Előző-------------------------------- Tartalomhoz----------------------------------- Következő

DIÓTERMESZTÉS ÉS ÖKOLÓGIA

Mottó:
„A diófa az élet fája.”
(Michel Ducros)

Kép helye

Vázlat:
A dió és az ökológia
Nem káros a diófa!
A diófa és környezete
A diófa és más fák
A diófa és a bokrok, cserjék
A diófa és az egynyáriak
A diófa gyökérzetének hatása
Erdőregeneráció diófákkal
Miért kell bio-módon gazdálkodni?
Helytelen vélemények
Az ökológiai szemléletű dióültetvény
Gyepesített talajfelszín a diósban
Ökológiai védekezés a dióskertben
Biodiverzitás
Demeter
Bio-dió termesztők
Az öko-dió múzeum

A dió és az ökológia

Kép helye Mottó:
"Fütyül a rigó
a vénséges diófán -
lám, élet ez is!"
(Saitos Lajos haikuja)

Az ökológia az emberi környezet tudománya.

A magyar nép - és az összes többi nép is, amelyik ismeri a diófát, - szereti a diófát. Szereti a lakóháza közvetlen közelébe ültetni, ezzel környezetét kellemessé tenni. Aki így cselekszik, már nagyrészt ökológusnak tekinthető, legalábbis az ökológiai tudomány gyakorlati alkalmazójának, szemben azzal, aki nem ültet diófát, és csak beszél az ökológiáról. Szerintem aki csak beszél, ahelyett, hogy diófát ültetne, nem ökológus.

Alapvetés: Az ökológia a diófa és az ember kapcsolata.

Francia tanyák diófák között (jobbra és lent):

Kép helye

Az igazi ökológus ki is költözik a diófához.

Kép helye

A diófa az ember természeti környezetében az egyik leghasznosabb növény.

Nem beszélve az állatvilágról. De, beszéljünk róla!

Mert ha az emberektől eltekintünk, az ökológia maga a létért való küzdelem, dióban elbeszélve. Amint Joanna Scheezburger képén látjuk.

Kép helye

Dióhéjban nem lehet erről a kérdéskörről szólni. Azért, mert az már üres.

A diófa a diótermesztő gazdán kívül elsősorban a rágcsálók megélhetését szolgálja. Egerektől a mókusokig. Dióféle termések nélkül a rágcsálók társadalma tagjainak lényegesen nehezebb lenne az élete.

Az egerek és a dió közti kapcsolat időtlen időkre nyúlik vissza. A Vatikán Múzeumban látható egy római kori mozaik, amelyen egy egér diót eszik. Látható lenne, ha a látogatók nem úgy tolonganának ott, mint ahogy. Fényképezni, de sokszor mozdulni se lehet tőlük. De Misi László diótermesztő Kollégának sikerült megszerezni a képet. Elküldte, köszönet érte.

Kép helye

És azóta már megvan a tágabb összefüggés, az eredeti ökológiai környezet is. Értékelhető, a római kori Pompeiben a dió milyen természeti környezetben termett.

Kép helye

Sajnos, diópusztító rossz szokásukról azóta se sikerült leszoktatni az egereket, ezt tudom bemutatni egy dióevő mezei egér fényképével.

Kép helye

Az egerekre majd a diófa károsítói között is visszatérünk. És a többiek?

A világon ahol diófélék, héjas magvak előfordulnak, mindenhol megtalálhatjuk a helyi rágcsáló-populációt is. Nézzük meg a következő, orosz rajzot. Rágcsálóktól károsított héjas terméseket ábrázol. Az első kettő a közönséges dió, a harmadik-ötödik a mandzsúriai dió. Minden lyukat másféle rágcsáló rágott!

Kép helye

Az oroszok meg is határozták, melyik rágcsáló melyik termést ette, de ismereteik magyarra nem ültethetők át. Azért, mert sajnos, a nyelvészek humán képzettségűek. Nem zoológusok, nem ismerik az állatok neveit. Így a szótárak félrefordítanak. Kár. Kár, hogy a károkozókat nem tudjuk megnevezni, így csak ismeretlen tettesek után nyomozhatunk.

Ismerjük viszont a mókusokat. A világon ahol diófa van, megél a mókus is.

Kép helye

De a mókusok nem egyformák.

Itthon, a mi diófáinkon, de Európa legnagyobb részén is az eurázsiai (vörös) mókus él.

Kép helye Kép helye

Japán mókusok japán diót esznek.

Kép helye Kép helye Kép helye

Az amerikai mókusok mindenféle diót megesznek. A keleti szürkemókust közönséges dióval látjuk.

Kép helye Kép helye

A rókamókust pedig feketedióval.

Kép helye

A feketedióból ennyi maradt:

Kép helye

Ezt a hosszúfülű mókust nem ismerem. Biztos, hogy nem azonos az amerikai ecsetfülű mókussal. Kelet-Törökországban fényképezték. Ha tisztelt erdőjáró Kollégám felismeri, legyen szíves, tájékoztasson.

Kép helye

A burunduk (szibériai csíkos mókus) élőhelyén nem terem dió. Mégis nagyon szereti, ha hozzájut.

Kép helye

Dióevő mókusokról annyi fényképem van, hogy számukra külön mellékletet kellett nyitni.

Amerikában az ott élő vadpulykák helyi dióféléket is lenyelnek, amelyek keményebb héjúak, mint a mi közönséges diónk. A dióhéj feltörésének nehéz munkáját nem a csőrükkel, hanem begyükben végzik. Kutatók szerint a pulykabegyben 200 kg-nál nagyobb erőt is képesek létrehozni, ami elégséges a keményebb diófélékre is.

Amerikai vadpulykák dióznak:

Kép helye Kép helye

A veréb van annyira szemes, - vagy szemtelen, nem tudom a pontos kifejezést, - hogy megtalálja, és mások elől is eleszi a dióbelet télen. Védett madár.

Kép helye

A cinkék is nagyon szeretik a diót.

Kép helye

A varjak közismerten nagy diófogyasztók, de közeli rokonaik, a hollók és a szajkók is. A madarak közül a legértelmesebben a városi hollók tudnak diót törni, ami a különösen nehezen törhető diókat, például a feketediót illeti. A városban élő hollók rájöttek, hogy ha túl kemény a dió, nincs más dolguk, mint feltöretni azt az autókkal az úttesten, az útkereszteződésnél. Amikor zöldet jelez a lámpa a gyalogosoknak, nem jön autó, leteszik az útra a diót, majd felszállnak egy magasabb helyre. Várnak, amíg az autók elindulnak. Amikor újból zöld a gyalogosoknak, a hollók újból leszállnak, hogy megegyék, ami az autók után maradt. (Adalék a nagyvárosok ökológiájához.) De nem kell Budapestről se kimozdulnunk, egy budafoki hipermarket parkolójában varjút magam is láttam dióval küszködni.

Itt csak egy-egy madaras képet mutatok, a többi a mellékletben.

Kép helye

Közönséges varjú (Corvus fragilegus)

Kép helye

Kormos varjú (Corvus corone)

Kép helye

Holló (Corvus corax)

Kép helye

Szajkó (Garrulus glandarius)

Kép helye

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Kép helye

A harkályokról (Dendrocopos, stb.) nem is beszélve.

Kép helye

Kopácsolással törik fel.

Kép helye Kép helye Kép helye

A feketediót is.

Kép helye

Tisztelt állatbarát Kollégám, gondolkodott-e már azon, hogy mit csinálnak a medvék ősszel? Amikor már felnevelték a bocsokat, és végre magukra is gondolhatnak?

Készülnek a téli álomra. Teleeszik magukat a legtáplálóbb ennivalókkal, elsősorban dióval. Ha nem találnak, a fára is fölmásznak diót szedni.

Egy feketemedvével (Ursus americanus) tudom illusztrálni, aki Észak-Karolinában nem találván közönséges diót, kénytelen a nehezen szétrágható feketedióval táplálkozni. Szegény! Mennyivel jobb lenne neki, ha Európában élne!

Kép helye Kép helye

A diótermést a szarvasok is megeszik. De nagyon hasznos például a vaddisznók számára is. Az első képen éppen eszi a diót, a másodikon pedig már csak a disznómódra széjjelhagyott dióhéj maradt.

Kép helye Kép helye

Ha már a disznónál tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy nem minden állat egyforma.

Természetvédők például az embert nem számítják sem állatnak, sem az ökoszisztéma részének, de attól még legközelebbi rokonaink, a majmok nemcsak, hogy állatnak, de az ökoszisztéma részének is számítanak.

Annyiban igaz ez a besorolás, hogy a diót minden majom nagyon szereti, de ott már sántít, hogy a majmok élőhelyein - talán Japánt kivéve - nem terem dió.

A majmokkal tehát rokonuk, az ember ismertette meg a diót, de nagyon rákaptak. Nézzük meg, négyféle majom, és mind diót eszik.

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Miután megkóstolták a diót, sajnálják igazán a majmok, hogy megálltak az emberré válás útján, és nem termesztenek diót. Mi viszont nem álltunk meg, Ön és én, tisztelt Kollégám.

A dióliget a diót nem fogyasztó, vadon élő állatok számára is életteret jelent. Egy őzet látunk a diósban.

Kép helye

És nagyon jól érzi magát, a diófák körül akkor is talál legelnivaló füvet, ha a környéken az összes szántóföldet felszántották. Dehogyis menne ki a dióskertből, akármennyire a nyitott kapuhoz hajtottuk.

Kép helye

Élettere a madaraknak. A diófa varjak, galambok gyülekezőhelye:


Kép helye
Kép helye

A nagy diófa a hasznos madarak otthona, természetes élőhelye. Galambfészkek diófán:


Kép helye Kép helye

Bagoly a diófán:

Kép helye Kép helye

A madarak szívesen tartózkodnak a diófán. Még a kalitkából kiengedett házi papagáj is.

Kép helye

Sőt, az érőfélben lévő diót is képes feltörni.

Kép helye

A feketerigó is milyen önfeledten énekel a diófán!

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Rozsdafarkú madár diófaágon:

Kép helye

Ha úgy gondoljuk, hogy mégis kevés madár lakik dióligetünkben, néhány egyszerű odú kihelyezésével gyarapíthatjuk az állományt.

Kép helye

A diófa odva madarak lakása. De éléskamrára is szükségük van, a téli készletet élelmesebb madarak ugyancsak a diófa odvába gyűjtik.

Kép helye

Így van ez, menjünk bárhova a világon, a madarak mindenhol szeretik a diófát. Ha hinni lehet a következő kép szerzőjének, sármányt látunk egy újzélandi diófán.

Kép helye

Amerikai barázdabillegető, szintén diófán.

Kép helye

A madarak pedig vonzzák a ragadozókat, még a házi macskákat is, akik követik őket a diófára.

Kép helye Kép helye Kép helye

Brigitte Specht felvételén már olyan magasan van a macska, hogy nem tud lejönni.

A csiga ugyan lassúbb, ő nem akar madarat fogni, de ő sem idegenkedik a diófától.

Kép helye

Sőt, a meztelen csiga se, télen.

Kép helye

A diófa tehát életteret jelent azoknak a különböző rendű-rangú állatoknak is, amelyek máshol táplálkoznak. De felmerül egy olyan kérdés, amire nem szoktak az ökológusok kitérni. Kedvenc háziállataink, például a kutya, részei-e az ökoszisztémának? Nagyon nehéz a válasz. Nincs jó válasz. Igen is, nem is. Pedig szereti a diót. Enni is, - később erre is kitérek, - nézni is.

Kép helye

Kutya nehéz dolog ez az ökológia.

Mivel a közönséges diófa nem erdőalkotó fa, az erdőszélekre jellemző ökoszisztéma is kialakul a diófa közelében.

Jó példa erre az atalanta-lepke (Vanessa atalanta), amely zömében nem is nálunk telel, hanem évente délről "ingázik" hozzánk, de itt szaporodik, igaz, nem a diófán, hanem a csalánlevélen, amelyen hernyói táplálkoznak is, de kifejlett lepke korában változatos, csapongó életet él, a csupasz, sziklás felszínű tereptől kezdve a diófáig sok helyen megfordul, és ősszel jellemzően mindenféle édes, erjedő gyümölcsön, termésen szívogat. Itt éppen diófán látjuk (Wolfgang Kotissek felvétele).

Kép helye

És még mindig nem értünk a diófa ökológiai szerepének a végére. Uwe J. Splett kivételével még senki se tanulmányozta a diófa vízalatti szerepét.

Most, amikor ezt írom, amúgy is kánikula van, merüljünk tehát gyorsan a víz alá! És mit találunk ott? Tavalyi diólevél maradványait.

Splett úr akváriumi körülmények között tanulmányozta, milyen ökológiai hatással jár, ha egy diófalevél a vízbe esik. Nem kis kérdés, eddig még senki se tudott rá választ adni.

A következő képeken akváriumba helyezett száraz diólevél látszik, és az összehasonlító kísérlet akkor szakszerű, ha más levelet is melléhelyezünk. A jobboldali levél mangrovelevél, ami még gyakrabban hullajtja vízbe a levelét.

Garnélarákok végezték a tényleges összehasonlítást. Az első képen a behelyezéskori állapot látszik.

Kép helye

A második kép öt nappal később készült. Látszik, a diólevél lemezét a rákok megkezdték.

Kép helye

A harmadik kép kéthetes késéssel lett felvéve. A diólevélből csak az erek maradtak, de a mangrovelevél nincs megkezdve.

Kép helye

De ha nincs kéznél mangrovelevelünk, bár tisztelt akvarista Kollégám a megmondhatója, minden jobb szaküzletben kapható, végezzük el a kísérletet tölgyfalevéllel. Az eredmény ugyanaz lesz, vagyis a garnélarákok számára más falevelekkel összehasonlítva a szárított diólevél kedvelt táplálék, a többihez hozzá se nyúlnak.

Kép helye

Ha egy tudományos eredmény megszületik, mint amit itt Uwe J. Splett nyomán leírtam, gyakorlati, üzleti hasznosítása azonnal megkezdődik. Már kapható is német akvarisztikai szakboltokban a szárított diólevél, akváriumi rákok, garnélarákok részére.

Kép helye

Nem olcsó, 2,50 euró 20 db. Nem levél, csak levélke.

Ügyes. Tisztelt akvarista Kollégám, bár mi lettünk volna ilyen ügyesek! Hát, igen, a német gazdaság húz. Minket is. Mi egy kiló dióért sokkal kevesebbet kapunk.


Tisztelt ökológus Kollégám, most, hogy a dió és az ökológia összefüggéseinek hosszú fejezetét újból átolvastam, belémhasított a gyanú:

Rossz úton járok!

Mert korunkban az ökológia tudománya egy szóra szűkült le: Klímaváltozás!

Minden más eszembe jutott, csak ez nem.

Pedig erről kellett volna írni, felkészülve a várható globális felmelegedésre. Ami szintén nem a mi korunk találmánya, 1850 óta folyamatos, amikor végetért az 1400 körül kezdődött napfolttevékenységi minimum, és amelynek során olyan hideg telek fordultak elő, hogy a Duna jege királyválasztó tömeget is elbírt, Mátyás idején. (Az, hogy a Temze is befagyott Londonnál, valamint a velencei lagúnák is, minket nem érdekel.) Szóval, melegszünk, globálisan.

A diófa, tudjuk, mediterrán növény. Rasszainak többsége nem szereti a téli fagyot, és nincs olyan változata, amely a tavaszi fagyot elviselné. Mérsékelt égövön szüksége van tehát a globális felmelegedésre. A nyári hőséget jól elviseli ha van vize. Lombja, termése csak 38 C° fölött károsodik.

A diófa - mint egy német ökológus szakírótól is olvastam - a klímaváltozás egyértelmű nyertese. Hollandiában is a melegedő klímától várják diótermesztésük felfutását. A diófának Európa legtöbb országában több melegre van szüksége, nekünk pedig több dióra.

Mert, mint tudjuk, a legegészségesebb, legértékesebb emberi táplálék.

Alig eszünk diót. Az évi félkiló annyi, mint a semmi.

Harmincmillió évvel ezelőtt már volt egy globális felmelegedés, amikor diófák nőttek Grönlandon, a Spitzbergákon és Szibériában is. Ezt kellene megint kivárni. De annyi időnk nincs.

Nem ejtettem még szót a diófának a növénytársulásokban betöltött szerepéről. Hamarosan arról is szó lesz, egyelőre csak annyit, hogy természetes körülmények között a diófa a folyó- és patakvölgyek, ligetes vidékek jellemző fája. Nyílt területeken az elszórtan álló diófák a természetesek.

Amerikában egy kicsit más a helyzet.

A különböző diófélék az észak-amerikai lombos erdők fontos erdőalkotó fái. Nálunk ez szokatlan, a mi diónk nem erdőalkotó természetű. Ott pedig nemcsak a többségében tölgyerdők kiegészítő fái, hanem egyes erdőtípusokban fő erdőalkotó fát képeznek.

Nem káros a diófa!

Annak ellenére, hogy - mint minden szélporozta növény - elképesztő mennyiségben bocsát a levegőbe pollenszemeket, a manapság oly divatos pollenallergia semmilyen összefüggésbe sem hozható a diópollennel. Nézzük csak meg a diópollen mikroszkopikus képét!

Kép helye

Sehol egy durva felület, ami sértené a nyálkahártyát. A diópollen által termelt, kibocsátott anyagok az ember egészségére semmi káros hatással sincsenek.

A diópollen allergenitásával kapcsolatban a legilletékesebb szakvéleményt az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózata jogosult adni, amely szerint a diópollen "panaszokat nem okoz, illetve allergenitásáról nincsenek adatok". Hát, nem is lehetnek.

"Szakírók" szoktak beszélni a diófa - különösen a feketedió - talajsavanyító hatásáról, arra alapozva, hogy a diólevélben lévő csersav a talajba kerül. Hadd mondjak ennek ellent. Egyrészt a csersav idővel elbomlik, másrészt ugyanezt a károsító hatást a fák nagy részéről el lehet mondani, - ismeretes az erdőtalajok savassága, - ezt nem a dió okozza, annál is inkább, mivel nem erdőalkotó fa.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább