Tisztel Kollégám, meg kell mondanom, a dió növényvédelméhez nem értek. Főleg azt írom le, amit már mások leírtak, itthon és külföldön. De azt mondhatom, részletes ismertetések nincsenek a dió növényvédelméről. Amit leírok, kiegészítem saját véleménnyel, tapasztalattal.

Ha tisztelt Kollégám meg kívánja ismerni a dió növényvédelmét, javaslom, tanulmányozza dr. Véghelyi Klára írásait, Radócz László szerkesztésében A héjasok növényvédelme c. könyvet, valamint a Növényvédelem c. folyóirat 2003. novemberi számát, és keresse dr. Holb Imre írásait.

Ebben a témakörben évtizedes időtávokban sem jelent meg semmi itthon, és a hiány pótlására most kisebb dömping van ezen a területen.

Jelen összeállításomban csak arra szeretnék rámutatni, hogy mi minden fordulhat elő a dióskertben, amire a diósgazdának gondolnia kell, amely károsításokat észre kell vennie, mielőtt azok vészesen elhatalmasodnának. Ennél többre nem vállalkozhatom. Pláne nem a növényvédőszerek reklámozására.

A diófát főleg olyan betegségek és kártevők támadják meg, amelyek nem elsősorban, speciálisan a dióra mint gazdanövényre szakosodtak.

Ebből a tényből két következtetés adódik. Az egyik, hogy kevés az olyan betegség és kártevő, ami a diófát - elhatalmasodva - rövid idő alatt teljesen tönkre tudná tenni. Hát, ha lenne ilyen, az kész katasztrófa lenne a diótermesztésre, mert az ültetvényeket emberöltőnyi hosszú időre ruházzák be, és ha egy kártétel tönkretenné az ültetvényt, azt jelentené, hogy nem lehetne okszerű diótermesztést végezni. Amíg egy olyan betegség, mint például a szelídgesztenye-állományokban elhatalmasodó kéregrák (Chryphanectria parasitica) fel nem lép, bízzunk a diótermesztés lehetőségében!

A másik következtetés, hogy sokfelé kell figyelni, a dióskertben minden apró változást gyorsan észre kell venni, és meg kell tenni a szükséges védelmi beavatkozást, hogy a probléma ne hatalmasodjon el. Ismerni - ha nem ismerjük, tanulmányozni - kell a szóbajöhető betegségek, kártevők tüneteit nemcsak a mi diófa-állományunkban, hanem a dióskertünkhöz közeli erdőkön, mezőkön, más gazdanövényeken is. Csak egy példa: Figyeljük a dióskert közelében lévő fűzfákon és nyárfákon a nagy farontó lepke megjelenését, mert ez a lepke a diónak is súlyos károkat tud okozni, és mivel életmódjából adódóan nem repül messze, kézenfekvő, hogy a diósunkra is át fog terjedni. Avatkozzunk be időben!

Úgy gondolom, Magyarországon a dió legveszélyesebb ellenségei a Xanthomonasz baktérium, a Gnomónia gomba és az almamoly. Ellenük feltétlenül védekezni kell.

Van a diónak speciális kártevője is, ami csak a dión él, pl. a tarka, valamint a sárga diólevéltetű, de ezek károsítása nem szokott katasztrofális lenni.

Mostoha növény. Ott áll egyedül a kert végében, és mire a kertész a diófához jut, már végzett a kert összes többi növényével. A kertésznek sem ideje, sem ereje, sem figyelme nem jut a diófára.

Nemcsak a gyakorló kertész van így, hanem az elméleti is. Ha tankönyvet ír a gyümölcsfákról, az almával kezdi. Meg is van az eredménye, almával Dunát lehetne rekeszteni, dióból pedig kielégítetlen a fizetőképes kereslet az európai piacon.

A dió a szakkönyv végén kap egy rövid fejezetet, mert a szakírónak már nem maradt rá ideje, ereje, figyelme. A szakegyetemen pedig egy óra jut a dióra. (Aki azt az egy órát meghallgatta, egyetemi szinten ismeri a diót.)

Pedig - mint Szentiványi Péter mondja - "hazánk diónagyhatalom lehetne". Ha figyelnénk rá, ha foglalkoznánk vele, például a növényvédelmével is.

Tehát milyen növény a dió?

Mondhatnánk egyszerűen, hogy héjas termésű növény, de akkor bajban lennénk, növényvédelmileg.

Ugyanis Magyarországon rend van.

Csak azt a növényt szabad és csak azzal a szerrel permetezni, amire az illetékes hatóság - a mindenkori Mezőgazdasági vagy Földművelésügyi vagy akárhogy is hívják, Minisztérium illetékes főosztálya engedélyezte. Márpedig a szerfelhasználást csak kutatások alapján engedélyezik, a kutatásokat ilyen kis országban a "fontosabb" (nagyobb területen termesztett) kultúrákra összpontosítják.

Rettenetesen sokba kerül egy növényvédőszer engedélyeztetése. Csak a hatósági díj tízmilliós nagyságrend. Nem csoda, hogy a kisebb növényvédőszer-gyártók tönkrementek, és a megmaradt nagyok se foglalkoznak a dióval.

Európai szinten se, mert az EU-ban kimondták, hogy a dió törpe minoritás. Biztosan nem láttak még diófát a brüsszeli bürokraták.

Mondjuk tehát inkább azt, hogy a dió csonthéjas növény, máris van elég növényvédőszer, amiből válogathatunk, mert az igazi csonthéjasokra - cseresznyétől az őszibarackig - kielégítő mennyiségű növényvédőszer van engedélyezve. Márpedig a meggynek, szilvának, stb. a csonthéján kívüli húsát eszi meg a fogyasztó, a diónak pedig a csonthéjjal is védett belét, tehát a fogyasztó növényvédőszerekkel szembeni védettsége a dió esetében kétszeresen nagyobb, indokolatlan tehát a dióra külön engedélyt kibocsátani.

Ha rangsorolni kell a dió betegségeit és kártevőit, hazai viszonyok között a xantomonaszos bakteriózis és a gnomóniás levélfoltosság érdemel kiemelt figyelmet. És a nektriás ágelhalások. Ezek ellen kell rendszeresen védekezni. Főleg a kihajtáskori, majd a nyár elejéig történő rendszeres vegyszeres védekezések fontosak. A hajtások fásodása után a diófa ellenállóbb. Lombhullás után a következő évi fertőzés megakadályozására kell törekedni.

Tavasszal a tavalyi lomb bakteriózis esetében, de még inkább a gnomónia, de más gombák esetében is komoly fertőzési forrás. Általában május 5-e körülre tehető az avarszinten az áttelelt gombák tömeges spóraképzése, idei fertőzése. Ezért törekedni kell a dióskertben az előző évi lomb legkésőbb áprilisi megsemmisítésére.

Egy diós nagygazdaság konkrét védekezési terve termőkorú, nagyméretű diófákra számolva, elsősorban a baktériumos és a gombás betegségekre koncentrálva:

A diófák növényvédelme az illetékes hatóság által erősen elhanyagolt terület. Az atkák elleni védelemben nincs engedélye számos hatékony atkaölő szernek. És több széles hatásspektrumú rovarölő szer használata sem engedélyezett a héjasokban, (Karate 2,5 EC, Ultracid 40 WP, stb.) pedig éppen a csonthéj jelent többletvédelmet az emberi élelmiszer számára más gyümölcsökhöz viszonyítva. És a dió kései érési ideje, jellemzően téli fogyasztása gyakorlatilag minden rovarölőszer fogyasztás előtti elbomlását biztosítja.

A rovarkártevők közül az almamoly, a levéltetvek, az atkák, a szövőlepke és a pajzstetű elleni védelemre kell koncentrálnunk. Rovarok ellen tehát a télvégi olajos lemosó permetezés, majd a tavaszi, rovarölőszeres permetezések adják a vegyszeres védekezés alapját, amit nyáron szükség szerint egészítünk ki.

Ha a télvégi olajos lemosó permetezés elmarad, a levéltetvek már a dió csúcsrügyének kibomlásától kezdve károsítanak.

A fán, tojás alakban telelő kártevők ellen sikeres lehet a rügypattanás előtti olajos (pl. Agrol) lemosás, vagy kéntartalmú permettel való lefedés. Nem tudnak kikelni.

Rügypattanáskor atkák ellen védekezzünk.

Hajtásnövekedés idején atkák és levéltetvek ellen.

Június végétől almamoly ellen. A terméshéj fásodásától, a diótermés alapi nyílásának záródásától a vegyszeres beaavatkozás jelentősége csökken, csak rendkívüli esetekben kell permetezni.

A diófa nagy, gyakran sűrű lombú fa. Igen nagy a levélfelülete, amit meg kell védeni.

A gyümölcstermesztésben használatos növényvédő gépek két okból nem használhatók a diósokban. Főleg azért, mert ha már nagyok a fák, magasak, a korona fölső részébe nem hord föl a gép. Tehát mintha nem is permeteznénk, a korona fölső részében a kórokozók szabadon tenyészhetnek, fertőzhetik az alsóbb részeket is. Léteznek ugyan magasra hordó, felfelé irányuló csövű permetezők, de azok permetlé-szórása nehezen irányítható, és aránytalanul nagy traktor-vonóerőt igényelnek.

Bár mintha lenne már elmozdulás. Az olasz Facma cég már nálunk is kínálja Piave típusú, fasor-permetezésre kifejlesztett permetezőgépét. Igaz, ehhez is legalább 100 LE-s traktor kell, és minden sorban kétszer kell elmenni, mert csak egy irányba hord.

A nagyra nőtt diófák védelmére csak a légi permetezés alkalmas, az is csupán akkor, ha a lomb nem olyan sűrű, hogy megakadályozná a permetlé alsóbb zónába jutását. Manapság kevés és kiöregedett, lassan már javíthatatlan növényvédő helikopter van az országban.

A helikopterekkel az is probléma, hogy egy hektár megpermetezéséhez a nagy tömegű diólomb miatt legalább 800 l víz kellene, nem 60 l, amit a helikopter kiszór.

Földi növényvédő gépek esetében a gyümölcstermesztésben alkalmazott permetezőgépek a diófák bizonyos nagyságáig megfelelnek. 10-12 éves diófák permetezésére például megfelel a képen látható 2 m³-es tartályú axiálventillátoros gép, egy tartállyal kb. 1100 fát tud beszórni, ha fúvókái közül a vízszintesen fúvók le vannak zárva. Egy ilyen gép vontatását, meghajtását MTZ traktor elvégzi.

Ezen fölül kezdődik a probléma, mert nagyobb, pl. 25 évesnél idősebb fáknál már olyan gép szükséges, ami képes óránként 100.000 m³ levegő kifúvására. Ehhez általában a 100 LE fölötti traktorteljesítmény is kevés, önálló motorral rendelkező permetezőgép kell.

Megállapíthatjuk, hogy korunk technikai forradalma nem jutott el a dióskertekbe.

Bár talán az első 20 évben a gyümölcstermesztésben használatos axiálventillátoros permetezők még megfelelnek a diósban is. Ezeknek az a nagy hibájuk, hogy fiatal diósban ott is szórják a permetlevet, ahol mondjuk 6 m-en át nincs is diófa. Ma már van rá technikai megoldás, infravörös vagy más érzékelőt kell a traktorra szerelni, aminek segítségével a gép látja, hogy hol nincs lomb, és oda nem fúj. De ez a megoldás sem olcsó. A növényvédőszer-megtakarításban kell, hogy megtérüljön.

És megjelennek újabb permetezőgépek is. A debreceni Kertitox kimondottan diófák számára fejlesztette és ajánlja ezt a nagy teljesítményű, magasra fújó axiálventillátoros gépet.

Érdekes, mennyire hasonlít erre az olasz gépre, amit Venetóban használnak diófák prmetezésére! Még a gumiballon mintázata is azonos.

És itt a legújabb, magas diófák számára kifejlesztett permetezőgép, a Vektor Holding győri cég által forgalmazott Munkckhof típusú permetező, aminek az a lényege, hogy a permetlé kiszórását magasan, mintegy 3 m magasságban végzi. 25 m magasra is felhord.

Látjuk, elég sok gondot okoz a diófa nagy lombtömege a növényvédelem számára. Ezért nagyon ajánlható, hogy úgy a gomba- és baktérium-ellenes permetezést, mint az állati kártevők elleni permetezést olyankor kezdjük, amikor a diófának tavasszal még nincs, vagy minimális a lombfelülete. Gomba és baktérium ellen rügypattanástól, rovarkártevők ellen pedig még előbb.

A növényvédelmi technika pedig eközben is állandóan fejlődik. Amint az alábbi francia és kaliforniai képek is mutatják.

De háti permetezővel ne próbálkozzunk, azt hagyjuk meg a kínaiaknak, ők szeretnek sokat dolgozni.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább