A címerfestés nem igazán festészet. Annál jóval gyerekesebb dolog. Adott alakú pajzsra előrajzolt vonalak közti mezőket kell egyszínűre, árnyalatlanul bemázolni.

A címerfestészet, a heraldika nem nélkülözheti a diómotívumot, mert a címergazdák ragaszkodnak hozzá. Igazuk van, kell egy jelkép. Egy igazi. Mert mogyoróbokros címer nem létezik, csak diófás.

Tisztelt heraldikus Kollégám, meg tudja-e mondani, kinek a címere írható le heraldikailag imígy: "Aranysárga pajzsmezőben három szem fekvő zölddió, egyenként hét fekete folttal, amelyekből négy a varrat felett, három a varrat alatt helyezkedik el."

Látom, Ön igazi szakértője a heraldikának, mert egyből rávágta, hogy ez a diófa címerének leírása. Mert a legfontosabb személyiségeknek, a királyoknak, a nemeseknek saját címerük van. A diófának is, a fák királyának.

El ne felejtsem ma, a pápaválasztó konklávé napján, hogy a pápáknak is van címerük. IX. Ince pápa (1591) a diófát választotta.

Magyarországon korunkban fut fel a diós, diófás címerek divatja.

Dióskál, Gyugy és Mernye községek egyaránt ősi szimbólumuknak tartják. Mernye címeréből a jobboldali alsó kék mezőt érdemes megfigyelnünk. Egy diófa áll ott, jelezve, hogy Mernye határában gyakoriak a diófák, és a mernyeiek szeretik, megbecsülik.

Gyód község címerét most szerkesztik. Oklevél először 1511-ben említi a települést, amelynek a középkori múltjáról, tehát arról az időről, amikor magyarok lakták, roppant keveset tudni. A dió köznevünk maradt meg a falujelölő fogalom alapszavában, vagyis az értelme: diófás hely. A helyiek és a környékbeliek többféle változatban is említették a falunevet, amely volt: Jud, Juda puszta és Jid is. A községvezetőség most szerkeszti a címert egy XVIII. századi pecsételő alapján. A diófa és a diólevél jelképként szerepel benne.

És a keleti végek, Milota, Tiszabecs, sőt, távolabb, Erdélyben Algyógy, amely a fajtaként elismert algyógyi diókról is híres:

Franciaország a diófás címerek hazája.

Hautes Alpes megye, azon belül Le Noyer (A Diófa) község:

Lotaringia: Ezüst mezőben egy szál diófa áll, a helység nevére utalva: Nousseviller-les-Bitche

A Loire mentén nemcsak a kastélyok érdemlik ki figyelmünket, hanem Noyer és Nourray helységek is. Ez utóbbi címer az arany diófát mily kevés körítéssel emeli ki!

Francia diófás községek sorban: Franconville (stilizált diófaágakkal, aranydiókkal), Neoules, Noiseau, Saint Martin des Noyers (Diófák Szent Mártonja), Aix-Marseille (az ezüstdiófáival), Saint Martin d'Entraunes és Saint Alban sur Limagnole.

És nézzük meg Nogaret címerét. A helység neve is a dió szóból ered, és a heraldikusok szerint a címer is diófát ábrázol.

Vinay, a Grenoble-i dió fővárosa már nem hagyományos címerpajzsra rajzoltatta címerét.

A német nyelvű vidékek hasonló megfelelői következnek.

Baden-Württemberg tartomány, Nussbach (Diópatak) község, Szent Sebestyén diófához kötve, a második címer ugyancsak Nussbach községé:

Nussdorf (Diófalva) nevű községek egyaránt találhatók az Attersee-nél, a Bodeni-tónál és Ausztriában a Duna mellett. (Ez utóbbi címerben látható három diónak a helység történelmében szimbolikus jelentősége van.)

Nussbaumen (Diófafalva) községek Németországban és Svájcban:

Csehországban Prága nyugati külvárosának számít Ořech (Dió) helység.

Spanyolország

Barjas. Nem elírás, nem borjas, bár a diófa előtt álló tehénről feltételezhetnénk. Dehát spanyol földön vagyunk, a tehén se tehén, hanem bika, amint azt Barjas község címerének heraldikai leírásából tudjuk. Egy biztos, a diófa.

Galícia, As Nogais (A Diófák) község:

Katalónia, Nogués (Diófák) község:

Portugália

Nogueira (Diófa) község:

Olaszország

Noceto (Dióliget) városa:

Puglia, Noci (Dió) község:

Sant'Egidio del Monte Albino-Stemma község:

Nocera de'Pagani község:

Nocera Inferiore és Nocera Superiore községek:

Nocara Stemma község:

Szicíliában Novara város jelképe a város alapítása óta a diófa. Sőt, még korábbról, amikor a város még nem is létezett.

A hagyomány szerint a mai Matrice tér helyén a városalapítást megelőző időben egy hatalmas diófa állott, ami pogány vallási összejövetelek színhelye volt. Egy pogány templom, ahol varázslatokat végeztek. Mint a beneventói boszorkány-diófa alatt, itt is boszorkányok jártak össze. Lakomáikon kenyeret és tojást ettek. És disznón lovagoltak! Éjfélkor az egyik boszorkány éles hangon énekelni kezdett:

"Ventu, forti ventu / portimi supra a nuggia / di Spartiventu"
(Szél, erős szél, vigyél a Spartiventu-i diófa tetejére)

És ez lett a boszorkányok veszte. Mert amikor már sokadszor énekelték ezt, a szél, az erős szél megunta. És olyan viharral jött, hogy a boszorkányokat mind elfújta onnan, a világ négy sarkáig.

Az ezeréves diófát a város templomának építésekor vágták ki, mert ugyanoda épült a templom, ahol azelőtt a pogány szertartások zajlottak. A diófa fájából mindenre jutott. A templom kapuja a boszorkányfából készült, belőle faragták a kórus karosszékeit, a templomi szekrényeket. Amint mindez ma is látható.

A diófa, a város jelképe a régi palotákon, a köztereken, a díszkutakon mindenhol szembeötlik, kőbe faragva.

Végül a családi címerek. Itáliában is, francia nemeseknek is.

Facchinetti Pulazzini család:

A diófáról elnevezett francia családoknak, a Du Noyer-knak is, a Nogaret-knek is.

Ön, tisztelt, diófát szerető Kollégám, a kertjében álló szép fát belefoglalta-e már családi címerébe?

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább