A diófának közismerten nagy, terebélyes gyökérrendszere van. Terebélyesebb, mint a lombja, pedig az már nagy szó. Gyökerének jelentős talajmegkötő hatása van, ezért lehet a mottó szerinti kislánynak dombon a háza, mert az udvarban álló diófa gyökérzete meggátolja, hogy a domb lemosódjon.

Az erózió ellen szívesen használnak diófákat, például Kanada déli részén, az erdőirtások újratelepítésére.

Ha a környezetvédő, eróziógátló cél a legfontosabb szempont, lemondanak a gyümölcstermő, diótermő célról, és fatermelési célra ültetik a diót. Különösen igaz ez szabálytalan alakú birtokok sarkaiban, valamint a birtokok meredekebb lejtőin.

Törökországban külön projektet indítottak az eróziónak kitett hegyoldalak diófával való megkötésére. A projekt néhány képe:

Itt egy meredek hegyoldal látható Törökországból, amelyen természetes - hogy azt ne mondjam, vad - diófák nőnek.

Kiültetett és kiültetésre váró diócsemeték Törökországban:

Olaszországban programot indítottak a mezőgazdasági művelésből kivont földterületek renaturalizációjáért, vagyis újból természetes állapotba hozásáért. A programba bevonták a diófát is. Az alábbi képeken a program során telepített, tehát nem diótermelési vagy fatermelési célú diócsemeték láthatók.

Spanyolország Murcia tartományában a hegyek igen kietlenek erdő nélkül. Egy nagyobb erdőtűz nagy területen pusztította el az erdőket, a természetes újraerdősödés viszont igen lassú. Az erdő hiányában szabaddá vált talaj pedig az erózió prédája.

A gyors újraerdősítést nagyarányú diófaerdő-telepítéssel oldják meg. Nem a diótermelés a cél, de a faanyagtermelés sem. Kizárólag a tájrehabilitáció, a talaj megkötése, a dús növényzet kialakítása.

Erre a célra a diófa tökéletesen megfelel. A következő képek ennek a nagyarányú projektnek a megvalósítását mutatják. Természetesen csak állandó öntözéssel képzelhető el a diófák életbenmaradása, de ha van víz, szépen, gyorsan fejlődnek. Ez a képekről is látszik.

A következő, negyedik képen azonban az is látszik, hogy az ilyen munkát még nagyobb gondossággal kell végezni. Nem szabad a képen látható módon a lejtő irányában művelni a hegyoldalt, mert az fokozottan erózióveszélyes.

A kietlen környezetben ha megvan a víz, a diófák szépen fejlődnek, és a murciai diófaerdők ma már a világűrből is jól láthatók:

A diófákat vegyes erdők kialakítására, felnevelésére is használják. A fenti, spanyolországi példával ellentétben egy hazai, kisalföldi erdőtelepítésről készített tanulmányt Karakai Tamás, akinek ezirányú értekezését változatlan formában ismertetem. A diófákkal vegyesen telepített erdő Egyed község területén látható. Ha másról nem, Somogyi Gyuláról biztosan ismerős a község tisztelt Kollégámnak is, ő felejthetetlen ember, ott volt agronómus.

Ez esetben - eltérően az eddigi példáktól - nem a diófa gyökérzetének talajmegkötő hatása volt fontos, hiszen a község teljesen sík területű, hanem a diónak a biodiverzitásban, az erdő közösségében betöltött szerepe. Vagyis tisztán az ökológia.

"Egyed község mellett szintén többféle állapotból és időben indult meg az erdőregeneráció. Az egyik területrészen gyep és félintenzív gyümölcsös volt, a szegélyben sarj eredetű fasorral, diófákkal és mogyoró cserjékkel. 1996-ban a belvíz sok barackfát elpusztított, és a talaj elárasztása révén előkészítette a terepet az érkező fűzmagvak csírázásához. A terület gazdája beszüntette a kaszálást, a mély részeken pár év alatt számottevő fűz újulat jelentkezett. Ezeket fűz dugványokkal egészítette ki, és a magasabban fekvő részre szelídgesztenye csemetéket ültetett. A korábban ültetett mogyorócserjék és diófák a későbbiekben szerves részét képezhetik az erdőnek. A terület gazdái 2000 tavaszán égercsemetéket ültettek. A másik területrészen, amely szántó volt, 1999 őszén kezdték meg az erdőtelepítést erdőregenerációs céllal. Ennek során ősszel makkvetést végeztek elegyítve dió, korai és mezei juhar, és hárs magokkal. A szegélybe vadgyümölcsfákat ültettek és juharmagot vetettek. Tavasszal foltos elegyítésben ültettek mézgás égert, szelídgesztenyét, fekete és fehér nyárat, bibircses nyírt, a szegélybe pedig somot, málnát, szedret, borbolyát, bodzát, és szintén fekete és fehér nyárat a szegélyek korábbi záródásának, a szélhatás gyors csökkentésének elősegítése céljából. Az itt alkalmazott módszer néhány szukcessziós lépcső átlépését jelenti, így a facsemeték bizonyos ideig és mértékben igényelhetik az emberi segítséget a lágyszárúak leküzdésében. Ezért (a kaszálás megkönnyítése érdekében) a terület gazdái a sorba vetés mellett döntöttek, a sorokat azonban megtörték, hogy elősegítsék a későbbi egészséges erdőszerkezet (mozaikosság) kialakulását. A sortávot 1,4 m-ben határozták meg (az erdészeti gyakorlatban ez kicsinek számít), és a kaszálás során igyekeznek a sorközben kelő csemetéket is életben hagyni. A jövőben a kaszálás felhagyását, és a csemeték és magok folyamatos területre juttatását tervezik. Ennek elsősorban a sokféleség kialakításában van jelentősége. A kikelt és megeredt csemeték nagy száma itt is, és máshol is azt mutatja, hogy az Erdő élni akar."

És benne a diófák is.

Őszinte leszek: Nem tudom. Azt mondják, azért, mert a műtrágya- és növényvédőszer-használat káros az ember egészségére, a természetes növény- és állatvilágra, a természetes vizekre és a talajra. Lehet. Nem értek hozzá, olyan adatokat, eseteket, összefüggéseket nem láttam, amelyek ezeket a véleményeket bizonyítanák.

Ötven évet töltöttem a mezőgazdasági termelésben, mindenféle növényi és állati termék előállításában résztvettem, és ez idő alatt olyan esettel nem találkoztam, hogy a műtrágyázás, valamint a növényvédőszer-használat bármely, általam ismert kárt okozott volna. Műtrágyázással, növényvédelemmel magas, biztonságos növényi hozamok voltak elérhetők.

Mit is mondott Marx a mezőgazdasági termelés és az azon elérhető haszon növeléséről? "... az ásványi trágya tömege feltétele a munka növekvő termelékenységének." Erről mondjunk le?

De mégis fogadjuk el, hogy vegyszerhasználat nélkül kell gazdálkodni. Ez azt jelenti, hogy a talaj termőerejét műtrágyázás nélkül kell fenntartani, növelni. Tudjuk, szervestrágya a termőterület 5 %-ára sem elég az országban, tehát más módszert kell találni a talaj tápanyagtartalmának szinten tartására vagy növelésére. A baktérium-, gomba- és állati kártevők ellen pedig a hatékony növényvédő szerek használata helyett más módon kell küzdeni.

Értelmezésem szerint ez a követelmény azt jelenti, hogy nagyobb hozzáértéssel, a biológia alaposabb ismeretével, sajátos módszerek kidolgozásával kell gazdálkodni. Az ökológiai szemléletű gazdálkodás nemcsak nagyobb szakmai hozzáértést követel a gazdától, hanem több munkát, a hatékony eljárások helyett nagyobb költségráfordítást is.

És a betegségek, károsítók fellépésének megelőzését. Ez aztán igazán nehéz. Ami nincs a dióskertben, az ellen úgy védekezni, hogy ne is legyen. Mert ha már fellépett, a védekezésre nincs igazán bio-módszer.

Reális a kérdés, hogy belefogjunk-e egyáltalán a dió bioművelésébe, bármennyire is divat a bio, bármennyire is bio-jellegű a diófa.

A kérdés anyagi része egyszerűbben megoldható. Ha a fogyasztó hajlandó a bio-dióért többet fizetni, akkor gondolkozni se kell, vegyszermentesen kell gazdálkodni. Dehát én - sajnos - még nem találkoztam olyan vevővel, aki a bio-dióért hajlandó lett volna többet fizetni, pedig egy sor bioélelmiszer-kereskedőt végigkérdeztem. A bio-diót egyik se volt hajlandó megvenni. De a bio-pékség sem, mert ők meg a házikerti - tehát ellenőrizetlen termelésű - dióbelet vásárolják fel. A mellékelt képen diós biosajt látható. Biztosan nagyon egészséges ennivaló, de azt tessék biztosra venni, hogy a benne lévő dióra nincs bio-minősítés. Attól még nagyon jó, csak azt akarom mutatni, hogy nem mind bio, amit akként hirdetnek.

Tehát nagyon egyszerű a kérdés, ha a fogyasztó nem fizeti meg a többletmunkát, többletköltséget, akkor addig érdemes a bio-termelést folytatni, amíg az állam - és az EU - megfelelő mértékben támogatja azt. Azért, hogy keveset termeljünk, ne sokat.

A fogyasztó magatartása, vagyis a nemfizetés teljesen érthető. Ha a bio címen kínált dióbél olyan rossz minőségű, hogy Magyarországon még takarmányozási célra használni se lenne gusztusunk, a gazdag amerikai fogyasztókat is joggal riasztja el a bio-termékektől. Íme a napégett, károsodott bio-dióbél kínálata. Nem vicc, tényleg ilyen.

Nehezebben értelmezhető a kérdés szakmai oldala. Amióta bio-termelők között forgok, szinte csak olyannal találkozom, aki azért választotta a vegyszermentes termelést, mert nem ért a növényvédelemhez. Túlnyomó részük nemcsak hogy nem növényvédő szakmérnök, hanem egyetemi vagy középiskolai szinten sem tanulták a mezőgazdaságot. Így érthető, ha idegenkednek a komoly szakmai képzettséget igénylő vegyszerhasználattól.

Tessék megnézni, a mellékelt képen a diólevélen gombafertőzés (gnomónia), a terméskezdeményen baktériumfertőzés (xanthomonasz) látható. És mennyi minden előfordul még!

A diót úgy tartják számon, mint jellemző bio-növényt, nem kell permetezni, műtrágyázni. (A házikertben nem is lehet permetezni, mert nem tudjuk felnyomni a permetlevet a diófa magasságába.) De üzemi körülmények között a diófák közelebb vannak egymáshoz, bármilyen fertőzés jobban terjed egyikről a másikra, súlyosabb károkat okozhat. Növényünk megvédésének kérdését nem mellőzhetjük el, azzal foglalkoznunk kell. Tessék csak az előző fejezetben szereplő károsítókat végignézni! Mennyi gond fordulhat elő! Csak azt tudom mondani, ezekkel foglalkozni kell. Komoly tanácsot nem tudok adni a dió bio-művelésével kapcsolatban, mert az előforduló problémák minden kertben mások, és én még a saját ültetvényemben is csak néhány komoly kártétellel találkoztam (árvíz, farontó lepke fertőzés, stb.). Tessék állandóan a diófák között tartózkodni, figyelni őket, és a jelentkező problémákat megoldani!

Az ökológiai szemléletű termeléssel, de különösen a diótermeléssel kapcsolatban szinte nincs hazai irodalom, vagy ha a címében szerepel is a biotermesztés, tartalmából hiányzik a kórokozók, kártevők elleni biológiai védekezési módszerek ismertetése. A megjelent "szakirodalom" nagyobbik részének szinvonala Mark Twain "Hogyan szerkesszünk mezőgazdasági lapot?" című írására emlékeztet. Lehet, hogy egy része abból van átvéve.

