Kanada nem nagy diótermelő, az ország déli területei a diótemesztés lehetőségeinek északi határán fekszenek. De a kanadaiak rendes emberek, maguk is igyekeznek minél több diófát ültetni, e célból termelői szövetségekbe is tömörülnek, és hallgatnak mezőgazdasági kormányzatuk intencióira, amely ösztönzi a diótelepítést.

Kanadában Ontario tartomány déli része jöhet számításba diótermesztés céljára, valamint a Szent Lőrinc folyótól délre eső terület, Új Skócia.

Az üzemi méretű diótermesztés a 20. század első éveiben indult meg Kanadában, Brit Kolumbiában, amely az ország másik lehetséges diótermő vidéke. A vállalkozás neve Gellatly Nut Farm volt.

A New-York-i Webster kiadó és nyomda muzeális értékű kanadai diófa-felvétele jobbra látható. A felvételt Ms. Ward Metcalfe készítette.

Kanadában ma sem lehet kereskedelmi célú diótermesztésről beszélni, pedig alkalmas területek lennének. Nagyobb diótermesztő vállalkozás nincs Kanadában, mindössze az ontariói, vinelandi kutatóállomásnak vannak kísérleti ültetvényei. A kisebb dióskertek termése legtöbbször a helyi piacokon értékesül. Az Északi Diótermesztők Szövetségének 26 kanadai tagja van, akiknek a dióskertjében néhány diófától néhányszáz diófáig terjed az állomány.

Ontarióban 400 ha az összes diótermő terület, de ebben a feketedió és a Carya-diók is benne vannak. A legnagyobb dióskert területe se éri el a 20 ha-t.

Inkább mogyoróval, gesztenyével és egyes hikoridiókkal foglalkoznak.

A kanadai diótermesztésben mindent a - potenciális vagy tényleges - hideg határoz meg. A kutatóállomás a diófajták egész sorát teszteli folyamatosan a téli hidegre.

A kanadai diótermesztés eddigi sikertelenségében a hozzá nem értésnek volt nagy szerepe. Korábban francia és kaliforniai diófajtákat ültettek, amelyek természetesen nem bírták a zord teleket. A kanadai viszonyok közé megfelelő diófajták kiválogatása jelenleg is folyik. A fejlődést még a múlt század 30-as éveiben Paul C. Crath indította el, aki Lengyelországból, - sokszor szó szerint a Kárpátokból - a hidegtűrő kárpáti rasszhoz tartozó diók nagy tömegét válogatta ki, és ültette el Kanadában. 25000 kárpáti magonc diócsemetét nevelt fel, és osztott szét érdeklődőknek.

Tom Haliburton kanadai diótermesztő:

A dió fajtacsoprtjai, rasszai közül a kárpáti rassz a leginkább hidegtűrő. Ezen belül is a Kárpátoktól északra, keletre levő területeken kialakult természetes dióállományból származó fajták jöhetnek csak számításba Kanadában. Ezen belül is a rövid tenyészidejű fajták, mert fagymentes időre csak május 15- október 5 között számíthatnak.

A kárpáti rasszból származó kanadai fajták mindegyike hidegtűrő, vékonyhéjú.

A Broadview, Colby, Hansen, Lake, Mckinster, Metcalfe, Myoka, Rioka, Somers, Watt és a Young's B1 fajtákat kultiválják. (A képen a bal felső dió feketedió, a jobb felső pedig szívdió.)

A beporzási kérdésekben más véleményen vannak, mint nálunk, a sikeres beporzás érdekében legalább három, különböző pollenszórású fajtát ültetnek egy ültetvénybe.

Csak a mélyrétegű, lehetőleg a legjobb talajok jók a diónak.

A leendő dióültetvény helyének kiválasztásában sokszor okoz gondot a talajban meglévő pangó víz. Ezért az új ültetvényeket mindig - nem északi - lejtős területekre tervezik, és ha szükséges, eleve, a telepítés előtt gondoskodnak a felesleges víz dréncsővel való elvezetéséről. De a terület csak enyhén legyen lejtős, mert meredek lejtők nem jók a dióbetakarító gépek működtetéséhez. A kanadai bérszínvonal mellett a kézi diószüret lehetetlen.

Sík területek az erősebb fagyhatás miatt nem alkalmasak Kanadában a diónak. A hideg levegő "lefolyásának" ugyanúgy lehetőséget kell adni, mint a fölös talajvíznek, igaz, a levegő nem drénezhető.

A hidegre vonatkozó helyi meteorológiai adatsorokat nagyon is figyelembe veszik a telepítés helyének megválasztásakor. Nem is annyira az abszolút téli hideg az érdekes, mert úgy találták, a kárpáti fajtakör fajtái a -37-39 C°-os hidegeket is károsodás nélkül vészelték át, - szemben a kaliforniai, francia, stb. diókkal, amelyeknek már -10 C°-on is károsodnak az ágaik, - hanem a késő tavaszi fagyok március végén-április elején Kanadában nemcsak a virágokat, így az éves teljes termést vihetik el, hanem emellett még a vesszőket is visszafagyaszthatják mintegy tíz cm-es hosszon.

Ha a talaj 5,5-6 pH-nál savanyúbb, diótelepítés előtt meszeznek.

Telepítés előtt szükségesnek tartják a talaj kálium- és foszfor-készletét feltölteni. A telepítést megelőző évben pedig zöldtrágya előveteményt tartanak szükségesnek, a talaj szervesanyag-tartalma növelésének céljából. Tavasszal telepítenek, amilyen korán csak lehet. A telepítés tavaszán szántják meg a területet, - nem forgatják mélyen, - majd tárcsával, boronával, ami szükséges, azzal elmunkálják. Egyúttal összeszedik a területről a nagyobb köveket is.

Homoktalajon nem szántanak, mélylazítót és tárcsát alkalmaznak.

A telepítéshez kézzel vagy 50 cm-es gödörfúróval készítik elő az ültetőgödröket, nem túl nagyokat. Az az elvük, hogy nem kell mélyebb, szélesebb gödör, mint amiben a diófa gyökere elfér. Ültetéskor ültetőgödrönként egy marék káliumtartalmú műtrágyát szórnak a gödörbe, valamint jelentős mennyiségű tőzeget, komposztot is, a szervesanyag-tartalom növelése céljából. De arra ügyelnek, hogy a szervesanyag, vagy a műtrágya ne érjen a gyökerekhez közvetlenül.

A vásárolt diócsemete gyökerét rögtön megérkezéskor nedvesíteni kell, és meg kell óvni a kiszáradástól. Ha nem azonnal ültetnek, a szaporítóanyagot vermelik, óvják a széltől, a fagytól is.

Ültetéskor csak akkor metszik vissza a csemete gyökerét, ha száraz vagy törött. Ültetésre a minél nagyobb, bozontosabb gyökerű csemeték jók. Betaposássl, döngöléssel gondoskodnak arról, hogy az elültetett csemete gyökere légmentesen érintkezzen a földdel. Ültetés közben, az ültetőgödör 2/3-ának betöltésekor beöntözik a csemetét.

A csemete környezetét az első évben mulccsal, tőzeggel, szalmával vagy szénával borítják.

Ha elég nagy a hajtásnövekedés, már az első évben karóznak.

Levélkártevők, főleg lombrágók, levéltetvek, levélbolhák ellen már az első évben is permetezéssel védekeznek, júniustól kezdődően.

Ha kell, öntöznek, az első évtől kezdve, főleg az olyan homokos vidékeken, mint Ontario "dohány-övezete". A dió virágzás utáni másfél hónapos időszakát tartják fontosnak az öntözés szempontjából, mert a termés mennyisége nagyrészt ez idő alatt alakul ki, és a diók mérete is ekkor fejlődik ki.

A dióültetvény területét legtöbbször füvesítik, rögtön a telepítés után. Általános az angolperjés füvesítés, ami közé kisnövésű hereféléket kevernek, a talaj nitrogéntartalmának növelése céljából. Lucernát nemcsak azért elleneznek az eltelepített diósban, mert mély gyökérrendszere a dió gyökerével konkurrál, hanem azért is, mert levélbolhái - tapasztalatuk szerint - a dióra is átterjednek.

Lejtős területen az erózió ellen is füvesítenek, sávosan. Megjegyzem, ez a sávos művelés elég általános náluk. Az újonnan telepített csemete körül 1,5 m átmérőjű területet mindenképpen gyommentesen tartanak. A gyommentességet részben mulcsozással vagy műveléssel, részben herbicidek permetezésével érik el. A mulcsozás előnyének tartják, hogy nedvesen tartja a talaj felszínét, és alatta nem romlik a talaj szerkezete. Így a víz könnyebben a talajba hatolhat, és a talaj szervesanyaggal is gazdagodik, sőt, alatta nagyobb a talajlakó gombák élettevékenysége. Csak csendesen kérdem meg, hogy a gyökérkártevő gombáké is?

Külön kérdés a rágcsálók elleni védekezés. Hátránya a mulcsozásnak, hogy alatta a rágcsálók - mezei egerek - szívesen megtelepednek. Ezeket mérgezett csalétekkel lehet ritkítani. A nyulak ellen pedig törzsvédőzni kell - főleg az első-második télre - a csemetéket.

A második évtől kezdődően összetett (NPK) hatóanyagú műtrágyázást alkalmaznak, 20-10-10, vagy 12-12-12 %-osat. Ha pontosan akarják meghatározni a nitrogén-műtrágya szükségletet, akkor a diócsemete törzsvastagságának minden cm-e után 70 g ammóniumnitrátot adagolnak a csemete köré. A káliumellátásnak a betegség-ellenállóság és a télállóság növelése céljából tulajdonítanak fontosságot. Mikroelemeket csak akkor adnak, ha a szükségletet vizsgálat igazolja.

A kanadai diótermesztők az egyik legszervezettebbek a világon. Társaságuk, a Society of Ontario Nut Growers (SONG) 1972 óta ad ki tájékoztató anyagokat az érdeklődőknek. Kanadai diótermesztők farmlátogatáson:

Most már mindent tudunk Északamerikáról, üljünk repülőre, gyerünk vissza Európába. Nem szállunk le Ferihegyen (jaj, bocsánat, Liszt Ferencen). Európa keleti fele az úticélunk, majd tovább, keletre, Ázsia.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább