Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Diómotívum

A diómotívum iparművészeti használatáról az emberi írásbeliség kezdete óta vannak feljegyzések. A Biblia elején, a Kivonulás könyvében már olvashattunk Bezeleél munkájáról, a mécstartó elkészítéséről. A 37. fejezet szerint:

"Elkészítette a mécstartót is, színaranyból verve. A szárából ágak, kelyhek, kis gömbök és liliomok ágaztak ki, összesen hat a két oldalból: három ág az egyik oldalból, és három a másikból. Három dióformájú kehely volt az egyik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal; három dióalakú kehely volt a másik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal. Egyformára készült mind a hat ág, amely a mécstartó szárából kiágazott. Magán a száron négy dióformájú kehely volt, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal: egy-egy kis gömb volt két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból leágazott. A kis gömbök is, az ágak is magából a szárból jöttek elő, és az egész színaranyból volt verve."

Megállapíthatjuk, az iparművészet a diómotívummal kezdődött. Diómotívum már akkor létezett, amikor iparról vagy művészetről még nem beszélt senki. De a diót már akkor aranyból formálták meg.

A diómotívumot nemcsak a régi zsidók tartották megörökítésre érdemesnek, hanem a régi örmények is, amint ezen az antik örmény diófás szőnyegen is látjuk.

Persze, az antik idők óta az emberek rájöttek, hogy nem szabad a diómotívumot a lábuk alá tenni, annál jóval nagyobb figyelmet, megbecsülést érdemel. Ezért manapság nem szőnyeget, hanem falidíszt, hogy azt ne mondjam, házi áldást díszítenek diófával.

Tényleg, áldás a falon egy diómotívumos gobelinkép, mint amilyen Bornemisszáné (még hogy nem issza? - a boroskupa is ott áll előtte, gobelinhímzés közben) Németh Anett alkotása.

Tényleg, miért nem látni több diós hímzést? Talán tisztelt háziiparos Kolléganőm nem ismeri a diót? Ha tényleg nem, előbb nézzen meg egy botanikai bemutatót, kihímezve. Kedvet fog kapni, hogy szebbet készítsen. A képek szerint nem lesz nehéz.

Ne hímezzünk-hámozzunk, vegyük meg készen, nyomtatott formában a diómotívumú textíliát.

Ha kész párnahuzatot vásárolunk, annyira természetes lesz az álmunk, mint Babits írta. A diólevélen a rovarrágás és a gombabetegség is rajta van.

Közösségi falakat is díszítenek diómotívumok, nemcsak otthon, a konyhafalat. Van olyan hazai város, ahol a művelődési ház színháztermének falát is diómotívumos vesszőfonattal díszítik.

Európában Luther Márton óta hagyomány a dióval díszített karácsonyfa. Szép is, hangulatos is. A karácsony elképzelhetetlen dió nélkül.

De mit csináljon, akinek nincs otthon diója? Vegyen dióformájú karácsonyfadíszt. Papírmaséból, üvegből. Iparművészeti termékek, de nem olyanok, mint a valódi. A művészek nagyon elvonatkoztatnak a valóságtól. Absztrahálnak. Az iparosok pedig még tovább rontják.

Viszont azok az emberek, akik nem művészek, se nem iparosok, nagyon szeretik a diót, mondhatni, nyakláncra akasztva szó szerint a szívükön viselik. Medalion formájában.

Hogy, nem az emberek? Természetesen az asszonyokra gondoltam, de szerintem ők is emberek. Némelyikük ezüstből formázott dióbelet visel.

Másikuk pedig diónyakláncot.

Hogy hogyan készül a diónyaklánc? Nagyon egyszerűen. A balfele egyszerű ékszerészmunka, nem érdekes. De a jobbfele! Az valódi féldió, epoxigyantával kiöntve.

John McKinley munkája a következő aranydió-medalion, Szabó Tamásé pedig az ezüstdió. Mindkettő felnyitható, természetesen.

Miért nyitható fel? Hogy abba rakjuk a parfümös üvegcsét.

Diómotívumú nyaklánc-függő, ezüstből. A dióbél helyén jobboldalt parfümös üveg, balra pedig a fényképet felhajtva kistükör. Tisztelt Kolléganőm azon ellenőrizheti, hogy úgy néz-e ki, mint a fényképen.

Vagy mint a másik, diónak álcázott parfümtartóba rejtett fényképen.

Ezüst fülbevaló a dióskertek királynőjének, ezüst kulcstartó a dióskertek urának.

A dióskertek királynőjének arany fülbevaló is kijár.

Kijárni kijár, csak nem jut rá pénz. Lepjük meg olcsó ékszerrel, aminek egyetlen értéke, hogy magunk faragtuk - műanyagból - a dióskertek királynője számára.

Orosz ékszertartók:

A tűtartó is orosz.

Dióhéj formájú tál rézből:

A diótálból diókanállal kanalazhatunk. Nem drága, csak kívül arany, belül az is réz. A dióforma az érték benne, nem a nemesfém.

Semmi más, csak dísz ez az öntvény. A diót valódinak gondolnánk, - oh, beh élethű! - de az is csak fém. Hogy milyen fém, az nem látszik, az iparművész oly szépen festette be.

Mire is jó ez a szétnyitható fémdió? Tulajdonképpen semmire, de kár kidobni.

A stilizált műanyag dióhéjba apró Betlehem is belefér. Állati!

Diófát ábrázoló diófa-kulcstartó:

Az a jó, ha a diómotívum állandóan a szemünk előtt van. Lakásunk falát díszítsük vele! Hangulatos csempeképek:

Vagy nem dióval, hanem diófával:

Fordítsuk meg a kérdést. Hogyan készül a csempe, konkrétan a kályhacsempe? Természetesen, a diófa segítségével. A diófatáblára faragjuk a csempemintát, rásimítjuk az agyagot, óvatosan megfordítjuk, levesszük a mintát, és kiégetjük a csempét.

A csempekép-készítés másik, élethű módszere, ha a nyers, némileg megfestett csempére ráfektetjük a diólevelet, óvatosan lelapítjuk, és a levéllel együtt égetjük ki. A levél nyomtalanul elég, alatta a festék részben megmarad. Amerikai fehér hikoridió levelén tudom megmutatni, de higyje el tisztelt kályhacsempekészítő Kollégám, Franciaországban is készítenek hasonlót.

A diómotívumot az üveg- és porcelán-művészet se nélkülözheti. Légy a dión:

Porcelángyík és -béka dióval:

A porcelánbéka el tudott bújni a dióhéjba. De hova bújjon terráriumunk aranyos kis hörcsöge? Természetesen ő is dióhéjba.

Otthon tartott értékeinket is rejthetjük - égetett agyagból készült - dióhéjba.

A dió illatára asszociálhatunk, ha dió-formájú parfümös üveget használunk.

A 19. században a francia porcelánművészet már képes volt diófamintás tányért festeni. Legalábbis azt mondják, diófa.

A diómotívummal ellátott tányér amerikai darab.

A porcelánművészetben a kínai porcelán a fogalom, a legjobb. Felülmúlhatatlan, hiszen dió van ráfestve.

A diómotívumos csésze is kínai, természetesen. Nem tömegtermék, hanem egyedi. Nem mostani, hanem régi. Hogy milyen régi, azt nem tudom, de korabeli. Talán Ming korabeli, nem Teng vagy Csang korabeli. De biztosan nem Mao korabeli, mert akkor kulturális forradalom volt, és irtották az ilyen szép, művészi holmikat.

A tányéron már nem festett diót látunk, mint a csészén, hanem valódit. Annyira valódit, hogy kerámiából készült a dió is. Kicsit megfestették, és máris nagyon szépen néz ki. A megszólalásig olyan, mint az igazi.

Diólevél formájú olasz üvegtál:

Az ősszel sárguló diólevél ihlette Kevin Hicks vázáinak díszítését.

Georgij Boriszov feketeagyag-korsójának pedig a dió adott formát.

Fedeles kerámiatál:

Kerámiából készült tároló:

Iparművészeti használati kerámiák feketedió motívumokkal:

Az iparművész a claro diófaanyagból készült kupákat stílusosan a fa saját levelének motívumával díszítette.

És saját ruhánkat díszíthetjük-e diómotívummal? Hogyne! Vegyük mintaként a következő későviktoriánus angol gombot.

Hát még ha diófestékkel festett, diólevél-formájú csipkével is kiegészítjük!

Az iparművészet és az asztalosipar találkozását az jelzi, amikor a diófabútort diómotívummal díszítik. A feketedió-asztal fájába feketedió-szeletből készítenek intarziát.


Az asztal mellé feketedió-motívumos feketedió-szék illik.

A papírról még nem beszéltem, a nyomdaművészetről. A nyomdászat is ipar, a nyomdászok is iparkodnak, hogy szép, diómintás csomagolópapírokat készítsenek. Hát, ilyenre sikerült.

De karácsonykor szebbet is tudnak. Diómintás karácsonyi szalvéta.

Dióbemutató diólevél-mintás papíron (Janee műve):

Ha ez se tetszik, lehetőségünk van házinyomdát csinálni, legalábbis egy gumibélyegző erejéig. Már kapható a diófamintás bélyegző.

Az iparművészet fejlődésének csúcsa a giccs, ami a dióféléket se kerüli el. Valami állatfélét készített az iparkodó giccsművész, feketedióból:

Amikor a természetes alapanyagokból kifogyunk, következik a műanyag-alapú iparművészet. Vagy valami olyasmi.

Műanyag mókus műanyag dióhéjjal. Itthon is kapható, de nem hazai vevők számára. Tízezer forint feletti ára is jelzi, hogy nem magyar, hanem német ízlést elégít ki.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább