Vissza
Tartalomhoz

Engelhardia serrata

Délkelet-Ázsia és az indonéz szigetek erdeiben él. Kína, azon belül Jünnan déli, délnyugati területei jelentik az elterjedés északi határát. Maláj neve leginkább Dungun paya, de kilenc más maláj neve is van. Kínában chi ye huang qi-nek nevezik, ami magyarra fogazott levelű Engelhardiaként fordítható. Kambodzsai változata a var. cambodica. Élőhelye India keleti részeire is kiterjed.

Indonéziában kesowo-nak nevezik.

Trópusi őserdei fa, értékes faanyaggal.

Egy thaiföldi példánya:

Kép helye

És egy Kínában begyűjtött arborétumi példány:

Kép helye

A fa nem nő nagyra, 12 m-es magasság a jellemző. Ágai szürkésbarnák, gallyai jellemzően lenticellásak. Fiatal vesszői sötétbarnák.

Kép helye

Levelei 6-14 levélkéből párosan összetettek, ritkábban páratlanul összetettek, 15-25 cm hosszúak. Levélkéi oválisak, a levélkék száma 4-10, széle ép, de lehet szabálytalanul fűrészes is. A levélkék fonákja - főleg az ereknél - szőrös. Az összetett levél levélkéiből az alapi négy lényegesen kisebb a többinél. A levélkék mérete 6-13 x 2,5-4,5 cm.

Lombját, leveleit, barkáját és röpítőszárnyas diótermését Ferry Slik felvételeiről ismerhetjük meg.

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Februárban virágzik, áprilisban már diót érlel.

Hármas röpítőszárnya - amelyekből a középső (2-2,5 cm hosszú, 6 mm széles) kétszerese a szélsőknek - alján apró diótermés van. A dió kb. 3 mm-es.

Őserdővel borított hegyoldalakon él, 700-1000 m magasságig.

Ez a faj arról is nevezetes, hogy igen jó táptalaja az Ázsiában széles körben fogyasztott shiitake-gombának.

Kép helye

Engelhardia spicata

Kép helye Délkelet-ázsiai faj. Pakisztántól keletre, Kínában a Jangce medencéjétől délre az egész szubkontinensen előfordul, az indonéz szigeteken is. Még Nepál völgyeiben is. Az alapfajon kívül két változata is van, a var. aceriflora és a var. colebrookeana.

Kínai nyelven két neve is van, yun nan huang qi, illetve yuan bian zhong.

Azon kívül, amit gyantájáról a Pallas nagylexikona írt, és azt is rosszul, szinte semmit se tudunk róla.

15-20 m-re növő fa, párosan, ritkábban páratlanul szeldelt, 15-35 cm-es levelekkel. 4-14 levélkéje van, amelyek széle sima, alakja elliptikus, elliptikus-lándzsás vagy elliptikus-ovális. A levélkék mérete 7-15 x 2-7 cm.

Kép helye

Rajza:

Kép helye
Kép helye

A téli-tavaszi hónapokban, november-április között virágzik. Barkája 10 cm-es.

Diója 3-6 mm-es, termése hosszú, sűrű fürtökben terem. A jelzett két változat mindegyikére a rövidebb termésfürt jellemző.

Kép helye A dió érése még elnyúltabb, mint a virágzás, január-augusztus között, esetleg még később érik.

A magvaknak középen nagyobb, 2,5-3,5 cm-es, kétoldalt két kisebb, 1,5-2 cm-es vékony röpítőszárnya van.

Kromoszómaszáma 32.

Völgyekben, hegyoldalakon vegyes fajú trópusi erdőkben fordul elő, egészen 2100 m-es magasságig.

Változatairól néhány szó:

Mindkét változatát Jáva szigetén írták le.

A var. aceriflora kínai neve zhao wa huang qi, a var. colebrookeana neve pedig mao ye huang qi.

Indonézián kívül Hátsó-India országaiban élnek, észak felé Kínáig terjedően.

Kisebb növésűek, mint az alapfaj, az előbbi mintegy 10 m-es jellemző magasságig nő, a második pedig valamivel magasabb. Botanikai részleteikkel kár bajlódni.

Faanyagát japán faiparosok mérték fel. Mikroszkóp alatt ilyen metszeteket láttak:

Kép helye Kép helye

Engelhardia subsimplicifolia

Fülöp-szigeteki fa.

Levélkéi oválisak, két végükön kihegyesedők, csomóban nőnek.

Kép helye Kép helye

Igen apró diótermése sűrű fürtökben terem. A termésszárnyak max. 1,5 cm-esek.

Engelhardia zambalensis

A Fülöp-szigetek közül Luzonon él.

Kép helye Kép helye

Hasonlít az E. subsimplicifolia-ra, termése hasonlóan apró és dús fürtű.

Hajtása túlnövi a termős virágot.

Egyéb Engelhardiák

Tisztelt botanikus Kollégám, ha más nem is, mi ketten úgy hisszük, már ismerjük az Engelhardiákat.

Rosszul hisszük. Még mindig bukkannak elő az őserdőkből újabbak. Például létezik az E. acerifolia is. Még nem láttuk ugyan, de ha véletlenül rábukkannánk, juharszerű leveleiről egyből felismernénk.

Az E. colebrookiana és az E. fenzelii leírásával is adós még a botanikus társadalom. Pedig már le is rajzolták, le is fényképezték őket.

Kép helye Kép helye Kép helye

Hát, diófélék ezek is. Kínában élnek.

Oreomunnea mexicana

25-30 m-es fa, a mexikói hegyvidéki erdők viszonylag ritka lakója. Helyileg ezt a fát is gavilán-nak nevezik, mint az Alfaroákat.

Kép helye

A levelek színe erős zöld, visszája kevésbé.

Kép helye

Rügyei mustársárgák.

Termése éretlenül zöld, éretten világos kávébarna.

Kép helye Kép helye

Kiemelkedően fogékony gombabetegségekre. A Kalifornia Egyetem kutatói a mexikói Sierra Norte de Oaxaca hegységben végzett vizsgálatuk során megállapították, hogy 22 vizsgált példányon 16 különböző gombafaj károsítása volt megtalálható.

Kép helye

Az Oreomunnea-diók faanyaga is szép, értékes trópusi diófaanyag.

Oreomunnea pterocarpa

Helyi neve gavilán blanco.

Ritka faj, bár példányai Mexikótól (Yucatan) Panamáig megtalálhatók. Costa Rica-ban a Monteverde rezervátumban is látható, ahol védett fajként megőrzésével foglalkoznak. Előfordulása Costa Rica-ban: (Élőhelye nagyjából azonos a rokon Alfaroa manningii élőhelyével.)

Kép helye

Örökzöld, csapadékkal bőven ellátott trópusi erdők lakója. Élőhelyén 2000-4000 mm csapadék is előfordul. Erdőszélen is, folyóparton is növő nagy fa. A hegyoldalakon 500, máshol 1500 m magasságig található meg. Alfaroa és magnólia fákkal alkot vegyes erdőt. Mélyrétegű, termékeny talajt kedvel.

A 25-35 m magas fa törzsátmérője 40-60 cm. Leírtak 60 m magas, 80 cm törzsvastagságú példányt is. Bár az őserdei árnyékot jól tűri, méreténél fogva mégis a trópusi őserdők középső lombkoronaszintjében és a felső lombkoronaszintben található lombozata.

Kép helye

Kérge fiatalon sima. Kívül fehér, belül erősen sárga. Később a kéreg színe barnás-pirosas.

Rügyei pirosasak.

Összetett levele 80 cm hosszú, 4-8 db, elhegyesedő, kissé ívelt ovális levélkéből áll. A levélkék 6-20 cm-esek. Feltűnő a levélkék határozott erezete. A levélfonák ezüstös, fehéres. A fiatal levélkék pirosasak, sárgászöldek.

Kép helye

Virágzása és terméshozása éven belül átfedik egymást. Ősszel is virágzik, tavasszal, nyáron is érlel termést.

Porzós barkái krémszínűek. A nővirágokat leírták zöldnek, zöldes-kávébarnának, borvörösnek, pirosnak is. 15-20 nővirágot tartalmazó füzérben fejlődnek.

Szárnyas zöldessárga diótermése van, a dió mérete 1 cm-nél kisebb. A diót négy részre hasadó burok borítja. Latin mellékneve, a pterocarpa szárnyas termésére utal. A dióburok négy lebenyéből három fejlődött röpítőszárnnyá.

Kép helye

A termés a levéllel együtt hullik.

Magjairól szaporodik. Csírázási aránya alacsony, csemetekertben sem értek el 50 %-os csírázási arányt. A faj ritkasága az alacsony utódszámmal magyarázható.

Kép helye

Faanyaga bár jó minőségű, félkemény, finomszemcsés, egyenes erezetű, sötétbarna színű, ritkasága miatt exportra gyakorlatilag nem kerül, helyben használják fel. Épületfának és belsőépítészeti faanyagnak. Fajsúlya 0,53-0,8 g/cm3.

Kép helye

Fel
Tovább