Taishan Kínai dió. Csak a képét láttam.

Tandari 6 Indiai dió.

Targo Lengyel diófajta, a targoszyni körzetből, Gorzowy Wielkopolski faluból származik. Fája gyenge-középerős növekedésű. Koronája fiatalon feltörekvő, idősebb korban szétterülő. Ágai meglehetősen vastagak, rövidek. A nővirágok a hímvirágokhoz képest néhány nappal később nyílnak. A lengyel fajták közül a legkorábban, szeptember közepén érik. Diói közepes-nagy méretűek (2,8–3,6 cm x 2,8–3,2 cm x 2,6–3,0 cm), oválisan megnyúltak, világos színűek, enyhén barázdáltak, a varrat kifejezetten karimás. A dió héja átlagos vastagságú. A dióbél telt, a héjat jól kitölti, húsa és hártyája világosbarna. Íze édes-fanyar. A dióbél aránya 45-50 %. Korán termőre fordul. A baktériumos megbetegedésnek gyengén áll ellen, a téli hideget jól bírja. Kiemelkedően jó termőképességű, de a jó terméshez kiegészítő megporzásra van szüksége. Csemegediónak és édesipari alapanyagnak egyaránt jó.

Targoszyn 7/15, 8/1, 17/22 Három lengyel fajta. Közülük a Targoszyn 7/15-öt egyszerűen csak Targo-nak mondják, a Targoszyn 8/1 új neve Silesia, a Targoszyn 17/22 pedig a Tryumf.

Tauque Jelentéktelen francia fajta a Grenoble-i termőtájról. Dióhéja nagyon törékeny, ezért csak pollenadónak használják, nagyon kései pollenszórású.

Tehama (UC58-11) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem, Serr és Forbe nemesítése, 1958-ból. Franciaországban és Új-Zélandon is termesztik, az olaszok és az argentinok pedig kísérleteznek vele. A Waterloo és a Payne keresztezéseként állították elő. A fa igen nagyra nő, alkata feltörekvő. Oldalrügyeken is virágzik, átlagosan 65 %-ban, rendkívül termékeny. Igen korai virágzású, (ezért) porzófa kell hozzá. Nagyon bőtermő. Közepes érési idejű. A termés átmérője 30,9-33,1 mm, átlagsúlya 20 g. Az alapi részen rosszul zárt. Diója dudoros héjú, részben könnyen, de nagyrészt rosszul törhető, a héj fogja a belet. Bélaránya, ha sikerül kinyerni, kiváló, 53-55 %. Meleg éghajlatra való, és elsősorban házikertbe. Ültetvényben főleg porzófajtaként használják.

TES, VES és WHES jelek alatt hidegtűrő, rövid tenyészidejű kanadai kísérleti fajták sorozata fut. Értékelésükre még nincs mód.

Thunstetter Sämling Svájci diófajta, Thunstetti magonc. Igen nagy növekedésű fája van, fürtös diófajta.

Tile Pakisztáni dió.

Tip 3 Török dió.

Tisza Szerbiai diófajta a jugoszláv korból. Horvátországban is ajánlják telepítésre. Fürtös dió, akár huszas fürtje is lehet. Diói más fürtös fajtákkal ellentétben igen nagyok, átlagosan 15 g-osak. A bélarány 52 %, a dióbél jó minőségű.

Tiszacsécsi 2 (T-2) Nemesítése megegyezik a T-83 fajtával. Fája erős növekedésű, feltörekvő, jó törzsnevelő. Viszonylag gyengébb talaj- és termőhelyi viszonyok között is jó növekedésű, szárazságtűrő. Nőelőző virágzású, ezért más hazai fajták porzójaként számításba jöhet. Termőképessége magas, 25-35 %-ban oldalrügyön is terem. Tenyészideje hosszú, szeptember közepén-végén érik. Diója kisebb-közepes méretű, 30-31 mm-es, középvastag, kemény héjjal. Könnyen törhető, tisztítható, bélminősége kiváló. A bél aránya 45-46 %. Erőteljes fiatalkori fejlődése, jó törzsnevelése miatt erdészeti célú használatra is az egyik legjobb fajta. Egyenletes magcsírázása és csemetefejlődése faiskolai alanynevelésre is értékessé teszi.

A Tiszacsési 2-es fajtáról németországi tapasztalatok is vannak. Eszerint nagyon erős növekedésű, erős koronájú fajta. Levélzete betegségellenálló, egészséges. Kihajtása közepes, érése késői. Kis, tojásalakú diói vannak. Német viszonyok között keveset terem. Faanyagtermelési célú kipróbálását ajánlják.

Tiszacsécsi 10 Nemesítése mint a T-83-asé. Fája közepes növekedési erélyű, feketedió-alanyon is kielégítően, bár gyengébben fejlődik. Lombja edzett, ellenálló. Közepesen, de rendszeresen terem. Szeptember közepén-végén érik. Diója 34-35 mm-es, a bél aránya 53 %. Jó termőerejű, mély rétegű talajt kíván.

Tiszacsécsi 13 Nemesítése megegyezik a T-83-assal. Fája igen erős növekedésű, szabálytalan, ritka, szétterülő koronát nevel. Termőképessége jó. Szeptember végén-október elején érik. A dió átmérője 34 mm. A bél aránya 46-47 %. Termőhelyre nem nagyon igényes, feketedió-alanyon is megfelelően fejlődik.

Tiszacsécsi 34 Nemesítése mint a T-83-asé. Fája közepesen erős növekedésű, feltörekvő alakú koronát nevel. Feketedió-alanyon is megfelelően fejlődik. Lombja edzett, egészséges. Terméshozama kissé ingadozó. Diója 35 mm-es, kézzel törhető. A bél aránya 50 %, a bél kiváló minőségű. Termőhelyre nem különösen igényes.

Tiszacsécsi 56 Nemesítése megegyezik a T-83-aséval. Magyarországon gyakorlatilag nem ismerjük, Németországban még most is értékelik. A fajta értékei nagyobb figyelmet érdemelnének. Az elismertség hiánya valószínűleg nemesítői hiba, a szocializmust építő Magyarországon nem lett volna szabad 56-os számmal jelzett fajtajelöltet elismertetésre jelölni. Fája közepesen erős növekedésű, edzett, egészséges. Feketedió-alanyon is megfelelően fejlődik. Rendszeresen, kielégítően terem. Szeptember végén-október elején érik. Diója 34-35 mm-es. A bél aránya 46-47 %. Termőhelyre nem különösen igényes.

Tiszacsécsi 83 (T-83) Szentiványi Péter diónemesítő által a tiszaháti termőtájon, Tiszacsécsén kiválasztott anyafa vegetatív szaporításából, értékeléséből Érden előállított fajta. A fajta anyafája ma is él, Tiszacsécsén az ifjúsági ház udvarán található. A fajta állami elismerést 1963-ban kapott. Növekedési erélye gyengébb, gyengébb termőhelyi viszonyok között fejlődése nem kielégítő. Vad alanyon növekedése erős, fekete dió alanyon a közepesnél gyengébb. A fekete dió alanyhoz jó az affinitása. Koronája oszlopos, szétterülő. Termőre fordulása korai. Rendszeresen, bőven terem, 25-30 %-ban oldalrügyön is. Optimális hazai viszonyok között a legnagyobb terméshozamú fajta, a Milotai 10-esnél többet terem. A hajtások átlag 60 %-ban rakódnak be terméssel. Rügyfakadása kései, ezért termésbiztonsága jó. Virágzása hím-előző, a hím- és a nővirágok részlegesen együtt nyílnak. Kölcsönösen együttvirágzik a T 2, A 118 és a Pedro fajtákkal, amelyek porzófajtái lehetnek. Porzófajta egyébként nem szükséges melléje, termékenyülés nélkül is hoz 30 %-ban termést, tehát apomiktikus képessége kielégítő. Közepes-kései érésű, szeptember végén, október elején érik (szept. 25-okt. 2.). Diója 32-34 mm-es. Héja kissé barázdált, világosbarna. A varrat enyhén csavarodott. Könnyen törhető és tisztítható. A bél aránya 48-53 %, színe világos sárgásbarna, nagyobb tömegben enyhe lilás beütéssel, igen jó minőségű. Olajtartalma magas, 68,5 %, fehérjetartalma 18,1 %.

Két kép az eredeti T-83-as anyafáról: Termése és törzse.

Tokat és Topak Török fajták. A Tokat 1 (60TU 1) fajtát gyakran telepítik. Felálló, de ugyanakkor széles koronájú. Nőelőző virágzású. Szeptember közepén érik. Diója kerek. A dió átlagos súlya 12 g. Nagyon vékony héjú, a dió könnyen törhető. A dióbél telt, fehér, aránya 63 %, átlagos súlya 7,6 g. Olajtartalma 71 %, fehérjetartalma 23 %. Friss diónak is jó. Yalova 1 és 3, valamint a Sebin porozza.

Topak Török.

Tonkoszkorlupij Szovjet-moldáv diófajta, 1955-ben P. Dorofejev professzor szelektálta. Neve vékonyhéjút jelent. Manapság nem említik.

Toporivsky Ukrán diófajta, a pridnyitrovszki kutatóállomás fajtája. Stabilan jól termő fajta. A fa nagy gömbkoronát nevel. Csúcsrügyön terem. Szeptember huszadika körül érik. A diók hosszúkás-elliptikusak, súlyuk 10,6-12 g. A dió héja kemény. A belső válaszfal vékony, nem nehezíti meg a bél kifejtését. A dióbél nagy arányban feles bélként nyerhető ki. A dióbél aránya 49,8-54%, a dióbél olajtartalma 68-75 %. Gombabetegséggel szemben ellenállóbbnak mondják más fajtákhoz képest.

Trajanovszkij Oroszországi fajta, Sztavropol vidékéről. Bélaránya 52 %.

Transnistrien (Transzdnyisztrinszki, Dnyeszteren túli) Ukrán diófajta, a pridnyitrovszki kutatóállomás fajtája. Kiegyenlítetten jól termő fajta. Koronája igen nagy. Csúcsrügyön terem. Szeptember második dekádjában érik. Diói kerekdedek, 10,8-12,8 g súlyúak. A dió héja vékony, de szilárd. A belső válaszfal nagyon vékony. A dióbél aránya 52,88-53,7 %, a dióbél olajtartalma 70-72 %. Gombabetegségre viszonylag fogékony.

Treyve Mayette Valószínűleg azonos a Mayette fajtával.

Trinita Kaliforniai fajta 1966-ból, ma már génbankban őrzik. Olaszországi kísérletekben szerepel. Dióhéja erősen dudoros, nagyon vastag, kemény. Dióbele sötét, nehezen nyerhető ki.

Trompito Argentin szelekció eredménye, valószínűleg egy nem azonosított kaliforniai fajta magonca. Spanyolországban terjesztik. Fája mérsékelt növekedésű. Bőtermő. Érése középidejű. A nevét a dió alakjáról kapta, pörgettyűt jelent, vagyis széles, viszonylag lapos diója van. A dióbél színe rendkívül világos, a Chandler-éhez hasonló. Íze, aromája nagyon kellemes.

Tryumf Lengyel fajta, másik neve Targoszyn 17/22. Fája erős növekedésű. Koronája fiatalon feltörekvő, később szétterülő. Hím- és nővirágai azonos időben virágoznak. Szeptember második felében érik. Diója kicsi-közepes méretű (2,8–3,2 cm x 2,8–3,0 cm x 2,6–2,8 cm), vékony héjú. Dióbele telt, sárga színű, édes-fanyar ízű. A dióbél aránya nagyon alacsony, csak 30-45 %. Korán termőre fordul, jó termőképességű. A baktériumos megbetegedésnek és a téli fagynak jól ellenáll. Étkezési célra és édesipari alapanyagként egyaránt jó.

Tulai vékonyhéjú Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Tulare (UC67-11) (Másik neve P.P.#8268) Kaliforniai, Davis Egyetem-i fajta, a Serr és a Tehama keresztezettje. Spanyolországban is telepítik. Mérsékelt növekedési erélyű, gyengén terebélyesülő koronájú, inkább egyenesen nő. Termőrefordulása korai. Középkésőn virágzik, nőelőző jelleggel. Pollenszórása kismértékben egybeesik a nővirág nyílásával, ezért azt mondják, hogy nem igényel porzófát. Középérésű. Diója közel gömbölyű alakú, a héj az alapjánál jól zárt. Diója és dióbele nagyméretű, a héj sima. Átlagos diósúlya 13,3 g. A bélkihozatal 53 %-os, a bél átlagos súlya 7,1 g. A bél 86 %-a világos. Intenzív, sűrű, vagy sövény-ültetvénybe való, meleg éghajlaton, az oldalrügyek 72 %-ban termőképesek. Jelenleg még csak a kaliforniai Davis Egyetem engedélyével szaporítható. Termőterülete, termésvolumene erőteljes felfutás állapotában van. Különlegessége ennek a fajtának, hogy dióbele sokkal ellenállóbb az Aspergillus flavus penészgombával szemben, mint más fajták. Ebből következően a dióbél hártyája gazdagabb csersavban, mint más fajtáké.

A Tulare diója, dióbele:

Turk Számomra ismeretlen fajta, Argentinában honosításával próbálkoznak.

Tuttle vagy Tuttel Jelenleg még nem elismert fajta, indiai kísérletekben szerepel.

U-01 Újabb lengyel szelekció eredménye. Mint a többi U- jelű dió is, Anna Jankowska és Robert Sekrecki faiskolások fajtája. Anyafája 50 év feletti korában átlagos méretű, egészséges lombozatú volt. Nagyméretű diója van, ami az ilyen dióméretnél nem szokásos, jól szárad. Az 50 % dióbél jól kinyerhető. Színe nagyon világos, tárolásra se sötétedik.

Lengyel szelektált diók ismertebb diófajták között:

U-02 Anyafája a Łańcut Potocki gyümölcsösök maradványaiból származik. Idős fa, a második világháború kemény telei óta minden telet átvészelt. Termékeny fajta. Korai kihajtású, ezért fagyveszélyes. Szeptember második felében érik. Diója közepesen nagy. A dió héja tetszetős színű, átlagos vastagságú. Dióbele 48 %, édes, aromás.

U-03 Igen jó télálló fajta. Anyafája az ukrán határ közeléből, sík vidékről származik. Kihajtása korai, ennek ellenére csak mérsékelten fagyveszélyes, mert másodvirágzású is, ha az első virágok elfagynak. Termékeny fajta. Nagyméretű, simahéjú diója van, a dióbél könnyen kifejthető. A bél aránya alacsony, csak 38-42 %. Viszont nagyon ízletes, édes, aromás.

U-04 Diói szeptember harmadik hetében érnek, középnagy méretűek. Megjelenésükben a Broadwiev-re hasonlítanak. Héjuk vékony. Friss dióként nagyon ízletes. Különlegessége, hogy hímvirágai rendkívül későn nyílnak, ezért a legkésőbb virágzó fajták beporzására alkalmas. Betegségellenálló.

U-05 Közepesen betegségellenálló fája van. Termékeny. Szeptember 15-20 között érik. Diói középnagy méretűek, hullámos felszínűek, vékonyhéjúak, könnyen törhetők. Dióbele a dió súlyának 47 %-át teszi ki, világos színű.

U-06 Nagydiójú fajta. Egészséges, termékeny. Szeptember harmadik dekádjában érik. Diója nagyon vékony héjú. Elsősorban friss fogyasztásra alkalmas, a dióbél zsugorodik a szárítás során.

U-07 Anyafája elvadult gyümölcsösben is jól terem. Különösen a levelei szépek, sötétzöldek. Diói közepes méretűek. Héjuk vékony, sima, a dió jól szárítható. Dióbele a dió súlyának 53-57 %-a, világosbarna, aromás, ízletes.

U-08 Anyafája közepes méretű, nagyon termékeny. Korai kihajtású. Diója közepes méretű, szabályos alakú. Héjuk sima, a dió könnyen törhető.

U-09 Fája erőteljes növekedésű. Diója közepes méretű, átlagosan vastag héjú. Dióbele a dió súlyának 40-44 %-a, magas olajtartalmú.

U-10 Korán termőre forduló fajta. Szeptember második felében érik. Diói közepes méretűek, hosszúkásak, vékonyhéjúak. Felületük sima, fényes. A dióbél aránya 52 %. Magas olajtartalmú, édes. Aromája kiemelkedő.

U-11 Anyafája Wroclawból származik. Diója nagy, közepesen vastag héjjal. Dióbele világos, nagyon édes.

U-12 Szintén wroclawi származású. Diója nagyon nagy, nagyon erős héjjal. Dióbele nagyon édes, mogyorós aromával.

Újabb fénykép az új lengyel diószelekció termékeiről, itt a nagyobb diójú fajták láthatók.

UC77-102 Kaliforniai nemesítés, a Howard és az UC61-25 leszármazottja.

Ujarma Grúz fajta.

Ukrán óriás A nevén kívül nem sokat tudni róla, valószínűleg azonos a Bukovinszkaja Bomba fajtával. Idehaza is kapható, forgalmazója szerint hidegtűrő.

Urozsajnüj Orosz fajta a Kubáni alföldről, a Kaukázustól északra. Neve bőtermőt jelent. Diója 30-31 mm-es, a dióbél aránya kimagasló, 57-58 %. Alanyfajtának is jó.

Uszpeh Orosz dió, nem valószínű, hogy elismert lenne. Neve sikert jelent. Az Ideál egyik utóda, remélhetőleg korán termőre forduló, fürtös.

Utah Giant 1986-ban ismerték el az Egyesült Államok Utah államában. Igen jó hidegtűrő. Diója igen nagy, jó minőségű, jól törhető. Dióbele édes.

Üzbég bőtermő Szovjet diófajta az 1950-es évekből. Sz. Sz. Kalmükov szelektálta a helyi diófaállományból. Ma már nem említik. Magonc utódai közül az 1980-asévekben Ukrajnában, Pirjatyin városban több ígéretes bőtermő, kistermetű példányt szelektáltak.

Val Maira, Val Parma Jelentéktelen olasz tájfajták.

Valcor, Valmit, Valrex A romániai válceai Kutatóállomás szelektált fajtái.

A Valcor erős növekedésű, korán teremni kezdő, rendszeresen termő, betegségellenálló fa. Koronája gömbalakú. Középkései, nőelőző virágzású. Pollenadó fajtái: Geoagiu 65, Germisara, Jupanesti, Mihaela, Orastie. Szeptember második dekádjában érik. Diója hosszúkás elliptikus, az alapi nyílás jól zárt. A diók átlagsúlya 12-13 g. A dió héja vékony és sima. A dióbél nagyrészt felesen nyerhető ki, a dióbél aránya 51-52 %. Színe sárgás, jóízű, aromás. A dióbél olajtartalma 72 %.

A Valmit erős növekedésű, korán termőre forduló, megbízhatóan termő fajta. Betegségellenálló is. Virágzása középkésői, hímelőző. Szeptember második dekádjában érik. Diója mutatós, hosszú elliptikus. A dió héja sárgás, sima, vékony. A diók átlagsúlya 12,6 g. A dióbél aránya 52 %. A dióbél könnyen felesben nyerhető ki. Színe sárgás, íze jó. Olajtartalma 63 %. Héjas diónak és dióbélnek egyaránt alkalmas.

A Valrex mérsékelt növekedésű, rendszeresen termő fajta. Koronája gömbalakú. Virágzása középkésői, hímelőző. Pollenszórása bőséges. Fő pollenadó fajtái: Jupanesti, Germisara, Geoagiu 65, Mihaela, Orastie. Diója hosszúkás elliptikus, az alapi nyílás jól zárt. A dió héja vékony és sima. Színe sárgásbarna. Átlagsúlya 14 g. A dióbél nagyrészt felesként nyerhető ki. Színe sárgásfehér. Aromás, jóízű.

Valencianas Valószínűleg spanyol fajta, Argentinában honosításával foglalkoznak.

Vanta Grúz fajta.

Vasden Állítólag bolgár dió.

Velikán Oroszországban termesztett, nem elismert fajta. A Bomba nevű francia fajta magonca. Nevét (óriás) nagyméretű diójáról kapta. Augusztus-szeptemberben érik, diója vékony héjú, dióbele édeskés ízű. Volgográdban Alekszandr Ivanovics Szahnov foglalkozik vele.

Velnita Román diófajta, a Iasi-i kutatóállomáson szelektálták. A fa növekedési erélye közepesen nagy, gömbkoronát nevel. Részben oldalrügyön is terem, bőtermő. Szeptember közepén érik. Diója nagy, átlagosan 13-15 g-os. Alakja kerek-tojásdad. A dióbél a héjat jól kitölti, aránya 50-51 %, színe sárgás. A fajta betegségekre fogékony.

Ventura Pride név alatt.

Verdelet Francia fajta délnyugatról, Dordogne-ból. M. Doriat faiskolás nemesítése Belves-ből. A Grandjean leszármazottja. Fája nagy, és elég korán termőre fordul. Nagyon kései kihajtású, a fagyokat nagy biztonsággal elkerüli. Viszonylag kései érésű. Gyümölcse közepes-nagy, hosszúkás, szinte négyszögletes. A dióhéj vékony. Törése, válogatása könnyű.

Verdot Grosvert néven említem.

Vereszin professzor emléke Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

VES ld. TES

Vesuvia Állítólag létezik egy ilyen olasz fajta, de kevéssé értékes.

Victoria Román dió, a Targu Jiu-i (Hegyi Zsil) kutatóállomáson szelektált fajta, a Déli Kárpátokból. Csehországban is szaporítják. Fája kisebb növekedésű, fagytűrő. Korán termőre fordul, szabályosan terem. Virágzási ideje középkései, a virágzás típusát hímelőzőként jellemzik. Középkésői érésű. Diója nagy, ovális, átlagsúlya 11,4 g. A dióhéj kissé hornyolt, vékony. A dióbél jól telt, nagyméretű, aránya 44 %. Barna színű, íze édes. Betegség-ellenállónak tartják.

Vilém Cseh dió. Növekedése közepes erélyű, koronája szabályos. Lombja közepesen sűrű. Korán termőre fordul, rendszeresen jól terem. Diója nagy, trapéz alakú, vékonyhéjú. Dióbele a héjat jól kitölti, világos színű. Íze édes, aromás. Ültetvénybe és kiskertbe egyaránt ajánlott.

Villena Magoncból szelektált spanyol fajta.

Vina (UC49-49) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem fajtája, 1948-ból. Új-Zélandon, Ausztráliában és Franciaországban is termesztik, az olaszok is kísérleteznek vele. A Franquette és a Payne keresztezése. Közönséges dió alanyt ajánlanak hozzá. Kaliforniai éghajlatra való. Fája kicsi-közepes, mérsékelt növekedési erélyű, gyorsan termőre fordul. Sövénynek metszhető. Bőtermő, kb. 75 %-ban az oldalrügyeken is jól virágzik. Korai kihajtású, Kaliforniában március végétől már virágzik. Virágzása nőelőző jellegű. A túlzott pollenterhelésre a nővirágok lerúgásával reagál. Ausztráliában közepes kihajtású. Korai-középérésű, évenkénti termése kiegyenlített. Közepes méretű, hegyes diója van, a héj az alapi részen jól zárt. Diója kicsi, legfeljebb közepes, 29,7-31,3 mm-es, világos, tetszetős, héja vékony. Az átlagos diósúly 19,5 g. Diónként 9 g dióbelet terem. A bél aránya 48-49 %, minősége 60-80 %-ban világos, egyébként sötét. A dióbél színe az éghajlattól is függ, melegebb klíma alatt sötétebb. Egyébként a dióbél sima felszínű. Porzófajtái a Chico, Chandler, Howard és a Tehama. Meleg éghajlatot igényel, a forró nyarakat jól bírja. A bakteriózisra kissé fogékony. Hátránya, hogy alanyra oltva rosszul ered. Kaliforniában csak kisebb területen termesztik.

Voronyezsszkij Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Vourey Francia fajta, Billarde néven ismertetem.

Vujan Szerb diófajta, a csacsaki kutatóintézet szelektálta a Vujan hegy tövében, Priszlonci faluban, 1969-ben. Máig nem kapott hivatalos fajtaelismerést.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább