A dióhéj megfásodott sejtekből áll, parenchima-sejtekből, amelyeken belül a kemény cellulóz-anyag eloszlása nem egyenletes, hanem úgynevezett pórus-csatornák vannak benne. Ez a tulajdonsága okozza, hogy az ipari célra megőrölt dióhéj szemcséi sokszögűen éles felületűek. Egy 1872-ből származó rajz a dióhéj megfásodott sejtjeiről:

Egy megfásodott dióhéj-sejt részlete:

A dióhéj sejtjeinek fásodása úgy megy végbe, hogy a megszilárduló sejtfalra belülről újabb meg újabb sejtfal-rétegek épülnek és fásulnak, és a sejt terének egyre nagyobb részét töltik ki. Amint azt hazánk nagy matematikusa, Bolyai János előre látta.

Mert az úgy volt, hogy apja, Bolyai Farkas, aki hazánk még nagyobb matematikusa volt, egyszer kimeszeltette a szobát. Azt kérdi a fia: Édesapám, amennyi meszet a falra kennek, annyival kisebb lesz a szoba. Nem fog előbb-utóbb elfogyni?

Szóval, olyanok a dióhéj sejtjei, mint Bolyaiék szobája, többszöri meszelés után.

A dióhéj-sejtek nem egyformák. A héj külső felületén zártabbak, keményebbek, több bennük a megfásodott anyag. A külső felület alatti sejtek viszont jellemzően habos szerkezetűek. Míg a külső sejtek a keménységet, merevséget adják, a beljebb levő állomány a rugalmasságot. Kulkarni amerikai kutató úgy jellemzi ezt a szerkezetet, mint a bukósisak szerkezetét. A külső réteg nem engedi be a dióba a vizet, védi a diót. Itt a sejtfalak vastagok, a sejtüreg kicsi.

Amatőr mikroszkópos felvételek a dióhéjról:

Ha még mélyebbre merülünk a dióhéj mikroszerkezetébe, azt tapasztaljuk, hogy annak sajátos pórusos struktúrája van, amint az elektronmikroszkópon látható is:

A kép közepén egy megfásodott dióhéj-sejt látszik, többszörösen vastagodott sejtfallal. A sejtfal külső felületének apró, mintegy 1 mikronos lukacsai a sejtek közötti kapcsolatra valók. Amíg élnek a sejtek, azokon keresztül áramlik egyik sejtből a másikba a víz, a tápanyag.

A felvétel arra a fontos kérdésre is választ ad, hogy mi a nagy különbség a faanyagok sejtszerkezete és a dióhéjé között. Az, hogy a fatest megfásodott sejtjeiben a cellulóz jellemzően egyenesvonalú struktúrát alkot, a dióhéj sejtjeiben pedig a cellulóz-struktúrából adódóan a szilárdság minden irányban nagyjából azonos. Aki ért hozzá, az úgy jellemzi a dióhéj sejtjeit, hogy izotropikusak.

Csak hogy gyönyörködjünk: Kilencszázszoros és nyolcezerszeres nagyításban a dióhéj:

Már látom, megint nem arról írok, ami az olvasót érdekli. Még ne menjünk bele a dióhéj szerkezetéből adódó sokféle hasznosítás lehetőségeibe, maradjunk fogyasztóközelben. A fogyasztót nem a dióhéj, hanem a dióbél érdekli.

A dióhéj tulajdonságai közül a fogyasztó számára leginkább a héj vastagsága, a dió törhetősége a legfontosabb. Igen sokan leírták, - Darwin is, - hogy e tekintetben a dió igen változatos növény. A diótermés héja 0,6-2,6 mm vastag. Ezeket a szélső értékeket Indiában mérték. Azerbajdzsánban is végeztek hasonló átfogó vizsgálatot, ott úgy találták, hogy a természetes, nem szelektált dióállomány 70-80 %-ának héjvastagsága 0,5-2,0 mm közötti, ezeknek a dióknak a bélaránya 45-55 %.

Általában kívánatosabb a vékony héjú dió, de a vékonyságnak nem szabad odáig terjednie, hogy - mint Darwin is írja - a cinege feltörhesse a diót. Német és magyar nyelvterületen az igen vékony héjú dióra manapság is elterjedten alkalmazzák a "cinegés dió" kifejezést.

A vékonyhéjú diókat latinul semidura vagy tenera (félkemény, lágy) melléknevekkel is ellátják. Ez az a típus, amit a Kaukázusban Kaghazinak neveznek, és aminek a vékony héj miatt relatíve nagyobb a bélaránya, 55-60 %. Ez az igazi papírhéjú dió, ehhez képest a Magyarországon papírhéjúnak nevezett diók nem érdemlik meg ezt a nevet. Maga a Kaghazi név szó szerint papírhéjút jelent.

Szentiványi Péter emellett az igen vékony héjú dió fokozott fertőződhetőségére is felhívja a figyelmet. Ilyen például az imént mutatott egyik óriásdió, amelynek héja már lehulláskor törik.

A másik, ugyancsak kevéssé kívánatos végletet a keményhéjú dió jelenti. A kődió vagy fás dió, ahogy elterjedten nevezik. A 2,0 mm-nél vastagabb héjú diók nevezhetők kődiónak, vagy ha nagyon tudományosak akarunk lenni, mondhatjuk Juglans regia L. var. dura-nak is, hátha úgy nem értik.

Más kérdés a kulcsos vagy kujcsos dió, annak neve nem a dió törhetőségére utal, hanem a dióbél kiszedésének nehézségére. A dióhéj belső felülete ugyanis a dióbél alakját követi, és a dióbél hajlatai közé a dió egyedétől - fajtájától - függő mélységben nyújt be lebenyeket. Termesztői, feldolgozói szempontból az a dió a kívánatos, amelyiknek a héja törés után nem fogja a belet.

A diótermés belső válaszfalai általában gyengébbek, mint a héj, többé-kevésbé parasejtekből állnak.

Az igazi kődió diótörővel vagy kalapáccsal nem is törhető, és ebben a tekintetben igen közel áll a rokon diófajhoz, a feketedióhoz. A következő képen a két diófaj termésének elfűrészelt felülete látszik. A két szélső a feketedió, a két középső a közönséges dió - kődió - termése, de látjuk, belük még nehezebben szedhető ki, ha egyáltalán kiszedhető valami, mint a feketedió terméséből.

A könnyen törhető diók nagyobb aránya a kődiókkal szemben már az emberi nemesítő tevékenység eredménye. Azokon a hegyvidékeken, ahol a diófák eredeti, ősi, vad állapotukban nőnek (Kirgizisztán, Pakisztán, India, Azerbajdzsán területén), a kődiók aránya sokkal nagyobb.

A köztermesztésben a kődiók kevésbé kedveltek, érthetően. De a diószaporításban, magvetésnél már előny a vastag héj, kevésbé fertőződik gombával a diószem a földben. És előny a nemesítésben is, az ilyen diók ellenállóbbak az almamolynak is, és ami fontosabb, a környezeti hatások miatti stresszt is jobban tűrik. Ezért - mondják - szerepet kaphatnak a keresztezéses vagy génmanipulációs nemesítésben is.

A dióhéj belső felülete sima.

Találkozunk olyan jelenséggel, hogy a diótermés a csúcsánál, a csőrénél felnyílik. Előfordul, nem is olyan ritkán. Ez a viselkedési forma lehet fajtajelleg is, de időjárási vagy szárítási okok is befolyásolhatják. A fajtajelleg abban mutatkozik meg, hogy például gyors, szárításkori vízleadásra, vagy az érés előtti kedvezőtlen - még kellően be nem azonosított - időjárásra egyes fajták nagyobb arányban is így reagálhatnak. Például 2009-ben az A-117-31 fajtánál figyeltek meg ilyen viselkedést. Hasonlót, mint ezen a francia felvételen látni.

Fel

Tovább