Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Diós csendéletek

Jól mondja tisztelt diós Kollégám, hogy minket nem érdekelnek a festők. Minket csak a dió érdekel. Az, hogy hogyan látják a művészek a diót.

Ezért azokkal a diótémájú festményekkel, rajzokkal, akvarellekkel kezdjük, amelyeken a dió a főtéma.

A dióérés szezonjában a burkos dió a főtéma. Figyeljük meg, mennyivel több festő dolgozik nyár végén egy diófa alatt, mint mint télen. Alexandra Laske olajfestménye: Dió

Milyen is egy dió? Pontosan olyan, ahogy egy aprólékos japán festő elénk tárja. Jól nézzük meg, a többi műalkotás elnagyoltabb.

Thed Dudeson rajzán jóval egyszerűbbnek tűnik.

C. Markusnak csak egy diórészlet erejéig futotta a türelme.

Myriam Rolland is hogy elsiette!

Norine Kevalics csak néhány ecsetvonással jelzi a diót.

Meredith Bergmann egy gondolkozó diót rajzolt nekünk.

Törjük csak meg, milyen lehet belül? Alekszandr Andrejev, Tatjána Amelina már a dióbelet is mutatja.

Mutatta volna R. van der Zander is, de neki aszott dióbél jutott. Julie Auzillon már csak az üres dióhéjat találta.

És a feketedió milyen lehet, ha megtörjük? Jennifer Datcuck faszénrajza és Randy Burns olajfestménye mutatja.

Egy darab dióbelet a legnehezebb visszaadni. Méhes Balázs csak az irányt mutatja: valahogy így tessenek dióbelet rajzolni. Elizabeth Perry néhány vízfesték-pöttye is inkább csak a hangulat megteremtésére jó. Igazi, tökéletes rajzzal, festménnyel még nem találkoztam. Tisztelt műkedvelő Kollégám, itt van tere az érvényesülésnek!

Két dióból már kompozíció állítható össze. Ez már szépművészet. Az első, kétdiós kompozíció Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg, Suzanne Stephan olajfestménye. A másodikat meg is vehetjük, Snježana Vidovićtól, Szlovéniából. Rebecca Mazur csak úgy odavetette a két diót. Méhes Balázs se dolgozta ki, az ő célja csak oktatás volt.

Mi van, ha a két dióból egyik sem igazi dió? Erre is van példa, Robert A. Sloan pasztellképe: Burkos feketedió és pekándió

Dehát a két dió se mindig kettő, ugyanúgy lehet másfél, mint két és fél.

Marta Radziejewska csak satírozgatott másfél diót, Bernd Wiedermann pedig aprólékosan kidolgozta (akvarell és gouache).

Michael Schröder három darabban tesz elénk két diót.

Katherine Helsing két és félnél hagyta abba, ő viaszkrétával dolgozott. Biztosan ott fogyott el a krétája.

A két és feles súlycsoport érmeseihez érkeztünk. Őrájuk szavazni is lehet, az emelt díjas sms árát bankszámlámra kérem utalni. Csak annyit kell beütni: 2,5. Ők már értékelést is megérdemelnek. Marvin Bove diói szinte tapinthatók, kellemesen simulnak a kézbe. Danielle Kalkofen diói pedig alakjukkal tűnnek ki, azzal, ahogy harmonizálnak egymással.

A többdiós kompozíciókat már nyugodtan nevezhetjük csendéletnek. Kicsit szokatlanok a csendéleteket ismerő és kedvelő nagyközönség számára, mert ezeken a képeken csak diók és csak diók vannak. Dehát mit csináljunk, fogadjuk el, hogy alkotóik az adott ihletett pillanatban éppen ezeket a diókat tartották a legszebbnek, megörökítésre valónak. Én például tényleg nem vagyok egy nagy művész, de magam is így próbálok festeni, mint Patrick Lodwitz. Lefényképezem a témát, és otthon, nyugodtan, aprólékosan ráérek kidolgozni. Ezt a módszert ne tessék lekicsinyelni, egy igazi nagy művésztől tanultam, a nevét nem akarom azzal lejáratni, hogy magammal hozom összefüggésbe. Szolnok megye egyik városának híres festője. Persze, én olyan művész se vagyok, mint Patrick Lodwitz, pláne mint - most majdnem kimondtam a nevét.

További ismeretlen nevű, diós csendéletet alkotó festők művei:

A legrégebbi, csak diót tartalmazó csendélet szerzőjét név szerint is ismerjük. Antonio de Pereda Csendélet diókkal című olajfestménye 1634-ből való.

Szerintem a két legjobb ebből a sorozatból Robert Reynolds színes ceruzarajza és Evelin de Boer akrilképe.

Már Scott Shellström ugyancsak akrilképe túl nyomott hangulatú számomra. Mint a new-york-i Webster kiadó és nyomda diót ábrázoló fametszete az 1800-as évek végéről, amikor a képek még feketék voltak.

Pedig a diós csendéleteket lehet színesen is rajzolni, festeni.

Természetes barnán, mint a japán festők. Tamotamo japán diókat festett, egy másik, ismeretlen japán művész pedig szívdiókat.

Zölden, mint Marilena Pistoia, Adriana van Zoest, Henk Helmantel, Alekszej Szuszol.



Ez utóbbiak tényleg szépek voltak. De lehet olyan rondazöld is, mint amilyent Christof Kindlinger tud. Kindlinger művész úr biztosan NDK-s volt. Abból gondolom, hogy abban az átkos időben rendeztek a mi városunkban egy kiállítást egy kárpátaljai festőnek. Amikor a kiállítás végén megkérdeztük a művész urat, hogy szépek, szépek a képei, de miért használt annyi lila színt, azt válaszolta, hogy őnáluk csak lila színű festéket lehet kapni. Mert a vad zöld a tervgazdálkodás rendszerében az NDK-nak jutott.

De a dióhoz a piros szín is ronda, láthatjuk Marleen van Engelen képén.

Legyen természetes, mint Benno Noll akrilképén, vagy egy kicsit elkent, mint Holger Bogen csinálta.

Adam Cope, akinek életútját már az előző fejezetből ismerjük, annyira megszerette a természetes diószínt, hogy krumplit és földimogyorót is diószínre festett. Ezeket nem mutatom, mert nem diók. Diós képet négyet is festett egyszerre. Száz euróért bárkinek fest hasonlót.

Dirk Becker is csak egy kis hangulatot teremt, Rien Jansen tán még azt se. Rám legalábbis nem hat.

Az oroszok kosárban, tálban tartják, és abban festik a diót, mint Csernov és Irina Csevereva.

Vagy csak a szalvétán, mint az ukrán Aszja Vitaljovna Tretyakova.

Vagy csak egy darab összegyűrt papíron, mint Elena Zarubina. Vegyes technikával készült festményének címe: Egyszerű csendélet.

És el is feledkeznek a körítésről, és csak a diót festik. Mint Larissza Puhanova olaj- és temperaképén.

Most pedig egy olyan, kínai diós csendélet következik, ami nem igazán jó. Legalábbis olyan kritikát kapott egy kínai művészeti weblapon, amit itt nem merek leírni. Ahhoz nem tudok eléggé kínaiul. Csak annyit értek belőle, hogy elnagyolt, és még csak be sincs lakkozva. Hallatlan.

Mert van jobb kínai festmény is, ha jól tudom fordítani, Shang Huo Chai festménye, de ebben ugyanúgy nem vagyok biztos, mint a mű címében, ami talán Festékrétegek lehet.

Mi a diós festmények tanulsága? Ami Candela rajzának címe is: A világ egy dió.

A végére egy faszénrajz, erről a legjobb, ami elmondható, hogy lengyel eredetű, és a művésznő keresztneve Zuzanka. És ezzel minden jót elmondtunk róla. Reméljük, Zuzanka egyszer felnő, és megtanul rajzolni.

És most ellent kell mondjak Candelának, a világ nem csak dióból áll. A következő festményeken, rajzokon más is van, mint dió. Nézzük meg, milyen motívumok illenek a dióhoz.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább