kell egy maréknyi belső válaszfalat kinyernünk. Nemcsak a primőrnek számító, még fehér, porhanyós húsú dió jó erre a célra, hanem a diószüret első felében felszedett, nem túlszárított dió is. Vagyis saját diófánk termésén kívül az ökológiai termelésű dió is. Fontos, hogy fehérítetlen, vagyis kénezetlen legyen a dió.

Szóval, egy maréknyi válaszfalat töltsünk fel 40 %-os konyakkal, és töltsük tiszta, jól zárható üvegbe, például csavaros fedelű lekváros üvegbe. Hagyjuk négy hétig pihenni, majd ebből a tinktúrából napi 10- 15 cseppet vegyünk be.

Kép helye Kép helye

A dióbél-rekeszeket elválasztó belső hártyás válaszfalból készített teával a szívkoszorú-ér megbetegedését is kezelni szokták.

Nemcsak szívre, hanem cukorbetegség ellen is használatos a diótermés belső válaszfala, grúz kutatók szerint. Negyven darab válaszfalat pohárnyi forró vízzel öntünk meg, és egy óráig áztatjuk a vízben. Hidegen leszűrjük, és naponta háromszor egy kávéskanálnyit veszünk magunkhoz.

Kép helye A belső hártyás válaszfal a tradícionális kínai orvoslásban is szerepet játszik. Kínai neve: fen xi mu.

Mint ismeretes, a kínaiak minden, gyógyszerként használt anyagról általános jellemzést adnak, ezeknek a jelzőknek alapján a jelzett tulajdonságokkal ellentétes hatások orvoslására használják. A belső válaszfal jellemzése: keserű, fanyar, semleges. Megállapítják, mely szervek meridiánjaira hat, ezek a lép és a vese. Erősíti a vesét és általában a "jing"-et.

Vesebetegségek gyógyítására használják, véres vizelés és vizeletvisszatartási gondok esetén. Jó hatású férfiak spontán magömlésekor, nőknél pedig felfázásból eredő gyulladásokra. Ezen kívül vérhast is gyógyítanak vele Kínában.

Vékony hártyás héj

Kép helye A dióbelet borító vékony, hártyás héj a bélgörcs gyógyszere. A szárított, porrá dörzsölt hártyából 2 g-ot kell kell bevenni egy leveseskanálnyi borsmentás vízben.

Diórügy

A diófa rügyeinek főzete borogatásként korpásodás esetén hatásos, és hajhulláskor is borogatni szoktak vele.

Dióolaj

Kép helyeKép helye Könyvem dióolajos fejezetében már sokat elmondtam a dióolaj gyógyhatásáról. Itt a külsőleg használt dióolajjal egészítem ki. Nem új ismeretek ezek, de nem árt feleleveníteni, mert mondhatni, elfelejtettük. Avicenna, a középkor legnagyobb orvosa dióolajjal kente a szemüreg-környéki sebeket, és minden más, üszkösödött, elhalt szövetű sebet is.

Korunkban a dióolaj leginkább gyógykrémek alapanyagaként használatos a gyógyszeriparban, magas E-vitamin-tartalma a bőrre tápláló, bőrvédő, egészségvédő hatású. A dióolaj a durva, száraz, napégett bőrt lágyítja. A ráncosodás megelőzésére is használható. Jó az ekcémás bőrre is, csökkenti a korpásodást.

Egy francia szakvélemény szerint a dióolaj ergoszterol-tartalma (ami a szervezetben a D-vitamin képzésének egyik előzetes alakja) jó hatású a bőrre, öregedését késlelteti.

Kép helye Ha ajkunk kirepedezik, ne keressünk gyógy-, vagy kozmetikai krémet, ha van otthon kevés dióolajunk, ajkunkat azzal kenjük be! Pótolja a bőrből hiányzó vitamint, zsiradékot, és egészséges a bőrnek. Más bőrirritációk esetén is jól használható, enyhíti, csillapítja a kellemetlen tüneteket.

A dióolajnak kifejezett gombaölő hatása van. A dióolajjal készült gyógykrémek és kozmetikai készítmények kedvező többlethatása a bőrön a gomba elleni védelem, tehát egy bizonyos fertőtlenítés, a gombafertőzés megelőzése vagy kezdődő gombafertőzés leállítása. Ezért szappanok, samponok, napozókrémek adalékanyaga is. Regenerálja a bőrt. Pikkelysömör ellen is alkalmazzák.

Kézenfekvő a tanulság: Csak olyan kozmetikai készítményt szabad vásárolnunk, amiben 10-15 % dióolaj is van.

Kipróbálhatjuk szemránc-elsimítóként is, tisztán, magát az olajat, ha nincs dióolajtartalmú szemránckrémünk.

És mikor masszírozhatunk dióolajjal? Ha páciensünk bőre sebes. Vagy ha egyéb bőrproblémái vannak. Vagy ha száraz, normál vagy zsíros bőre van. Mert mindre jó.

Égésre, továbbá nehezen gyógyuló sebekre az orosz népi gyógyászat használ dióolajat. Gyulladásokra, például középfül-gyulladásra is.

Külsőleg a dióolajat nemcsak sebek, üszkösödés, hanem lepra ellen is alkalmazták. Az angolok.

A dióolajat nemcsak bőrbetegségek fellépésekor, hanem menstruációs problémák alkalmával is használták. (Brown: Gyógynövények és használatuk enciklopédiája)

Kép helye Bőrkiütések elmulasztására a török népi gyógyászatban is használtak dióolajat. Erdélyben pedig a dióbélből forró vasalóval kinyomott dióolajat bőrgombásodás ellen kenték a bőrre. Hajhullás esetén pedig a fejbőrbe dörzsölték.

Paraziták (bolha, fejtetű) ellen is használatos, vagy csak egyszerű száraz haj vagy korpásodás esetén. Fejsebre is kenik.

Végül kellemetlen hónaljszag ellen is létezik dióolajos orvosi ajánlás. Eszerint elöször megmossuk és szárazra töröljük a hónaljunkat, majd dióolajjal bedörzsöljük, és 3-5 percig masszírozzuk.

Egy személyes tapasztalat: Egyik dolgozómnak erősen megkeményedett, gombafertőzött volt a tenyere. Elhanyagolta, nem ment vele orvoshoz. Amikor dióolajat készítettünk, tenyere a munka során megpuhult, megfiatalodott. Azt mondta: "Péter bácsi, meg se tudom fizetni ezt a rengeteg gyógyszert." Pedig csak az olajprés karbantartása, szerelése volt a munkája.


A diófa legkülönbözőbb részeinek - láttuk - a legkülönbözőbb gyógyhatásait tapasztalták szerte a világon, a legkülönbözőbb népek körében. A fenti, rövidre szabott ismertetésben inkább csak felsorolásszerűen említettem ezeket, részletes leírást vagy pláne szakorvosi ajánlást mellőzve.

Nem is orvosi könyv írása volt a célom, - nem is értek hozzá, egyébként is bőven vannak a dió gyógyhatásával foglalkozó internetes orvosi portálok, - csak arra szerettem volna a figyelmet irányítani, hogy a népi tapasztalat mennyi jót foglal össze a dióról, a diófáról. Mi itt, a mai Magyarországon ezekről nem is tudunk, pedig hasznunkra lehetne.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább