Baka István: Az apokalipszis szakácskönyvéből
III
Gyerekkoromban felszöktem gyakorta
a padlásra, hol a dió lakott
kosárban, összeöntve nagy halomba,
mint teremtés előtt a csillagok
s bolygók. A tartógerenda tövén,
fagy- és porszagban, még nem bejglibe
darálva, még nem nyúlós tésztafény
hájjal bekent göngyölegeibe
tekerve, tornyosult a lakoma
nyersanyaga; s az élesztő: a Szent-
lélek üvegbúra alatt pihent
a boltban még, mely a Mennybolt maga.
Egy-egy diót - bolygót vagy csillagot -
szétroppantottam lopva - Lucifer
a nagy kosárból épp így lopkodott,
bár tudta ő is: fenekére ver
az Úr, ha rájön. Szégyelltem, de nem
állhattam ellen. Édes Istenem,
elnézed-é, hogy süteményedet
megdézsmáltam előre, rossz gyerek;
s felnőttkoromra morzsa sem maradt
üdvösségemből Üreged alatt.
|