Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Fűszer

Manapság nem készítenek a dióból fűszert. A középkorban készítettek.

Hieronymus Bock 1577-es füvészkönyvében írja, hogy a középkori konyhában a fiatal, még barnás leveleket és a kopáncsot megszárították, és a drága bors helyett használták ételek ízesítésére, és a romlott hús fogyaszthatóvá tételére.

Rovarriasztás, féregűzés, fertőtlenítés

Féregnek nemcsak a zoológiai értelemben ilyenként nevezett állatokat hívja a magyar nép. Ebben a fejezetben főként rovarokat értünk ezen a néven.

A diófa zöld részeinek juglon-tartalma - egyéb jótéteményei mellett - rovarölő hatású is, amint azt már régen megfigyelték. Sok rovar pedig eleve kerüli a juglon kipárolgását.

Ebben a fejezetben antik és mai javallatokat gyűjtöttem össze.

Íme a rovarriasztó napolaj receptje: Júniusban szedett zöld diót széles szájú üvegbe rétegezünk, olívaolajjal felöntjük, és három héten át hagyjuk a napon állni. Azután az olajat leszűrjük, hűtve tároljuk.

"A dió levele vízzel leforrázva rovarirtó szer minden növényi tetvek ellen; ha pedig a lovakat ezen forrázattal bedörzsöljük, kevésbbé fognak szenvedni a legyek és szúnyogoktól." (Baltet Károly, 1885)

„Levelének és zöld héjának felforralt leve, ha a lovat bekenjük vele, a csípős legyet, meg a szúnyogot elriasztja.” (Pallas Lexikon)

Ezt a tulajdonságát az angliai cigányok már többszáz éve ismerték, akik a különböző élősködő rovarok távoltartására a diólevél barna festékanyagával kenték be bőrüket.

Ugye, milyen bosszantó a szú percegését hallgatni? És közben arra gondolni, hogy most eszi meg drága tömörfa-bútorunkat? Pedig van védelem a szú ellen, amint azt Néma Mester már 1803-ban leírta "Olly házi könyvetske" cím alatt. "Szú, avagy fában termő féreg ellen. Főzz dió-fa levelet a' dió zöld hajával egygyütt lúgban, és kend-bé azzal a' fa eszközöket, és edényeket; de előszször tisztogasd-meg a'portól, az-után ha meg-szárad, kend-meg disznó zsírral, és egy darab posztóval dörgöld-meg jól."

Néma Mesternek zsizsik ellen is van jó tanácsa: "Más gondos gazdák ürmöt, dió, bodza, 's erőss szagú-fa leveleket, és füveket hánynak a' gabona közé, hogy a'gabona meg-ne dohosodjon, avagy zsizsikesedjen."

Sok rovar nem bírja a diófa illatát. Ezért ajánlják angol szakértők manapság is a rovarok távoltartására a diófa levelét és a dió zöld burkát.Eszerint a diófa levelének, kopáncsának kiáztatott, kifőzött levét a kiskertbe vagy a gyepre locsoljuk, ezzel a nem kívánatos rovarokat elűzhetjük. Tessék kipróbálni, ez egy abszolút vegyszermentes bio-megoldás!

A diólevél főzetét rovarölőszerként is használták. Például a molyokat is öli, ez a tulajdonsága nagyon hasznos a háztartásban. Tudták ezt a gyimesbükki csángók is, akik nemcsak a diólevelet, hanem az "éretlen, zöld diót" is a ruhásszekrénybe helyezték, a ruhamolyok ellen.

Hangyák, legyek, poloskák, bolhák, kullancsok állandó kellemetlenséget okoznak a kutyáknak és a macskáknak. Természetes, vegyszermentes védelem ellenük a diólevél (friss vagy száraz állapotban, egészben vagy összetörve), amit ha a házi kedvencek fekhelyére helyezünk, elűzi mindet.

Legyek, szúnyogok a dióskertben is bosszantóan zavaróak tudnak lenni. Magam is rájöttem, alkalmazom is, de a franciáknál is olvastam, hogy jó hatású ilyenkor, ha néhány diófa-levelet összedörzsölünk a tenyerünkben, és a két tenyerünket végigsimítjuk az arcunkon. Egy ideig békén hagynak minket a kellemetlenkedők.

És tessék kipróbálni, ha a lakásban vagy a ház körül bosszantó hangyajárat van, a hangyajáratot diólevél-főzetbe mártott ronggyal feltörülni. A hangyák annyira nem bírják a diólevél anyagát, hogy inkább máshova teszik át vonulásukat.

Az alsó Rajna vidékén régen a német parasztok szívesen ültettek a portákra diófákat, abban a tudatban, hogy illata elhajtja a szúnyogokat és a legyeket.

Most pedig el vagyok bizonytalanodva. No, nem a dió rovarölő hatásában, hanem abban, hogy írtam-e már a méhekről. Mert egy szerb méhészeti újságban olvastam, hogy a diófa hatóanyagait sikeresen alkalmazták a méhek atkafertőzése ellen. A méhek rovarok, az atkák nem, azok alacsonyabbrendűek, csak ízeltlábúak, (no, jó, a méhek is azok, de azok a kedvenceink, tehát magasabbrendűek), és mégis a méhek helyett az élősködőikre, az atkákra hat a diófa juglonja.

Tisztelt méhész Kollégám, ne tessék a diófa hatóanyagainak atkaölő hatására mérget venni. Amit ebben a témában olvasni lehet, az a méhészek gyakorlati tapasztalatain alapul, nem pedig tudományosan megerősített kísérleteken. (Persze, magam is úgy vélem, mint tisztelt méhész Kollégám, hogy a méhészek okosabbak, mint a tudósok, ez természetes.)

Szóval, ami a fenntartásomat indokolja, az az, hogy a méhészek a diólevelet a kaptárba fektetik. Nem kerül szoros, testközeli kapcsolatba a méhekkel, főleg nem a rajtuk élősködő atkákkal. Egyébként is a juglon a kémiai hatását vizes oldatban fejti ki, amiről a kaptárban szó sincs. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a diólevélnek nem a juglontartalma kellemetlen az atkák számára, hanem a kipárologtatott illóolajai.

Tehát, lehet, hogy igaz a diólevél atkaellenes hatása, de hogy ez hogy működik, azt már végre valakinek meg kellene vizsgálnia. Például Önnek, tisztelt méhész Kollégám. Ha a vizsgálat lefolytatására mégse lenne ötlete, csak akkor forduljon tudóshoz.

A diólevél hatóanyaga nemcsak a rovarokat, a gombákat is pusztítja.

A juglon gombaölő hatását használták ki régebben borosgazdák hordók fertőtlenítésére. A levél forró főzetével öblítették ki a boroshordókat.

Tudományos kutatás

Közelebbről a hangyabolyok belső életének megfigyelésére, kutatására is alkalmas a dió. Tudósok használják is erre a célra.

Féldiókat helyeznek egy sima lapra, majd leöntik keményedő anyaggal (gipsz, műanyag, stb.). Kész a hangyaboly szerkezete, csak a bejáratról kellett még előbb gondoskodni félbevágott műanyagcsővel.

Ha a féldió-hangyabolyt felemeljük, láthatóvá válik a láthatatlan, a hangyák otthoni élete.

Nagyon érdekes, kipróbálásra ajánlom tisztelt kutató kedvű Kollégámnak is.

Persze, az az igazság, hogy hasonló hangyalakásokat másból is készítenek, például lombfűrésszel kivágott furnérlemezből, a következő kép szerint. De a diónak a hangyák faházához is köze van, a faanyagot diófestékkel festették meg a kutatók, hogy természetes hatású legyen.

Gyomirtás

Kevés növény viseli el a diólevél juglontartalmának gyomirtó hatását. A dió juglonját a dió vegyi fegyverének is szokták nevezni, amit a konkurrens növények ellen vet be.

A diófa gyökere is bocsát ki juglont, ami más növények növekedésére gátló hatással van.

Halfogás

Tisztelt diószerető Kollégám, a népek egyformák. A japánok, az amerikai indiánok és a magyarok. A japánok a japán dió segítségével, az indiánok amerikai diófajokkal, a mi népünk pedig a közönséges dióval fogott halat. Sőt, az irániak is egyformák. Velünk. Ők a kaukázusi szárnyasdió levelével művelték ugyanezt.

Ha zöld diót, dióburkot, diólevelet szórunk a vízbe, a kiázó juglon megmérgezi a halakat, fulladást okoz náluk, és a felszínen kézzel összegyűjthetők.

Legalábbis így volt ez régebben. Manapság ilyesmi elő nem fordulhat. Annyira szabálykövetők, sőt, erkölcsösek vagyunk. A japánok is, az indiánok is, az irániak is.

Manapság már nem mérgezik, hanem csalogatják a dióval a horgászok a halakat, konkrétan a pontyokat. A dió kiváló, a halak számára is érdekes ízét használják fel dióízű halcsali készítésére, aromásítására. Ez az aroma alkalmas többféle csali (pl. kukorica) és bojli megízesítésére és csalogató hatásának fokozására. De igazán hatékonyan bojlimixek ízesítésére használható. Az aroma főzhető, így illata a száradás után is megmarad.

Ajánlott keverési arány: 1 kg száraz anyaghoz 10-12 ml dióaroma. Mit kell tudni a dió aromáról? A jellegzetes dió illat és íz hamarosan a bojlis horgászok közkedvelt aromája lehet. Különleges illata hamar felkeltheti a pontyok érdeklődését. Egyaránt fogós lehet a sűrűn és a ritkábban horgászott tavakon is. Jól megtartja a főzés után az illatát.

Tisztelt horgász Kollégám biztosan jobban tudja mint én, hogy dióízű halcsali nélkül is lehet halat fogni. Például gilisztával. De a gilisztagyűjtés sokszor nehézkes. A dió ebben is segít.

Valahol ebben a képeskönyvben már leírtam, - de nem találom, hogy hol, - hogy a giliszták és egyéb férgek annyira nem bírják a dió által termelt juglont, hogy inkább kimásznak a földből. Nem kell mást tenni, mint zölddiót (a kép szerinti feketedió is jó) vagy diókopáncsot kell vízbe áztatni, és utána a vizet kiönteni a földre. Ahova a juglonos víz elér, onnan kimásznak a giliszták a felszínre.

Egérfogás

Farkasházy Tivadar módszere: "Ha a Magyar Nyelv Értelmező Szótára alá egy fél diót helyezünk, még egeret is foghatunk a könyvvel."

És a dióval - teszem hozzá én. Bár megpróbálkozhatunk macskával is, ilyen, dióburok-sisakossal.

Rugós egérfogóval ne kísérletezzünk, azon röhög az egér.

Macskajáték, egérfogás helyett

Ha van a szobában egy kosár diónk, macskánk nem fog unatkozni. Az egeret már rég kifogta, helyette a diót fogja pofozgatni szerte a lakásban. Milyen öröm számunkra is, amikor lépten-nyomon diót találunk, bárhová lépünk!

Takarmányozás, állatgyógyszer

A dióolaj kisajtolása után visszamaradt pogácsa fehérjében gazdag takarmány, háziállatok számára.

Maga a dió pedig kedvenc háziállataink, például a papagájok takarmánya.

Még veszekszenek is a dióért (Thorsten Lorenz felvétele).

Nemcsak a hullámos törpepapagályok, az arák kedvence is.

A dióbelet szívesen megeszik a pulykák is. Mák Erzsébet dietetikus szerint (Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Dietetikai Tanszék) a karácsonyi pulykapecsenye ízletesebb, ha dióval hizlalták.

Az egerek és a pockok köztudottan nagy kedvelői a diónak, a törpehörcsög is, mint láttuk.

Schmidt Egon szerint ha egereket, pockokat akarunk befogni, erre a célra a legalkalmasabb az almával vagy dióval csalizott élvefogó ládika. Egyszerre többet érdemes kihelyezni 5–6 lépésnyire egymástól a késő délutáni órákban, s az éjszaka folyamán 2–3 óránként ellenőrizni kell őket. A csapdába esett állatok ugyanis könnyen lehűlnek, táplálék sem áll kellő mennyiségben rendelkezésükre, így reggelre akár el is pusztulhatnak. A dióra az éhezést különösen nehezen bíró, védett cickányok is rámennek; őket nyomban szabadon kell bocsátani.

Saját tapasztalatáról pedig így számol be Schmidt Egon: "A Felső-Tisza mentén fogott pirók erdeiegereim például már a harmadik napon kézből is elvették a diót (de csak azt!)."

Mókus a kertben Akinek pedig mongol futóegere van a terráriumában, jó, ha tud róla, hogy a mongol futóegérnek ugyanolyan kedvenc csemegéje a dió, mint például a szíriai aranyhörcsögnek. Vagy bármelyik rágcsálónak.

A ház körül előforduló vadon élő állatok közül például a nyusztot is megfigyelték, amint diót eszik. A nyuszt ugyan ragadozó, de dióérés után megkeresi és erős fogaival könnyen megtöri a diót. Ízlik neki.

Dióval mókust is a házunkhoz szoktathatunk. És a dióval kalitkába is csalhatjuk, megfoghatjuk.

Jellemzően kalitkalakó háziállatok a különböző hörcsögök. A vadon élőket nem kell félteni, találnak ők diót, ha akarnak, de a szíriai aranyhörcsögnek, a dzsungáriai törpehörcsögnek nekünk kell dióról gondoskodnunk.

További hörcsögképek, kedvcsinálónak:

És ki ne felejtsük ketrecben tartott diófogyasztó kedvenceink közül a burundukot (Eutamias sibiricus - Szibériai csíkos mókus).

És mit adjunk kedvenc háziállatainknak, ha azt vesszük észre, hogy tiszta az udvarunk vagy a lakásunk?

Ilyenkor székrekedésük van, amit lenolajjal kevert diófalevéllel orvosolhatunk. Tessék csak megfigyelni!

A vadon élő állatok is respektálják, ha dióval etetjük őket. Őzek számára ajánlja egy német szakhonlap, hogy ilyen téli abrakkeveréket állítsunk össze, amiben tölgymakk, szelídgesztenye és dió is van.

Ha kutyánk beteg, megkérdezhetjük állatorvos ismerősünket. A kutyák Microsporum canis és Tricophyton mentagrophytes fertőzése ellen biztosan diókivonatot fog ajánlani. Mert annak juglontartalma mikrobaölő.

Paraziták is gyötörhetik kutyánkat. Bolhák, poloskák, tetvek, atkák. Mivel a diólevél juglontartalma enyhén rovarölő, elég, ha a kutyaházba felkötünk egy köteg friss diólevelet. (Ezt egyébként megtehetjük kalitkában tartott hörcsögeinknél is, de náluk az alom alá is keverhetünk diólevelet, feltúrják, megtalálják.)

Ha pedig tüdő-ödémája van kutyánknak, biztosan azt fogja javasolni állatorvos kollégánk, hogy a juglontól - a diófától - tartsuk távol, amíg meg nem gyógyul.

Viszont ha kutyánk egészséges, nagyon szeret diót rágcsálni. Ez esetben is megkérdezhetjük az állatorvost, hogy a diórágcsálás nem árt-e a kutyának. Azt fogja válaszolni, hogy a dióban lévő tápanyagok nagyon jók a kutyáknak. Veszélyt csak az jelenthet, ha a kemény dióhéj megsérti a kutya fogát.

Ugyanígy, dettó, a hikoridió esetében is.

De nincs veszély, ha csontalakúra préselt diós tápot adunk az ebnek. Abban már nem fordulhat elő dióhéj-törmelék, mert gondos dióválogatók kézzel szemenként kiválogatták belőle.

Nekem mégis valahogy furcsa ez a diós csont. A diófelvásárló szemtelenül olcsón veszi meg a falusi öregek néhány kiló dióját, aminek a válogatásával oly sok munka volt. A kutya gazdája pedig a gazdagabb országokban rengeteget fizet, csontonként kb. 2000 Ft feletti eurót, azért, hogy a kutyája - ami egyébként ragadozó lenne, - vegetáriánus táplálékot kapjon.

Hát, nem tudom, hova fejlődik még ez a világ.

Végül pedig Széchenyi István nyomán a "lovakrul" egy-két szó.

Az igáslovakat nyáron gyakran gyötrik a bögölyök. Tisztelt kocsis Kollégám, ha Ön még mindig lovaskocsival fuvaroz, mert az elmúlt évtizedekben még nem jött össze annyi a fuvarból, hogy teherautót vegyen, Ön legalább olyan mérges lehet a bögölyökre és egyéb vérszívókra, mint lova. Tudja, mit tegyen a lószerszám alá? Kössön oda diólevelet. A szagát se bírják a bögölyök.

Ugyan nem kimondottan állatgyógyászati céllal, de a "Lovakat orvosló-könyv"-ben írt 1797-ben Tseh Márton a lovak sörényének és farkának diókopáncs-festékes festéséről, imígyen:

"Elsőben timsót főzz vízben, kivel a' Ló serényét és farkát melegen mossad, annakutánna: végy vörös bersent, gummit, gallest, egy marok zöld dió-kopátsát. Két óráiglan főzzed ezeket 4 pint vízben... annakutánna három font török festéket végy, a' főtt vizet tölts reá, azután jól öszve-gyúrjad, kivel osztán jól bé-dörgölve a' Lovat fessed."

Ez a réges-régi lófestési eljárás ma is használatos. Németországban Striegel (lóvakaró) néven kapható diófestékes flakon, diódíszítéssel, és az útmutatója szerint sötét színű lovak szőrére, sörényére ajánlják. De a lófarokról, amiről Tseh Márton írt, nem beszélnek.

Az Egyesült Államokban pedig - mivel ott a feketedió a gyakoribb - feketedió-kivonatot ajánlanak állatgyógyászatra. Lázcsökkentőként, fertőzések ellenszereként.

Tisztelt lovász és úrlovas Kollégáim, azért a lovakra vigyázzunk! Amerikában megfigyelték, hogy a lovak érzékenyek a feketedióra annak juglonjára. Úgynevezett "laminitisz" tünetegyüttest produkálhat lovaknál a feketedió. Légzési nehézségben, sántaságban, felfúvódásban ölthet testet, ha feketedióból származó növényi részekkel érintkeznek, például alomanyagként feketedió-fűrészport kapnak.

Hasonló tünet sem az embernél, se más állatfajoknál nem tapasztalható.

Állatkínzás

A dióból egyszerű fütyülő készíthető. Ezt kell a galambra kötni, és repülés közben csodálatos hang hallatszik. Csak a galambnak nem tetszik.

De figyeljük meg, a hasonló galambkínzó sípoknak csak elenyésző töredéke készül dióból, ezeknek a galamboknak a fütyülője nem is hasonlít a dióra.

Tüzelés

Mottó:
"Fogok én még diófával tüzelni,
Ki elhagyott, fog még engem szeretni"
(magyar népdal)

Tessék elképzelni, tisztelt dióbarát Kollégám, vannak lelketlen emberek.

Nem becsülik meg a dió fáját, hanem felvágva tüzifaként árulják.

Az ilyenek mindenből pénzt akarnak csinálni.

Ez nem a mi jövőnk. Mi a megújuló energiára esküszünk, ezért fával tüzelünk. De nem diófával. Csak a furnérborítás a diófa a házi tűzhelyünkön. Egy ilyen, üvegoldalú kandallót teszünk a nappaliba, a tüzifát mellette tároljuk, és hogy szépen nézzen ki, diófurnérral dekoráljuk.

Igen, ez a jövő. Majd ha kapható lesz a hozzávaló kandalló.

Sajnos, nem a jövőben, a jelenben élünk. Most gazdasági világválság van, nincs jövőnk.

Az előző gazdasági világválság idején, amikor a brazilok nem tudták eladni a kávéjukat, mozdonyokat fűtöttek vele. Most pedig a diónkra nincs vevő. Egy jó ismerősöm, akinek 30 gyönyörű diófája van az egyik legkiválóbb magyar fajtából, az Alsószentiváni 117-esből, a tavalyi teljes diótermését eltüzelte, mert nem talált rá vevőt.

Azt mondja, kiváló fűtőértéke van. Magam a dióhéjjal szoktam tüzelni, annak is van tűzereje, de a dióbél olaja még energiadúsabb.

De a diófa is elég. Elég jó.

Dohánypótló

Johann Peter Hebel írta: „Nem volt dohányom, a diólevél jó füstöt adott.” De ez már régen volt. A spanyolok ma is ajánlják, hogy ha fogytán a dohány, aprított diólevelet füstöljünk. Bár az is igaz, a nagy dohányosok szerint íze nem ér fel a dohányfüst ízéhez, de hátha a nem dohányzóknak kellemesebb lesz a dohányosok társaságát elviselni.

A jobboldali, csomagolt dohányon igaz, rá van írva, hogy dohány, de sokkal nagyobb betűkkel az, hogy dió. Ellenkező bizonyításig fogadjuk el hitelesnek, hogy füstölnivaló szárított diólevél van benne, azt kínálja a dohánygyár.

Balra pedig dohánycímke. Vagy zárjegy? Olyan apró, nem látom tisztán, csak azt, hogy dió. Azért kellett ráírni, mert hamisítják!

Kutatásaim eredményre vezettek, megtaláltam a dohánypótló diólevelet mint pipadohányt.

Szóval, most, hogy a dió nem szokványos hasznosításait is láttuk, megállapíthatjuk, még holt porában, helyesebben hamvában is az egészségünket védi, mert ha ezt tömjük pipánkba, nem kell a dohányfüst egészségrontó hatásától tartanunk.

Ha magunk nem védjük egészségünket, az államtól hiába várhatjuk, hogy helyettünk szorítsa vissza a dohányfüstöt a diólevél-füst javára. Mert az államoknak - most nem a jelenlegi magyar államról beszélek, hanem a 18. századi Angliáról - mindig is fontosabb volt vámbevételeik növelése, mint az emberek egészsége. 1713-ban törvénybe hozták Angliában, hogy tilos dohány címén diólevelet exportálni. Még a vágott dohány közé keverve is. (Mert az importált dohány után megfizetett vám továbbexportáláskor visszajárt volna.)

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább