Tartalomhoz
Előző vers
Következő vers

Tornai József: Gyerekek és gabonák istene

Ahol két homokos dűlőút
összefut, a sárga rozs tövében
ültem. Görbe, meszes kérgű
diófa gyökerén.

Már lefelé lógtak a kalászok,
nyakamba szúrtak, mocsár és érő
bodza szaga; tükrösen ömlött
a nap.

A diófa derékig rozsban állt,
árnyéka lassan mozdult el a vállamról,
meztelen lábom a kocsivágásban.

Egyedül ülök ott, csak a nap-ivó síkság
fekszik mellettem kék, déli
hőség alatt: gyerekek és
gabonák istene.

Előző vers
Következő vers