A vegyszerfelhasználást az ökogazdálkodás hivatalos szabályai tiltják. De kérdés, hogy mi minősül vegyszernek. Például a réztartalmú szerek hol engedélyezettek, hol tiltottak, mikor hogy. Nem tudom, mikor számít a rézgálic vegyszernek és mikor nem. (Most már évek óta engedélyezett a biotermesztésben is.)

Hasonló a helyzet a trágyáknál. Hirdetnek ökológiai gazdálkodásban használható guano-tartalmú trágyát. Csak csendben kérdem meg, hogy a guanóban lévő nitrát miért jobb a gyárinál? Elvileg. Az egyik gyógyszer, a másik méreg?

A nitrogén-műtrágyák hatóanyaga, a nitrát nagyon fontos a diófák számára. Ha nagyobb diótermést szeretnénk, a diófának több nitrogénre van szüksége. Az ammónium-nitrát és a többi, nitrogéntartalmú műtrágya használata tiltott a diótermesztésben. Ha illetékes helyen felvetjük a kérdést, hogy hogyan végezzünk nitrogéntrágyázást a dióültetvényben, gyakran kapunk olyan választ, hogy marhatrágyával. Rendben van, de a füves talajfelszínű diósban nem tudjuk a marhatrágyát beforgatni a talajba, mert szántáskor a diófák gyökere menne tönkre. Erre is van hivatalos válasz, híg marhatrágyalevet locsoljunk ki.

Dehát emberek! Éppen napjainkban tört ki tömeges halálos kóli-járvány Németországban amiatt, mert a híg trágyalével öntözött biozöldséget ették. És az tele volt, természetesen, kólibaktériummal. A tiszta ammóniumnitrát-műtrágyában nincs baktérium, semmilyen, olyan se, ami megbetegítheti az embert. A híg trágyalé pedig a tehenek bélcsatornájából kiürült baktériumok tömegét tartalmazza.

Ez a hígtrágya. De térjünk vissza egy megjegyzés erejéig a szervestrágyára. Máig a fülemben cseng egyetemi tanáromnak, dr. Kolbai Károlynak, az Agrártudományi Egyetem akkori rektorának több mint ötven évvel ezelőtti előadása.

"Mert mi is a szervestrágya? Erről nem lehet egyetemi katedráról beszélni." Lelépett a katedra elé, és folytatta: "Szar, húgy, ..." Visszalépett a katedrára, és folytatta: "...és szalma."

Világos. Az állati szervezet anyagcseréjének fölösleges, káros, kiválasztott anyagai. És szalma. Nem vitatom, hogy a talaj mikroélőlényeinek számára nagyon jó anyag, de nagyon óvatos lennék, hogy az emberi táplálék előállításának alapanyagát lássam benne.

Végiggondolta egyáltalán valaki a biotermesztés követelményeit, mielőtt előírta volna? Már tíz éve vagyok ellenőrzött, igazolt biotermesztő. De meggyőzve még nem vagyok. Hiába keresem, a biotermesztés axiómáit sehol se látom leírva. És ahány ország, ahány biokulturális szervezet, ahány irányzat, ahány lelkes próféta, annyiféle szemléletmód. Melyik az igazi?

És van még egy nagy kérdése az ökológiai gazdálkodásnak, ez pedig a génmanipuláció. Magyarországon génmanipulált növény nem kaphat bio-minősítést. Pedig a leghatékonyabb, vegyszermentes védekezés éppen ezen az úton valósítható meg. Már utaltam rá, hogy Kaliforniában az Agrobacterium elleni védelmet a baktériummal szembeni ellenállóságot biztosító gén beültetésével kívánják megoldani, ha már meg nem oldották. Vegyszer nélkül. A környezet legnagyobb fokú kímélésével. Nem tudom, ez miért rossz. Jelenleg Európában mindenesetre még nincs, nem forgalmazható, nem kapható génkezelt diófa.

Pedig különválaszthatnánk például a diófa nemes részét, az alanyra oltott diófajtát az alanytól. A kettő - mint már sok helyen írtam - akár külön diófaj is lehet. Ha az alanyt akár génbeültetéssel is, de ellenállóvá tennénk az agrobaktérium és a nematódák ellen, az semmit nem változtatna a nemes dió bio-jellegén.

Dehát korunk Európája a génkezelés konok elutasításának idejét éli. Amerika - nem csoda - újabb lépéselőnybe kerül. A kaliforniai dió itthonról is kiszoríthatja a hazait. Ezt akarjuk? A magyar vevő majd eheti az amerikai diót, pedig a hazai mennyivel jobb!

Ellenőrzötten, igazoltan bio-minőségű dió egy bemutatón:

Ellenőrizetlen bio-dió kínálat az Egyesült Államokból. Az ár reális, a minőség nem.

A jelenlegi támogatási ciklusban (2009-2013) a támogatás elnyeréséért újabb követelménynek is eleget kell tennie a bio-dió termesztőjének. Madárodukat kell kihelyezni a diósba!

Ki is helyeztem kiskertembe 60 darabot, szabványosat, előírtat. Egy év alatt egyikbe se költözött madár.

Mondjuk, ez érthető is. Amikor a diófa növényvédelmi fejezetét átolvastuk, egyik rovarkárosítónál sem olvashattuk, - pedig de sokról volt szó, - hogy valamelyik énekesmadár lenne a fő fogyasztója, amelyik kordában tartani, mérsékelni lenne képes az adott rovarfaj jelenlétét. A diófa nem kedvez a kártevő rovarok tömeges elszaporodásának, maga termel juglon nevű rovarölőszert, érthető, ha a rovarok nem szaporodnak túl, és érthető, ha az énekesmadarak máshol keresik megélhetésüket.

Több eszük van annál, hogysem a diófákra telepednének.

Mégis vannak, akik anélkül telepítenek madárodukat a diófára, hogy a támogatási rendszerből hasznuk lenne. Egy külföldi odu. De madár itt sincs.

Egy, a biokultúrával foglalkozó folyóirat egyik, 2002. évi számában jelent meg egy cikk az almamoly elleni biológiai védekezésről. A következők olvashatók benne:

Az almamoly április végén, május elején jelenik meg. Előrejelzésükre használható csapdák: fény, cefre és feromon. ... Leggyakrabban a diót, almát károsítja, de tápnövényei közé tartozik a kajszi, szilva, birs, mandula, naspolya, körte. Május végétől fehérüröm, vagy varádicstea permetezés illatfedésre. Hernyófogó övet június végén 20 cm-rel a talaj fölött dróttal erősítsünk a törzsre, amelyeket ne égessünk el, hanem szitaszövettel borított ládába helyezzünk, amelyen át a hasznos parazitoidok (fürkészek) ki tudnak jutni. A fák törzsét és vastagabb ágait erős vízsugárral mossuk le, ez gyérítő hatású. A fa tányérjában riasztó növény a sarkantyúka. Bacillus thuringiensis tartalmú szerrel a nyüvek ellen permetezzünk.

Hát... Ha ez komoly... Nyüvek!

És hasonló színvonalú cikk ugyanannak az újságnak egyik következő számából: „A diót június végén, július elején az almamoly második nemzedéke károsíthatja. A törzsre helyezzük fel a hernyófogó öveket. A lehullott termést szedjük fel.”

Szóval, az ilyesmi nem fogja diófáinkat megvédeni az almamoly-fertőzéstől. Az ilyesfajta biózással nem jutunk előbbre, legfeljebb azt érjük el, hogy olyanok leszünk, mint Marguerite Larmand jobboldalt látott diófa-figurája (címe: Egy zöld világért). Ezt azért, tisztelt biogazda Kollégám, kerüljük el, mert mindenki rajtunk fog röhögni. Jogosan.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább