Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Lenyomatos technika

Tisztelt művészkedő Kollégám, mindannyian voltunk gyerekek.

Az én gyerekidőmben nem volt pénzünk. Nem voltunk éppen szegények, attól eltekintve, hogy semmi pénzünk nem volt.

Mi, gyerekek, úgy hidaltuk át ezt a problémát, hogy egy-egy pénzérmére papírt fektettünk, puha ceruzával átsatíroztuk, mondhatni, lenyomatot készítettünk róla. Kivágtuk a papírból, és azt játszottuk, hogy van pénzünk.

Ezt mondja egy francia illető lenyomatos technikának. Neki van pénze, ezért a gyerekekkel nem pénzt satíroztat, hanem diófalevelet. Úgy látszik, annak van szűkében.

Nézzük csak, milyen művek születtek diófalevélből, lenyomatos technikával!

A technika továbbfejleszthető, tovább is fejlesztették. Készítettek mókust, kakast, rókát, nyulat diólevélből.


Ezzel a diótémájú festészet végére értünk, levonhatjuk a konzekveciát.

Mi a diófestészet tanulsága? Egyrészt Bartha Árpád fogalmazza meg nagyon szemléletesen: Egy diófa az egész világ. Másik megközelítésben pedig Stephen Hawking: Az univerzum belefér egy dióhéjba.

Bartha Árpád: Egy diófa ez a világ (tusrajz)

Stephen Hawking: Az univerzum dióhéjban

És túl a festészeten

Például a filatéliában. A bélyegek miniatűr festmények. Például miniállamok bélyegein. Az első, a leghíresebb, a négy évszak dióban elbeszélve, Monaco-i bélyegeken:

A másik törpeállam diófás bélyege, amelyen a diófa katalán néven szerepel:

Egy harmadik, jobbára ismeretlen törpeállam bélyege: Mókus a diófán.

Ötszáz éves diófa (Golijamo Drjanovo faluból) bolgár bélyegen:

Románia diótémájú bélyege:

Szíria a fák napjára adta ki diós bélyegét.

Nepál és Dél-Korea diós bélyegei:

És amire már nagyon vártunk, végre, 2012-ben Ukrajna is kiadta diós bélyegét. A shutterstockot ne tessék figyelembevenni, az csak belerondítás.

És a többi, bélyegkibocsátó állam? Csak az abc elejéről: Afganisztán, Albánia.

Ha lesz rá időm, a többi állam is sorrakerül az abc szerint.

Bélyegkibocsátási szempontból Észak-Korea teljesen unortodox ország. Lakói talán még levelet se küldhetnek külföldre. Ezért olyan értékes a következő bélyeg, hogy másolata is csak az interneten vásárolható meg, a lopás megelőzésére bélyegezte felül az amerikai cég, amelyik eladásra kínálja. Az egyetlen bélyeg a világon, amelyik a szívdiót ábrázolja. 1989-ben adták ki, beletelt pár év, mire a délkoreaiak tudomást szereztek róla, és gyorsan közreadták saját, feljebb látott diós bélyegüket, - már hogy a világrendszerek versenyében nehogy a kommunizmus győzzön, - de a sietség miatt nem értek rá különlegességet készíteni, ők a közönséges diót reklámozták.

Kanadai bélyegek: feketedió, fehér hikori.


Azért abban megegyezhetünk, tisztelt filatelista Kollégám, hogy a filatelisták nem botanikusok, minden jószándékuk ellenére se. Nem Caryer (a karrier, az más), és nem ovale. A többi stimmel.

Amerikában a személyes szabadságnak nincsenek határai. Még postabélyeget is készíthet, aki akar.

Bár a jószándék szemmellátható, ez már nem komoly.

A diós bélyegek ritkák, drágák. Diótémájú képeslapra valók, karácsonyi üdvözletre vagy feketediós üdvözletre.

Vagy legalább egy diós alkalmi bélyegző dukál nekik.

Hol van a festészet határa? A képkeretnél.

Ha a festészet határait keressük, vegyük észre a képkereteket. A legszebbek közülük azok, amelyek faragvány formájában folytatják a festményt, és diófából vannak. Mint Chris Nelson műve: Tavaszi nap

Diófából van a realitás határa is.

Gabriel Duda díszített képkeretének ez a címe. Kétféleképp értendő a realitás határa. Vagy úgy, hogy a képkereten belül nincs realitás, csak a művészi szabadság. Vagy úgy, hogy a diós, diófás festmények jelentik a realitást, és ami a képkereten kívül esik, az az irracionalitás.

Instállom alássan, installációk is vannak dióból. Valahol művészet ez is. Mindenesetre nem mindenkinek jut ilyesmi eszébe. Csak pihent művészeknek.

Robert Filou: Idő egy dióhéjban

Lisa Mayerhofer a dió belső válaszfalából készítette el "Angyalok" című alkotását.

Patrick Trellou diós installációja bagolycsaládot ábrázol.

Őszi kollázs Magdától:

Nagyon-nagyon a festészet perifériáján - inkább már kívül is azon - egy francia tablókép: Piros variációk dióra

Tara Nicholson diós installációja:

Tisztelt művész Kollégám, most nézzünk a művek mögé. Mit látunk?

Természetesen, diófát, a táblaképek gyakori hordozóját. Mint Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című képe mögött, vagy a madridi Pradóban ugyancsak Leonardo Mona Lisájának másolata mögött, ha a múzeumban leakasztjuk a falról, és megfordítjuk.

Az utóbbi képen a részletről is látszik, hogy szebb, mint az eredeti, mert az eredeti tölgyfán van.

Tisztelt festő Kollégám, rájöttem, mitől időtállók Leonardo festményei, már ötszáz éve. Mert legjobb képeit diófa-táblára festette. Madonna a Kisdeddel, Szent Jeromos, Egy férfi portréja, Egy nő portréja.


Ez a művészi halhatatlanság receptje, Önnek is ki kéne próbálni. Nézzük meg például Leonardo Salvator Mundi (a világ megmentője) képét! Ma is él.

Mi az, amit a képen nem látunk, csak a helyszínen, ha kézbevesszük? Az, hogy a kép oldalai nem párhuzamosak. Felül szélesebb.

Persze, csak vicceltem. Hogy is engednék meg, hogy egy Leonardo-képhez hozzányúljunk. Mert ha azt akarjuk megtudni, hogy felül szélesebb-e, azt a választ fogjuk kapni, hogy kívül tágasabb.

De Bartolomeo Ramenghi "A Szent Család angyalokkal" című képére már biztosan nem vigyáznak annyira. Megfordíthatjuk, és megcsodálhatjuk a mű hátulját is.

Ha a legnagyobbaknak szabad volt, mi is megengedhetjük magunknak a diófára festés luxusát. Ha jellemző rajzolatos a felület, a textúrát is belekomponálhatjuk a műbe. Mint Joan White.

Csiripelő verebek (feketedió alapon)

Fohász a vadakhoz (vajdió alapon)

Hát, ebből nem sok látszik. Megpróbálom nagyítani.

A hasonló, ferdén vágott, kérges diófaanyagra festett művekért nem kell Amerikába mennünk, a szomszédban, Romániában is kaphatók, nem is drágán. Tízezer forintnál alig kerül többe a következő szentképek darabja, és készítőjük szerint leginkább irodákban függesztendők ki.

Tényleg szépek, a kinagyított képen jobban látszanak.

Van olyan művész (művészneve Tyl), aki a festészetet már idejétmúltnak tartja, de a diófát mégis szereti, tanulmányozza, ihletet kap tőle. Ismeri a diófa lelkét, és azt képbe is önti, számítógépes képalkotással tárja elénk. Így néz ki a diófa lelke Tyl szerint:

Tisztelt festőművész Kollégám, megfordult-e már az Ön fejében, hogy miért nem tud megélni magas művészetéből? Biztosan Ön is rájött már, hogy nagy tehetségét még nagyobb pénzre kellene váltania. Vállaljon cégtáblafestést!

De csakis diósat, annak lesz pénzben is mérhető sikere. Kávéház a Kék Dióhoz:

---------------------------------------------- Vissza------------------------------------- Tovább