Back Török diónak mondják.

Bácska Szerbiai diófajta a jugoszláv korból. Dr. M. Korać emelte ki, spontán, természetes populációból. A Srem fajtával egyidőben hajt ki, de annál mintegy 10 nappal előbb érik. Közepes növekedési erélyű, bőtermő fajta. Oldalrügyön is terem. Virágzása hímelőző. Korai érésű. Diója közepes méretű, mintegy 12 g súlyú. Jellemzően kúpalakú. A dióhéj világos, sima. A dióbél aránya 52-54 %. Dióbele világos. Dióolaj-tartalma 68-70 %. Szőlős vidékekre ajánlják.

Bakshi Ha igaz a hír, újabban fellelt indiai diófajta, amely igen vékony héjával és igen magas (70 %-os) bélarányával különleges.

Balaban Török alanyfajta. Könnyen csírázik, gyors, erőteljes fejlődésű.

Baldo II Magoncból szelektált spanyol fajta.

Baokexiang Újabb kínai fajta. Oldalrügyes, 70 %-ban. A dió átlagsúlya 12 g, a dióbélé 7,9 g. Bélaránya 60 %-os, a héj 1 mm vastag. Dióbele extra világos.

Barthere Régi francia diófajta Toulouse-ból, 1860-ból, nemesítőjéről elnevezve. Inkább csak érdekesség. Diója 6 cm hosszú, 3 cm széles, kimondottan érdekes alakja van. Október közepén érik. Az Egyesült Államok északkeleti részén is kipróbálták. Amerikai rajza:

Valamikor a Grenoble-i termőtáj diója is volt. 1885-ben így jellemezte Baltet Károly a Grenoble-i diókról írt szakcikkében: "Gyümölcse hosszú, magja telt és félkemény, nagyban termelésre szintén érdemes."

Barton Amerikai diófajta, a kontinens keleti feléről.

Batcsekovo Korábbi bolgár fajta, ma már nem is említik. Korai kihajtására jellemző a következő kép: A Batcsekovo már hajt, amikor körülötte a francia fajták még nem.

Bauer 2 Régebbi kanadai diófajta Ontarióból, a Nagy Tavak vidékéről, kárpáti ősöktől. Jól terem, jó minőségű diókat. Korai, szeptemberi fagy hatására a diók burkosan a fán maradnak. Diói közepes méretűek. A dióhéj közepesen vastag, még kézzel törhető. Bakteriózisra fogékony.

Bayrak Török diófajta, közel 4 cm-es, gömbölyded diója van.

Bedco 1 1990-ben elismert fajta, az északamerikai kontinens keleti feléről, Pennsylvaniából. George Dickum nemesítése. Igen jó télálló. Igen jól termő. Közepesen nagy, kemény héjú diót terem. A dióbél jó minőségű, világos, édes.

Beijing 86, 746, 861 Kínai diófajták, Pekingből. Közülük a 861-es oldalrügyön is terem, a csúcsrügyi termés 85 %-ában. A dió átlagsúlya 9,9 g, a diónkénti dióbél 6,6 g. A bélarány tehát 67 %-os. A dió héja 0,9 mm vastag. A dióbél színe nem a legvilágosabb.

Belnoot Holland fajta. Baktérium-ellenálló, gnomóniára nem fogékony.

Belocerkovszkij Orosz diófajta Tulából, Moszkvától délre.

Benevento Jelentéktelen olasz tájfajta.

Bicsnogronovüj lásd: Simon Petljura

Big and Easy Holland diófajta.

Bijou Régi francia fajta, Bijoux-nak is írják, de tévesen nevezik Jauge néven is. Származási helye bizonytalan, állítólag a Massif Central-ból ered, ahol az ilyen típusú diókat Cacolas-nak nevezik. Knoop 1771-ben már említi. (Itt az ilyen nevű fajta leírását közlöm.) Fája gyors növekedésű, de csak közepesen erős, ezért faanyaga nem jó minőségű. Elég gyorsan termőre fordul. Termőképessége közepes. Októberben, későn érik. Gyümölcse nagy, 5-6 cm-es, állítólag gyakran hoz hajtásonként két diót. A dió súlya 15 g. Héja fél-kemény, erős varratú. Bele nem tölti ki a héjat, kicsi. A dióbél íze friss dióként nagyon jó. Hűvös, humuszban gazdag talajt szeret.

Bijou fényképe:

Bilecik Újabb török fajta, szülőhelyéről elnevezve. Kísérleteznek vele, szaporítják. Kontinentális éghajlatra ajánlják, a fagyveszélyes helyeket mégis kérik elkerülni. Koronája erős, felálló, mégis széles. Nőelőző virágzású. Kettes-hármas csoportokban terem, 30 %-ban oldalrügyön is. Szeptember közepén érik. Diója gömbölyded, a leírás szerint 4,1 cm hosszú, 3,4 cm átmérőjű, de én 3-3,5 cm hosszúnak becsülöm. Átlagos diósúlya 12,7 g. A bél a héjat jól kitölti, aránya 50,0-51,6 %, az átlagos bélsúly 6,5 g. Porzói: Sebin, Yalova 3, Yavuz 1.

Ültetvény Bilecik dióból:

Billarde (vagy Noix de Vourey) Kisebb jelentőségű francia fajta a grenoble-i termőtájról. A Mayette-re hasonlít, de kisebb. Desszert-diónak vagy olajkészítésre ajánlják. A dióhéj világos, vékony, könnyen törhető. És bár vékony, szárításkor nem nyílik szét. Az Egyesült Államokban is kipróbálták. Eredeti termőhelyén ma már csak muzeális értéke van, a vinayi diómúzeumban látható.

Blackmer Amerikai.

Bleggiana Olasz tájfajta Trentinóból, Bleggio vidékéről. A fajtát 1579-ben említik először, egy kisebb, helyi jelentőségű háborúskodás megörökítése kapcsán.

Sok, számozott variációja van. A variációk közös jellemzői:
- Vékony, könnyen törhető héj
- Szögletes, szinte négyszögletes forma
- Közepesnél kisebb méret
- Világos dióbél, ami könnyen nyerhető ki egészben

Képek a Bleggianáról:

Bohumil Csehszlovák fajta. Fája mérsékelt növekedésű, egyenes, közepesen sűrű koronájú. Gyorsan termőre fordul, rendszeresen terem. Diója nagyon nagy, hosszúkás, vékonyhéjú. Dióbele jól telt, világosbarna. Íze édes, aromás.

Bokexiang 2011-ben elismert kínai diófajta, Pekingből. A dió súlya átlag 12 g, a dióbél aránya 60 %. Olajtartalma 64,3 %. Jól tűri a szárazságot, hideget, emellett betegség-ellenálló.

Bolgarszkij Dorofejev professzor moldáv fajtája, 1955-ből. Ma már nem hallani róla.

Bomba Igen nagy gyümölcsű régi francia fajtának mondják. Nem elterjedt, manapság nincs róla szó.

Ugyanezen a néven egy régi besszarábiai diófajtát is említenek, amit az 1930-as években M. Koszteckij szelektált, és összefüggésben lehet a Bukovinszkaja Bombával.

A moldáv Bomba leírása: Fája nem nagy, kerekded-szétterülő koronával. Nem magasabb 5 méternél, a korona átmérője 8 méter. Diói igen nagyok (30 grammig), alakjuk csaknem gömbölyű, a dió héja barázdált. A dió színe világosbarna. Héja vastag, de laza szerkezetű. Ujjal is törhető. A dióbél nem nagy, édes ízű. Néha még a 35 %-át se teszi ki a dió súlyának. A dióbél hártyája szalmasárga.

A 117-15 (Bonifác) Az A 117 és a Pedro keresztezéséből Szentiványi Péter által Érden előállított fajta. Jelen pillanatban még nem rendelkezik állami elismeréssel, de az elismerés már nem várat soká magára. A Bonifác nevet fogja viselni, utalva az utolsó fagyosszentre, a kései kihajtásra. Fája télálló. Közepesnél gyengébb növekedésű. Sűrű koronát nevel, erős központi tengellyel. Az anyafajtánál hamarabb termőre fordul. Nagyon kései fakadási idejű. Virágzási ideje is kései. Nőelőző. Termesztői megfigyelés szerint (Engelhart Lajos) nővirága nagyon sok, de gondot okoz, ha a virágzási időben nincs elég pollen, a nővirágok nagy része terméketlenül hull le. Az A 117-31 (Alsószentiváni kései) fajtával kölcsönösen porozzák egymást. A termés (és a vessző) a kései fakadás ellenére biztonságosan beérik, a szüret kései, október első dekádjában érik. Termőképességben felülmúlja az A 117-est, 50 %-ban oldalrügyön is terem.

Héjas diójának minősége nem éri el - az amúgy sem kiemelkedő minőségű - A 117-es dió minőségét, mert mérete kisebb, héjfelülete dudorosabb. A dió átmérője közepes-nagy, 33-34-36 mm, leírástól függően. Diója könnyen törhető, tisztítható. A bél aránya egyik leírásban 48 %, másikban 51 %. A tisztított bél minősége viszont kissé megelőzi az anyafajta minőségét, mert színe kedvezőbb, és íze is jó. Véleményem szerint gyönyörű, szép fehér dióbele van.

Bordelais Kisebb jelentőségű francia fajta a délnyugati termőtájról, Dordogne-ból. M. Andrieux fajtája, Ribéracból. Diója nagy, kerek, dudoros. Dióbele világos, jó minőségű. A jövőben talán nagyobb jelentőséget is kaphat.

Boucher (vagy Bouchasse, Bouchesse) Kisebb jelentőségű francia diófajta a grenoble-i termőtájról. Egy bizonyos Boucher úr szelektálta természetes diófa-állományból.

Bp-4 Még nem elismert amerikai kísérleti diófajta.

Brantome Francia, périgordi fajta, Brantome helységből. Csak helyileg termesztik, olajáért. Eltűnőben van, mert korai kihajtású, terméshozama bizonytalan. A Corne váltja fel.

Bratia Román fajta, a Pitesti-Maracineni kutatóállomásról. Fája erős növekedésű, fagytűrő, termékeny. Virágzási ideje középkésői, nőelőzőnek jellemzik. Érési ideje viszonylag késői, október első felére esik. Nagy, tojásdad diója van, átlagosan 13,8 g-os. A dióbél aránya 48 %. A dióbél tetszetős, sárgás színű, jóízű. Betegség-ellenállónak mondják.

Brie (vagy Noix de Brie). Kisebb jelentőségű francia fajta, Charentes-ból. Kizárólag friss diónak jó, mert dióhéja szétnyílik, vékony, dióbele pedig barna. Sőt, kinyerni is nehéz. Ma már talán nincs is termesztésben.

Broadview Eredetileg Ukrajnából, Odessza körzetéből származó, héjas dióként Kanadába került, majd ott, Brit-Kolumbiában felnevelt, bevizsgált, elismert diófajta. (Bár, az odesszai eredet egyáltalán nem biztos, lehet, hogy aki Amerikában ezt leírta, csak ennyit tud Ukrajnáról. Valószínűbb, hogy a Kárpátok külső lejtőiről származik.) Ontario-ban elterjedt. Németországban, Hollandiában és Angliában is termesztik, az angol klímához jól alkalmazkodott, Hollandiában az egyik vezető diófajta. Dániában is propagálják. Az Egyesült Államokban 1930-ban ismerték el. Ottani tapasztalat, hogy a csapadékos klímát nagyon bírja, magas légnedvesség mellett is egészséges marad a lombja. Mindamellett jó télálló. Dániában még egyszer se szenvedett téli fagykárt. Kistermetű, sűrű lombú, kompakt kinézetű fája van, növekedése lassú. Igen korán termőre fordul, az oltvány a második-harmadik évben már teremhet. Későn, május 10-e körül hajt ki, ennek ellenére dán körülmények között a tavaszi fagyok veszélyeztetik. Virágzása hímelőző. Közepesen-jól termő, gyakran párosával termi a diókat, oldalrügyről is terem. Németországban az egyik legbővebben termő fajta. Azt mondják, apomiktikus tulajdonsága van, vagyis termékenyülés nélkül is fejleszt termést. Viszont Hollandiában úgy írják le, mint nem öntermékeny, vagyis porzót igénylő fajtát. Van, ahol valamivel korábban érik, mint a Franquette, szeptemberben, de érése elnyúlik. Németországban kései érésű, hollandiai leírása szerint rendkívül kései, október végi-november elejei. Jellemző, hogy diói éréskor is burkosak, szüretkor buroktalanítást igényel. Hosszúkás, ("Zeppelinformájú"), nagyméretű, de karcsú, vékonyhéjú diója van. A dió sötét színű, héja jól zárt. Feltűnően sok diója üres. Mivel a dió keskeny, a 32 mm-es rostán sok áthullik, az első osztályú héjas dió minőséget csak részben éri el. Átlagosan 78 db tesz ki 1 kg-ot. Törhetősége átlagos. A bél aránya 44-47 %, dióbele jóízű, de gyakran kesernyés utóízű. A legtöbb termőhelyen a bakteriózissal és a gnomóniával szemben ellenállónak találták. A Hansennel keresztezve több új fajta szülője.

Broadview fák és termésük:

Egy Broadview fa mint díszfa:

Bruis Jelentéktelen francia fajta a Grenoble-i termőtájról. M. Mognan fajtája, La Charce-ból. Termőterülete az Oule völgyére terjed ki, ahol füves területen, juhlegelőkön terem. Diója 28-32 mm-es, telt, simahéjú, narancsos árnyalatú, az alapján megáll. Dióbele nagyon világos, halvány bézs színű, de apró. Magas olajtartalmú, kiváló ízű. Nem szaporítják. A fajta diófesztiválját minden év júliusának harmadik vasárnapján tartják.

Buccaneer Régi holland fajta, Peer in Limburg községből. Valaha szinte monopolhelyzetet élvezett Hollandiában. Angliában is termesztik, Dániában is ajánlják. Nagyméretű, feltörekvő, erős növekedésű fája van, koronája nyílt. Fagytűrése nem éri el az Amphyonét vagy a Broadview-ét. Sok más fajtának jó porzója, mert pollenszórása elnyújtott idejű. Mégis, ha más diófa is van a közelben, jobban terem. Ezért öntermékeny diónak is számít. Virágzása nőelőző. Nővirágzása késői, május közepi, ezért kevéssé fagyveszélyes. Közepes-bő termő. Termőhelytől függően szeptember végétől október második-harmadik hetéig érik. Nagy, kerek diója van, nem barázdált, vékony héjú, jól törhető. A dióbél íze némileg kesernyés. Angliában úgy tartják számon, mint a zölddió-termelésre legalkalmasabb diófajtát. Bakteriózisra és gnomóniára fogékony. Faanyagtermelésre is ajánlják. Mindezekkel együtt az egyik legsikeresebb holland fajta volt, mostanában egyre inkább az Amphyonnal váltják le.

Buchlov Csehszlovák diófajta, 1971-ből. Jól terem. Szeptember közepén érik. Nagy, ovális diója van, félig papírhéjúnak mondják. Dióbele édeskés ízű. Öntermékeny, de ha mégsem, a Jupiter jól porozza. Meleg fekvést igényel. Baktériumra és gnomóniára érzékeny.

Budgam Jelenleg még nem elismert fajta, indiai kísérletekben szerepel.

Bukovinszkij 1 Ukrán fajta, a pridnyisztrovszki kutatóállomás dija. A fa átlagos nagyságú. Nemcsak csúcsrügyön, hanem a szomszédos 2-3 rügyön is hoz nővirágot. Tartósan magas termésre képes. Korán, szeptember közepén érik. Diói kerekek, átlagosan 10,1-14,1 g súlyúak. A dió héja vékony, könnyen törik. A diótermés belső falai vékonyak. A dióbél a héjtól jól elválik. A dióbél aránya 52,4 %. A bél olajtartalma 70-73 %. Gombabetegséggel szemben viszonylag ellenálló.

Bukovinszkij 2 Ukrán fajta, a pridnyisztrovszki kutatóállomás dija. Stabian magas hozamával és betegségellenállóságával tűnik ki. Koronája nagy. Csúcsrügyön terem. Szeptember végén- október elején érik. Diója hosszúkás-elliptikus, nagy, 13,7-15,4 g súlyú. A dió héja kemény, közepesen vatag, 1,2 mm-es. A dióbél aránya 48,08-49,24 %. A dióbél olajtartalma 68-70 %.

Bukovinszkaja Bomba Ukrán fajta, a pridnyisztrovszki kutatóállomás dija. Fája erős növekedésű. Nővirágai május közepén, 5-6 nappal a barkák után nyílnak. (Vagy ez az információ igaz, vagy az, hogy április közepén.) Csúcsrügyön terem. Anyafája átlagban 34 kg-ot termett évente. Diója nagy, hengeres, 17,4-18,2 g súlyú. A dió héja vastag, 1,5 mm-es, mégis könnyen törik. A belső falak vékonyak, a belet jól elengedik. A dióbél aránya 47,5-48,2 %, a bél olajtartalma 67-69 %. Szeptember végén- október elején érik. A gombabetegségnek részben ellenáll.

Bulgaria 1, 2, 3, 4 Bolgár diófajták. Bolgár dió néven 1955-ben P. Dorofejev professzor is szelektált egy diófajtát a Moldovai Köztársaságban.

Bursa-95 Újabb török diófajta, szülőhelyéről elnevezve. Hosszúkás, keskeny, állítólag az 5 cm-t is elérő diója van.

Burton Újabb fajta, az Egyesült Államok keleti feléről.

Burtner Amerikai, Pennsylvania-i diófajta, 1972-ben említik először. Német származású dióból Pennsylvániában nevelve. Jó hidegtűrő, vékonyhéjú. Az egyik legkésőbbi kihajtású fajta. Évente rendszeresen terem.

Buzsáki piros Nem hivatalosan elismert fajta, még az is lehet, hogy csak egyetlen példány van belőle. Értéke a gyönyörű dióbele, ami a leírás szerint jól kitölti a héjat, a dióból ennek ellenére jól kifejthető. Itt közölt fényképe az egyetlen, ez járja be az internetet, én is onnan ismerem.

Byaroke starga Pakisztáni diófajta.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább