Galmwa Svájci magonc diófa, Freiburgból. Hans-Sepp Walker feketedió alanyokra oltva nagy tételben szaporítja. Fája erőteljes növekedésű. Diója átlag 49 mm hosszú, 35 mm széles. Erős, robusztus héja van, jól zárt varrattal, jól eltartható. A száraz dió átlagsúlya 13 g. A dióbél aránya kb. 46 %, súlya 6 g. Színe világos, aromája jó.

Gammie Újabb kanadai, brit-kolumbiai diófajta, Pendleton helységből. Kései kihajtású, bőtermő.

Gant Régi, Amerikában kipróbált diófajta. (Lehet, hogy a francia Bijou másik elnevezése.)

Gareji Grúz diófajta.

Gautheron Francia fajta, jelenleg nem szaporítják.

Geisenheimi fajták (Nr. alatt felsorolva)

Gelbioara Régi besszarábiai diófajta, az 1930-as években M. Koszteckij szelektálta. Manapság nem említik.

Geoagiu Romániai diófajták sorozata szerepel ezen a néven, legalább 10 db, a hasonnevű, magyarul algyógyi kutatóállomás fajtái, Erdély déli részéről. Ld. még Claudia, Germisara, Orastie, Sarmis, Sibisel (Sebeshelyi).

Geoagiu 65 Közepes növekedésű, széles, piramis alakú, jól megvilágított koronájú fája van. Fagytűrő. Korán, a hatodik-hetedik évben már termőre fordul. Rendszeresen, jól terem. Nővirágai a barkákhoz képest sokkal előbb nyílnak, porzófajtát igényel. Későn, október második felében érik. Diója nagy, tojásdad, alapján kerekded, csúcsánál hegyes, 15 g-os. A dió varrata kiemelkedő, jól zárt. Alapi nyílása nagy, de rostokkal eltömött. A dióbél aránya 50 %. A dióbél kellemesen aromás ízű. Betegség-ellenállónak is mondják.

Gerdouie Sangi és Ghodeh Germez Iráni árutermelő diófajták.

Germisara (vagy Geoagiu 44x4 -259) Romániai, algyógyi diófajta. Fagytűrő. Fája gömbkoronájú, alacsony növésű. A korona jól megvilágított. A Geoagiu-i kutatóállomás legtermékenyebb fajtája. Korán, 6-7 éves korában fordul termőre. Nővirágai a barkáktól időben elkülönülten, jóval előbb nyílnak. Szeptember közepén érik. Diója nagy, hosszúkás, hegyes, átlagsúlya 15 g. A dió alapi nyílása jól zárt. Azt mondják, betegség-ellenálló.

Gervans (vagy Fertile de Gervans, Gervans-i bőtermő) Kisebb jelentőségű francia fajta a grenoble-i termőtájról. A Franqette továbbszaporítása. M. Guillot faiskolás állította elő, Saint-Marcellinben.

Gillet (Tévesen: Gilles) A legújabb kaliforniai fajták közül való dió, 1995-ös keresztezés, 2002-ben szelektálták, első leírása 2004-es. Nevét Felix Gillet-ről kapta, aki 1870-ben francia diófajták telepítésével egyik úttörője volt a kaliforniai diótermesztésnek. A Chico egyik leszármazottja, nagy, erős fája van. Egy leírás szerint korai kihajtású. Egy másik leírás szerint a Payne után 18 nappal hajt ki. Virágzása nőelőző. Erősen oldalrügyes, 100 %-osan. Érési ideje igen korai, másik leírás szerint középidejű, mindenesetre a Chandler előtt két héttel érik. Fiatal korban már jól terem. Alternáló terméshozásra hajlamos. Diója a Sextonéra hasonlít, de annál kissé megnyúltabb. A dió mérete bár nagy és alakja gömbölyded, a héja meglehetősen gyenge, ezért héjas értékesítésre nem ajánlják. Főleg fiatal fákon a varrat zártsága is hiányos lehet. Dióbél-kihozatala 51 %-os, a diónkénti bél átlagsúlya 8,0-8,2 g. Könnyen törhető, válogatható. Feles dióbél könnyen nyerhető a diójából, és kevés az aszalt bél. A dióbél színe kiváló, 90 %-ban elsőosztályú. A fajta mérsékelten fogékony a bakteriózisra. Porzója a Payne, Vina, Serr, Scharsch Franquette, Sexton és a Cisco lehet.

A Gillet leszármazása:

Godyn N88 Lengyel diófajta, Godijn névvel is illetik, Dodo néven is nevezik. A lengyelországi Mumina községből származik. Fája közepes növekedési erélyű. Koronája fiatalon feltörekvő, később szétterülő, szabályos alakú, rövid vesszőkkel. Viszonylag későn fordul termőre. Virágzása nőelőző, a tavaszi fagyok veszélyeztetik. Porzófát igényel. Szeptember második felében érik. Diója közepes-nagy (2,8–3,4 cm x 2,8–3,0 cm x 2,7–3,0 cm), hosszúkás tojásdad alakú, kifejezett karimával mindkét oldalon. A dió héja inkább vékony, szürkésbarna, enyhén barázdált. Dióbele telt, a héjat jól kitölti, világosbarna színű. A dióbél hártyája pirosbarna. A dióbél íze édes-fanyar. A dióbél aránya 45 %. Jó betegségellenállóság jellemzi, jól bírja a téli hideget, és jól terem. Minőségi dióbélként és édesipari alapanyagként egyaránt jó. Állítólag a következő képen is a Dodo látható.

Gorgeous Kanadai, Ontario-i fajta.

Goruli Grúz fajta.

Gourlande Jelentéktelen francia fajta Puy-de-Dome megyéből. Diója nagy, hosszúkás, ovális. Héja szétrepedő, nagyon törékeny. Emiatt héjasan nem tárolható. Dióbele kiváló éretten is, de még inkább friss dióként.

Grandjean Francia, a périgordi termőtájról származó fajta, olasz kísérletekbe is bevonták. Lot megye régi fajtája. Leginkább szülőhelyén kultiválják. Fája nagy. Elég korán termőre fordul. Jó termőképességű. Korán virágzik, fagyveszélyes. Október közepén érik. Gyümölcse közepes-nagy, hosszúkás-gömbölyded, alapján lapított, a dió az alapján megáll. A dió héja törékeny, a gépi szüret, a szállítás során sok sérül. Dióbele illatos, fehér, könnyű kinyerni, jól tárolható. Sokak szerint a legjobb dióbelet adja. Homokos talajon is díszlik. Érzékeny a baktérium-fertőzésre, és kevéssé érzékeny a gnomóniára.

Grand Jefe Spanyol diófajta, neve nagyfőnököt jelent. Jól terem.

Grand Noblesse Az Egyesült Államokban mintegy 100 éve kipróbált fajta. Neve nagy nemességet jelent.

Greenhaven Az Egyesült Államok Michigan államából, 1937-ből származó fajta. Kanadában (Ontario) is termesztik. Korán termőre fordul, rendszeresen terem. Korai, szeptember elejei érésű. Közepesen nagy, jó diója van, könnyen törhető, a dióbél a héjat jól kitölti, világos, jó minőségű. Az Egyesült Államok északi vidékein az egyik legjobb diófajta.

Groningeni diófajták Észak-Hollandia tájszelekciós diói. Mindazokat a groningeni diókat, amelyek nem kaptak önálló nevet (Amphyon, Cyril, Dionym), számokkal jelzik.

Groningeni Nr.3 Nieuwolda-Oost helységből származik. Erős növekedésű, sűrű koronájú. Nagyon jó télálló. Közepes-kései kihajtású, virágzása is középkésői. Virágzásában a sok nővirág és kevés hímvirág a jellemző, a kétféle virág nyílási ideje ritkán esik egybe. Porzófát igényel. Jól termő, gyakran 2-4-es csoportokban terem. Későn, október második felében érik. Nagy, hosszúkás diója van. A dió héja sima, enyhén barázdált. A dió héja középkemény. A dióbelet nem a legkönnyebb kinyerni. A dióbél jóízű. A fajta általában egészséges, de a baktériumos betegség előfordul. Hibája, hogy ágai gyengék, az erős szél károsítja.

Groningeni Nr.5 Westeremden községből származik. Erős növekedésű, sűrű koronájú. Jó téltűrő, közepes kihajtási idejű. Virágzása is középidejű. Porzófát nem igényel, mert a hím- és nővirágok virágzási ideje jól átfedi egymást. Jól termő, már a negyedik évben teremni kezd. Jellemzők a 2-3-as terméscsoportok. Későn, október második felében érik. Diója igen nagy, a dió héja könnyen törik. A dióbél a héjból általában jól kiszedhető. A dióbél aránya 53 %. A dióbél jóízű. A fa általában egészséges.

Groningeni Nr.7 Overschild községből származik. Erős növekedésű, sűrű koronájú. Jó téltűrő, közepes kihajtási idejű. Nőelőző virágzású, porzófajtát igényel. Jó megporzás esetén jól terem, akár 2-5-ös csoportokban is. A negyedik évben kezd teremni. Későn, október második felében érik. Diója nagy, hosszúkás-ovális. A dió héja középkemény. A dióbél többé-kevésbé jól kinyerhető. A dióbél aránya 48 %, a bél íze kiváló. A fa általában egészséges.

Groningeni Nr.10 Overschild községből származik. Erős növekedésű, sűrű koronájú. Jó téltűrő, közepes kihajtási és virágzási idejű. Bőségesen hoz hím- és nővirágot. Virágzása hímelőző, a barkák jellemzően nagyon későn nyílnak. Bár mutat apomiktikus jelleget, mégis porzófát igényel. Korán termőre fordul, jól, sokszor 2-5-ös csoportokban terem. Későn, október második felében érik. Diója középnagy, hosszúkás, sima, keményhéjú. Kinyerhetősége kérdéses. A dióbél jóízű.

Groningeni Nr.11 Meedhuizen községből származik. Erős növekedésű, közepesen sűrű koronájú. Jó téltűrő, közepes kihajtási és virágzási idejű. Hímelőző virágzású, porzói nagyon későn nyílnak, porzófát igényel. Már a negyedik évben teremni kezd, általában jól terem, sokszor 2-4-es terméscsoportokban. Későn, október második felében érik. Diója középnagy, hosszúkás, világos. Dióbele többé-kevésbé jól nyerhető ki, a dióbél jóízű. A fa általában egészséges.

Groningeni Nr.14 Groningen város határából származik. Erős növekedésű, sűrű koronájú. Jó téltűrő, közepesen kései kihajtású. Virágzása is középkései. Hím- és nővirágai egyidőben nyílnak, porzót nem igényel, apomiktikus tulajdonságot is mutat. Gyakran csoportosan terem. Későn, október második felében érik. Diója közepes méretű, kerekded, világos színű. A dió héja középkemény, a bél közepesen jól nyerhető ki. A dióbél íze általában nagyon jó. Egészséges, betegségellenálló fajta.

Groningeni Nr.16 Overschild községből származik. Középerős növekedésű, sűrű koronájú. A telet jól tűri, kihajtása középidejű. Nővirágzása középidejű, a porzók későn nyílnak. Porzót igényel, de apomiktikus terméshozása is van. Jól termő. Október közepén érik. Diója középnagy, erős varrattal. Dióhéja kemény. A dióbél többé-kevésbé jól kinyerhető. A dióbél jóízű. Egészséges, betegségellenálló fajta.

Groningeni Nr.18 Sappemeer községből származik. Erős növekedésű, széles koronájú. A telet jól tűri, tavaszi kihajtása középkésői. Hím- és nővirágai egyidőben nyílnak. Korán teremni kezd, jól, sokszor 2-4-es csoportokban terem. Október közepén érik. Diója közepesen nagy, hosszúkás. Vékonyhéjú, legtöbbször kézzel is törhető. A dióbél többé-kevésbé jóízű. Betegségellenálló.

Groningeni Nr.19 Froombosch községből származik. Erős növekedésű, sűrű koronájú. Jó télálló, közepes tavaszi kihajtási idejű. Hím- és nővirágainak virágzási ideje átfedi egymást, porzót nem igényel. Korán teremni kezd, jól terem, sokszor 2-3-as csoportokban. Október közepén érik. Diója közepesen nagy vagy nagyon nagy, hosszúkás. A dióhéj közepesen kemény. Jól adja a dióbelet, a dióbél nagyon jó ízű. Általában egészséges fája van.

Groningeni Nr.21 Zuidlaren községből származik. Erős növekedésű, sűrű koronájú. Jó télálló, közepes tavaszi kihajtási idejű. Virágzása nőelőző. A barkák nagyon korán nyílnak, a nővirágok középidőben. Altalában jól terem, 7-es fürtök is előfordulnak. Október közepén érik. Diója közepesen nagy, kerek, simahéjú. A dióhéj kemény, a belet nehezen adja, a dióbél jóízű. Általában egészséges, néha előfordul nála a gnomóniás megbetegedés.

Groningeni Nr.22 Nieuw-Roden községből származik. Gyenge növekedésű, koronája szellős. Jó téltűrő, kései kihajtású. Virágzása is késői, a hímvirágok nyílása valamivel megelőzi a nővirágokét, de a két virágzási idő részben egybeesik. Jól termő. Sokszor 2-6-os fürtök fordulnak elő. Október közepén érik. Diói közepesen nagyok, hosszúkásak, világos színűek. A dió héja középkemény. A dióbél jól vagy kevésbé jól nyerhető ki, a dióbél aránya 48 %, íze jó. Általában egészséges, de betegségek előfordulnak.

Groningeni Nr.24 Hoogezand községből származik. Erős növekedésű, koronája szétnyíló. A telet jól tűri. Tavaszi kihajtása középkésői. Virágzása is középkésői. A nővirágok virágzási ideje teljesen átfedi a barkanyílás idejét, öntermékeny fajta. Apomixis is előfordul. Korán, a harmadik évben teremni kezd, jól terem. Későn, október második felében érik. Különösen nagy diója van. A dióbél erősen barázdált. Dióhéja kemény. A dióbél rosszul nyerhető ki, íze jó. Általában egészséges, de előfordulnak betegségei.

Groningeni Nr.26 Ten boer községből származik. Kevésbé erős növekedésű, koronája szétnyíló. Jó téltűrő, későtavaszi kihajtású. Hím- és nővirágainak virágzási ideje nagyrészt egybeesik, öntermékeny. Apomiktikus jelleget is mutat. Jól termő. Október első felében érik. Diója nagyméretű. Vékonyhéjú. A dióbél többé-kevésbé jól kinyerhető. Jóízű. Általában egészséges, de betegségek előfordulnak.

Gronovij Ukrán diófajta, valószínűleg nincs termesztésben. A nikitini botanikus kertben található belőle 12 db.

Grosjean (nem azonos a Grandjean-nal). Ugyancsak délnyugat-francia fajta. Nagy diója van, erős csúccsal. Alakja szögletes, héja durva, nagyon kemény. A zöld burok leválasztása nehéz. Héjasan nehéz értékesíteni, dióbél formájában adják el. Bár jelenleg csak korlátozottan szaporítják, lehet jövője, nagy diómérete miatt.

Grossa di Volprana Jelentéktelen olasz tájfajta.

Gross-cote Jelentéktelen francia fajta Savoyából.

Gross-Pointue Jelentéktelen francia fajta a délnyugati termőtájról, Dordogne-ból. Diója elég nagy, hosszúkás, héja elég vékony, dióbele könnyen kinyerhető, jó minőségű. Mára már szinte eltűnt.

Grosvert (más néven Verdot) Kisebb jelentőségű fürtös termésű francia diófajta, Dordogne-ból. Fája nagy, jól termő. Kései érésű. Gyümölcse közepes méretű, gömbölyű. A dió héja vékony, jól törhető. Dióbele világos, könnyű kinyerni. Kevésbé értékes délnyugati termőtáj más fajtáinál. Még mindig szaporítják Belves-ben, Bois és Doriat urak. Fogékony a baktériumos és a gombás fertőzésekre.

Grondal (ö-vel ejtendő, áthúzott o-betűvel írandó) Dán diófajta, 1938 óta ismerik. A legszaporítottabb dán fajta. Fája hatalmas, ezért kisebb kertekbe nem jó ültetni. Diója közepes méretű, tetszetős kinézetű, ép varratú. Dióbele a héjat jól kitölti.

Gublernuss Svájci dió, Gubler faiskolás vörösbelű fajtája.

Gustine (Gustin, Gustino) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem nemesítette, 1945-ben került elismerésre. Meleg éghajlatra való. Korai-középkorai kihajtású, Európában gyakori tavaszi fagykárokkal. Diói középméretűek. Fő hátránya, hogy vékony héja gyakran nem fásodik kielégítően. A dió közepes méretű. A dióbél aromája enyhe, édeskés. Betegségekre közepesen fogékony.

Gültekin-1 KR-1 néven említve.

G-6/7 és G-1247 Szlovéniai kísérletekben szereplő fajtajelöltek.

Haderle Jól termő, jó télálló fajtajelölt volt az Egyesült Államokban, Indianában. Nagy méretű, jól törhető diói voltak, 44,6 %-os bélaránnyal.

Hambleton HW1 Kanadai, Ontario-i fajta.

Hansen 1934-es elismerésű amerikai, ohioi fajta. Kanadában (Ontario, Új Skócia), Angliában és Hollandiában is termesztik, Lengyelországban is ajánlják. A kárpáti fajtakörből származik, német eredetű magoncokból válogatták ki 1921-ben. A hidegtűrő változatok közül talán a legelterjedtebb, jól bírja a michigani teleket. Sikeresen termesztik az USA nagy területein, Georgia-tól és Oklahoma-tól Kanadáig. A diófák között törpének mondható, annyira kisnövésű. Jobb talajokon is elég számára a 8x8 méteres térállás. Korán termőre fordul. Tavasszal későn, május elején hajt ki. Virágzása hímelőző. Porzófajtát nem igényel. Termőhelytől függően szeptember közepén, végén vagy október elején érik. Közepes termőképességű. Dióját az amerikaiak közepesnek, a hollandok igen kicsinek mondják, a kanadaiak 32 mm-esnek adják meg. Egy Niagara-vidéki megfigyelésben igen apró diókat találtak, kb. 170 db dió tett ki 1 kg-ot. Oldalrügyön is terem. Gyakran hoz többdiós termésfürtöket, már 13 diós fürtjét is megfigyelték. Kerek, papírhéjú. A dió törhetősége átlagos. A dió béllel jól telt. A dióbél-arányt 45-50 %-ra mondják, a Niagara vidékén 54 %-ot mértek, sőt egy faiskolás szerint 60 %-os. Egy versenyen 58,5 %-ot ért el. Kiváló minőségű színre és ízre, ami azt jelenti, hogy íze ugyanolyan jó, mint más fajtáké. Alternáló termésre hajlamos. Előnye, hogy betegségre nem fogékony, és alapi zártsága miatt az almamolynak is ellenáll. Hátránya, hogy nehezen szaporítható, mert oltóvesszőnek használható vesszői vékonyak, ezért oltványa drága. A jobboldali felső kép a Hansen diófajtát ábrázolja, ha nem tévedek. De az alsó biztosan. Ha tisztelt diószakértő Kollégám másfajta diót ismerne fel benne, kérem, értesítsen.

Harrison Kanadában, Ontario-ban termesztik, az Egyesült Államok északi államaiban is propagálják. Diója nagy. Kiváló minőségű. Termékeny. Baktérium-ellenállónak mondják.

Hartley Régi kaliforniai eredetű diófajta, még 1892-ben elvetett diókból 1909-ben szelektálta John Hartley és felesége, a Napa völgyben. Nemesítője valószínűleg William Hunter faiskolás, akinek saját kertje nem volt, ezért John Hartley-val fogott össze. 1915-ben nyerte a világkiállítás kék szalagját, majd 1925-ben hivatalos fajtaelismerést. A Franquette és a Mayette keresztezésének tartják. Hazájában a legelterjedtebb, legmegbízhatóbb fajta, de Franciaországban, Spanyolországban és Új-Zélandon is termesztik, olasz kísérletekben is szerepel. Kaliforniában kaliforniai feketedió alanyt ajánlanak hozzá. Meleg klímát igényel. Fája erős vagy mérsékelten erős növekedésű, a talaj táperejétől függően. Koronája felfelé törő, mérsékelten terebélyes, mintegy 12 m átmérőjű. Korán (más leírás szerint későn) fordul termőre. Rendszeresen terem. Téli hidegigénye 700 óra. Rügyfakadása Kaliforniában 16 nappal a Payne után történik, Magyarországon nagyon korai, április első dekádjában megkezdődik. Virágzási ideje március végétől április közepéig tart, hazájában középkésőinek számít. Virágzása nőelőző. Oldalrügyön 5-15 %-ban terem, magyar viszonyok között. Termőképessége közepes, jó táperőben lévő és jó vízgazdálkodású talajon jól terem. Közép-kései érésű, a Payne után érik, Magyarországon pedig későn.

Gyümölcse nagy, különböző leírások szerint 32-34-36 mm, kaliforniai statisztikai adatok szerint 32,4-33,6 mm. A héj az alapi részén zárt. Alakja a fajtára igen jellemző, kúp alakú, alapi részén tompa, csúcsi részén hegyes, a dió szív-alakot formáz. Elég nagy. Átlagos diósúlya 24 g. Diónként átlag 11 g dióbelet termel. Vékonyhéjúnak mondják. Héja kissé barázdált, lágy. A dióbél aránya 45-50 %. Magyarországon a dió teltsége nem kielégítő. Dióbele igen jó minőségű, 80-90 %-ban sárgás világos színű. Kiváló ízű. Meleg klímát igényel. Kimondottan tápanyagdús talajon eredményes a termesztése. Hűvösebb, vagy rövid tenyészidejű vidékeken nem terem jól, bár állítólag francia tapasztalat szerint bírja a téli hideget. A késői virágzású Amigo és Scharsch Franquette fajtákat használják hozzá pollenadó fának, bár olyan leírása is van, ami szerint öntermékeny. Almamolynak és gnomóniának kielégítő mértékben ellenáll. Más diófajtákhoz képest kiemelkedően fogékony az Erwinia (Brenneria) rubrifaciens nevű, a dió mély kéregrákját okozó baktériumra. Ma már génbankban is őrzik. Termése leginkább héjas formában kerül forgalomba, Kalifornia egyik vezető héjasdió-árufajtája. Asztali diónak tartják. Egy Hartley-ültetvény télen:

Kaliforniában március utolsó napjaiban már hajt a Hartley:

Július első napjaiban pedig így néz ki:

Hartley szeptemberben:

A Hartley hazai honosítási kísérletben is résztvett, Érden. Hivatalos elismeréséről nem tudok, de az tény, hogy Kecskeméten egy árutermelő dióskertben néhány fája él és terem.

Hasztrakt Szovjet diófajta.

Helmle Írják Helmének is. Újabb fajta, az Egyesült Államok keleti feléről, 1972-ben került elismerésre. Jó hidegtűrő. Illinois államban házikerti telepítését ajánlják.

Henry A kárpáti fajtakörből származó, erős növekedésű amerikai diófajta Illinois-ból, Bluffs-ból. 1972-ben kapott elismerést. A fa igen jól tűri a téli hideget. Diója igen nagy. A dióbél a héjat jól kitölti, jóízű.

Henzal Pakisztáni diófajta.

Hetman Vügovszkij (Vügovszkij kapitány) Ukrajnában, az üzbég Ideál diófajta utódai közül az 1980-as években szelektált fajta. Fája kisnövésű, 20 éves korában 6 m magas. Oldalrügyes, egyben fürtös dió. A csúcsrügyéből fejlődő virágtengelyen mintegy 10 dió terem, az oldalrügyekből csoportos termés fejlődik, 2-4 db dióval. A fa bár kistermetű, évente 20-25 kg száraz, héjas diót megad. A diók átlagmérete 12,9 cm³, átlagsúlya 8,1 g. Dióhéja 1,3 mm vékony. A dióbél aránya 57,4 %. A gnomóniának kiemelkedő mértékben ellenáll.

Himalaya 3 Indiai dió. Közepes méretű, kemény diója van. A dióbél jó minőségű.

Hirslo Berlin környéki anyafa Svájcban szaporított vegetatív utóda. Hans-Sepp Walker foglalkozik vele. Diója jellemző körtealakú, alapjánál szélesebb. A dió 46 mm hosszú, átlagsúlya 17 g. A dióbél aránya 36 %, súlya 5,5 g. Színe világos, íze kellemes.

Hortien 8 Kínai diófajta.

Howard (UC64-182) (Másik neve: P.P.#4405) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem fajtája, 1979-ből. A hat legnépszerűbb kaliforniai fajta egyike. Ugyanúgy, mint a Chandler, a Pedro és az 56-224 fajtajelölt leszármazottja. Spanyolországban is terjed. Fája kicsi-közepes, félig-feltörekvő, mérsékelt növekedésű. Gyorsan termőre fordul. Tavasszal későn hajt ki, két héttel a Payne után. Virágzása nőelőző, a barkák nyílása megelőzi a nővirágokét. Késői pollenszórású porzót igényel, például a Franquette-t. Nagy termőképességű, 80-90 %-ban oldalrügyön is terem. Középérésű, valamivel a Hartley előtt érik. Diója nagy, sima, gömbölyű, jól zárt, jól törhető. A dió héja világos. Vékony, de nem annyira, mint a Chandleré. A dióbél aránya 48-53 %, minősége, íze kiváló, természetesebb, mint a Chandleré. A világos árnyalatú bél aránya 90 %. Intenzív, sűrű térállású ültetvénybe való, meleg éghajlatot igényel. Porzófái a Cisco, a Fernette és a Scharsch Franquette. És talán a Tehama. Megfelelő éghajlaton házikertbe is ajánlott. Sövényültetvénybe is ajánlják. Kései kihajtása miatt a gnomóniát jobban elkerüli.

A Howard erősen feljövő, nagy területen telepített fajta. A termésvolumen alakulása:

Howe Kaliforniai fajta, ma már génbankban őrzik.

Hugnuss Svájci fürtös dió. Kihajtása középkorai, a tavaszi fagyok veszélyeztetik. Terméshozása a tavaszi fagyoktól függ, de ettől függetlenül is általában gyenge. Diói a fürtösség miatt kisméretűek. Vékonyhéjú diója a béllel jól kitöltött. A dióbél színe az évjárattól függ, íze átlagos, vagy annál jobb, néha csípős. Gombabetegségeknek, baktériumos fertőzésnek rendkívül jól ellenáll.

HW 1 Kanadai, ontariói diófajta.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább