Mottó:
"Ím egész bélig gyökered kirágták
A gonosz férgek"
(Baróti Szabó Dávid: Egy ledőlt diófához)

Májusi cserebogár - Melolontha melolontha

És rokonai: Erdei cserebogár - Melolontha hippocastani, Kalló cserebogár - Polyphylla phullo, Keleti cserebogár - Anoxia orientalis, Zöld cserebogár - Anomala vitis

Nézzünk szembe a májusi cserebogárral!

A májusi cserebogár jelentős kártevő. Lárvája az újonnan telepített diócsemete gyökerét képes teljesen megenni. Oltványiskolában 1-2 pajor teljesen tönkretesz egy csemetét. Nagyobb fákon csúcsszáradás jelzi jelenlétét.

Lárvája arról ismerhető fel, hogy a potroha végén két párhuzamos tövise van. Hároméves fejlődési ideje van, két telet lárva alakban tölt a talajban, a harmadikat pedig kifejlett imágó alakjában. Legközelebb 2008-ban lesz nagyobb rajzása. Rajzáskor a leveleket is erősen pusztítja.

Kötött talajokon is előfordul. Bábja:

Diótelepítéskor figyeljük meg a kiemelt földet. Ha abban m²-enként 1-2 db csimasz található, akkor talajfertőtlenítést kell végezni. Forgatásos talajelőkészítés esetén pedig mintagödrök ásásával győződjünk meg a fertőzöttségről.

Az erdei cserebogár kártétele, életmódja, fejlődése azonos a májusi cserebogáréval.

A másik három rokon faj homokos területeken él.

A kalló cserebogárnak csak a lárvája károsít, a kifejlett bogár nem eszi meg a diófa levelét. Ugyanígy a keleti cserebogár is. Ellenkezőleg a zöld cserebogárnak csak a kifejlett imágója okoz a diófán kárt, levélkártételt. Fejlődési ciklusuk eltér a májusi cserebogár ciklusától, de ez nem olyan érdekes.

Valamennyi cserebogárfajnál a kifejlett bogarak elleni védekezés a döntő. A rajzás kezdetének megállapítására vannak módszerek, - hadd ne foglalkozzunk velük, - és a rovarölőszerek nagyobb részére a cserebogarak érzékenyek.

Más néven fonálférgek.

Pratylenchus vulnus, P. penetrans, P. pratensis, P. crenatus, Heterodera marioni, Cacopaurus pestis, Mesocriconema xenoplax, Meloidogyne hapla, M. incognita, Xiphinema vuittenezi, X. diversicaudatum.

A dió gyökerében élősködnek, a visszafogják a fiatal diófák növekedését. Az idős fákon csökkentik a termést.

Pratylenchus vulnus:

Nematódák a dió gyökerében:

A diógyökér elhalását okozzák:

Pratylenchus pratensis:

A vírusos betegségeket is terjesztik egyik fáról (csemetekertben csemetéről) a másikra.

Védekezni úgy lehet ellenük, hogy - különösen erdő vagy gyümölcsös kivágása utáni diótelepítés esetén - a területet 1-2 évig pihentetjük, vagy pedig vegyszeres talajfertőtlenítést végzünk, ha mintavételkor sok fonálférget találunk. És csak ellenőrzött, faiskolai csemetét telepítünk.

Szűkebb értelemben a diófában előforduló hat farontó rovar tartozik ide, tágabban pedig ide vehetjük a mezei pockot is.

Cossus cossus

Erről külön regényt - rémregényt - lehetne írni.

Fő élőhelyét a puhafák - fűzfa, nyárfa - jelentik. Erdőben is gyakori.

A dióskertbe a közeli fákról terjed be. Ha az élőhelyét jelentő nyárfasor vagy fűzfacsoport egyszerre kerül kivágásra, és nincs a közelben alkalmas fa, akkor magas, keményedő szárú gyomnövényekre is petézik. (Dr. Cseh Mária megfigyelése).

A lepke - termeténél fogva is - lomha, nem repül messzire. Napközben a diófa törzsén, ágán - jellemzően alacsonyan - tartózkodik, éjszaka repül. Petéjét a diófa 3-4-5 éves törzsére, vagy ilyen korú ágaira rakja, leginkább repedésekbe, kéreg alá.

A kikelő lárvát gyakorlatilag nem látni, mert rögtön berágja magát. Járata ferdén felfelé indul, majd kanyarodik.

A lárva a faanyaggal táplálkozik, az emésztetlen maradékot a bejárati lukon keresztül a szabadba üríti. Jellemző barnás, fűrészporszerű, morzsalékos ürülékéről ismerhető fel, ami a luk szélén, vagy a fa tövében is látható. 2-3 évig fejlődik.

Járata, kártétele:

A fában bábozódik, kikelés után a fehér lepke rövid ideig a luk mellett szárítkozik. Az egész tenyészidőszak során folyamatosan kelnek és petéznek újabb lepkék.

Permetezéssel gyakorlatilag nem lehet ellene védekezni, rejtett életmódja miatt. Feromoncsapdával a hímek gyéríthetők. A lárvákat rovarölőszeres vagy benzines fültisztító vatta járatba helyezésével irthatjuk.

Bábja:

Kifejlett egyede:

Zeuzera pyrina

Az orgonabokor a legjobb élőhely számára, de sokféle fát, bokrot károsít, az almafát is nagyon szereti. Jellemző tünet, hogy a vesszőkön, a vékonyabb ágakon a bemeneti nyílás körül sötétbarna ürülékcsomót találunk, a fára ragadva. Még barnás nedvszivárgás is előfordulhat. Legtöbbször akkor venni észre, amikor egy vékonyabb vessző levelei száradni kezdenek. Ilyenkor általában a vessző alsó részén megtaláljuk a lárva bemeneti nyílását, ahonnan a fa vastagabb ágai felé irányuló lyukat fúr. A lárva két éves fejlődése során többször is új, vastagabb ágú helyet keres magának.

A vesszőt mindenképpen vágjuk le - legtöbbször úgyis letörik magától, de a lárva járata a fa élő részében marad - a lárva kikelésének, továbbszaporodásának megakadályozására.

Jellemzően a fiatal fák károsítója. Első éves csemete törzsén károsítva képes az egész fát elpusztítani.

Nagy előny a védekezésben, ha az új telepítésű dióskert almaültetvénytől, orgonabokroktól távol kerül telepítésre.

Elvileg cincérek is károsítják a diófa faanyagát, bár a cincérfélék igen sokféle fán előfordulnak. Amint Barna Tamás leírásából tudjuk, az Alföldön, közelebbről a Nagykunságban, Kunhegyesen diófacincér (Megopis scabricornis) is látható mint diófarontó.

A cincéreknek a lárvája él a diófa kérge alatt, és károsítja a fát. Az imágók általában virágok nektárjával, vagy a fák kicsorgó sebnedvével táplálkoznak. Ez az életmód jellemző a nálunk is közönségesen előforduló bársonyos darázscincérre (Plagionotus arcuatus) is.

Sőt, a feketevégű karcsúcincérre (Strangalia laeviscula) is. Amint az előző, ez is megtalálható a dióskertben.

Könyvem más helyén azt javasoltam, a levéltetveket gyérítő zengőlegyek imágóinak táplálkozása céljából hagyjunk a dióültetvény mellett egy kis területet, ahol vadvirágok nyílhatnak, és a természet egyensúlya segíthet a diókárosítók ellen.

Most, hogy a cincérek életmódját látjuk, azt ajánlom tisztelt biotermesztő Kollégámnak, gondolkozzon. Mert látjuk, a diófát károsító rovarokat is segítjük, ha a levéltetűevő rovaroknak kedvezünk.

Szóval, nagyon bonyolult az ökológia, és ezen belül a bio-dió termesztők élete.

A Parmena balteus cincér is bizonyítottan előfordult diófán, a következő kép tanusága szerint is.

A Ropalopus macropus cincér is többgazdanövényes, tölgyféléken és más lombos fákon is előfordul. 7-14 mm testhosszúságú bogár, két éves életciklusa van. A kifejlett egyedek április-július között láthatók.

Közép-Európától a Közel-Keletig, a Kaukázusig, Iránig él. A következő képen látható példányt elhalt diófaágon fényképezték Dél-Csehországban, Dolní Věstonice falu határában.

A nagy kéregszú a diófán is előfordul, egészséges fán is, de inkább a legyengült fákon. A szúbogarak március és május között rajzanak, és tojásaikat a kéreg alá tojják. A fehér lárvák a fakérget rágják. A pici lyukon kívül a fehér színű, fűrészporszerű rágcsálékról ismerhető fel jelenlétük a fiatal fák törzsén.

Szúkártétel a legyengült, kéreghiányos diófa törzsén:

Védekezni a rajzó bogarak ellen lehet, valamint a fertőzött ágak lemetszésével. A nyesedéket el kell égetni.

A nyárfadarázsról, a vadgesztenyeszúról és az égerfa díszbogárról egyelőre nem találtam megfelelő információt.

Állítólag a szarvasbogár lárvája is képes hosszú ideig a diófában élni.

Úgy néz ki, távlatban a pajzstetvek fogják a legnagyobb növényvédelmi problémát képviselni a hazai diósokban. A kaliforniai pajzstetű, de már megjelent testvére, az eperfa-pajzstetű is, a közönséges teknős pajzstetű és a dió teknős pajzstetve. Olajos készítményekkel - kénnel vagy anélkül - télvégi lemosó permetezéssel lehet bizonyos fokig megelőzni őket. Az a legnagyobb probléma, hogy magasak a fák, nagy lémennyiség szükséges, és erre a célra nem áll rendelkezésre megfelelő teljesítményű permetezőgép, és nagy traktor kellene hozzá.

Quadraspidiotus perniciosus. Vagy Diaspidiotus perniciosus

A kaliforniai pajzstetűnek igen sok gazdanövénye van. Diófán akkor szokott előfordulni, ha a közelben almafa van. A diófa törzsén, vastagabb ágain és vékonyabb hajtásain egyaránt szívogat. A pajzsok mérete 1,7-2,1 mm, a nőstény pajzstetű egész életét a pajzs alatt tölti, télen is a pajzs alatt telel. Évente két nemzedéke van, a nemzedékek egybefolynak. A hímek májustól repülnek ki, a második nemzedéket képviselő pajzstetvek július-augusztus hónapokban jelennek meg.

Elevenszüléssel szaporodik. A fiatal lárvák a szülői páncél alól június elején és augusztus közepén bújnak elő, ekkor élénksárga színükről jól felismerhetők, a képen nyíllal jelölve, a második nyíl hímet mutat. Ekkor eredményesen permetezhetők.

Ez is Quadraspidiotus pajzstetű:

Kártétele főleg fiatal dióültetvényekben lehet súlyos, ha nagyobb a fertőzés. Ilyenkor a fák legyengülhetnek, el is pusztulhatnak.

Védekezni a fertőzött ágrészek lemetszésével, valamint tavaszi lemosó permetezéssel szoktak ellene.

Parthenolecanium corni

Jogosan mondják, hogy közönséges, mert rendkívül sok gazdanövénye van, nem válogatós, de a diót is szereti.

A diófa vékonyabb ágain vehetők észre a közönséges teknős pajzstetű 4 mm magas, ovális, domború pajzsai. Barna színűek, 0,4-0,8 mm hosszúak. Tavasszal a levelekre húzódnak, ott is szívogatnak. Anyagcsere-végtermékük ragadós, mézharmat-szerű, megfeketedve korompenésznek nevezik. A korompenész a levelet befedi, tehát a teknős pajzstetű rontja a dió asszimilációs lehetőségeit, gyengül a hajtásnövekedés. A korompenészt a hangyák látogatják, jelenlétük esetén tehát nemcsak a levéltetvekre, hanem a közönséges teknős pajzstetűre is gondolnunk kell.

Súlyosabb fertőzés esetén lombhullás következhet be, ennek nyomán pedig ágelhalás.

Évente egy nemzedéke van, lárva állapotban telel át. Petével szaporodik, amelyek az anya alatt májustól figyelhetők meg, a lárvák júniustól kelnek. Ekkor lehet vegyszerrel irtani. A nyári permetezés az almamoly elleni védekezéssel összekapcsolható.

Kiegészítő megoldás lehet viszonylag fiatal, nem túl magas diófákon a télvégi olajos lemosás, mert ha a pajzstetűt az olajréteg elzárja a levegőtől, nem tud fejlődni.

Két kép a közönséges teknős pajzstetűről, vesszőn és levélen, igaz, egyik sem diófa, de a pajzstetű felismerhető.

Eulecanium ciliatum

Sok tekintetben a közönséges teknős pajzstetűre vonatkozó megállapítások érvényesek a dió-teknős pajzstetűre is. Pajzsa olyan, mint a közönséges teknős pajzstetűé, de pajzsán két hosszirányú borda is látható, és jellemző, hogy az ágakra, vesszőkre keresztirányban szokott elhelyezkedni. Szerencsére ritka faj, de az én diósomban megtalálható.

Dió teknős pajzstetű két levágott vesszőn:

A pajzstetvek ürüléke a levéltetvekéhez hasonló édes, ezért a hangyák látogatják. Amelyik diófán levéltetveket nem látunk, a hangyajárás viszont feltűnő, egészen biztosan találunk azon pajzstetveket.

Pseudaulacaspis pentagona

Négy kép az eperfa-pajzstetűről:

Elég sok gazdanövénye van, a termesztett gyümölcsfélék közül főleg az őszibarackot és a mandulát kedveli. De a diót is. Van ízlése.

Váratlanul nagyobb létszámban tud megjelenni, főleg ha őszibarackos vagy mandulás van a dióskert közelében. Várható károsítása a közelben lévő őszibarackfákról előrejelezhető. Legalábbis így volt békeidőben. De világunk felbolydult, már az eperfa-pajzstetű is levedlette régi szokásait, és ma már nem kell neki őszibarack ahhoz, hogy váratlanul felszaporodjon.

Szokásai mellett lárvabőrét is levedli. Fehér lepedékről ismerhető fel, ami a lárvák levetett lárvabőréből áll. A lepedék - és a károsítás - a diófa fás és zöld részein egyaránt előfordulhat. Messziről úgy néz ki, mintha meszelve lenne a diófa hajtása, vesszője, vagy például a lemetszett ágak sebfelületének széle. Közelről pedig vastag fehér lepedék, ami alatt - előfordulhat - át is telelhet.

Évente két nemzedéke van, az első nemzedék mozgó lárvái május közepétől-június elejétől figyelhetők meg, a második nemzedék július végétől várható.

Növekvő károsításával számolhatunk. A télvégi lemosó permetezésen kívül a lárvák kikelésekor lehet ellene eredményesen védekezni. Ez az első és a második nemzedék esetében is 10-10 napot jelent. Előre lehet jelezni a permetezés idejét, ha a törzsre, ágakra körben ragasztós csíkokat festünk. A vándorló hímeket megfogja, megjelenésükből arra lehet következtetni, hogy két hét múlva permetezni kell.

Eperfa-pajzstetű fényképe:

Télen pedig a fertőzött, meszes kinézetű farészeket el kell távolítani. Olyan dióskertet is láttam, hogy az eperfa-pajzstetű csak bizonyos alacsony, kb. másfél méteres magasságban telepedett meg, és a kézzel távolították el. Nem is látták azóta se. De egy dunántúli diósban jellemzően 5 m magasságig jelen volt.

Lepidosaphes ulmi

Rajza:

Fényképei:

Hím és nőstény egyedek:

Az olasz körtepajzstetű hímjei szárnyasak. A nőstények osztrigakagylóhoz hasonlító, egyik végén elkeskenyedő néhány mm-es pajzstetvek. Kezdetben fehér színűek, később fényes barnává változnak. Pontosabban az olasz körtepajzstetűnek szürke és barna változata létezik, a diófán a barna változata fordul elő. A nimfák aprók, fehéresek.

Évente 1-2 generációja van. A telet tojás alakban tölti, 40-150 db tojás egy pajzstetű-héj alatt. A nimfák néhány nap néhány órájáig jelennek meg a kérgen, aztán kifejlesztik saját pajzsukat. Július közepére fejlődnek ki teljesen, ekkor párzanak.

Az olasz körtepajzstetű a diófa nedvét szívja. Jelenléte a növekedési erély csökkenésében jelentkezik. A levelek kisebbek maradnak és sárgán pettyesek. A megtámadott fa kérge gyakran repedni kezd.

Olasz körtepajzstetű a fa törzsén és levélen - igaz, nem diólevélen:

Természetes ellensége több is van az olasz körtepajzstetűnek, nem is szokott elhatalmasodni. A megtámadott ágak lemetszésével lehet visszaszorítani. Ha permetezni akarunk, a téli lemosó permetezés nem használ, hanem június elején permetezzünk, amit 10-12 nap múlva ismételjünk meg.

Metcalfa pruinosa

Hát, ez kártevő is megjelent a dunántúli, vasi diósokban, miután a tőlünk nyugatra, délnyugatra fekvő országokban elszaporodott.

Részben a hajtást, részben a levelet károsítja.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább