Tartalomhoz
Előző vers
Következő vers
|
Szent-Gály Kata: Tsudálatos böltsesége az Kertész Testvérnek
Az Isten-kertben, testvér,
gyönyörülnek a fák,
vannak diók meg tölgyek,
virágzó mandulák.
Kitárt karukban mennyi,
de mennyi lendület!
A Fény igézi őket,
s a válaszuk: megyek.
De a gyökér nem kérdi,
hogy milyen mélyre kell
magát a földbe ásni,
a föld alá alázni,
hogy végtelenbe érő,
nagy sorsot bírjon el!
|