Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A diófa és más fák

Mottó:
„a Dió fá­nak ne­héz, s-ár­tal­mas az em­ber fe­jé­nek, és mind azok­nak a fák­nak, a me­lyek alat­ta, vagy kö­zel van­nak hoz­zá. Azért jobb őtet magánossan ül­tet­ni, és kö­zön­sé­ge­sen az út-fé­len, a hol nem sok kárt te­het; mert ár­nyé­ka is olly mér­ges an­nak, hogy sem­mi ve­te­mény, vagy fa, nem nőhet-alatta, meg mel­let­te is. De kivált-képpen, természet-szerént-való el­len­sé­ge né­ki a Tölgy-fa; azért, nem kel ezt hoz­zá ültetni...”
(Lippai János, 1664.)

Előbb nézzük - Lippai Jánosnak legnagyobb tiszteletünk mellett is ellentmondva - a juglonra érzéketlen, a diófák közelében jól növő fákat:

Mielőtt a juglonra érzékeny fákra áttérnénk, álljunk meg egy pillanatra. Mert határeset, pusztítja-e a kelő diócsemetét a juglon, vagy nem?

Mértékadó szaktekintélytől is hallottam, hogy a diófa önszaporodásának egyik szabályozója, hogy a diófa nem enged más diónövényt maga alatt nőni. Mert a tenyészterület csak egy fának elég. Majd, ha kipusztult, nőhet az utód.

És mégis látni, hogy a diófa alatt tömegesen kelnek a csemetéi.

Kép helye

De az is lehet, hogy később elpusztulnak. (Mint a török szultánok utódlásánál volt szokásban: Egyet felneveltek az utódok közül, és amikor az átvette a trónt, a többit kivégezték. Ugye, hogy megérdemli "királyi" melléknevét a diófa? Még a szultánit is.)

A juglonra érzékeny fák:

Bár a Picea-fenyőket érzékenynek tartják a diófa juglonhatására, kéretik megnézni, az ezüstfenyő (Picea pungens) és a diófa milyen jó barátságban, mondhatnám összefonódottságban élnek.

Kép helye

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább